Keresés a honlapon:

Magyar fanyar – Wessely Gábor: Elment a szobrász, s itt hagyta nekünk a kéttonnás felhőt – Bakó László hagyatéka

 

 

 

 

Elment a szobrász, s itt hagyta nekünk a kéttonnás felhőt – Bakó László hagyatéka

Egy éve halt meg a várdombi szobrász, Bakó László. Özvegye a hagyatékot – mintegy 150 szobrot – rendezni, gondozni szeretné, kiállítást nyitva a házuknál.

A szobrász özvegye, Kovács Zsuzsanna Elvira mutatja a rendezésre váró anyagot

 

VÁRDOMB A település római kori neve: Ad Statuas (A szobrokhoz). S ma is lehetne ez, mert szobrokhoz jut, aki Várdombra látogat. Legalább háromszor annyi köztéri alkotás látható itt, mint más, hasonló nagyságú faluban, Bakó László munkásságának köszönhetően. Tavaly hunyt el a szobrász, és özvegye, Kovács Zsuzsanna Elvira kiállítóhelyet szeretne létesíteni a házunknál: istállógalériát, utcafronti és udvari szoborparkot.

Egyelőre meglehetős rendetlenség közepette várják az alkotások sorsuk jobbra fordulását. Az özvegy azt mondja: „Laci állandóan dolgozott, a művészet varázsában élt. De ha hazahozta a szobrait egy kiállításról, lerakta őket oda, ahol éppen helyet talált, és többé nem törődött velük, mert már a következő terve megvalósítása foglakoztatta.”.

A ház előtt, a házban, a melléképületben, az udvaron körülbelül 150, fából, fémből, üvegből s főleg kőből készült szobor található. Ezek többségét nem egyszerű odébb tenni, helyre pakolni, mert Bakó Lászlónál a felhő is mészkőből van és két tonna.

Sokfelé dolgozott. Miután a szekszárdi Garay gimnáziumban 1967-ben leérettségizett, Süttőre ment, hogy kitanulja a kőfaragó és épületszobrász mesterséget. Részt vett az operaház, a parlament és a budai vár kőcsipkéinek felújításában. Egy ideig rajzolni is intenzíven tanult, Lázár Pál szekszárdi képzőművészeti körében. De hamarosan végleg kikötött a szobrászat mellett. Meghívást kapott Kölnbe 1988-ban, és az ottani Magyar Ház megrendelésére Szent István mellszobrot készített – amikor ezt még a magyar hatóságok nem nézték jó szemmel –, s valószínűleg az első Mindszenty-szobrot is ő faragta, ugyanott. A rögtön a rendszerváltás után, a szekszárdi Béla téren felállított, első ’56-os kopjafa is a várdombi alkotó munkája volt. II. világháborús emlékműve legalább 15 van, országszerte. Megyén belül a szekszárdi Ady (korábban 505-ös) középiskola udvarán 1970-ben avatott építőmunkás szobra nyitotta a sort. Később olyan érdekes alkotásai születtek, mint a bogyiszlói polgármesteri hivatal falán látható, az ’56-os jeges ár emlékét idéző üvegplasztika, vagy a komáromi várba került ’48-as ágyú. Nem mellesleg: Várdomb címerét is ő tervezte. Utolsó jelentős munkája a bátai Szent Vér-templomnál 2015-ben elhelyezett Szent László-szobor volt.

Gazdag életművet hagyott az utókorra, miközben őt magát sosem fenyegette a meggazdagodás veszélye. Gyorsan letudható munkákat vállalt – újságkihordás, vízóra-leolvasás – hogy minél több ideje maradjon az alkotásra. Mindig készült valamire. Több mindenre, egyszerre. Özvegye szerint annyi anyagot halmozott fel – fát és követ –, amiből még háromszáz évig dolgozhatott volna.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-09-06 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.