Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Grizzly a szürkészöld tükörből

 

 

 

 

Grizzly a szürkészöld tükörből

 

Grizzly a falnak dönti a hátát. Szívesen lecsukná a szemét, de nem lehet. A tömeget kell figyelnie, kiszűrni a gyanúsan viselkedő, sunyi alakokat, a rossz helyen tapogató perverzeket. A fények megfestik a túlsminkelt, maszkszerű női arcokat, a hernyókra emlékeztető műpillák legalább már nem maradnak a kezedben, mondta egy hajnalon a barátja a kávé mellett és a gyomrából reszelősen, keményen szakadt ki a nevetés mielőtt elbúcsúztak egymástól. Senki sem hitte volna, hogy egy marék altató megölhet egy akkora testet, hogy ennyire felgyűlt már Róka lelkében a magány és a keserűség. Az új fiú, akit maga mellé kapott olyan, mint egy új ágy, csak forgolódik mellette, még nem ismerik egymást úgy, mint a vörös hajú, fehér bőrű, barna szemű Rókával, aki gyors volt és ha elkapta az indulat éppolyan veszett is, mint az állat, amiről a nevét kapta. A nevetésére gondol, arra a hajnalra, még éppen csak meghasadt az égen a fekete, ahogyan ültek az éjszakától hideg székeken, kezükben forró volt a kávé, a klub már bezárt, a műszak végén még mindig ott dübörgött bőrük alatt a ritmus, kortyonként tompult, lassan, míg egyszer csak végleg megszűnt. Róka a lányról beszélt, arról a lányról, akit Grizzly szúrt ki magának, aki csak ritkán jelent meg a diszkóban, kiszámíthatatlanul, s akivel aznap este Grizzly heves szempárbajt vívott, a rángatózó műarcok felett. Róka is kiszúrta a lányt, Tangó és Marco, miért vannak ilyen hülye neveik, ki kezdte el felragasztani rájuk ezeket a hangzatos kódokat, már nem is emlékszik, ki látta meg vajon először a lányt, azt sem tudni már, csak hogy ott volt, előttük, követték a tekintetükkel, olyan szép volt, egyszerű és nem odavaló, táncolni jött, nem vadászni, csak a ritmus érdekelte, a zene, és Grizzly mosolyogva nézte ahogyan tucatnyi fiút, férfit intett el magától hosszú ujjakban végződő, karcsú keze. Ott volt megint, aznap este is, és arra a pár percre csak rá figyelt, Grizzlyre, csak ő tükröződött abban a gyönyörű, tiszta, alig festett szempárban. Róka nem volt irigy. Beletúrt előrebukó vörös fürtjeibe, tudod, oda kellene menned hozzá, mondta, barna szemével komolyan bámult rá, szinte szigorúan, aztán két marokra fogta a bögrét, beleszippantott, kávéillatút sóhajtva a harsanó reggelbe, s szinte csak suttogva, de annyit mondott, ha rám nézett volna így, én azonnal megcsókoltam volna. Így váltak el, ezzel a mondattal, Róka kézfogása hideg volt és merev, talán a teste is, mikor rátaláltak.

Az új fiú meglöki, ki kell mennie, suttogja, így helyet cserélnek, beáll a tánctér fölé, a korláthoz. A színes ruhák, fedetlen karok mintha egy élőlényhez tartoznának, valami mohó, testeket bekebelező, pillanatnyi kéjre ácsingozó húsillatú állathoz, ott hullámzik odalent, a lába előtt, sokszínű hangja ezernyi torokból morog. A korlátra dől, a férfiakat figyeli, testtartásukat, tekintetüket. A nőket, vastag, természetellenesen sűrű szempillájuk rejtőző mosolyt csal a szája sarkába. Az új fiú visszatér, a vállához ér, még nem tudja, mennyire irtózik minden érintéstől. Elfordul a tánctértől, még látja, Tango jelez neki, a pult mellől, fejével a bejárat felé intve, arcán buta vigyor. Grizzly hátralép az árnyékba, a fal mellé, gyomra felugrik a torkába, a belépőket figyeli, a nyitott ajtón fénybe sétáló alakokat, keze ökölbe szorul. Róka fél éve már, hogy elment, fél éve már, hogy nem látta a lányt, talán csak álom volt az egész, csak képzelte, de nem, ott van, semmit sem változott, talán csak az arca lett kicsit komolyabb és szomorúbb, mint legutóbb. Most körülnéz, a korlát mellett álló új fiút fogja be szürkészöld tekintete, a srác teste megfeszül, rámosolyog a lányra, Grizzlybe áramként csap bele a fájdalom, de a lány elfordul, a többiek felé, akikkel érkezett. Grizzly odalép a korláthoz, az új fiú megkérdezi, minden oké-e, ő bólint, maradj, húzza vissza maga mellé, kicsit erősebben megszorítva a kigyúrt, fiatal kart, mikor hátralépne. Megkapaszkodik a hideg fémben, szinte szédül, ahogyan vár, a lány hátát nézi, a mély kivágásban előtűnő bőrt, elképzeli, ahogyan tánc közben odasimítja forró tenyerét, gyöngyözik testében a vágy. A lány a barátnőjével beszélget, a tömeget fürkészi. A remény szárnyat bont Grizzly mellkasában, dobol, karcol, szinte fáj, ahogyan mozogni kezd a szív, fordulj már ide, morogja rekedten, s mintha a lány meghallaná, megfordul, a szomorú szürkészöld szem felragyog, a mosolytól kigömbölyödik az orca, a tekintete szinte végigsimogatja a férfit, aztán visszatér, az arcához, a szemébe néz. Csak állnak így, egymást figyelve, mintha a két találkozás közt elfolyt idő csak egy szempillantás lett volna, Róka hangja visszhangzik Grizzly fejében, én megcsókolnám a helyedben, én megcsókolnám a helyedben, én megcsókolnám azt a lányt Grizzly és többé el sem engedném. Soha már.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2021-01-10 06:00:00

 

Marton-Ady Edina (1979)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.