VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Dráma
Szereplők: Polett, előadó, 30 éves nő, Arnold, előadó és konferanszié, 39 éves férfi, valamint: közönség – többnyire idősebb nők és férfiak
Történik: Egy budapesti előadóteremben, napjainkban
1.
ARNOLD (leintve a közönséget, mely csak zajong) Köszönöm, köszönöm, hogy eljöttetek és meghallgattatok! Remélem, épüléstekre szolgáltam! (óriási mosollyal) És most hadd hívjam fel a színpadra (a közönség közben folyamatosan: PO-LETT, PO-LETT! – kiáltással hangoskodik) Jó, jó, mindjárt… Szóval, csak azt szerettem volna még mondani, hogy a jövő héten a Kvantum-érintésről fogok előadást tartani… és remélem, minél többen el tudtok jönni. („PO-LETT, PO-LETT!”) És most következzék… Maga a híres… nagytudású és kozmikus érzékenységű… Polett!!...
Óriási ováció és vastaps közepette fellép a színpadra egy alacsony, átlagos testalkatú, szakadt-farmeros, felgyűrt ingujjú, kopasz, tetovált, bakancsos nő, rózsaszín-keretű, kerek szemüvegben.
I. jelenet
Szereplők: Férj, feleség /40 év körüliek/ Giulia, postás, doktor, Erzsi Helyszín: Igényesen berendezett szoba, egyik sarka konyhasarok. Jobb oldalon bejárati ajtó, baloldalon fürdőszoba-ajtó Idő: 2020 tavasza, délután
Feleség: (Bejön, bevásárlószatyrokat cipel, liheg.) Na, hála a jóistennek, hogy ezzel is megvagyok. Élesztőn kívül mindent kaptam. Nagy csoda, még kézfertőtlenítő is volt. (Leveti a cipőjét, a kabátját, a szájmaszkot, a kesztyűt, kezdi kipakolni a konyhasarokban a vásárolt holmit.) Férj: (Kulccsal nyitná az ajtót, bejön kabátban, utazótáskával a kezében.) Van itthon valaki? Feleség: (Meglepődve) Hát te? Hogy kerülsz ide? Mi a fenét keresel itt? Férj: (Kabátját levéve otthonosan a fogasra akasztja) Ha nem csal az emlékezetem, itt lakom. Ide vagyok bejelentkezve, ez az állandó lakhelyem, és itt kell a két hét kötelező karantént letöltenem. Feleség: (A maszk után nyúl.) Tán megfertőződtél? Beteg vagy? Férj Á, dehogy. Legalábbis remélem, hogy nem. De aki manapság Olaszországból jön… Feleség: (A kesztyűt is felveszi.) Mégis, hogy képzeled? Csak úgy egyszerűen beállítasz ide, azok után, hogy külföldre szöktél a válóper elől? Most meg két hétig itt leszel? Férj: Drágicám, ha tizennégy évig elviseltük egymást, mint férj és feleség, ezt a két hetet csak kibírjuk valahogy. Feleség: Ne szólíts drágicámnak! Már régóta nem vagyok a drágicád. Férj: Most sem vetted észre az iróniát? Hiába, (sóhajt) sosem volt érzéked a szavak mögötti többletjelentéshez.
Második rész
Délután 7. A Kivetítő:
A Tábornok megáll a Tisza-part vaskorlátja mellett, szemléli a vizet, aztán körbetekint.
Játéktér: Köpönyegébe dugja kezét könyékig, s a belső zsebből előhúzza a szemüvegtokot. Szétkattintja, orrára helyezi az aranykeretes pápaszemet. Újfent a zsebébe nyúl, kiveszi a telefont, aktiválja és a füléhez emeli.
Tné: Halló! T: Halló, Verica! Tné: No, mi van? Beszéltél az unokámmal?
T: Nem, Verica. Tné: Nem? De láttad? Találkoztál vele? T: Nem láttam, Verica. Tné: Nem enged hozzá az a büdös kurva? Tudtam, hogy egy aljas cafat! Én megmondtam, ugye, megmondtam! T: Megmondtad, Verica.
Személyek: Öregember (Ö) Mama, Öregember feleségének árnya (Ma) Tábornok (T) Tábornokné (Tné) Milan, a fiuk (M)
Első rész:
Délelőtt
Szín: Elől: Hinta, néhány lépéssel szemben egy sámliszerű szék. Hátul kerítés, kiskapu rajta. Háttér: kivetítő.
1.
Kivetítő: egy hatalmas fekete autó érkezése.
Tábornok: Kerítésen kívül, hátul. Hol van az unokám?
Idegesen tapogat a kiskapu kilincse után, végre rátalál, erőteljesen belöki, csattan a kiskapu háta a kerítésben. Hatalmas léptekkel méri az első udvart.
Hol van az unokám?
Megáll a színpad közepén.
Van itt valaki?
A Tábornok meglódul előre, de iramodását a hinta elállja. Megtorpan.
Az udvarban hatalmas eperfa áll. A fa mellé oszlopot állítottak, s ketten tartják az áthidalót, amelyről hinta lóg. A hintán Öregember ül, néz maga elé, jobb kezével a kötelet fogja, balja ölében pihen.
Hol van az unokám?
Öregember Nem reagál. Válaszolhatna bármit, de nem mozdul, mintha nem hallana. A Tábornok idegesen toporogni kezd, a portára hívatlanul lépett. A díszruhába öltözött hadvezér félszemmel hátrapislant.
Az Öregember ül a hintán.
Tábornok: Hol van az unokám?
Az öregember fölkapja fejét, mintha most ébredne, a belépőre néz.
Ö: Jó napot! T: Jó napot! Hol van az unokám? Ö: Maga kicsoda? T: Hol van az unokám?
Játszódik: napjainkban, Budapesten.
1.
Bach Air-je szól, este van. Egy óriási ház nagy és fényűző lakásában negyven körüli, hatalmas, zordon, kopasz, sebhelyes, borostás férfi ténykedik a konyhában. Vérfoltos, fehér ingben, csokornyakkendőben, szmokingban és papucsban bontja fel a különböző macskaeledel-konzerveket. Alatta nyivákoló macskák (öten vannak: fostosak, rühesek, soványak). A férfi előkeres a konyhaszekrényből öt kis tálkát, belekanalazza az eledeleket, majd odaadja a macskáknak, a macskák mohón falják. (A Bach-zene elhallgat.)
A férfi fejét csóválva, komoran nézi őket – csak a macskák morgását, evését hallani –, majd fölemeli a fejét, és oldalra néz. (Közben felhangzik Wagnertől a Tűzvarázs). Az ebédlőasztalon gyertyatartó, elfújt, félig leégett gyertyákkal, egy félig tele viszkisüveg, viszkispohár és különböző fegyverek: egy 57-es Magnum, egy vérfoltos kommandós-kés, és szamurájkard, tokban. A férfi az asztalhoz ül, tölt egy pohár viszkit. Megfogja a poharat, aztán feláll és a hűtőszekrényhez lép. Kinyitja, és jeget veszi ki a jégkockatartóból. Visszamegy az asztalhoz. Belecsúsztatja a jeget a pohárba, és visszaül. Nézi a poharat. Hosszan. Majd egyetlen hajtással megissza. Rögtön elsimulnak zordon vonásai. Elmosolyodik. Majd ránéz a macskákra, és elkomorul. A macskák felnyivákolnak rá. (A Wagner-zene elhallgat.)
– Hát elkezdődött, csakugyan el? – El, de esőben sétálva természetesen másként hangzik. – Micsoda mázsás akcentus, a zongora lenne az? – Úgy érted, az idegi alváz fölött? – Az analóg csellót is figyelembe véve. – Hagyj engem ezzel. Mondd hosszabban. Mondd lassabban. – Ez az a pont, amikor Amundsen mesélhetne az elfagyott cigarettákról. – Az elfagyott cigaretták haszontalanságáról. – Úgy érzed, hogy a centrum körül rohangál a forma?
– Jé, elmúlt a fejfájásom! – Elmúlt? Mitől? – A Brazoxtól. – A Brazoxtól? De annak nem hasmenés a mellékhatása? – De, csakhogy arra meg Silvaxot szedek. Úgyhogy semmi gond. – Akkor jó. Nekem meg elmúlt a szédülésem. – Elmúlt? Mitől? – Mitől? Hát a Pilvaxtól! – De annak nem hallucináció a mellékhatása? – Persze, hogy az. De arra Vuczlaxot szedek. Úgyhogy…
– Nem akarok dicsekedni, de én meg tudtam venni Love Baby fürdővizéből egy fél decit. – Hú, azta! Mutasd meg, légysziiii! – Bocs, de nagyon drága volt és… – Ne már! És mégis, mennyi? – Akciós volt… izé… ötvenezer… de eszmei értéke felbecsülhetetlen. – Felveszek személyi kölcsönt, nem érdekel! Nekem is kell! – Akkor siess, mert úgy hallottam, hogy már nem sok van belőle. – De hisz mindennap fürdik, nem? – Megbocsásson, ha megkérdem, de Ön kicsoda és hogy kerül ide? – Ez a Kapros Geyza gimnázium 5. éves érettségi találkozója, nem? – De… csakhogy, ez egy zártkörű rendezvény, úgyhogy… – Kata, hát nem ismersz meg? – Honnan tudja a nevemet? Ö… Ön kicsoda? – Hát nem ismersz meg? – Ne… m, sajn…. – A Maláta Hedvig vagyok, a Viga, a Vigácska! (fülig érő szájjal) – Jó estét kívánok! Ez itt a hatórás hírek. (hirtelen elkomorodva) Frontálisan ütközött egy előzni akaró Ford egy, a szembejövő sávban szabályosan közlekedő kamionnal. A Ford totálkárosra tört. A sofőrt a tűzoltók vágták ki a roncsból. A kiérkező mentők súlyos, életveszélyes állapotban szállították a megyei kórházba. (vidáman) Hím zsiráf-bébi született az Állatkertben. Nevet, egy gyermek-látogató adott neki: Latyak lett az újszülött neve. Ezúton is gratulálunk az édesapának és édesanyának! (komoran) Brutális kettős gyilkosság történt tegnap éjjel Vacakházán. A macsétés gyanúsított a sértetteknek levágta a fejét. A rendőrség egyelőre még nem talált indokot a bestiális gyilkosságokra. A támadót még tegnap éjjel elfogták, a lakásában. Azóta előzetes letartóztatásban van. A véres macsétét is megtalálták, a gyanúsított konyhájának a mosogatógépében. Az előzetes nyomozás kizárta a kettős öngyilkosság lehetőségét. – Halló, Boroznij Úr? – Mert? – Ön Boroznij Róbert, a közös képviselő? – És, ha igen? – Volna egy nagy problémám. – Úgymint? – Az édesanyámról van szó. – Vagyis? – Járóképtelen fekvőbeteg. Már nem tud még a kaputelefonig sem elmenni. – És? – A Föld tehát, nem gömbölyű, punktum! – És mégis mozog… – Már hogy is mozogna? – Galilei mondta. – Galilei? – Azt mondta: És mégis mozog a föld! – Egy tudománytalan, minden gondolatot nélkülöző, lapos elmélet az övé. Egyszerű bűvészet, semmi művészet. Hiába, egy kóklertől ennyi telik. – De, Mester, nem az Ön elmélete a híres lapos-elmélet? Miszerint…? – Az más! Hiszen, hogyan is mozoghat a föld, amikor lapos? – És a Nap? – Mi az, hogy a „Nap”? Nap nincs, és nem is volt. Szín: Park, nem működő szökőkúttal. A szökőkút kerek, medence falán körben ülnek a szereplők. Tizenöt és harminc év közöttiek, egy szereplő kivételével, aki negyvenöt éves. Ő Kúlpapa. Játéktér a szökőkút és medencéje, illetve a körülötte levő tér. A szökőkút kőfalán jól láthatók a sárgásbarna vonalak és csíkok, a valamikori vízcsorgás nyomai. Kezdőkép: pirkadat, majd oldalról bekúszó reggeli fény. Hátérképnek ajánlott a park ősszel. A szereplők karaktere, entitása , szemlélete mondanivalójukból illetve cselekedeteikből derülhet ki. Ha a rendezői koncepció úgy kívánja, a szöveg bővíthető a játék szellemében. A szereplők cselekedete abban merül ki, hogy mobiltelefonjaikkal vagy táblagépeikkel, foglalkoznak, szórakoznak, figyelmet sem vetve a „külvilágra.” Mai megfogalmazásban: elvannak kütyüjeikkel.
Szutymó a medence szélén ül, Dumás érkezik.
DUMÁS: Heló Szutymó! SZUTYMÓ: Csá! DUMÁS: Most jöttem! SZUTYMÓ: Ja. DUMÁS: Mikor jöttél? SZUTYMÓ: El sem mentem! DUMÁS: Jól aludtál? SZUTYMÓ: Aha. DUMÁS: Nem vittek be? SZUTYMÓ: Nem jártak erre, amúgy meg a medencében nyújtóztam. DUMÁS: Valami más? SZUTYMÓ: Tökuncsi, a nyár is elhúzott. DUMÁS: Mihez kezdesz? SZUTYMÓ: Nem tom, na haggyá már!
Dumás leül Szutymó mellé és érintőképernyős mobiljával foglalkozik. Szutymó táblagépen dolgozik. Pár perc múlva Csömörke (lány) érkezik, okostelefonnal a kezében.
– Mint az köztudott, birtokomban a világegyetem összes varázsainak hatalma. – Ez csak természetes. De József Attila is hasonlót mondott… – Mit mondott, mit mondott, ugyan már! – Azt mondta, hogy: A költő a föld adott varázsainak mérnöke. – Nem tudom, eléggé figyeltél-e, mert én meg azt mondtam, hogy a világegyetem összes… De mit is tudhat erről egy költő! Figyeljen! Én, ha akarom, feltámasztom a halottakat is… – Fel? – De fel ám! Bárkit. – Akkor támassza fel nekem Heroldot!
Csillagjegyek ütközései
– Szia, Gréta, na, milyen volt? Mesélj! – Csodálatos volt… – De milyen szomorú arccal mondod. – Á, azt nem lehet elmondani… – Azért csak beszélj, úgy áradoztál róla nemrégiben. – Szép… – És? – Karcsú, magas, kisportolt testalkatú… Kézirat
A helyszín egy iroda, a falon Az Elítélt vele szemben ül
Elítélt
Nyomozó Telefon
– Jó napot kívánok! – Jó napot Önnek is. Miben segíthetek? És honnan tudja a mobilszámomat? – Először is gratulálni szeretnék Önnek: Ön nyert! A gép az Ön számát dobta ki, a 800000-ből! – Ez csodálatos, és mit nyertem, ha szabad tudnom? – Egy 3000 forint értékű ajándékcsomagot, amit nálunk vehet fel. Csak a csomagolási díjat és a szállítási költséget kell állnia. – De, ha személyesen kell érte mennem, miért kell szállítási költséget is fizetnem? – Ej, hát nem is örül az ajándéknak? – De, roppantul. És mennyi az a „csomagolási díj és szállítási költség”? – Csak most, csak Önnek – 5000 forint. No, sikerült boldogságot varázsolnunk Önnek, így az Ünnepekre? – Még gondolkodom rajta. Munkára fel!
– Szép napot kívánok, Hölgyem! – Önnek is. Az állásinterjúra jött? – Bátorkodtam. Bálint Béla vagyok, és az informatikus állás betöltésére jöttem. – Szabad tudnom hány éves? – Huszonhat éves. Tegnap óta. – Ó, gratulálok! Szóval azt tudja, hogy a mi cégünk terjeszkedik. – Ez sajnos elkerülte a figyelmemet. – Nem tesz semmit. Ez még nem kizáró ok, hahaha… – Hahaha. – Látja, a humorérzék nálunk: előnyt jelent. Na, és a rugalmasság.
Állapotromlás
– Jó napot kívánok! A Kardiológiára szeretnék menni. – Kérem a beutalót, a TAJ-kártyáját és a lakcímkártyáját. – Tessék. – Ö… Szeptember 12-ére van legközelebb időpont. – Tessék?! – Süket maga? Mondom: szep-tem-ber-tizenket-te-di-ké-re van időpont, 11 30-ra, dr. Vad Zsuzsanna Főorvoshoz. – De hisz most március van!
Jelzőtűz
Két férfi sétál egy földúton.
Első férfi
Mikor érünk már oda?
Második férfi
Fogalmam sincs. Lehet,
Első férfi
(Közbevág)
A kurva életbe! Azt se tudjuk, (Ökölbe szorítja a kezét, 
|
