Nehezen beszélek magamról. Az életrajzi adatokon kívül, végül is mit mondjon az ember bemutatkozásképpen? Hát röviden annyit, hogy szeretem az irodalmat, és ezzel együtt a költészetet, a verseket. Amikor nekibátorodom, túllépek az olvasói szerepkörön, magam is elkövetővé válok. Ha idáig eljutottam, váratlanul tele leszek valódi és képzelt problémákkal. Például, hogy hogyan legyek hiteles? Nem a kifelé mutatott hitelességre gondolok, hanem az önmagam előttire. Próbálom elérni, hogy a kifelé mutatott és a benti valós én fedésbe kerüljön. Emiatt sokszor a végtelenségig csupaszítom verseim nyelvezetét. Elmondhatom magamról, hogy szeretek kérdezni. Jellegzetes kéregtörése ez egyéniségemnek. A körénk rétegező valóságot, a közösségi, vagy akár a saját életem, kérdések zuhatagában élem meg. Halak jegyében születtem. A lazacok próbálnak így felfelé haladni a vízesésben. Nem csak a visszahullás lehetősége miatt veszélyes a vállalkozás. Még jobban azért, mert a következetesen feltett, megismételt kérdéseknek, nincsen tekintélytiszteletük. Szembefordítanak a környezetemmel, azzal a helyszínnel, ahol szövetségesekre találhatnék. A másik érdekesség a kérdezés gyermeki mivolta. A kérdést feltevő gyerekké fokozza le magát, erősebben érezve hiányát azoknak a válaszoknak, amit mások esetleg régóta tudnak. Vagy sok esetben, csak tudni vélnek. Idővel azután illik felnőni. A felnőttség, érzésem szerint nem kizárólag a megélt évek számával és az adott életszakasz sajátos gondjaival, hanem a kérdésekre adott válaszainkkal is kapcsolatban áll. Kisimulni nem akaró ráncokkal homlokainkon. Elmondhatom még, hogy szeretem a Dunát, ezt a szülővárosom mellett kanyargó nagy folyót. Kotyogó vagy haragos hullámait, néhol meredek, máshol lankás partjait, az egymást követő évszakok cserélődő hátterei között. Gyermekkorom meghatározó élményeit jelentették változásainak megfigyelése, kilesni, ahogyan az idő belemerítkezik hullámaiba. Annyi arca van. Bár ő nem tud róla, de van egy közös titkunk. Az, hogy megismerése és megszeretése óta, ott folyik bennem is. Lassan és megállíthatatlanul, valami megfoghatatlan, érthetetlen hallgatásban. Néha, mikor úgy érzi, hogy érett vagyok rá, beszélni kezd hozzám. Előfordul azonban, hogy még ilyenkor sem értem. Hangokat hallok, melyből nem lesznek szavak, szavakat hallok, melyekből nem lesznek mondatok. A nyelv, amin beszél, az üzenet, amit a fülembe súg, túl van a határaimon.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
