Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt: Organizmus, panoráma (Szerteágazó történet, árnyas mappa)

 

Organizmus, panoráma

Szerteágazó történet, árnyas mappa



Berkovits György: V. és Ú. /I-II.

Díszcserje kisasszony, Jelzőművész

L'Harmattan, 720 oldal, 4490 forint



Míg a honi fiatal irodalom újabb értékopciókat és hagyománykonstrukciókat regisztrálva végrehajtott egy friss „fordulatot” az utóbbi években, amely során a posztmodernség egyik értelmezését, a hozzá való viszonyulást felváltotta egy másik, magyarán az elszabadult nyelvűt egy szintetizáló, eklektikus látás[1]. Berkovits György tíz év után újra jelentkezett egy jó könyvvel, amelyben mintha ehhez az új folyamathoz akart volna egy példázatot/adalékot szolgáltatni.

Nevezhetjük szerelmi, de történelmi és tudatregénynek is ezt az artisztikusan organikus szövegfolyamot, mert az 1970-es évek végéig tartó első kötet Emma regénye, az ő szerelméről, majd házasságáról szól. Emellett körkép is egy értelmiségi házaspár hetvenes évekbeli mindennapi életéről és az akkori társadalmi viszonyokról.

A feleség szépíró, a férj társadalomkutató, a regényben megjelennek a korabeli szellemi áramlatok, köztük az egzisztencializmus, a színtiszta dialektika, a film területén a francia új hullám, az 1968-as Párizs és Prága atmoszférája meg a cseh helyzet, az „emberarcú” szocializmus.

Emma szülei paraszti sorból jöttek és értelmiségiek lettek, az akkori ideológia tette ezt lehetővé számukra. Emma elvesztette a szocializmusba vetett hitét és munkahelyén konfliktust konfliktusra halmozott, s amit látott, meg akarta írni. Férje polgári családból érkezett, szülei csak látszólag rendszerhűek, Gyula, mint szociológus, a szegénységet kutatja, s ez a akkoriban terület nem igazán támogatott, csak tűrt.

Ezt a regényt azonban nem Emma, hanem mégis Gyula írja. Mindketten olyan hősök, akik konfliktust konfliktusra halmoznak, mind a külvilágban, mind önmagukkal. Szerelmük aprólékosan és érzékien ábrázolódik ki, a mű szerelmi regényként is unikum. Két egészen különböző családot ismerünk meg, egyrészt Emma, másrészt Gyula szüleit, nagyszüleit, nagynéniket és nagybácsikat, mint egy családregényben. Alakok sokasága villan fel, szellemi nagyságok, korszakot jellemző figurák, barátok és barátnők, iskolatársak és munkatársak, hatalomban lévők és kiszolgáltatottak. Megelevenedik a véres lövészárok és forradalom, felrajzolódik több karrier és bukás, és persze a diktatúra is. Emma belekeveredik több olyan helyzetbe, eseménybe, amelyeket Gyula előtt titkolnia kell, az olvasó előtt azonban nem marad titok. Hosszú-hosszú évek munkájának eredménye ez a társadalmi panoráma, amely tele van tragikus háttér előtt játszódó komikus jelenetekkel, hétköznapi sorstörténetekkel, jellegzetes, egyéni hangon, pontos mondatokban elbeszélve, a korszakra tekintő új szemlélet megteremtésének igényével.

Ez a könyv Emma regénye, a második kötet, amely Jelzőművész Gyuláé, és ezzel a házaspár története 2000-ig folytatódik. Benne van a rendszerváltás, a viták a demokráciáról, a szabadságról, a kapitalizmusról és az emberi méltóságról. A pár közös gyermeke, Ádám az első könyv végén 6 éves, a második kötet végén 25, és a házaspár a történet befejezésekor eléri a nyugdíjas kort.

A mostani korpuszból való, alábbi részlet alapján is látható, hogy Berkovits sűrű, tömény textusa tele van utalásokkal, gondolatokból kisarjadó, újabb gondolatfutamokkal. Ő már éli azt, amit az újabb irodalmi fordulat „megértett”.

„Hippik valóban tanyáznak a képes-levelezőlapok által igen közkedveltnek ábrázolt, nehézkesnek látszó, szintén Medici Mária - féle vízköpő kútjának medencéjében és partján. Pedig nem divat egyáltalán hippinek lenni már. Egymás hegyén-hátán üldögélnek, esznek, isznak, röhögnek,  ölelkeznek, kergetőznek, csókolóznak, tapogatják egymást, a fiúk a lányok mellét birizgálják, a lányok a fiúk hímtagját simogatják. Elfogja Emmát az irigység, ezek azt csinálják, amit éppen jónak látnak, nem zavarja őket semmi, nem zavartatják magukat senkitől, hát mi ez, gondolja, ha nem maga a kaland. Elképzeli, ha lebukik a nap, biztosan szeretkezni is fognak nyilvánosan.”

Nem mindennapi módon lekötötte a recenzens figyelmét ez a külsejében is gyönyörű tomus.. A V. és Ú. című regényfolyam. Lám-lám, vannak jól bevált, még a régi Mozgó Világon szocializálódott szerzőink, akik az önreflexió, az irónia világában is otthonosan mozognak és akik az egzisztenciális kérdések felvetésénél a maszkokkal és az identitással folytatott játék/küzdelem, terén is kitűnőt alkotnak. Ilyen író Berkovits György.

Az ember azt hitte volna a kilencvenes években, hogy előkerülnek a rejtett asztalfiókokból az ehhez hasonló, összegző, értékelő regények, hozzájárulva ama megvilágosodáshoz, amelyet oly nagy lendülettel remélt a nép. És föllebben minden lepel, apokalipszis lesz, ami annyit jelent, hogy lelepleződik a dolog, feltárul a lényeg titka. Majd szinte semmi ilyen nem történt. Ezért olyan furcsa, hogy most ez a mű „elbeszéli” a hiányt. Nincs fény, de egy könyv legalább van.

 

 


[1] Lapis József: Stratégiai kérdések, Műút, 2013. október

  
  

Megjelent: 2015-03-26 17:00:00

 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.