VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Kötetek, kritikák, recenziók, interjúk és laudációkMég hogy nincsenek véletlenek, még hogy csak kivéletlenezett helyzetekben hat a szó. Alighogy leírom: Földerengés, mozogni és morogni kezd a föld, ijedtemben a hatmásodpercest elírom hatmásdopersecnek. Mozrogni, morzogni, ez is benne van a pakliban. Elnézést minden hanghibakiért; a technika ördöge, akár a nyomdáé, nem bír magával néha. Most néha van, egy hatmásodperces reng, földerenghetett valami technikai a földnek néhai hőskorából — a Simonadriai-tenger alatt húzódó törésvonal mozroghat, morzoghat egy hatmásodperces nagyot. Ijedtemben megijedek attól, hogy megijedek. Belemorzongok, a líraföld mennyire belsőrendű. Roppant tömegű, tekintélyes mennyiségű veretes szöveg: négy tomus. Díszdobozba bújtatva ízlésesen, műgonddal. Tekintélyt parancsol, csak ránézésre is. Napjainkban hét-nyolc sor elolvasására vagyunk, gondolat-fogyasztóként, az Internet miatt, hitelesítve. Többre már nem képes az átlag. Csak a vérmesebb irodalmárok bírnak ki több száz sűrűn szedett oldalt. Inkább csak átfutás van, átnézés és belekóstolás. Arról a várakozó, türelmes reflektálásról, amit Rilkétől tanulhatunk meg, manapság keveset tudnak a vátesznek kikiáltott csepűrágók. A szerző legújabb kötetében a társkeresés és a párválasztás tematikáját járja körül. Iróniával fűszerezett történeteivel átfogó képet kíván nyújtani. Egyfajta görbe tükröt tár az olvasó elé, megmutatva bennük: milyenek is vagyunk Az írások esendőségünkről, gyarlóságainkról, kényelmünkről, vágyainkról, félelmeinkről emberi dolgainkról szólnak. Buktatókról amelyek a szerző szerint legtöbbünkkel előfordulhatnak. A dalnok élesztése
Kántás Balázs Orpheusz című verseskötetéről[1]
A mitológiai Orpheusz több alapkaraktert egyesít magában. Legismertebb és talán legfőbb létformája az énekes-kitharás költő, akinek bűvös dallamaira megszelídülnek az állatok, megállnak a folyók és az égitestek, megolvadnak a leomló sziklák. Orpheusz a mindenkori költő archetípusa, akinek valamiféle hatalma, befolyása van a környező világra. Másik fő vonása a hitvesi hűség, amely bátorságot ad neki arra, hogy elfogadja az Alvilág urának meghívását és alkuját: ha a kígyómarástól meghalt Eurüdikét Hermész úgy tudja mögötte vezetni, hogy nem néz hátra, kivételes kegyként visszakaphatja feleségét, és felviheti magával a földre. Orpheusz hűsége és bátorsága emberfeletti – ezért az Alvilágra leszállás kiváltsága. Ám szerelme mégiscsak emberi természetű – gyengeségében megszegi az istennek tett fogadalmát, ettől nyeri el lényének harmadik aspektusát, az árván maradt férjet (neve az orphanosz görög szóból származik, aminek jelentése: árva). Az idő hasadóanyaga Szóközök helyben futása
Bertók László: Ott mi van? Magvető, 116 oldal, 2290 forint
Disszonancián innen és szimfónián túl van egy sziget a mai magyar líra tengerén, ahol a képi asszociációkra épülő, laza grammatikájú beszédpozíció összeszövetkezett egy groteszk-abszurd, önironikus világszemlélettel. És ketten lettek egy testté. S ez a honi poétika egyszemélyes földnyelve az egyetlen olyan nyelvi territórium, ahol az áttetsző szókimondás és a jelentés teli absztrakció nem falták föl egymást. Bertók László autentikus kontinense, szerteágazó intelligenciájú bolygója (csillagközi, poétikai vákuuma?) az elbeszélés-egek birodalmában oly egyedülálló helyet vívott ki magának, hogy ragyogását egyelőre nem tudta semmi elhomályosítani.
Mézesmadzag Kattintson ide a kötet pár oldalas ízelítőjéért! … rímesek legyünk vagy szabadok? Ez a költészettani kérdés… merül fel, elsőként, Varga László Edgár esetében, mert számára, úgy tűnik, ez valódi sor(s)kérdés – amikor verset ír. Valószínűleg nem csak őt, hanem nemzedéktársait is érinti ez a dilemma. A fiatal költő első verseskötetét, a Cseréptavasz-t, az elmúlt esztendőben adta ki az Erdélyi Híradó Kiadóval közösen, a Fiatal Írók Szövetsége. A boci effektus
Hartay Csaba: Nem boci Athenaeum Kiadó, 2015.
Megszülte a szarvasmarhaság teoretikusát a mű, a tehenészetről írt, remekbe szabott paródia, amely honi társadalmunk szarkasztikus tükre is egyben. Megtalálható benne minden jellembeli defekt a tehén paradigmájába gravírozva. S ezzel együtt, innentől konstituálható a fejés és a szarvasmarha gondozás praktikája, poétikája és hiteles filozófiája. Tejbe aprított irodalom. Aposztrofálja önmagát az alcímben a kötet. S ez a lenyűgöző és kézenfekvő természetesség, egyszerűség és magától értetődő distancia végigvonul a regényen, mint egy több személy által vezetett naplón. A nem-irodalomtól az irodalomig vezető út van itt lekönyvelve, ábrázolva. De még mennyire! Kedélyes és komoly kísértet a kétezres évek elejéről
Egy bő évtizeddel megkésett esszé Zsávolya Zoltán Jimmy visszatér című regénye ürügyén
Zsávolya Zoltán, a kortárs magyar irodalmár középnemzedék markáns prózaíró és irodalomtörténész tagja még 2003-ban megpróbálkozott azzal, hogy lektűríróvá avanzsál / devalválódik, de legalábbis megmerítkezik a populáris kultúra igencsak ellentmondásos és zavaros vizében. Ekkor jelent meg ugyanis a magaskultúrához tartozó szépirodalmi regisztertől némileg elrugaszkodó, tudatosan botránykönyvnek szánt műve, a Jimmy visszatér, a tragikus módon elhunyt, példátlanul népszerű énekest, Zámbó Jimmyt főhőséül választó regény, mely meglehetősen ironikus (egyesek számára akár kegyeletsértő?) módon azt tematizálja, miként tér vissza kísértetként a fikció világában a Király, hogy lelkét egy idősödő, a nyugdíj mellett házmesterként dolgozó hölgynek öntse ki… Bizton, tézisszerűen állítom, hogy az író nem járt sikerrel, amikor könnyedén emészthető, populáris, és egyúttal kétes színvonalú lektűrregényt kísérelt meg írni. Nem, nem járt sikerrel, mert a Jimmy visszatér megítélésem szerint merész és eredeti ötletekkel teli, helyenként hatásvadász kísérleti regény, de mindenképpen magas színvonalon megalkotott és meglehetősen komplex szépprózai mű! Tengerbe merített lélek
Pál Dániel Levente: Hogy éltünk, nem hiába
Fiatal Írók Szövetsége, 64 oldal, 1500 forint A totális emlékezet tárházában, ha lenne ilyen, valamennyi rejtekező illetve felszínre törő hagyománynak és műnek helyet kellene kapnia. Nem hiányozhatna belőle semmi, ami egyszer, valaha elhangzott, leíratott. Ha valaki mégis úgy gondolná, hogy merőben újat akar, először át kellene néznie, lapoznia az egymásra torlódott múltakat ebben a textus-szőttesben. Ezt a jelenséget, melyben valami olyan jelenítődik meg, ami eddig még nem, prezentifikációnak nevezi Husserl. Egy kóbor poétának olykor kacagtató, máskor megríkató hányattatásai a sicamberek országában Az éltető oxigén Bíró József Stromatolite című kötetéről
Bíró József a hazai avantgard mára vitathatatlanul legkövetkezetesebb képviselője. Avantgard írásképekkel megjelenített költeményeit nemcsak szigorúan, a saját maga megszabta törvényszerűségek szerint szerkeszti, hanem a bennük foglalt témákat ugyanazzal az indulattal, hittel, meggyőződéssel, csalódással szólaltatja meg, mint tette azt az avantgard hazai fénykora idején. Ezek a modern tartalmak azonban saját régi versformáiban szólalnak meg – a versformákat a saját írásmódja szerint egyszerre írja szét és tartja össze - ; írásképe negyven éve árulkodik szerzőjéről: egy Bíró-verset egyetlen sorról felismerhetünk. Ezeken a formai sajátságokon túl Bíró költészetének fő jellemzője: a legmaibb világérzéseket szólaltatja meg klasszikus, vagy akár igen ősi formákban, régi hangon. Élni hagyni és nem bántani
Báthori Csaba: Elemi szonettek Napkút, 224 oldal, 1990 forint
A magyar Rilke. Báthori Csabát így is lehetne aposztrofálni, hiszen tűpontos lírája és poszt-reneszánsz erudíciója méltán tette híressé őt komoly és hiteles megszólalásai kapcsán. Hölderlin, Beckett, Ted Hughes, Goethe fordításai ott sorakoznak a mértékadó könyvtárak polcain. Mostani kötete szonett könyv. Benne vannak a nagy elődök rezzenései, vízjelei, de mégis egyedüli, összetéveszthetetlen hang. Az irodalomtudományi paradigmaváltásról Szepes Erika három szakkönyve ürügyén
1. A mocskos mesterség – gondolatok a paradigmaváltásról Szepes Erika, az egyik legtermékenyebb és legsokoldalúbb kortárs magyar irodalomtörténész érdekes tanulmánykötetet publikált nemrégiben.[1] Bár köztudomású a szakmán belül, hogy irodalmári értékrendje mondhatni szöges ellentéte a korunkban oly divatos, Magyarországon a ’90-es évek végén lábukat megvetett és azóta talán kissé szélsőségesen akadémizálódott irodalomtudományi irányzatoknak (hermeneutika, recepcióesztétika, dekonstrukció, diskurzusanalízis, stb. – a sort hosszan folytathatnánk), A mocskos mesterség című könyvében nem egyszerűen másként gondolkozik, hanem koncepciózusan és bátran szembemegy és vitába száll e megítélése szerint túlzottan elméletcentrikus, a műveket olykor szélsőségesen a teória szolgálatába állító irányzatokkal. Talán nem túlzás azt mondani, hogy programja szerint e tanulmánykötet mintha megkísérelné újraindítani, de legalábbis felidézni és továbbgondolni a ’90-es évek nagy irodalomtudományi szellemi összecsapását, az úgynevezett kritika-vitát. Áttetsző nyelv avagy a mondat jó íze Ámosz Oz: Barátok között Európa, 180 oldal, 2990 forint Fordította: Szilágyi Erzsébet
A nyelvet minden beszélő újraalkotja. A nyelv soha nincs kész. Szakadatlanul létrehozza önmagát. És mennyivel inkább gazdagodik, ha maga a szó embere, az író dolgozik vele. Ámosz Oz esetében pláne, hiszen ő sajátosan áttetsző nyelven, szikár stílusban szólaltat meg egy különös gondolkodásmódot. És van nyelve hozzá. Kiépíti az események szőnyegmintáin keresztül magát a regény-nyelvet, ami világot kreál. Különös kötetet vehet kezébe az olvasó: 2014 novemberében megjelent Varga Klára első regénye, a Múzsakarbantartási alapismeretek. Címlapját és a fejezeteket Egyed László letisztult grafikái ékesítik, a szöveg méltó képzőművészeti kísérőiként. A Múzsakarbantartási alapismeretek egyfajta fejlődésregényként is értelmezhető - persze nem könnyű, és talán nem is kell kategóriákba szorítani, hiszen semmi és senki, aki él, nem tűri el a szárnyszegést, a bezártságot, márpedig egy jó szöveg: él. Annyi mégis elmondható, hogy szerkezete nem egyenes vonalú, inkább körkörös és egyben spirális, akár a középkori értekezések, nyelve pedig képekben gazdag.
Kötetbemutató
Kőhalmi Ildikó negyedik kötetét veheti most kezébe az olvasó. Pár évvel ezelőtt a Narancs galaxis egyik verse került elém az interneten. Soha nem fogom elfelejteni azt az érzést, amit a 184. szútra okozott. Sokáig ott villogott szemem előtt a szó: megrekedés. Ha az ember elmerül kicsit a virtuális világban, sorozatban kaphat útravalót, műanyag dobozba zárt késztermékeket a sejtszintű éhezésére, válaszkereséseire. De csak ideig-meddig oldódik a feszültség. A rengeteg szerzett sérülésre nem elég néhány sebtapasz, nagyon mélyre kell utazni, visszarétegződni, egészen addig a helyig, ahol az elme magára marad démonaival. Határozottan élvezem, hogy a 'Kőversek' központozás nélküliek. Nem gyorséttermi értekmindentjólmegmondtad. Aki veszi a fáradságot, hogy kutasson a szavak között, nekiszaladjon másodjára is, és sokszor többértelmű sorokat válasszon ki magának, az a végén valódi kincset kap. Organizmus, panoráma Szerteágazó történet, árnyas mappa Berkovits György: V. és Ú. /I-II. Díszcserje kisasszony, Jelzőművész L'Harmattan, 720 oldal, 4490 forint Míg a honi fiatal irodalom újabb értékopciókat és hagyománykonstrukciókat regisztrálva végrehajtott egy friss „fordulatot” az utóbbi években, amely során a posztmodernség egyik értelmezését, a hozzá való viszonyulást felváltotta egy másik, magyarán az elszabadult nyelvűt egy szintetizáló, eklektikus látás[1]. Berkovits György tíz év után újra jelentkezett egy jó könyvvel, amelyben mintha ehhez az új folyamathoz akart volna egy példázatot/adalékot szolgáltatni. Úgy jöttem meg tegnap Erdélyből, hogy élményektől és vádliban megannyi kilométertől duzzadva majd leülök ide, és monitorra vetem könnyed, szellemes és magabiztos recenziómat Spiró György Feleségversenyéről. Ezzel szemben arra érkeztem haza, hogy meghalt két múltbéli jó barátom pár nap különbséggel, bennem pedig tompa, sajgó bénultság. Sok a halottam mostanában, és nem vagyok könnyed, se szellemes. A könyv viszont jó. Spiró mondja egy interjúban: kétféle író van. Az egyik az író-író, aki mindig önmagát írja. Ők a lírai alkatú emberek. Hol a szememre vetik, hol ellenkezőleg, hogy bármiről írok kritikusi szemmel, az vallomásos próza. Pedig nem kellene ezt sem, azt sem; csak lírai alkatú ember vagyok. És ha a borultságból, borúból lesz az eső –ez olyan klíma: itt folyton beborul –, mert nem egy optimista alkotásról van szó, akkor mondhatom, ugye, hogy nem is borúlátásra, hanem esőlátásra szerettem bele a könyvbe? De – szintén a szerző szavaival – ha engem írás közben elfog a rettegés, hogy ezt vagy azt hogyan fogják félreolvasni, le sem tudom írni a soron következő mondatot. De hol is van az a senkiföldje? Megkésett kapcsolódó esszé Bezeczky Gábor Irodalomtörténet a senkiföldjén című monográfiájához
Bezeczky Gábor Irodalomtörténet a senkiföldjén című, 2008-ban megjelent kismonográfiája a kortárs magyar irodalomtörténet-írás a viszonylag közeli múltban publikált egyik legérdekesebb, vitaindító jelleggel íródott szakmunkája. Tárgya ugyanis nem más, mint Kulcsár Szabó Ernő 1993-ban, majd 1994-ben újra megjelent rövid (késő)modern irodalomtörténeti szakkönyve, A magyar irodalom története 1945-1991 című munka. Bezeczky több huszonöt év – jelen kapcsolódó esszé írásának idején pedig már valamivel több, mint harminc év – távlatában illeti Kulcsár Szabó 1990-es évekbeli munkáját egy kissé megkésett, mégis könyvnyi terjedelmű bírálattal, ez azonban semmiképpen sem von le érdemeiből és alaposságából, valamint kemény, nem egy helyen ironikus kritikája ellenére abból a mégiscsak megnyilvánuló szakmai tiszteletből, amellyel tárgyához viszonyul. 
|
Kiadó: NAPKÚT KIADÓ KFT