Kötetek, kritikák, recenziók, interjúk és laudációk

Birtalan Balázs: Felmászok a létra

Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó

Budapest, 2015

Birtalan Balázs, költő, blogger és pszichoterapeuta immár harmadik alkalommal jelentkezik új verseskötettel, ám ezúttal eddigi köteteinek gyűjteményét és új verseit egy nagy ívű összefoglaló munkában olvashatjuk.

Már a kötet külseje is - Fehér Zoltán munkája - számos érdekességgel szolgál. Piros címlapján a végtelen nyolcasát kirajzoló Möbius-szalag látható, amely egyszerre jelképezi a ciklikus folytonosságot, önmagunkba való bezártságot, az állandó visszatérést a korábbi emlékekhez és életünk 180 fokos fordulatait is. A szalag belsejében létrafokok, akár az élet egyes állomásai. A cím kibontja a képet: Felmászok a létra- kis játékkal lehetne felmászok a létre is. Az út, a küzdelem, a fejlődés, a legyőzendő akadály és az én elkülönült viszonya mind szerepet kapnak benne.

„ … szolgálj mindazoknak … ”

Bíró József Trakta című kötetéről

Bíró József Trakta című kötete első olvasásra szokatlan zárványnak, kitérőnek tűnik a szerző életművén belül, mely ugyanakkor mégis szervesen illeszkedik a költő – performance – művész poétikájába. A Trakta műfajmegjelölése szerint, miként a szerző aposztrofálja őket, látszólag mini-prózákat foglal magában, a kötetben olvasható háromszor huszonegy, azaz hatvanhárom irodalmi szöveg tipográfiai elrendezése, ritmikussága, minimalista terjedelme és stílusa okán azonban megítélésem szerint inkább találóbban és pontosabban nevezhető prózaversnek, még ha a stílusukban megjelenő prózaiság (értsd : olykor profán, alantas stílusregiszter és / vagy az azzal való irodalmi játék) közelebb is viszi őket a prózához, mint műnemhez. Olybá tűnik tehát, hogy ugyan Bíró József mint bátor, kísérletező szerző feszegeti a műfajhatárokat, ám, üzenetmegfogalmazásának módja okán e kötetében is inkább megmarad költőnek, korántsem vedlik prózaíróvá, a szó hagyományos értelmében vett történetet pedig semmiképpen sem beszél el sajátos, műfaj- és műnemhatárokat feszegető opusaiban.

„… a szerző poézisének immár védjegyévé vált jellegzetességei – a markáns világállapot-kritika, a közeli pusztulást sejtető dodonai hangvétel, az egykorvolt és eljövendő aranykor ígérete, a letisztult, szinte csak a legszükségesebbek közlésére törekvő nyelvhasználat. (…) A már címével is a szellemi bensőségességet sugalló A kert hét (!) rövid szövege, noha az egyes novellák külön-külön világot építenek, vagy inkább mutatnak meg, a mélyben száz szállal kapcsolódik össze, így azokat egy műalkotás mozaikdarabjaiként is tekinthetjük.”

Szemes Péter

Szintézisben – Paul Celannal

Kántás Balázs: Nyelv / Rács / Törés – Közelítések Paul Celan költészetéhez

Kántás Balázs a 2013-as könyvhét alkalmából megjelent, a szerző eddigi Celan-kutatásait összegző terjedelmes tanulmánykötete tíz hosszabb fejezetből, önállóan is olvasható nagytanulmányból áll össze. Koncepciója szerint különböző irányokból igyekszik megközelíteni a szerző költészetét, részben irodalomelméleti, részben pedig líratörténeti szempontból elemezve Celan bizonyos közismert és kevésbé ismert verseit. Három jelentősebb Magyarországon publikált tanulmánykötet, Bacsó Béla A szó árnyéka, Kiss Noémi Határhelyzetek és Bartók Imre A sérült élet poétikája című munkái után – habár maga Kántás Balázs az elmúlt években számos apróbb tanulmány- és esszékötetet publikált Paul Celan költészetéről, ezzel prominens fejezetekkel gyarapítva a magyarországi recepciót – talán ez az elmúlt két évtized legjelentékenyebb magyar nyelven közreadott irodalomtudományi munkája, mely a második világháború utáni európai líra talán legjelentősebb szerzőjének költészetével foglalkozik.

Radnai István költő, író 1939-ben született Budapesten. Bár pályája kezdetén a gazdasági élet területén helyezkedett el, az 1970-es évek elejétől rendszeresen közölték verseit, prózáit rangos folyóiratok, hetilapok.

1975 után nem publikálhatott, de 2009 óta ismét folyamatosan jelennek meg írásai antológiákban, folyóiratokban. 2010 óta verses- és novelláskötete is megjelent.

A cím Tűlevelű ünnep felkelti az olvasó figyelmét, szeretné minél előbb elolvasni a kötetet. Ebben segít az illusztrátor, Ádám Zsófia is, aki igen érzékeny grafikáival járul hozzá a kötethez. A Tűlevelű ünnep kötetcím egyrészt eszünkbe juttatja a Karácsonyt, amely mégis kissé fájó, hiszen tudjuk, hogy a Karácsony nem csak szép, meghitt pillanatokat tartogat, hanem fájdalmas emlékek is előtörhetnek ilyenkor a tudatból.

Birtalan Ferenc legújabb könyve (70 vers ellenfényben) gyűjteményes kötet, egy nagyszerű, de – mint kritikusai többször megfogalmazták – nem a fősodorhoz tartozó költő válogatott verseinek ünnepi kiadványa. Ellenfényben alkotni vagy a közismertség sűrűjében – voltaképpen mindegy. A cím kesernyés utalása ellenére is nyilvánvaló: a művek számítanak egyedül. Birtalan esetében van miből meríteni, az esztétikum és az anyagbőség értelmében is.

A viszonylag késői pályakezdés (Bérszalagkokárda, 1985) után két évtizeddel, a kettőezres évek közepétől a szerző megtáltosodott, az addigi szórványos megjelenéseket követően évente jelennek meg könyvei. Ezek között egy versbetétekkel, naplójegyzetekkel tarkított önéletrajzi próza is szerepel (Versek regénye, 2010). „Birtalan Ferenc versei nagyon erősen kötődtek személyes sorsához, sorsának helyzeteihez. […] Költői próza és vers arányosan áll dialógusban egymással, s együtt képesek talajtalanságunkból eredő rossz közérzetünket, bizonytalan identitásunkat megérteni és megértetni” – írta Pécsi Györgyi a könyvről. A Versek regényét is felfoghatjuk egyfajta összegzésnek, fontos és őszinte olvasmány Birtalan világához, a lírai világkép megismeréséhez.

A megjelenítés jelene

Tornai József: Vízesések robaja

Gondolat Kiadó, 2015.

kartonált, 144 oldal, 2500 Ft.

Tornai mindig is jó címadó volt. Emlékszem azokra a köteteire, amelyeket annak idején szívesen olvastam, mindig a címük fogott meg. A Megcsókolom a szomjas folyót, a Sikoltozó rózsa vagy a Miért sírnak a metaforák? rögtön kiváncsivá tett. És nem csalódtam. A kötetbe lépve mindig föltárult valami egészen apokrifnak tűnő, archaikus valóság, ami ugyanakkor mégis egy mostani világként szólított meg.

Ha létezne Fülszöveg-elbíráló Irodalmi Bizottság, külön elismerő oklevéllel kellene jutalmaznia Vass Tibor ajánló sorait Simon Adri Földerengés című kötetéhez. Érdekes maga a találkozás is, hiszen a két alkotó világának látszólag köze sincs egymáshoz, legfeljebb minőségi értelemben. Vass Tibort idézve játékos, kissé posztavantgárd látószögből is feltérképezhetjük az új ópuszt: „Pont ezt akartam mondani, az elveim hegyén volt már, mondja a föld, és elremegi, amit a Földerengés ügyében elrebegni szeretnék. Simon Adri, ha verset olvas, hangosan, föl, a sajátjait, mélyéről az összecsúszó, szeretkező kőzetlemezek visszafojtott hangján szól, s a hang azzal a mozgással, a mozgás azzal a hanggal, belsőrengű.”

Arcnyomok a hóban

Kalapos Éva Veronika: Arccal a hóban

Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2014

Szabolcsban a helyzet igen drámai. Akarom mondani: nem csak Szabolcsban. Sőt, akár még azt is kérdezhetnénk: hol nem az? De maradjunk csak Szabolcsban, és a drámá(k)nál. Kalapos Éva Veronika (egyébiránt szabolcsi származású), író, Arccal a hóban c. drámakötete, nemrég jelent meg, a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában. A két egyfelvonásos színműt, valamint egy egyrészes monodrámát magába foglaló kötet, Szabolcs igazi fílingjét, mondhatni esszenciáját tárja elénk.

B. Tóth Klára festőművész, restaurátor, vizuális nevelő és költő. Nem a képzőművészet mellett, "másodállásban" költő, hanem par excellence lírikus, akinek a versírás éppen olyan természetes kifejezési formája, mint az ecset kezelése. Természetesen érezni versein a képi látás jellemzőit, vagyis kitapintható a vers születésének induktív útja: az impressziótól, a meglátott képtől az átlényegítésen keresztül az üzenet kibomlásáig, de nem ez a lényeges. A versírás metódusánál sokkal fontosabb, hogy a kis dolgokban is meglátja a lét nagyobb összefüggéseit, ahogyan például ezt a tömött szatyrokat cipelő asszony képének és gondolatainak szonettbe foglalása jelzi (Szeletre bontva).

Tovább a konyvkultura.kello.hu oldalára >>>

SZILÁNKOK, CSONKOK

Sándor Zoltán Térdről a világ

A fiatal délvidéki prózaíró Sándor Zoltán elbeszéléskötete illik a kortárs magyar próza bizonyos újonnan feltámadt tendenciáihoz: a Térdről a világ az alsóbb osztályok konfliktushelyzeteit identitásválságát bemutató novellafüzér.

Nem délvidéki, nem magyar, nem is balkáni novellák ezek elsősorban, hanem „vidéki elbeszélések”. Hiszen a kelet-közép-európai perspektivátlanságnak, a vidékies lefojtottságnak régiókon átnyúló tematikus jegyei vannak. Nemcsak a Balkán-témában, hanem ebben rejlik a kötet újdonsága. A lecsúszott/lecsúszó vidéki kispolgárság szatirikus felhang nélkül csak nagyon ritkán jelent meg a rendszerváltás utáni évtizedek prózájában. És noha a vidéki alsó-középosztály válsága komoly demográfiai és politikai következményekkel járt/jár, az irodalmi reprezentáció számára a folyamat többé-kevésbé észrevehetetlen – ami a két világháború közti irodalomra nem igaz: gondoljunk csak Kosztolányi Sárszeg-Szabadkájára. Nem lévén elég „látványos” ennek a rétegnek a lesüllyedése (hűtőládájuk még megvan, noha már régesrég nem tudják kifizetni a számlákat), ma már csak a bűnügyi hírekben bukkanhatunk rá néhány ámokfutó nagypapára, bizarr öngyilkosra, vidéki leszámolásra.

Sztálin, Hruscsov: démonok, mémek

Milan Kundera: A jelentéktelenség ünnepe, regény, Európa, 2015

Fordította: N. Kiss Zsuzsa

Ami egyáltalán elgondolható a dolgok állásáról, az már elgondolásra kellett, hogy kerüljön. Vélekedik az olvasó, amikor a deja vu – érzés meglátogatja egy új regény kapcsán. Minden vélekedés és szemléletmód paradigmatikus, valami világkép bújik ki belőle vagy esetleg magának a történelemnek a hangja, ami, mint az idealisták szerint mégis csak egyfajta transzcendens, kinyilvánított akarat. Nem a véletlen szüli tehát az elbeszélést, hanem a konstruált szerzői én. Aki mögött ott lélegzik-lüktet egy hús-vér ember, aki szívvel-lélekkel írja bele magát a koreográfiába. S mind a létező írót, mind kitalált karakterét a keserédes történelem, az ambivalens realitás hálói között látjuk felnőni. (Vergődni.)

Semmit se tudtam erről a szinkrontolmácsról, ami azt illeti, még két napja se, amikor felvetődött a kérdés, hogy hogyan is került hozzám ez a könyv, kaptam-e vagy vettem, mert ugye nem mindegy, hogy én szórtam-e ki az ablakon bő háromezer forintot, nem mintha másra nem dobnék ki ugyanennyit, például a múltkor is meghívtam magam jó helyre egy brassóira, ami köztudomásúan nem kicsit hizlal, meg roppant egészségtelen is, de hát az ember néha elcsábul, aztán jól bemagyarázza magának, hogy megérdemlem, igazán, mert jó voltam, vagy mert rossz voltam, de nagyon okosan, egy kis kilengés még nem a világ, és akkor is ilyenekkel áltatja magát az ember, ha a józan esze közben azt kérdezi, hogy ha a kutyádat nem zabáltatod túl, hogy meg ne dögöljön,

Cserenkó Gábor 1978-ban született Kalocsán. Könyvtárosként végzett a bajai Eötvös József Főiskolán. 2002 óta ír, első könyve 2012-ben Talán a dalok címmel jelent meg, legújabb, Nem veled nevetek c. kötetében a társkeresés és a párválasztás tematikáját járja körül, iróniával fűszerezett történeteivel egyfajta görbe tükröt tár az olvasó elé. A kötet kapcsán kérdeztük.

Ítéleteid: nagy mélységek

Hász Róbert: Ígéretföld

Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2015.

163 oldal, 2990 forint

A recenzió címe idézet a 36. zsoltárból. A hetedik versszak így szól: „Igazságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a nagy mélységek. Az embert és a barmot te tartod meg, Uram.” A citátum nem kevesebbet állít, mint hogy az események mögött mindig ott van egy nagyobb léptékű akarat, sokkal hatalmasabb erő, mint az egyes emberé. Még ha ezt nem is látja be a dolgok elszenvedője, akkor is. A sorsa be van ágyazódva, egybe van fonódva bizonyos történelmi folyamatokkal, amelyekből saját erejéből nem tud kiszállni. S ezért szerencsésebb az egymással rivalizáló világvége elméletek számbavételekor elismerni, hogy a végén úgyis csak egy derülhet ki s lepleződhet le igazként. A többi érvényét veszti.

POSZTMODERN UTAZÁS (SEHOVÁ) AZ ÍRÓI KÉPZELET FEDÉLZETÉN

KAPCSOLÓDÓ TANULMÁNY ZSÁVOLYA ZOLTÁN HOLLANDI BOLYGÓ CÍMŰ HANGREGÉNYÉHEZ

Zsávolya Zoltán első, műfajteremtő(nek szánt) (hang)regénye^[1] a kortárs magyar prózairodalom érdekes darabja, ugyanakkor azt már az elején le kell szögeznünk, hogy nem könnyen befogadható és / vagy besorolható olvasmány, miként azt a megjelenés utáni friss recepció számos darabja is általánosságban egyetértően megállapította.

A regény alapvető koncepciója szerint a főszereplőt, a Killer Laci becenévre / gúnynévre hallgató fiatalembert kamaszkori szerelme, a részben az ő hibájából tragikus-groteszk módon meghalt P. Wanda (egy buli alkalmával ittasan a saját hányásába fulladt) emléke kísérti és hajszolja végül az őrületbe és egy szürrealisztikus, allegorikus-képzeletbeli utazásba, melynek persze egészen konkrét, meghatározott úti célja nincs. A mű eredetileg egyszerű életrajzi rekonstrukciónak indul, hiszen a helyszín, az időpont és a szereplők kiléte teljesen tisztázottnak tűnik.

Az álom teste

Heller Ágnes: Az álom filozófiája

Múlt és Jövő, 380 oldal, 3300 forint

Az álom magánterület, mégis közügy. Szeretünk eszmét cserélni róla, akár a fociról vagy a közoktatásról. Mindenkit érint a téma, éppen ezért kell figyelmezni kiváltképp felkent szakértőire, akik helyettünk is beleélik magukat a dologba és igyekszenek megfejteni, amiről nekünk, mezei álmodozóknak fogalmunk sincs. Freud óta pláne aktuális elvárás az olvasottság ezen a területen, nemcsak értelmiségi körökben, Jung óta még inkább. A pszichológia azonban nem tudta végérvényesen lenyúlni az álomról szóló diskurzust, még időben érkezett a filozófia, hogy részt kérjen belőle.

Éltető kovász

Heller Ágnes: Olvasónapló 1.

Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 270 oldal

Kis zsebkönyv formában jelent meg Heller Ágnes Olvasónaplója. Mindenki találhat benne kedvére valót. A gyorsfogyasztó, aki a közérthető gondolkodókat szereti vagy a lektűröket, ugyanúgy megleli benne a csemegét, mint a magas irodalmat, a legelvontabb bölcselkedéseket felfedezni vágyó finom lélek. (Ebben a piros könyvecskében a 2012-2013 között olvasott könyveket eleveníti fel a szerző, amelyeket otthon, a repülőgépen, utazás közben vagy épp Amerikában olvasott el.)

Hévízen fel vannak készülve arra, hogy véleményük legyen

Cserna-Szabó András, Szálinger Balázs (szerk.): Hévíz Irodalmi Antológia 2012-2014.

Márciusban jelent meg a Hévíz Irodalmi Antológia a Magvető gondozásában. A kötet tartalmát a Hévíz Művészeti Folyóirat három évfolyamából (2012-2014) válogatták a szerkesztők: Cserna-Szabó András és Szálinger Balázs. Nem mindenben követték a folyóiratban megszokottakat.

Opponensi vélemény Kántás Balázs doktori értekezéséhez

(„Vannak még dalok túl az emberen” – Paul Celan költészete és líraesztétikája)

Kántás Balázs munkája magas szakmai színvonalat képviselő irodalomtudományi értekezés, amely messzemenőkig megfelel a doktori disszertációval szemben támasztható elvárásoknak, követelményeknek, sőt, több ponton meg is haladja azokat. Opponensi véleményem így inkább a hozzászólás kategóriájában kíván mozogni, a benne foglaltak esetlegesen megfigyelhető kritikai éle a szakmai beszélgetés keretein belül értendő.