Videó




Keresés a honlapon:


Jahoda Sándor A büntető – akciójelenetek

 

 

 

 

A büntető

akciójelenetek

 

 

Játszódik: napjainkban, Budapesten.

 

1.

 

Bach Air-je szól, este van. Egy óriási ház nagy és fényűző lakásában negyven körüli, hatalmas, zordon, kopasz, sebhelyes, borostás férfi ténykedik a konyhában. Vérfoltos, fehér ingben, csokornyakkendőben, szmokingban és papucsban bontja fel a különböző macskaeledel-konzerveket. Alatta nyivákoló macskák (öten vannak: fostosak, rühesek, soványak). A férfi előkeres a konyhaszekrényből öt kis tálkát, belekanalazza az eledeleket, majd odaadja a macskáknak, a macskák mohón falják. (A Bach-zene elhallgat.)

 

A férfi fejét csóválva, komoran nézi őket – csak a macskák morgását, evését hallani –, majd fölemeli a fejét, és oldalra néz. (Közben felhangzik Wagnertől a Tűzvarázs). Az ebédlőasztalon gyertyatartó, elfújt, félig leégett gyertyákkal, egy félig tele viszkisüveg, viszkispohár és különböző fegyverek: egy 57-es Magnum, egy vérfoltos kommandós-kés, és szamurájkard, tokban. A férfi az asztalhoz ül, tölt egy pohár viszkit. Megfogja a poharat, aztán feláll és a hűtőszekrényhez lép. Kinyitja, és jeget veszi ki a jégkockatartóból. Visszamegy az asztalhoz. Belecsúsztatja a jeget a pohárba, és visszaül. Nézi a poharat. Hosszan. Majd egyetlen hajtással megissza. Rögtön elsimulnak zordon vonásai. Elmosolyodik. Majd ránéz a macskákra, és elkomorul. A macskák felnyivákolnak rá. (A Wagner-zene elhallgat.)

 

(Rekedten, a macskákat nézve) Ki tette ezt veletek? (A macskák odajönnek a lábához, és esdeklőn néznek föl a szemébe, a lábánál tekeregnek, összekenik fossal a nadrágját, folyamatosan dorombolva, a férfi szemébe könnyek gyűlnek, hörögve mondja.) Ki… lehetett ennyire… aljas?...

 

Fölpattan. A macskák ijedten rebbennek szét. A férfi átmegy az egyik szobába, addig nem látható, míg újra ki nem jön onnan. A macskák kíváncsian nézik és keservesen vakaróznak. A férfi sötét arccal lép ki a szobából, egy vastag szivar van az egyik kezében, elővesz egy leveles gyufát, kitép egy szálat, majd a falon vadul végighúz egy gyufaszálat. A gyufa fellobban, szájába veszi gyorsan a szivart, lerágja a végét, kiköpi, majd meggyújtja, elfújja gyorsan a gyufaszálat, egy óriásit szív a szivarból, a füst akkora, hogy nem látni az arcát. Visszaül a székére, újra látni az arcát. Hátradől, és pöfékelve nézi az ijedt macskákat. Bólint. Tölt még egy pohár viszkit, de most jég nélkül. Hosszan mered a pohárra, aztán hirtelen fölhajtja. Újra békések, szelídek lesznek a vonásai.

 

(Rekedten, a macskáknak.) Most már ti vagytok a gyermekeim, s én az apátok. Gondoskodom rólatok. És esküszöm, elkapom azt a… (olyan hangosan, hogy a macskák elmenekülnek a sarokba) aki ezt tette veletek!

 

(Észreveszi, hogy mocskos a nadrágja, leteszi a szivart az asztal lapjára, majd kezével lenyúl és matat a nadrágján. Értetlenül nézi a kezét, megszagolja, elfintorodik.) Mi a szar ez? (hirtelen „kapcsol”, fölkel, és a mosogatóban megmossa a kezét, aztán lenéz oda, ahol a macskák ettek, látja, hogy csupa fos minden. Megcsóválja a fejét, és szeretettel becézi a macskákat.) Ejnye, srácok, hát mi folyik itt? Ugye? (A macskák dorombolva megérkeznek hozzá, a férfi szelíden elhessegeti őket.) Most nem, most nem. Majd! Türelem! Előbb takarítunk!

 

Megtörli kezét a konyharuhába, szájába veszi újra a szivarját, pöfékel egyet-kettőt, aztán kiveszi a mobilját a nadrágzsebéből, és felhív valakit, a macskák közben kíváncsian figyelik és miákolnak. A férfi közben elnyomja a szivart.

 

Szia, Gyuszi! Idefigyelj, el tudsz jönni? Most kell. Azonnal. Negyedóra, rendben. Kösz.

 

Összecsapja a tenyerét, és leveszi a zakóját. Törlőpapírt vesz elő, és leguggol. Rossini Macska-duettét dúdolva-énekelve, elkezdi feltakarítani a macskafosta macskák körülötte dorombolnak-miákolnak.

 

2.

 

Csöngetnek. A férfi felgyűrt ingujjban nyit ajtót. Belép Gyuszi, egy magas, kopaszra borotvált fiatalember, kommandós-ruhában, nagy, orvosi-táskával. A férfi kezet fog vele, aztán becsukja az ajtót. Gyuszi megnézi a kezét, orrához emeli és elfintorodik.

 

GYUSZI (jelentőségteljesen) Az, amire gondolok?

 

A FÉRFI (bólint) Az.

 

GYUSZI Merre vannak?

 

A férfi maga mögé mutat, és elindul a macskák felé. Gyuszi követi. Amikor meglátja a macskákat, hátrahőköl, és egy zsebkendőt szorít az orrához.

 

GYUSZI (a zsebkendő mögül) Ez bestiális! Tudod már, ki volt az?

 

A FÉRFI Még nem.

 

GYUSZI Mindjárt gondoltam. (Kezet mos a mosogatóban, majd beletörli a konyharuhába a kezét.) Meg kell vizsgálnom őket.

 

A FÉRFI Tedd azt!

 

Gyuszi kidobja a zsebkendőjét, és a táskájából gumikesztyűt húz elő, majd lehajol a macskákhoz. Egyenként megvizsgálja őket. A férfi az asztalhoz ül, és komoran viszkizik. Egyszer csak Gyuszi füttyent egy nagyot.

 

A FÉRFI No, mi az?

 

GYUSZI Hajolj csak ide le!

 

A férfi odamegy és lehajol a macskákhoz.

 

GYUSZI (megemeli az egyik macska fejét) Na, látod?

 

A férfi elhűlve nézi.

 

A FÉRFI Látom, mi is van rajta?

 

GYUSZI Úgyis le kell róluk vennem, hogy kezelni lehessen őket. (leveszi a bolhanyakörvet a macskáról, azon egy kis kerek biléta van, fölmutatja) Látod? „Ciceró”, „Budapest, 1193. Klapajcka utca 10/a.”

 

A FÉRFI (gyilkos haraggal) Neki annyi, az biztos!

 

GYUSZI (bólint) Hát, valóban, Ciceró van a legrosszabb bőrben. Egy-két napot adok neki, aztán… Elaltassam?

 

A FÉRFI (könnyek gyűlnek a szemébe) Ne, ne! Azt nem bírnám elviselni!

 

GYUSZI (vállat von) Ahogy látom, a többieknek a fostosságon, a rühességen meg az alultápláltságon kívül nincs komoly bajuk. Cicerót kivéve. Ő halálos beteg. Nem tudom megmenteni. A többin nincs biléta, csak bolhanyakörv. Leszedem róluk.

 

A férfi keservesen zokog, míg Gyuszi leveszi a nyakörveket a cicákról. Gyuszi, ezután hátranéz a férfira, majd odalép és némán a vállára teszi a kezét, a férfi most már úgy bömböl, mint egy oroszlán. Gyuszi a másik kezét is a vállára teszi és „ej, ej, ne itasd az egereket, hisz halandóként mindannyiunkra számára ez vár” – szépen megtörli mindkét kezét a férfi már nem egészen fehér ingén. Közben Ciceró odavánszorog a férfi elé, egyet-kettőt vonaglik, és összecsuklik. Gyuszi lehajol hozzá és a nyaki ütőeréhez nyúl.

 

A FÉRFI (hüppögve) Meghahahahalt?

 

Gyuszi némán, részvéttel bólint, majd lassan feláll leveszi a gumikesztyűit, és a konyhacsapnál megmossa, majd megtörli a kezeit.

 

GYUSZI (intve a kert felé) Gyere, temessük el szegényt!

 

3.

 

A kertben, mely tele van kis halmokkal, keresztekkel. Már a Ciceróé is elkészült, eltemették. A kis kereszten ez áll: „Ciceró, kandúr, élt kb. 2 évet, aljas módon meggyilkolták. (alatta) Viszontlátásra, drága Ciceró, fogunk még találkozni!” A férfi letérdel a kis sírhalom fölött. Gyuszi megilletődve nézi, egy fáklyával a kezében.

 

A FÉRFI (hörögve) Megbosszulom a halálodat, kis Ciceró, de meg ám! Esküszöm az égre, hogy addig nem nyugszom, míg nem lesz megbosszulatlan ártatlan halálod! (keresztet vet) Ámen! (Feláll, vérben forgó szemekkel, Gyuszihoz fordulva.)

 

GYUSZI Hogy akarod?

 

A FÉRFI Majd bent elmondom. Kész a tervem, menjünk!

 

A férfi és Gyuszi, aki magasra emeli a fáklyát, elindulnak a ház feléé közben Chopin Gyász-indulója szól. Amikor a házhoz érnek, a Chopin-zene elhal.

 

4.

 

A ház pincéje. A felbontott padló alatt iszonyú sok és mindenféle fegyver van felraktározva. Az erős lámpafényben a férfi lendületesen pakolja ki, amire szüksége van. Gyuszi közben aggodalmasan pislog a rengeteg fegyver láttán.

 

A FÉRFI (serény pakolás közben, a háta mögül) Szóval, ismerhetsz, Gyuszikám. Aki bántja az állatokat, az olyan, mintha engem bántana, és aki bánt, az ráfázik.

 

GYUSZI Nem vagy te egy kicsit, hogyismondjam túlérzékeny?

 

A FÉRFI (elborult arccal hátranéz, kezében egy AK-47-sel) Tudod, hogy én vagyok „A Büntető”. Így ismernek a szakmában. Természetesen művészi színvonalon ölök. Mert valóban nagyon érzékeny vagyok, és aki nagyon érzékeny, az művész. (felhúzza a fegyvert)

 

GYUSZI (ijedten hátrál) Én csak… én csak… Hé, tedd már le azt a rohadt Kalasnyikovot! Nem én vagyok az ellenséged!

 

A FÉRFI (könnyek gyűlnek a szemébe, leteszi a fegyvert, halkan mondja) Igazad van, de engem az iszonyú embertelenség úgy felkavar, hogy el se hiszed. (elmorzsol egy könnycseppet, és nagyot sóhajt) Hej, Ciceró! Ha még élnél… (hirtelen elönti a düh) Csakhogy már nem él, érted? Nem él!!

 

GYUSZI (benyúl a zsebébe, elővesz egy tiszta zsebkendőt és átnyújtja, majd bátorítóan szól) Hát, igen. A művészek a túlfinomult idegrendszerükkel a fellegekben járnak, én, mint orvos mondom: nem a TI világotok ez… túl sok nektek ennek a világnak a durvasága és nyersesége.

 

A FÉRFI (elcsukló hangon) Tudtam, hogy igazi barát vagy, ezért nem öllek meg.

 

GYUSZI (kiguvadt szemmel) És… mi lett a négy kis sünivel?

 

A FÉRFI Elhunytak.

 

GYUSZI Hogy?

 

A férfi hátrafordul és haraggal néz Gyuszira.

 

GYUSZI Ó, én csak kérdeztem, mert nem hallottam a nyifogásukat és…

 

A FÉRFI (lassan, minden szót megnyomva) Tényleg tudni akarod?

 

GYUSZI Izé... én csak…

 

A FÉRFI (elfelhősödött szemmel) A volt csajom kinyírta őket.

 

GYUSZI Volt csajod? De hiszen ő a feleséged volt!

 

A FÉRFI Volt… (elmorzsol egy könnycseppet) Mondtam neki, mielőtt elmentem melózni.

 

GYUSZI (lelkesen) Azt a csivava-szadizót likvidáltad?

 

A FÉRFI (bólint) Azt. Levágtam a fejét… Szóval mondtam neki, hogy csak egy cumisüveggel adjon egynek-egynek. (elborzadva) És tudod mennyit adott?

 

GYUSZI (rémülten) Jesszus, mennyit?!

 

A FÉRFI Fejenként négy cumisüveggel!

 

Gyuszi megtörli a homlokát.

 

A FÉRFI No, így történt. Ez az igazság.

 

GYUSZI És a feleséged?

 

A FÉRFI Szakítottam.

 

GYUSZI Szakítottál vele?

 

A FÉRFI Nem. Szétszakítottam. (könnyek gyűlnek a szemébe) Aztán eltemettem a négy apróságot.

 

Gyuszi szólni nem tud, csak csóválja a fejét. A férfi elővesz egy óriási sporttáskát, és abba pakolja a fegyvereket.

 

GYUSZI Segítsek?

 

A FÉRFI (komoran) Én mindig egyedül dolgozom.

 

GYUSZI Persze, persze.

 

A férfi készen van, nagy zajjal összecipzározza a sporttáskát. Felhúz egy pár bőrkesztyűt, fölvesz egy sötét napszemüveget, és Gyuszira mered.

 

GYUSZI Most?

 

A FÉRFI Most.

 

A férfi lecsukja a padló kitámasztóját, fölkapja a sporttáskát, és megindul fölfelé. Gyuszi követi. A férfi lekapcsolja a villanyt, közben Beethoven Sors-szimfóniájának első tételének első pár taktusa szól hangosan.

 

5.

 

A ház előtti parkoló. A férfi a csomagtartóba teszi a sporttáskát.

 

GYUSZI Biztos, hogy kell az a két AK-47-es, a páncéltörő rakéta meg a 22-es?

 

A FÉRFI Bízd csak rám. Tudom, hogy mi kell.

 

GYUSZI (kezet nyújt) Akkor, sok sikert! Kéz és lábtörést!

 

A FÉRFI (kezet ráznak) Meglesz, emiatt ne aggódj!

 

A férfi beül a kocsiba és elhajt, közben Mozart Kis éji zenéjének első tétele szól. Gyuszi integet, míg el nem tűnik a látóteréből az autó. Fejcsóválva megy a saját kocsijához, fejcsóválva beül, majd fejcsóválva indít és elindul a másik irányba.

 

6.

 

A Klapajcka utcai ház belseje. Kövér asszony fekszik a bejárati ajtóban, keresztben, nagy vértócsa van körülötte és egy lyuk a fején. A férfi éppen módszeresen öklözi, jobbról és balról egy golfruhás, középkorú férfi arcát, aki védeni próbálja az arcát.

 

GOLFRUHÁS FÉRFI (visítva) Ki maga, és hogy merte lelőni a bejárónőmet? Tudja maga, milyen szépen dolgozott, milyen becsületes volt, és hogy mindenki irigyelte tőlem a környéken? Tudja maga?... He?

 

A FÉRFI (arc-sorozás közben) Majd a végén elmondom, majd a végén…

 

GOLFRUHÁS FÉRFI (hörögve) Azt hiszi, hogy olyan nagy fiú? Én megyei első osztályú golfos vagyok! Tudja, mit jelent ez? Ha?

 

A FÉRFI Hagyja, hogy hadd végezzem a munkámat, maga túl sokat fecseg! (egy óriásit üt) No!

 

A golfruhás férfi elájul. Csupa vér az arca. A férfi bólint, majd előveszi az egyik AK-47-est, és belelő egy sorozatot.

 

GOLFRUHÁS FÉRFI Ki vaaaaagy? Miééért?

 

A FÉRFI Az vagyok, aki megöli az állatok szadizóit és gyilkosait. Vagyis az vagyok, aki téged most megöl.

 

GOLFRUHÁS FÉRFI (hörög) Én csak… én csak…

 

A férfi némán előveszi Ciceró nyakörvét, felhangzik a Volt egyszer egy vadnyugat c. film harmonikás zenéje. A férfi a haldokló szemébe néz, majd lassan a fogai közé teszi a nyakörvet. A haldokló férfi meglátja a nyakörvön a „Ciceró” nevet, szeme kiguvad, és kiszenved. A férfi komoran nézi a holttestet. Azután föláll, és jóízűen kinyújtózik, mint egy macska, és a táskával együtt kimegy a házból. A zene lassan elhalkul.

 

7.

 

Kint. A kocsija csomagtartójából éktelen miákolás hallatszik, a férfi könnybe lábadt szemmel néz a nagyjából százötven, ketrecbe zárt cicára.

 

A FÉRFI (meghatottan) Méghogy „Aranykoszorús Mestertenyésztő”! Meg „megyei első osztályú golfozó… Halljátok ezt? Jó vicc, mi? Ne féljetek, drágáim, nálam jobb helyen lesztek!

 

Finoman lehajtja a csomagtartót. Boldog arccal beül a kocsijába és elhajt, közben Beethoven IX. szimfóniájának Örömódája szól.

 

 

 

VÉGE

 

 

 

  
  
 

Jahoda Sándor (1976) költő, író, az "Artisták cérnaszálon" költői csoport tagja

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.