VideóA Magyar Zene Háza videója Keresés a honlapon: |
Kötetek, kritikák, recenziók, interjúk és laudációkNagyon finom lét-képek színvonalas versekben kimondva
Bak Rita: Bomló perspektíva (2014, Kráter) Nagyon színvonalas verseskötettel mutatkozott be Bak Rita, komoly, elmélyült és érzékeny költő. Ékes példa ez arra, hogy az ezredforduló előtti a poénkodó, szellemeskedő, nyelvjátékokat már-már nem használó, hanem lehasználó, agyonhasználó költészeti formáció nagy hányada kezd visszaszorulni. Bak Rita versei az ember és világ egzisztenciális találkozásának érvényes tapasztalatait mondják. Firkák és Kései zsengék közé szövődnek Zalán Tibor legújabb kötetének, a Holdfénytől megvakult kutyának a költeményei, tematikailag érezhetően a 2012-es Fáradt kadenciák folytatásaként, noha az ottani, formai szempontból fegyelmezett „egyhúrúságot” most stílusbeli variációk arzenálja váltja fel. „Nem változtat szövegén a dallam” – ahogy Határ Győző írta, utalva József Attila egyik motívumára.
Zalánnál az utóbbi évek verstermései a melankólia, az élettől való búcsúzás jegyében fogantak – a fülszöveg is ezt támasztja alá. Remélhetőleg inkább újabb álruhák, gesztusok próbálgatásáról van szó, ahogy Keresztury Tibor fogalmaz: „egy mindennel leszámolt ember szerepében beszél egy hang benne”. VONÁSOK PROSPERO ARCKÉPÉHEZ
A peremre szorult bölcs palackpostái Esszékritika a Mondom: szerencséd című kötetéről Géher István első kötete az 1980-as évek magyar költészetének igen fontos, a kortárs magyar irodalomról való korabeli gondolkodást megváltoztató darabja[1] volt, mely most, harminc-egynéhány év múltán is megérdemli az olvasói figyelmet. A géheri költészetre oly jellemző, mindig és mindenhol mintegy vízjelként jelenlévő, keserédes, sokszor szomorkás hangnemet megütő, mégis játékos-ironikus alanyiság már itt, a Mondom: szerencséd verseiben is tetten érhető. Bár a kiváló formaművész Géher István, akitől elidegeníthetetlen az irodalmárság / irodalomtudósság, rengeteg kötött formát kipróbál és e kötött formák keretei között rengeteg magyar és külföldi szerzőt megidéz, számtalan maszkot magára ölt, vershangja mindig következetes marad. Az olvasónak nem lehet kétsége afelől, hogy minden maszk mögül ugyanaz a Géher István szól hozzá kissé elváltoztatott, de felismerhető hangon – a költő, az irodalomtörténész, a tanár, az ember.
4 az 1-ben (3. kötet) – Napsziget A Művészetekért Alapítvány, Budapest, 2014 (Széll Zsófia, Tóth Irén, Szappanos Gábor, Batári Gábor)
Sajnálatos, hogy számos olyan antológia jelenik meg a hazai könyvkiadásban, amelyek a terjesztés hiánya és a kevés példányszám miatt szinte el sem jutnak az olvasókhoz. A 4 az 1- ben sorozatról ugyancsak elmondható mindez, pedig a Napsziget A Művészetekért Alapítvány már a harmadik kötetével jelentkezik, és a könyvek színvonalát, szerzőgárdáit tekintve sokkal több figyelmet érdemelhetnének. A teljesség kedvéért megemlítendő, hogy a sorozat 2012 óta, évente megjelenő, első darabjában Bánosi György, Merényi Krisztián, Paládi Zsolt és Rimóczi László prózai alkotásai szerepeltek. A második kötet főként a költészetről szólt, Horváth Orsolya, Kiss Judit Ágnes és Simon Adri mellett Debreczeny György műveiből készült egy nívós válogatás.
Léteznek még irodalmi körök, egymásnak felolvasó, egymás munkáit jótékony kritikával egyengető műhelyek. Az egyik ilyen budapesti költő-író baráti szövetség tagja Türjei Zoltán is, aki hosszú esztendők óta ül össze Kókai Jánossal és Jahoda Sándorral, többek között az irodalom szent ügyének érdekében. Érzékeny odafigyeléssel mindhármuk poéziséből kiszűrhetjük a rájuk jellemző hangszínt, s a témakezelés, a technikai megoldások terén is érződik némileg a közös alkotóműhely szelleme. Mindhárman nívós kiadóknál megjelent, többkötetes, ha még nem is országos hírű, de számon tartott költők. Az esszé mesterfoka
1. Mesterségünk címere – Amerikai könyvek magyar olvasóknak Géher István első irodalomtudományi szakkönyve, a Mesterségünk címere[1] – már ha lehet egyáltalán annak nevezni – többi hasonló témájú munkájához hasonlóan igen szabálytalan, szokatlan munka. Ihletettsége, miként a magát annyiszor elsősorban tanárnak, és csak másodsorban költőnek, műfordítónak és irodalomtörténésznek valló Géher István más munkái esetében is, ugyancsak pedagógiai – a benne foglalt esszék a tanítás, oktatás szándékával íródtak. Expresszionista impressziók Thomas Pynchon: Beépített hiba Magvető, 505 oldal, 3390 Ft Fordította: Farkas Krisztina és Keresztesi József Egy túlírt, organikusságában megtört regénynek is megvannak a maga erényei, amit szerethet a befogadó. Pláne akkor, ha a mű az elvarratlan szálakat is az olvasó kezébe adja. A szűrmodernitás paradigmája és paródiája lehet egyszerre az a könyv, ami magát gigászi nyelvkontinensként adja el ugyan, de öntörvényű poétikája egyetlen emberi tenyérre írva elfér. Ehhez persze türelem és empátia szükségeltetik, mert a szövegfolyam egymást cirógató, csiklandozó örvényei közötti járatok azoknak mutatják meg magukat, akik végül is kitapintják a textusban föltoluló dilemmákat. A kulturális transzfer, illetve annak hiánya Marno János Paul Celan-fordításaiban az Atemkristall – Lélegzetkristály című versciklus magyar adaptációjának tükrében (FORDÍTÁSKRITIKAI MŰHELYTANULMÁNY)
Bevezetés Paul Celan Atemkristall – Lélegzetkristály című versciklusa először 1965-ben jelent meg önálló kötetben, majd 1967-ben a költő Atemwende – Lélegzetváltás című hosszabb kötetében is publikálásra került. A mindössze huszonegy rövid versből álló ciklus versei, különös tekintettel néhány ismertebb darabra, az elmúlt évtizedekben saját recepciótörténetre tettek szert a cikluson kívül és belül. Kántor Zsolt versbútorai Kántor Zsolt: Must Digitális Kalamáris, 2015. Szarvas. 86 oldal
Igen, a lélek. Ebben bízunk, mi, világban kószáló testek. Test a lelke mindennek, szól az abszurd magyarázat erre a felfoghatatlan anyagi és szellemi világra válaszul, melyben lebegünk, kapálózunk, és egyre kevesebb a fogódzónk. A vers fogódzó. Annak kell lennie. „Nem értem ezeket a mai, modern verseket” – hangzik el sokszor a közhelyszerű elutasítás. És a zenét érted? A látványt érted? A napot érted? A holdat? A nyarat?
A recepció mérföldkövei KRTIKAFÜZÉR A PAUL CELAN KÖLTÉSZETÉRŐL MAGYAR NYELVTERÜELETEN MEGJELENT LEGFONTOSABB SZAKKÖNYVEKRŐL
1. A megfejthetetlen szavak nyomában Megkésett megjegyzések Bacsó Béla A szó árnyéka – Paul Celan költészetéről című könyvéhez, A MAGYARORSZÁGI CELAN-recepció fontos mérföldkövéhez Bacsó Béla kismonográfiája[1] / esszé-tanulmánykötete (a könyv műfaji besorolása megítélésem szerint meglehetősen nehéz feladat) Paul Celan magyarországi kritikai recepciójának kétségtelenül egyik mérföldkő értékű állomása, melynek megállapításai még így, a megjelenéstől számított idestova két évtized távlatában sem avultak, avulhattak el. Írom ezt azért, mert 1996 óta a Celan-filológia meglehetősen nagy lépéseket tett előre, publikálatlan művek váltak elérhetővé, megszületett több kritikai kiadás, továbbá korábban ismeretlen életrajzi tények váltak ismertté, jórészt annak köszönhetően, hogy azóta Celan több ezer oldalnyi levelezését is kiadták. Az emberen túli dalok tanulmányszintézise
Kritikai szakmegjegyzések Kántás Balázs „Vannak még dalok túl az emberen” – Írások Paul Celan költészetéről, líraesztétikájáról és recepciójáról című tanulmánykötetéhez
A korához képest igen kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatal irodalomtörténész, Kántás Balázs Paul Celan munkásságáról írott összegző tanulmánykötete, mely alcíme szerint a költő költészetéről, líraesztétikájáról és recepciójáról egyaránt közöl írásokat, azért is figyelemre méltó darabja a magyarországi Celan-recepciónak, mert ez idáig ez a könyv a legterjedelmesebb összefüggő kommentár magyar nyelven a 20. század prominens költőjének életművéről. Számos felróható hibája és/vagy vitatható állítása és módszertani aspektusa ellenére olyan irodalomtudományi szakmunka, mely a szintézis igényével lép fel, azaz a benne foglalt tanulmányok a lehető legtöbb nézőpontból igyekeznek megvizsgálni, körüljárni a celani életművet.
Szabó János Zoltán kultúrakutató szakterülete az ünnepléskultúra. Legújabb könyve A fesztiváljelenség címmel jelent meg a Typotex kiadó gondozásában. Egy interjúban megkérdezték a szerzőt, hogy miért foglalkozik a fesztiválok kutatásával. Mire a következő választ adta: „… a boldogság keresése vezetett el ide, hiszen az a boldogság élmény, amit a fesztiválok és ünnepek kínálnak, jóval túlmutat a >jól érzem magam< hangulaton. Ezt sok fiatal megérzi, amikor élete első néhány fesztiválján részt vesz - velem is így történt. ” A megfejthetetlen szavak nyomában Megkésett megjegyzések Bacsó Béla A szó árnyéka – Paul Celan költészetéről című könyvéhez
Bacsó Béla kismonográfiája[1] / esszé-tanulmánykötete (a könyv műfaji besorolása megítélésem szerint meglehetősen nehéz feladat) Paul Celan magyarországi kritikai recepciójának kétségtelenül egyik mérföldkő értékű állomása, melynek megállapításai még így, a megjelenéstől számított idestova két évtized távlatában sem avultak, avulhattak el. Írom ezt azért, mert 1996 óta a Celan-filológia meglehetősen nagy lépéseket tett előre, publikálatlan művek váltak elérhetővé, megszületett több kritikai kiadás, továbbá korábban ismeretlen életrajzi tények váltak ismertté, jórészt annak köszönhetően, hogy azóta Celan több ezer oldalnyi levelezését is kiadták. Az egyén helyzete és lehetőségei, az adott történelmi és társadalmi szorításban
Kaiser László: A fekete emberek című könyvéről Kaiser László író - költő új novelláskötettel lepte meg a közönséget. A fekete emberek címmel gyűjtötte egybe közelmúltban született írásait, mely a 85. Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Történetei élet- szelvények. Kordokumentumok, líra helyzetjelentések a XX. század második feléről. Melyhez egy Juhász Gyula idézetet választott mottóul: „ A szálló évekkel / Sok minden megy el, / De a szív, a koldus / Tovább énekel. Ami emlék, szebb is / Mint az, ami él, / Romok itt ragyognak / Hűs hold fényinél.” A Tiszapart költőjének Emlék című versében szerepelnek ezek a sorok, amit a szerző Kaiser László korántsem "csak" az emlékek, az élmények, miatt választott, hanem, mert ezek között a leírt kalandok között konkrétan a városhoz fűzödő emlékek is szerepelnek. Az író ugyanis Szegeden végezte a magyar-történelem szakot. Amikor Tamástól meghallottam a hírt, hogy ő az idei Petri-díjas, az első gondolatom az volt, hogy mégiscsak létezik valamiféle rend a világban. Ha ritkán is, de lehet úgy, hogy valaki az irodalmi központoktól nagyon távol, úgy 250-300 kilométernyire, egyszerűen csak teszi a dolgát: verseket és novellákat ír, aztán szerterepíti őket a nagyvilágba, és vár. Szerkesztői válaszra, a következő havi Holmira (bár arra sajnos többet már hiába), Jelenkorra, Mozgó Világra. Telnek az évek, ő meg csak ír és ír, közben azért elvégzi a filozófia szakot, nyelveket tanul, és soha nem panaszkodik a mozgáslehetőségeit leszűkítő, makacs betegségre, inkább beleírja azt is versbe, novellába. Naponta posztol valamit a facebookra a Centrál Kávéházról, mert hiába, hogy fizikai valójában Zalaegerszegen vagy éppen Lentiben telnek a napjai, képzeletben ott issza a méregerős feketét, abban a sarokban, ahová a könyvheti Szép versek-dedikálás után mégiscsak sikerült eljutnia.
92 oldal Kíméletlen irodalom Balogh Attila kötete, 13 lírai esszé a kiszolgáltatottságról. A Magyar Cigánytelep Köztársaság megrázó leírása nem(csak) extrém utazás olyan életvilágokba, melyet legtöbben nem ismerünk, hanem a magyarság és kereszténység vakfoltjainak számbavétele (Adyhoz hasonló indulattal pöröl mindkettővel), lírai szociográfia, érzelmes múltkeresés és mágikus horror egyszerre. Balogh Attila (Szikszó, 1956. február 3.) alternatív József Attila díjas költő, író. Nem pusztán nagy tehetség, de kevés verse ellenére vitathatatlanul a mai magyar költészet egyik jelentős, meghatározó alakja. A magyar nyelvű költészet e kiváló alkotója egyben a roma identitás megteremtéséért, átéléséért folytatott küzdelem egyik legautentikusabb alkotója is. Ha a származást nem azonosítjuk a születéssel, ha az identitást a választás és a választhatóság közötti kettősség által meghatározottként ismerjük fel, akkor megértjük Balogh költészetét, senkihez sem hasonlítható humorát. (György Péter) A Fekete földtől a Kurta életig Könyvbemutató helyett kérdeztük Bene Zoltánt
Újszászi Ilona: Mióta foglalkozik szépirodalommal?
Bene Zoltán: Viszonylag régóta. Már a középiskolában is próbálkoztam. A Tömörkényben, ahová jártam, több-kevesebb sikerrel szerepeltem pályázatokon, ami annyit jelent, hogy az évről évre kiírt Tömörkény pályázaton mindig nyertem valami díjat – ez azonban nem engem dicsér, inkább arról árulkodik, hogy nem volt valami erős akkoriban a mezőny. Mindenesetre érettségi után sokáig nem írtam semmit, aztán egyszer csak elővettem egy régi ötletet, s ebből lett a Fekete föld, azaz az egyiptomi Amenemhát története a Krisztus előtti VI. századból, ahogyan azt ő maga előadja című regény. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően a történet − könyv alakjában − meg is jelent 2001 könyvhetére. Ezt követően küldözgettem novellákat folyóiratoknak, s hamarosan azok is kezdtek megjelenni. Azóta közel 50 irodalmi lapban jelentem meg, többségükben nem egyszer, nem is kétszer, de rendszeresen. Igazából ez utóbbi, azaz a folyóiratok fontosabbak voltak számomra, mint a kötet, bár a Fekete föld-et szerettem írni és többé-kevésbé szeretem így is, ahogy megíródott; az irodalomban való legitimitást viszont sokkal inkább az jelenti, ha az igazi, értékes folyóiratok befogadják az embert. 
|
Rainer Maria Rilke (Prága, 1875. december 4. – Valmont, 1926. december 29.) a 20. századi német nyelvű költészet egyik legjelentősebb képviselője. Talán legfőbb érdeme a költői nyelv szinte végtelen tökéletesítése volt. Egy ilyen nyelv kihívásait komolyan venni a „magyar Rilke” életre keltésében egyszerre lehetett becsvágya és volt kötelessége a fordítónak.
"Ez a könyv rövid prózákat és illusztrációkat tartalmaz. Ha a prózák festmények lennének, akvarellek lennének. Könnyű őket olvasni, utazás közben,váróteremben, megállókban, elalvás előtt, ágyban, köztes időkben. Érdemes őket úgy olvasni, ahogy verseket szokás: lassan, ízlelgetve a mondatokat."
Sűrű, mint a must. Édes, tömény. Alkohol még nyomokban is alig. Mindvégig tisztán látunk. Kántor Zsolt új kötetében nincsenek elválasztó vonalak. Folyam. Mint címoldalon az illusztráció. Gyümölcsízben hömpölyög az Ige és az ima. Olajban tartósul. Mindenki a saját lelkében él? – szegezi nekünk a kérdést a kötet első sora. S ami elkezdődött, rögtön véget ér – zárul a prózavers-szerű nyitány.
Türjei Zoltán ízig-vérig XXI. századi költő, aki paradox módon éppen arra döbbenti rá olvasóját, hogy a magunk mögött hagyott század egyáltalán nem ért véget. A keresés motívuma, amely a köteten végighúzódik, az irodalom legrégebbi toposzai közé tartozik, amit a posztmodern is nagy előszeretettel alkalmaz, s ez a tény önmagában is visszakapcsolja az írót és az olvasót a korábbi időkhöz. A kötet kereső lírai énje sok arcot visel, gyakran kisfiúnak, máskor kissé groteszk dráma szereplőjének, olykor különös képességekkel rendelkező elvarázsolt figurának láttatja magát, olyannak, aki magával a létezéssel, "a most és a mindjárt" közötti űr felszámolásával kísérletezik. Az elveszettség, a kétségbeesés állapota és ezzel szemben a védekezés és megmenekülés különféle gesztusai sokarcú egységet alkotnak a kötetben.
A fesztiválok kétségkívül a mai kor kiemelkedő ünnepei, részt venni egy ilyen eseményen sokak számára az év csúcspontját jelenti.
Lector Kiadó, 2014