Volt valamikor az a csibe. Kulccsal kellett felhúzni és fáradhatatlanul csipegetett. Előfordult, hogy egy gyerek túlhúzta, akkor annak annyi lett. Az unokáimnak plüssállatot veszek. Az egyik kutya, a másik macska. Ha a kutya farkát meghúzzák, ugat, ha a macskáét, nyávog. A gyerekek élvezik, a lányom a pokolba kíván.

Egy éve halt meg a várdombi szobrász, Bakó László. Özvegye a hagyatékot – mintegy 150 szobrot – rendezni, gondozni szeretné, kiállítást nyitva a házuknál.

A szobrász özvegye, Kovács Zsuzsanna Elvira mutatja a rendezésre váró anyagot

VÁRDOMB A település római kori neve: Ad Statuas (A szobrokhoz). S ma is lehetne ez, mert szobrokhoz jut, aki Várdombra látogat. Legalább háromszor annyi köztéri alkotás látható itt, mint más, hasonló nagyságú faluban, Bakó László munkásságának köszönhetően. Tavaly hunyt el a szobrász, és özvegye, Kovács Zsuzsanna Elvira kiállítóhelyet szeretne létesíteni a házunknál: istállógalériát, utcafronti és udvari szoborparkot. 

A nyolclakásos társasház földszintjén hirdetés. Kedves lakótársak! Szombat reggel kilenctől közös udvartakarítás lesz. Utána bográcsozás sörözéssel. Galambos I. Már péntek van, de egy név sincs a Galambos I. alatt. Mártika épp jön le a szeméttel. Mondja magától. Tudod, hogy egy hete kint van? Ez a szemét Galambos! Elsikkasztotta az utolsó négy éves közös költségünket. Molnár, a harmadikról, már fel is jelentette. Azt hallottad, hogy Somosék és Iványiék nem is beszélnek? Somos kért kölcsön két milliót Iványitól. Egy évvel ezelőtt! És még nem adta meg. Ráadásul drágább autót vett, mint az Iványiéké.

Megviselte a nagypolitikában töltött húsz év, de reméli: maradt, aki volt

Dr. Jánosi György kiállítást nyitott meg a Babits Mihály Kulturális Központban

Az ötödik verseskötetének megjelentetésére készül dr. Jánosi György. Nem költőként ismerjük, hanem politikusként. Egy évig még miniszter is volt. De 2010-ben felhagyott a politizálással, és visszatért oda, ahonnan indult: az irodalomhoz. Már a hetvenes években jelentek meg versei a Népújságban. Most egy kiállítást nyitott meg Szekszárdon; ott beszélgettünk. (Régi ismeretségünk okán tegeződünk az interjúban.)

‒ Verseket írsz, egy másfajta közéletiségbe kezdtél. Hol tartsz most?

‒ Visszatértem a gimnazista korszakomhoz - mondja dr. Jánosi György. – Már akkor írtam, és létrehoztam a Garayban egy alternatív színjátszó csoportot. Verseim jelentek meg a Népújságban a hetvenes évek elején, versmondó versenyeken indultam, vonzott a színpad, de nem színész, hanem rendező akartam lenni. Jelentkeztem is a színművészeti főiskolára, csakhogy abban az évben nem indult rendezői szak, színésznek meg nem voltam igazán jó.

Anna 12 éves. Délután elvonult a szobájába. Egyedül akart lenni. Tetszik neki egy fiú az osztályból. A tükör előtt a haját igazgatja. Nézi magát szemből, oldalról. Mint egy igazi nő. Vera negyvenhárom. Négy éve vált el. A múlt héten vásárolt néhány csinos ruhát. Ismét jár fodrászhoz, kozmetikushoz. Sejtelmesen mosolyog. Szép nő újra.

Azt a szót mondom ki először, amit a legtöbb gyerek. Anya. Mesélik. Kezdek egyszerű tőmondatokban beszélni. Anya főz. Anya szeret. Később egyszerű bővített mondatokban. Ezek óhajtó vagy kérdő mondatok. Reggeltől estig. Mesélik. Anya válaszol. Anya türelmes. Nagyobb vagyok már, be nem áll a szám.

PÁLFA Nem aprózza el az írást Görgey Etelka: tetralógiákat, négykötetes műveket alkot, Raana Raas néven. Az első négy könyv, a Csodaidők már kész, míg az Időcsodák egyelőre trilógiaként van jelen az ilyen, jövőben játszódó regények kedvelőinek polcain. A zárókötet most íródik. A szerző egyébként pálfai református lelkész, 44 éves, két gyermek édesanyja.

– Mikor és földrajzilag hol játszódik a cselekmény?

– Földrajzilag a csillagok között, kétezer év múlva - mondja. – Egy háború krónikája, két társadalom konfliktusa az alaptéma. Az Időcsodák tulajdonképpen a már elkészült Csodaidők inverze. Ugyanaz a felállás, csak az elején, az egyik szereplő egy más döntést hoz. A történet fősodra ettől nem sokat változik, de az egyes életekben nagy kavarodást okoz, hogy az a bizonyos kulcsfigura nem ezt, hanem amazt az utat választja.

A szekrényből a padlóra dobálom a ruháimat. Egy kupacba. Régi blúz, a hosszú bársony szoknyával. Színházba vagy hangversenyre. Kuka. A kedvenc farmerom. Ha rám jön, minden rendben. Ha nem, kezdődik a fogyókúra. Fontos darab. Marad. A barna gyapjú szoknyám túl rövid. Jó lábaid vannak! A fülembe cseng, ahogy mondtad. Dobom a zsákba.

A kajdacsi református lelkész, Görgey Géza ötvenéves. Pálfán él, szintén lelkész feleségével és két gyermekével. Jelentős sportolói múlttal rendelkezik – tíz évig birkózott –, és nem mellesleg, képzett festőművész. Görgey Artúr tábornok testvére volt a dédapjának a dédapja.

Görgey Géza legfrissebb, most száradó festményeit mutatja

KAJDACS-PÁLFA Nem az az érdekes Görgey Gézában, hogy a nagy honvédtábornok testvérének leszármazottja. Nem is az az érdekes az ötvenéves férfiben, hogy fiatalkorában jó eredményeket ért el országos birkózóversenyeken, ma meg bokszedzéseket tart az ezerötszáz lakosú faluban, Pálfán. Továbbá nem az az érdekes benne, hogy képzett festőművész, és még csak nem is az, hogy református lelkipásztor, hanem mindez együtt. Görgey Géza nagy múltú családból származó festőművész, aki Kajdacs missziós református lelkésze, de a szintén lelkész feleségével és két gyermekéve Pálfán él, ahol – mint egykori kiváló sportoló, birkózó – bokszolni tanítja a falusi gyerekeket. Szabadidejében meg lovagol a természetben, mert időnként nagyon kedvére való az embermentes környezet.

sokat sétált éjszaka a szerelmével a Margit-szigeten még szeretkeztek is ott egy fa alatti nyugágyon eltört alattuk a heves ölelkezés közben a lábuk beleakadt a szanaszét tört darabjaiba eszükbe sem jutott kiszabadítani nevettek milyen jó volt szeretkezés közben nevetni aztán a földön lihegni a meleg nyári éjszakában a kihalt szigeten majd szorosan összebújni úgy ölelve egymást hajnalig ahogy a folyó öleli körbe a szigetet

Évtizedek óta foglalkozik a mikroalga szaporításának és felhasználásának lehetőségeivel Tőzsér Béla. A szekszárdi bioipari mérnök nemzetközi megbecsültségnek örvend. Szakmai szervezetek tagja, szakértője, külföldi egyetemisták is érkeznek hozzá nyári gyakorlatra.

Az Ecserin láttam meg. Szép, míves öntöttvas mérleg, sárgaréz serpenyőkkel. Réz súlyokat is adtak hozzá. Fadobozkában egy egész sorozatot. Most ezzel bíbelődöm. Az egyik serpenyőre teszek egy üvegtálat, a másikra pakolom a súlyokat. Addig, amíg nem kerülnek egyensúlyba. Tegnap megbántottak. Leveszem az üvegtálat, leveszem a súlyokat.

Nagy durranás: mennydörgő képet állított ki Tolnán a „technikás” alkotó

Biszák László bemutatja mennydörgő képét

SZEKSZÁRD Az első interaktív festményét egy tolnai kiállításon már be is mutatta Biszák László. Tekinthetjük nyugodtan világraszóló újdonságnak is a dolgot; sokan fogják követni a szekszárdi képalkotót, de ő az úttörő.

Makovics Kornél fotója alapján készült a Biszák-festmény, Bonyhád környéki villámlásokról. A szír származású, jelenleg Szudánban élő számítógépes szakember, Ahmed Jalal közreműködésével oldották meg, hogy a kép, érintésre, mennydörgő hangot hallat.

A fejlődés és a haladás elengedhetetlen feltétele a kemény, kitartó munka; de mi van akkor, ha az emberen már a “munka” szó hallatán pánikszerű tünetek jelennek meg?

A családunknak voltak szőlőföldjei, egy időszakban négy hektár is. Amikor gyerek voltam, alkalomadtán nekünk is ki kellett menni dolgozni. Hogy milyen gyakran, arról – a családi szerepek mentén – megoszlanak a vélemények; ha valaki engem kérdezne, azt mondanám rá, hogy rengeteget jártunk ki, ha édesanyámat, akkor azt a választ kapná, hogy szinte sosem. Mindkét szülőm földműves családból származott, alig volt pénzük, rengeteget dolgoztak. Hogy megteremtsék a család számára a megfelelő körülményeket, a napi nyolc órás munkából hazaérve még szó szerint kirohantak a szőlőbe (mi így mondtuk, nem a “szőlősbe” mentünk, vagy a “földekre”, hanem csak szimplán a “szőlőbe”), majd miután este hazaértek és mi, gyerekek lefeküdtünk, jött a rendrakás, takarítás. Nem csoda hát, hogy az ő szemükben mi egyszerűen “lusták” voltunk.

Épp magyarázta a kémiai kötéstípusokat a kamasz, tizenöt éves diákoknak. Kivetítette projektorral a legszemléletesebb ábrákat, amikor halk morajlásra lett figyelmes. Lassan hátrafordult, mindenki az ábrát nézte, de mintha abban a pillanatban kapták volna vissza a fejüket. Folytatta, közben a morajlás egyre erősödő kuncogásba ment át. 

Utoljára

Otthagyta a fülbevalóját, meg az épp elkezdett regényt. A konyhaasztalon maradt a kedvenc kávéscsészéje is. Utoljára zuhanyozott a férfi fürdőszobájában, utoljára használta a törölközőjét. Utoljára bújt bele a férfi pólójába, amiben szeretkezés után a kanapén ülve jókat beszélgettek. Utoljára tette a lábait a férfi combjára, hogy simogassa, utoljára harapta el a szót, mert tudta, hogy azzal átlépi a férfi által szabott határt.

Helybenutazás 2.

Nemrég olvastam egy könyvet a Gabriel-módszerről. Alapvetően a fogyásról szól, de egy érdekes, újszerű megközelítésben; van egy alapgondolata, ami vagy igaz, vagy nem, ebben valaki vagy tud hinni, vagy nem; én már csak azért is szeretek róla beszélni, mert szerintem nagyon költői gondolat. Jon Gabriel abban hisz, hogy az ember addig nem tud lefogyni, amíg a teste meg van győződve arról, hogy a hízás jó. Ennek nagyon sok oka lehet, egy tipikus, gyakori példája amikor az ember sokat szorong, idegeskedik egy olyan tényező miatt, ami elől nem tud elfutni, nem tud elmenekülni az adott helyzetből, ezért a test úgy dönt, hogy védőréteget húz fel az ember köré, és ezt egyetlen módon tudja megtenni, egyetlen eszköz áll rendelkezésre, hogy hájat növeszt. Ha valaki ebben szenved, és fel tudja oldani ezt a stresszforrást, illetve meg tudja győzni a testét, hogy nem a hízás, hanem a fogyás a megoldás, akkor bármilyen fogyókúra sokkal könnyebbé válik. (Ez egy nagyon sokrétű könyv, most csak egy szempontot ragadtam ki.)

Füst és hamu

Anyám túlélte.

Aztán a túlélést élte

haláláig. 

Szeretők

A pirospozsgás férfi és a fogatlan nő egymással szemben ül a villamoson. A nejlon szatyrok kettejük közé letéve a villamos padlójára. Láthatóan hajléktalanok. Kezük egymás kezében. Halkan beszélgetnek, időnként közel hajolnak, és kedvesen arcon csókolják egymást. Már mindenki elhúzódott mellőlük, egyedül én állok hozzájuk közel. Nincs alkohol szaguk, talán csak a mosdatlanság szagát érzem.

Helybenutazás 1.

Bármit teszel, utazol valami új felé. Ha egy helyben ülsz, ha el sem hagyod a szobádat, akkor is valami ismeretlen vár rád. Abban a pillanatban, amikor megfogantál, feltettek az idő döcögő vonatára, amin lassan, de megállíthatatlanul haladsz előre. Az én esetemben ez a vonat egy igazi, tipikus, MÁV-os szerelvény: nagyokat zötykölődünk, és mindenhonnan elkésünk. Már betiltották a dohányzást, de az ülés kárpitján még érződik az évtizedek alatt beivódott dohányfüst; és a pici asztalka alatt lehajtva a szemetes ajtaját látszik a múlthavi hulladék teteje. Egyszer majd megállunk, de nem tudom, mikor, csak reménykedem, hogy az valahol odébb lesz. Ezzel teljesen ellentétes módon közben folyamatosan mérgelődöm, hogy már rég nem itt kellene tartanom.