Keresés a honlapon:

Kőhalmi Ildikó: Magánlabirintus (kötet)

 

Magánlabirintus

Kötetbemutató

 

Kőhalmi Ildikó negyedik kötetét veheti most kezébe az olvasó.

Pár évvel ezelőtt a Narancs galaxis egyik verse került elém az interneten. Soha nem fogom elfelejteni azt az érzést, amit a 184. szútra okozott. Sokáig ott villogott szemem előtt a szó: megrekedés.
Azt hiszem, ez a 21. század népbetegsége. Mindannyiunk betegsége. Talán elérkezett a szembenézések, elszámolások ideje.

Ha az ember elmerül kicsit a virtuális világban, sorozatban kaphat útravalót, műanyag dobozba zárt késztermékeket a sejtszintű éhezésére, válaszkereséseire. De csak ideig-meddig oldódik a feszültség. A rengeteg szerzett sérülésre nem elég néhány sebtapasz, nagyon mélyre kell utazni, visszarétegződni, egészen addig a helyig, ahol az elme magára marad démonaival.

Határozottan élvezem, hogy a 'Kőversek' központozás nélküliek. Nem gyorséttermi értekmindentjólmegmondtad. Aki veszi a fáradságot, hogy kutasson a szavak között, nekiszaladjon másodjára is, és sokszor többértelmű sorokat válasszon ki magának, az a végén valódi kincset kap.

 

Kőhalmi Ildikó nem a könnyebb út. Nem enged elkényelmesedni, nem szolgál ki, dolgom van a verseivel, gondolataival. Nem mondja meg mit tegyek, csak megmutatja, mit gondol, érez, hogyan függ a világtól, és a világ hogyan függ tőle. Nem mondja, hogyan éljek, de hogy mi van az ember fejében, ebben az óriási útvesztőben, azt elmeséli. Konkrét térképet ad a lélek legmélyéről. És ami számomra talán a legfontosabb: egyetlen egyszer sem írja le azt a szót – „szeretet”. Egészen másképp fog kézen, és sétálunk ki a legnehezebb, legsúlyosabb helyzetekből.

A Magánlabirintus kivetített kép. A lemondások, elfogadások és elengedések, a kötelékek elszabadulásának helye. A választás ideje, mielőtt a lélek kiszakad a világforgásból vagy makacsul bezárja kapuit és hallgat.

Rituálék, szembenézések. Őszinteség. Önmagunkkal – ez a legnehezebb. Megtorpanás és szabadságvágy. Nem csak lekopogom a dolgok mikéntjét; a menekülés fázisai szíven ütik az olvasót, a visszaérzések tépelődései, a túlhordott vágyak, az elidegenedéstől való félelem, az iránymutatások, a valós életben felbukkanó véletlenek ismétlődése; bennük vonulsz ahogy a halhatatlanok és a külön engedéllyel feltámadók a múlt érvénytelenített ívjárataiból előmerészkedve.

Ismerjük az érzést. Mindannyian.

 

Azt gondolom, a költő már régen megrajzolta a magánlabirintus térképét. Talán a 184. szútrával, vagy Ország Lili festményei előtt állva egy kiállításon. Aztán sorról sorra, faltól falig végigment rajta. Közben pedig erős gondolatok, számomra örök érvényű „mondolitok” születtek, összefésülve egy kötetbe.

 

Útmutató a szabadsághoz...

 

Faragó Nóra

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-03-28 09:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.