Magyar fanyar – Wessely Gábor: Visszatérve az irodalomhoz, újra verset ír az exminiszter – dr. Jánosi György interjú
Visszatérve az irodalomhoz, újra verset ír az exminiszter
dr. Jánosi György interjú
Megviselte a nagypolitikában töltött húsz év, de reméli: maradt, aki volt
Dr. Jánosi György kiállítást nyitott meg a Babits Mihály Kulturális Központban
‒ Verseket írsz, egy másfajta közéletiségbe kezdtél. Hol tartsz most?
‒ Visszatértem a gimnazista korszakomhoz - mondja dr. Jánosi György. – Már akkor írtam, és létrehoztam a Garayban egy alternatív színjátszó csoportot. Verseim jelentek meg a Népújságban a hetvenes évek elején, versmondó versenyeken indultam, vonzott a színpad, de nem színész, hanem rendező akartam lenni. Jelentkeztem is a színművészeti főiskolára, csakhogy abban az évben nem indult rendezői szak, színésznek meg nem voltam igazán jó. Úgyhogy egy évvel később a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen találtam magam, ahol a népművelés-matematika szakot végeztem el. Olyan távolról nem működtethettem a szekszárdi színjátszó csoportot, ezért ez meg is szűnt. Elkezdtem tudománnyal foglalkozni, tanulmányaim, monográfiáim jelentek meg. A diploma megszerzése után hazajöttem, tanítani kezdtem, aztán elszippantott a politika. De 2010-ben visszatértem a tollforgatáshoz. A vers és kispróza határán mozgok. Most készül az ötödik kötetem.
‒ Kicsit azért bontsuk ki ezt a közbenső, nem jelentéktelen időszakot! Mert voltál főiskolai főigazgató-helyettes, a szociálismunkás-képzés elindítója, megyei első titkár az MSZMP, az egypártrendszer utolsó évében, az MSZP országos választmányi elnöke és miniszter is. Hogy érzeted magad ezekben a szerepekben?
‒ Tanársegédként kezdtem a szekszárdi főiskolán 1979-ben. Aztán lettem adjunktus, docens, főigazgató-helyettes, és itt indítottuk az ország első, főiskolai szintű szociális munkás szakát. A rendszerváltás hajnalán, 1989 áprilisában választottak meg az MSZMP megyei első titkárának. Ismereteim szerint Tolna volt az egyetlen megye, ahol a változások teljesen békés módon, az ellenzéki pártokkal folyamatosan tárgyalva, egyeztetve következtek be. Egy évvel később kerültem az országos vezetésbe, a megújult párt, az MSZP alelnökeként, Horn Gyula mellett. Rengeteget vitatkoztunk, mert én komolyan gondoltam a demokráciát, a belső döntéshozatalban is, ő meg nem annyira. Ettől függetlenül korrekt munkakapcsolatban álltunk. Bejutottam a parlamentbe is, és húsz éven át dolgoztam, mint képviselő. Négy évig ingáztam, de 1994-ben, amikor megnyertük a választást és a Horn-kormány államtitkára lettem, kaptam szolgálati lakást, és felvittem a családot. Egy ideig választmányi elnökként is tevékenykedtem, és 2002-ben, mikor ismét a baloldal nyert, egy évig a Medgyessy-kormány gyermek-, ifjúsági- és sportminisztere voltam. Aztán érkezett Gyurcsány Ferenc, s vele az ismert események. Úgyhogy 2010-ben, bár kértek, hogy induljak újra Érden, ahová költöztünk, már nem vállaltam a jelöltséget. Kezdtek megjelenni a könyveim, várt vissza az irodalom, a művészet. Ráadásul a kisebb lányom és a jövendőbelije is alkotó alkat. Felkértek a szekszárdi kiállításuk megnyitására, azért vagyok most itt.
Művészetből megélni Magyarországon nem lehet
Két lánya van dr. Jánosi Györgynek. A kisebbik, Jánosi Kata, és a vőlegénye, Kristófy Dániel közös kiállításon mutatkozott be – az ifjú tehetségeket felkaroló Víz’P’Art Alapítvány szervezésében –, a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központban. Arra a kérdésre, hogy milyennek látja a fiatal alkotók helyzetét, Jánosi György azt feleli: „Sajnálom őket, mert nagyon tehetségesek.”. Véleménye szerint, képzőművészetből megélni rendkívül nehéz a mai világban. Magyarországon sajnos ez mindig is így volt. Néha egy-egy képet sikerül eladni, de kell az alkotónak valami más, kenyérkereső munka is. Jánosi Kata egy kis magánszínháznál díszletet, jelmezt tervez és könyveket illusztrál. Kristófy Dániel pedig számítógépes reklámgrafikával, reprodukciós fotográfiával, kiadványok nyomdai előkészítésével foglalkozik.
‒ Visszatekintve, hogy látod: mennyire darált meg a húsz, nagypolitikában töltött év?
‒ Megviselt, az tény. Nem is az, ami a kirakatban látszik, hanem ami a háttérben zajlik. Azt nehéz gyomorral bírni, abból ép ésszel, ép érzésekkel kikeveredni szinte lehetetlen. Én, remélem, maradtam olyan, amilyen voltam. Csakhogy emiatt rengeteget ütköztem, mert sosem érdekelt, hogy kivel beszélek, a véleményemet mindig, mindenkinek megmondtam. Ami az idomulást igénylő politikai életben szokatlan és zavaró dolog.
Megjelent: 2019-08-23 06:00:00
 |
|
Wessely Gábor |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
