Keresés a honlapon:

Koosán Ildikó: Végkifejlet

 

 

 

Végkifejlet

 

„Néha meggondolja magát a tél és havazni kezd,

sűrűn, kétségbeesve havazik, mintha csak attól félne,

nem éri meg a holnapot”

Csoóri Sándor: A hó emléke

 

 

Kopár fák üzengetnek a félsoron egymásnak,

széllel bélelt ágaik rojtja zajtalan lebeg

a ritkás hó- függöny ráncaiban,

aludni készül téli a táj,

rétek takaratlan vállairól seregélyek

népes csoportja indul északnak, délnek,

s bennem a tegnapról visszamarad fejtegetések:

kár reménykedni, házak, hazák, rozsdás biciklivázak

fölött könyörtelenül összecsapnak az idő hullámai.

 

Idegen a világ, fagyos és lakatlan az est

a faluvég alkonyatában,

nem bődül tehén, nem kolompol csorda,

ritkul a macskák üzekedésére,

s az estére libasorban megtérő munkagépek káprázata;

 

Azok élnek itt, akik holtukig kitartanak

röghöz kötöttségük mellett;

ilyenkor, vecsernye idején mintha hallanák

az elnémult harang szavát,

szokásból magukban motyognak imát

hóviharfelhőkért esedezve,

 

2023.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-04-13 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.