VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Vadas Tibor: Valóság, képzelet
Valóság, képzelet
Kelle Istvánnak
Egy álomból születtem én is, álom volt életem sora, lebontott ház sosemvolt falai közt felsíró fény, nevenincs melódia.
De áll még a ház, ha életem időnként újra álmodom, a hű falak gerendát, tetőt tartanak, fiatal nő szorít magához, álmodva sorsomat.
Termékeny óra nappalt és éjeket szül, szél felhőt, nap szelet vált a tetők felett, -nehéz vagy már ölben,- mondta anyám, s vigyázva a földre tett.
Így tanultam magam járni, naponta újabb kötéseket szakítva el, s mi elszakadt, már nem nő újra, csak a korgó gyomor, mely este hazaterel.
Apám hívott, aratni mentünk, néztem miként kalapál a kaszán, mácsonyás renden markot szenvedtem, megértve, hogyan kerül levesbe a kanál.
Erős karja vackosra edzett, tőle a rend rendre szállt, este kévékből rakott keresztet, fény hasadáskor már ismét kalapált.
Egy nap kocsi fékez ajtóm előtt, látogatóba jön gyermek vagy unoka, még megkérdi, bár ő csak a képzeletével érheti el, mi is a mácsonya.
A mácsonya az gyom, irtani kell, a földeken s a szívünkben terem, mondanám még, de látom felém int apám, pihenni megállt, és én utolérhetem.
Megjelent: 2024-04-27 20:00:00
|