Videó

A Várkonyi tanár úr csatorna videója




Keresés a honlapon:


Batári Gábor: Egy láb is elég, ha jelentős, csinos

 

 

 

 

 

Egy láb is elég, ha jelentős, csinos

 

 

 

 

Szereplők

 

Twentyn Carantino rendező

Prímay Donna Vera színésznő

Komár Homér író

Csutoray Bonvy Iván színész

 

I. jelenet

 

Átlagos színpadon vagyunk. Egy fiatal, rendkívül csinos színésznő külleme mind arcra, mind alakra megszólalásig Beyoncé-ra, a világsztár dívára hajaz, épp belép a színházi rendező tágas irodájába és megáll, inkább úgy mondanám pózba vágja magát íróasztala előtt. Testhez álló, homokóra vonalait kihangsúlyozó, gömbölyded, nagy-nagy, inkább így, kellő nagyságú melleit kidomborító zöld, bársony ruhaanyagú blézerben begyeskedik. Kicsivel térd fölé érő, nagyon szűk szintén zöld, bársony szoknyában, illeg-billeg, biggyeszkedik, ami meg csipéjét, farát, combját domborító. Elámító. Jelentős, rettentőn csinos, de első ránézésre, másodikra is, engedjük most meg látszatra egyetlen lábán fehéres áttetszésű nejlonharisnya, majdnem térdig érő, szintén velúr anyagú, zöld, passzentos, magas sarkú csizma. Hóna alatt mankó, jobb szeme fekete kalóz kötés mögött, a támbot is sötét tónusú, hogy a gyógyászati segédeszközök színben pásszoljanak, bal szeme vészesen világító smaragd, türkizzöld, dióbarna haja feltűzve, megintcsak zöld színű, plüss szövetű sapka rajta, fizimiskája a stewardessek és a katonanők egyen fejfedője között lebeg. Orra, szája egyedi kidolgozású szintúgy zöld színű, bársony maszk alatt. Női zakója jobb ujja látszólag kartól üresen,végénél a mellkasa közepén lévő aranyozott gombra gombolva. A rendező nagy asztal előtt ül, magas negyvenes férfi, amolyan rendezői, entellektüel öltözetben, amikor a nő bemankózik hozzá, feláll.

 

Színésznő

Helló, főnök.

 

Twentyn Carantino rendező

Helló, szívi, a bombázóság fennáll, mint mindig, de most valahogy másképp áll kiskegyed. De vedd le a maszkod, nem te vagy az operaház fantomja!

(Lekapja szép maszkját, ami szép orrát száját takarta, de a tapaszt, ami az egyik szemét, azt nem)

Már jelmezben jöttél ide? Elle Driver? Nelson admirális szerepére készülsz? Akkor tévedsz drága, Nelsonnak két láb azért maradt a legveszettebb tengeri ütközetek után is. Mindig is hajlamos voltál a túlzásokra. Vagy különös, kényelmetlen inkognitóban vagy?

 

Színésznő

Most is, mint mindig ez a szexizmus, de nem baj, én szeretem, tetszik.

Óh, a mankó, a csinos kis kötés a jobb szememen, hogy az üres jobboldali blézerujjat a végénél, hogy ne lötyögjön, – bocsánat, hogy kicsit én is, de önszexista legyek, – a nagy melleim közti nagy gombra tűztem, a dundi ikrek domborulatait kihangsúlyozandó? Megtisztellek öltözékemmel, mintha castingolnék. Az Üdvhadseregnél is szolgálok amúgy, ez az egyedi egyenruhám, sok most az egy nálam, ugye? De amin élcelődni tetszik, épp ezért jöttem, mivel ez a gyógyászati segédeszköz jött a karantén utáni életembe, jobb szemem, karom meg ment. Pályázati kiírásodra jövök, főnök, láttam a kihirdetésben még a neved is hozzá idomítottad. (Előkapja a pályázati kiírást és olvassa) Élet a karantén után bla, bla, bla alábiggyesztve a kiíró Twentyn Carantino film- és főrendező, színházi rendező.

 

Twentyn Carantino rendező 

Csonka szárnyú bombázó, egyik futóműve meg kifújt, vagy megfújták, mi történhetett, valóságos lopakodó még a legélesebb radarral sem észlelhető, nem, mert annyira nincs.

 

Színésznő 

Nem olyan vicces ez, még Jane-nek is próbáltam eladni magam egy castingon, mint Dudley Moore féllábú Tarzannak egy Peter Cook jelenetben. Szó szerint azt mondták, ha féllábú Jane-t keresnek én leszek az első, biztos én leszek a legrátermettebb. Hát ez az, ahol meg amputált színészeket kerestek, azt mondták, hogy túlzottan felhívom magamra a figyelmet, mert egy mellékszerep lett volna, hát tehetek róla, hogy a hiányaim még inkább kihangsúlyozzák, hogy abból, ami maradt, mindenem megvan, úgy ahogy kell, ahogy meg van írva a szexepilesség nagy könyvében. De itt a mentőöv számomra, főnök, a felhívásod, kerek emberi sorsokat keresel benne, a karantén után-ban, jól dramaturgizáltakat. Láthatod én kerek vagyok, ahol kell, mert a sztájlisztom azt mondja, szerencsére nem O formájú kerek hanem X, homokóra forma vagyok; ívelt vállak, ívelt csípő, tudod, felsőtestem is hangsúlyozott; nagyívű, vállak, dús idomú mellek tekintetében, láthatod, szinte darázsi derék és alsó testem ezekkel arányosan kidomborított, ildomosan lehet nagy idomos; popó, futómű tekintetében, mert irtó szűk szoknyában vagyok, de nem ultra miniben, láthatod.

Sorsomat meg frappánsan dramaturgizálta a sors, vége a karanténnak a lány szinte megtébolyult a hosszú bezártságtól szerep és színház nélküliségtől, a hírre, hogy vége, szinte énekli: vége már, vége már a karanténnek, euforikusan kifut coca cola light-ért a szembe lévő nagyobbacska üzletbe, nem néz körül az úttestnél, elcsapja az első kék busz, hosszas kóma után kóválygó fejjel, bekötött jobb szemmel ébred egy kórházban..., és egy karral, lábbal kevesebbel, ez nem egy görög sors tragédia? Ez a kék busz olyan nekem, mint Annuska kiöntött napraforgóolaja a Mihail Alekszandrovics Berlioznak, tudod Bulgakovnál, mi által egy pokoli banánhéjkeringőben fejvesztett sikamodásba, iszamodásba táncoltatja a Sátán, szegény komszomolista villamosvezető tehetetlen, az arra zörgő villamos szegény Berlioznak fejét veszi.

Hála Istennek nekem szegény fejem, nem ennyire végletesen véglegesen sérült. És mi a pláne, ifjonti színésznőként nem mehettem volna be a közepes nagyságú boltba, mert kilenc és tizenegy között járt az idő, de egy sanda pillantásomra beengedett volna a biztonsági őr, talán azért a végzetes busz, hogy esetleges vírushordozóként ki tudja, hány idős vásárlótársamat fertőzhettem volna meg?

 

Twentyn Carantino rendező 

Kishölgy vagy nem is tudom, nagyhölgy mákod van, mert alapvetően ugyan darabokat keresünk, te meg abszolút egy darabban vagy csak bizonyos darabokat tüntettél el magadról, te színbűvésznő. Épp a minap az asztalomra került egy furcsa iromány, belenéztem bár felszínesen, de rögtön a szemem elé került egy olyan főszereplő benne, amilyenre megható sztorid szerint kiskegyedet a busz formálta, – már megbocsáss, – de Beyoncé testben. Most minden adottságod megvan ehhez, menj gyorsan Beyoncé-nak maszkírozódni, a színházban felmentettem magunkat a maszkviselés alól, mégha vírusgazdaságot emlegettél is, vigyed a kéziratot, ott szőrszálhasogató pontossággal le van írva a díva kollegina öltözéke és kiegészítői.

 

(A színésznő átveszi a szüzsé egyik példányát, elviharzik)

 

 

 

II. jelenet

 

Még mindig a rendező tágas irodájában vagyunk, a rendező újra íróasztala előtt ül, egy negyvenes, a rendezővel azonos magasságú férfi jelenik meg a színen, amolyan írói, entellektüel öltözetben. A rendező feláll fogadására.

 

Író 

Üdvözletem, mester.

 

Twentyn Carantino rendező

(Az asztalán lévő kéziratok között matat) 

Barátom, egész jó kis munka, tetszik, hogy verselget benne olykor, sőt sokszor, csak gyors olvasva nem láttam át, hogy hol mutatkozik meg benne a karantén utáni élet.

Nézzük csak, itt van maga, aki íróként szerepel benne, saját magát maga fogja játszani, rendelkezésünkre bocsátunk még egy színészt és ugye a bombasztikus színésznőt, olyanra írta, Beyoncé kolleginára, ha jól emlékszem. Abba a kivételes helyzetbe kerül, hogy előre eljátsszuk szinte rögvest a produkcióját, a puding próbája a megevés, így élesben derül ki, hogy alkalmas-e a színpadra, ebből kifolyólag maga is így beláthatja majd, ami belátható.

 

Színésznő

(Bevonul teljes Beyoncé vértezetben, ahogy az író megírta. Leírta részletesen küllemét, még mankója is olyan színezetű, szemén a kötés is. A mű is vele, fogai közt tartja, mint a szerelmet kéne Nagy László szerint vagy ahogy a tigris anyuka kölykét, meg a krokodil mama. Mert kezében a beyoncé-i kiskosztümhöz tartozó beyoncé-i blézer, megáll a középen és egyfajta dívai, táncos énekesnői, show elemes pózba vágja magát)

Hellóka!

(Az író kéziratával tömött szájjal kicsit különös beszédmóddal)

 

Író 

Helló!

 

Twentyn Carantino rendező 

Látom leesett az álla.

  

Író 

Ritka pillanat, hogy egy az egyben a szemem előtt áll, amit leírtam, az erősen erotikus nő-test-beállás-mozgás poétika. Fennkölt leszek, Fausttal mondom, állj meg ó, pillanat!

 

Twentyn Carantino rendező

(Egy példányt ad az írónak íróasztaláról a szövegből)  

Csak ne fennköltködjön, írokám,  

(közben átvonul a kis csapat a tágas irodából a színpadon a színpad színbe) 

vágjunk bele a közepébe, olvassa... na, a saját szerepét!

Én fogom olvasni a szerzői utasításait, mintha rendezői lenne.

 

Író 

Aj, dialóggá alakulok,

 

Twentyn Carantino rendező

(a színésznő felé)

Ne hülyéskedj, ne mórikáld magad a szádban azzal a kézirattal, mondtam, hogy hajlamos vagy a túlzásokra, vedd szépen a kezecskédbe vagy már tudod kívülről, de ha megtanultad volna is 5 perc alatt, kézirattal tömött pofácskával milyen lesz az a szép artikulációd?

 

Színésznő

(A kéziratot fogai közül álla alá helyezi és úgy tartja, az áthelyezési művelet alatt a blézert gyűrűs és kisujjával fogja) 

Ez a szép blézer van a kezemben

(megemeli, hogy látható legyen, mi van a kezében)

ezt a szépséget a földre dobjam, hogy olvasni tudjam a szöveget, tényleg csak egy kezem van, nem átverés nem ámítás, nem viccből vettem a számba, meg az állam és a szegycsontom közibe.

 

Twentyn Carantino rendező 

Szórakozol velem bébi, ügyesen fogod azt az ördögverte blézert a gyűrűs és kisujjaddal, most demonstráltad. A többi ujjaddal, abból azért öt van ugye, az ügyesebbekkel, erősebbekkel kikapod az állad alól és tudod velük a szemed elé tartani azt a nyomorult kéziratot, hogy olvashasd, a maradék kettőn meg lóg az a női zakó, mint kecses élő fogason, még látványnak is szép.

 

Fajanszé (Színésznő)

(Úgy tesz, ahogy a rendező utasítja) 

Csak nehéz és nagyon fárasztó lesz így jelen lenni és mozogni a színpadon.

 

Twentyn Carantino rendező 

Ez a primadonnák sorsa, főleg a lerobbant szexbombáké.

 

Fajanszé (Színésznő) 

Mindjárt felrobbanok.

(Olvassa szövegét kicsit durcásan, affektálva) 

Hehe, alakul a

Molekula

 

Twentyn Carantino rendező 

Ne affektálj!

(Szambaszerű, ám roppant egyedi táncot lejt) 

Na, rázzad, bébi, jól van, jól csinálod. 

De nem értem az elhangzottakat és a közönség se fogja, írókám, referáljon!

 

Író 

Ez egyfajta szaggatott invokáció, de kifejezi a karantén magányos monologizáló – persze szimbolikusan – létmódjából, a karanténutániság dialogikusságába helyeztetést, boldog visszakerülést a párbeszéd alapú társadalomba.

A molekula említése a dolgok molekulákig ható változását sejteti, hogy a karantén után semmi nem lesz olyan, mint előtte volt.

 

Fajanszé (Színésznő) 

Hát ezt én most a bombasztikus kis testemmel élőben tudom demonstrálni, írókám.

 

Író

(Kínosan, de megértően mosolyog) 

(Félre) 

Ez meg ki, eddig itt se volt, nem írtam bele a darabba,

még is csak pofátlanság és belém szól,

de nézzük csak, húúú, de jó nő,

sötét aranyszőke lobonc és bozont az övé –

egy az egyben az esetem, egy az egyben Beyoncé:

barack-hamvas pihe-puha delnő pofa,

Hűha,

duzzadt bőrdudákká dudált, telté öntött tejcsárdák,

 

 

 

 

III. jelenet

 

Még mindig a színpad színpad helyszínén, feltűnik a színész szintúgy negyvenes férfi lovagi öltözékben, de nem a Roland ének korabeliben, hanem a d’ artagnanosban széles kalpaggal, köpennyel, sötét szőke hajjal, hasonló magassággal és testalkattal, mint a rendező mester és az író úr.

 

Twentyn Carantino rendező 

Csutoray, hol van, maga jön, Csutoray....., mindig elkésik.

 

Színész

(Kicsit félszegen, félrészegen, de délcegen iparkodik a színpadra) 

Nem ismernek a jelenlévők természetesen a mestert leszámítva, Csutoray Bonvy Iván vagyok.

Ó, kisasszony tökéletes jelmez és ahogy ebben a mini ruhában egész bal lábát, ahogy az ikerpárját elnézem hosszú, tömött combút, erőset, telt karcsún izomzatos hatalmasat el tudta tüntetni, mintha tényleg nem lenne, balerinai képesség.

 

Fajanszé (Színésznő) 

Prímay Donna Vera. (A bemutatkozást megtoldva köszönésképpen kezével int, úgy hogy hüvelyk- és mutatóujja közt a szövegkönyv, gyűrűs - és kisujján meg akasztójánál fogva lóg a csodás blézer közben szambázik mankójára támaszkodva, hogy egy másodpercre se essen ki az egyedi, nagyon szexi mozgássorból. Ám hirtelen a tánc lendületével mankóját a földre veti, nagyon formás, nagy, de egyetlen virgácsán egyensúlyozva, átmenetileg panyókásan vállára teríti blézerét, annak mély zsebéből egy csutorát kap elő, de ezt csak úgy teheti, hogy a mutató és hüvelykujja közt meghúzódó szövegkönyvet megint álla alá helyezi, mert csak imígyen férhet kacsója a zsebbe, a színészhez ugrik és a szájához nyomja, az reflexszerűen megragadja) 

Ballag a katona, szájába csutora.

 

Színész 

Prímay kisasszony, nem csak a fizikuma príma, az esze is vág. Bevallom valamivel el kellett verni a karantén unalmát, és kicsit úgy maradtam.

 

Twentyn Carantino rendező 

Micsoda társulatcsökevény az egyik alkesz lett a karantén alatt, a másik beteges hazudozó és még zseniális illúziókeltéssel el is játssza meséjét, ha meg tényleg úgy járt, hogy lejárta a lábát, kiszabadulva a karantén kijárhatatlanságából, mert lejárt a szép bal láb szavatossága a párkáknál, még rosszabb, mert nem lehet jó kapcsolata az ősistenekkel és akkor Tháliával sem túl sokáig.

 

Író

Komár Homér e mű írója, amibe most belekerült, mint Puncius Pilátus a Vénusz domb tetejébe. (Bemutatkozik a színésznek)

Primay Donna Vera maga tényleg zseniális szövegelemző is, ez esetben magácska a katona, aki mint tudjuk mankót kapott, most nem ballag, hanem egy rövid pillanatra mankótlan szökell és a csutorát, ami mint tudjuk a katona szájában, irgalmasan a már nem szomjas Csutoray művész úr szájára tapasztja.

 

Donna Vera, a színésznő primadonna visszaugrik a helyére, mankót fel, hón alá, szöveget, blézert kézbe és ropja tovább erotikusan túlfűtött félig szambáját.

 

Twentyn Carantino rendező 

Elég a Primadonnánktól olvadozásból Csutorai meg Homér úr! Cs. Bonvy Iván inkább olvassa a szerepét (átadja a szöveget) olvassa, bár a szövege pont egy nagy olvadozás ettől a nőtől. De előbb én olvasom a szerzői utasítást. 

(Úgy áll, hogy Fajanszé frontvonalára van rálátása, de hátuljára is, azon belül legnagyobb örömmel hátsójára ) 

Tegye, tegye gondolom nem lesz nehezére, hanem nagy-nagy örömére, maga Bonviván.

A színész bonviván lelkesen és boldogan tesz eleget az írói, rendezői utasításnak.

 

Sanson de Roland (Színész) 

Itt biza, megfér két dudás egy tejcsárdapárral,

ha sodródnak e szexbombanő-árral,

mert táncol a drága, táncol mindene,

szép szál testes teste, sudár húsos húsa,

magához von tánca árja, lába előtt hever az ÚSA,

 

Író  

Rolandom, látom te nem csak költemény,

de költő is vagy,

 

De nézzük a csajszit tovább, mondom, mondom,

lefelé haladok, haladok én,

nincs véle gondom, gondom,

mert nem vagyok eunukhosz agy,

 

No, lám csak, karcsú, dögös, darázs derék,

széles csudacsípő halkan ring öblén, a derék,

 

Sanson de Roland (Színész) 

Tél öblén“, nagyokat, Weöresöket idézni csak pontosan szépen,

ahogy ez a csillag csaj menne az égen,

de maga mért mindent kétszer mond, kétszer mond?

 

Twentyn Carantino rendező 

(Még erőteljesebben Fajanszé szép nagy, robosztus és gömbölyű és domború sejhajára koncentrál)

 

Sanson de Roland (Színész) 

Kikerekített, párnás-kemény farpofák,

Rió ficánkos popó-táncát rázzák,

 

Író  

Iszonyatosan arányos-erős-formás fitness-bige

comb,

térd, lábikra tűsarkú topános láb.

A futómű remekmű minden porcikája ropja.

 

Sanson de Roland 

És ősz húrja zsong,

 

Író  

Na, Rolandom, jól összeszedtük a csajt látványra,

 

Twentyn Carantino rendező 

(Fajanszé önelégülten, teste dicsfényezésétől részegülten mosolyog és táncol tovább)

 

Fajanszé (Színésznő) 

Cukik vagytok mindnyájan.

(Puszit küld)

 

 

Író  

Egész kifáradtam, ugye látszik, hogy lelkesedek rája.

De nézegetem, nézegetem, hú meg haaa,

Hogy nem tűnt fel ez nekünk eddig,

ez a bige

nincs egy darabba’,

egy az egybe’:

egy szem,

nagy s remény zöld, a hiányzó, acélkék alapon pirosas rózsaszín csíkos textil pánttal takarva,

egy kar,

jó alakú, idom- s izom dús,

egy láb,

hatalmas, szép; izmosan nagyon formás, nyitott, fekete tűsarkús,

egy mankó,

a szemfedő színeiben, mintázatában virít,

 

Sanson de Roland (Színész) 

Hogy nem tűnt fel nekünk, hogy a bige nincs egy darabba’

mondád, pedig górcsővel mustráltuk,

oly profin mozog, nédd’a,

oly ügyesen, szinte akrobatikusan,

hogy vakká tett hiányaira, testi fogyatékosságára,

 

Twentyn Carantino rendező 

(Fajanszé csak bazsalyog, bazsalyog és rázza, járja, ropja igéző táncát)

 

Fajanszé (Színésznő) 

Csodálatos, micsoda véletlen, hogy pont mikor történt a balesetem, ennyire szó szerint testre szabott drámai alakot, szerepet írtak nekem. Komár Homér úr, az író úr, nem hogy látott, még a létezésemről sem tudott, mégiscsak szeretnek a sorsistenek és Thália.

 

Író

(A szerep szövegével szinte válaszol a szerepéből kiszóló színésznőnek) 

Mi történt, ki, mi tehette ezt ezzel az életerős csodalánnyal,

na, meg a csodalábbal,

mert ez a legnagyobb, legláthatóbb hiány őrajta,

feminin-vaskos, de izmos arthemiszi

 

Twentyn Carantino rendező 

(A hiányzó szépségét természetesen a meglevő alapján színezi)

jobb karja hiánya csak a második,

ilyest tenni ki bátorkodik,

brutális vőlegény, barát, rajongó, strici, aki Jankó

nevezetű, ő, ő, ő, (pedig nem vagyok Aznavour), nem oly fajta,

Ó, ó, ó, hogy Bangkokban, bankokban megcsappant a bankó?

Ezért kell néki a mankó?

Oh, Fajanszí,

 

Sanson de Roland (Színész) 

E nő-test-költemény acélkék alapon

pirosas rózsaszín csíkos,

eléggé dekoltázsos, alig a könyök alá érő, karhoz tapadó ujjú,

nagyon testhez simuló, nagyon mini ruhába csomagolva,

kezében ehhez vágó szintúgy acélkék alapon

pirosas rózsaszín csíkos blézer,

a Beyoncé style kollekció

darabjai, látványát összegezve mondhatom az

angolszász nyelvű slágerrel:

poetry your motion“, na meg teszem

hozzá her body,

Oh, Fajanszí!

 

Twentyn Carantino rendező 

Mért amputál maga? Igaz, árnyékszemélyiségem is a Kill Billben. A művelet közelében szédeleg aktorként és tán forgatókönyvíróként a Grindhousban.

 

Író 

Nem én amputálok, hanem a föld dübörög, az ideák, ha fizikalitásba kerülnek, tökéletlenné, csonkává lesznek, de elmondja maga a szereplő alant. A karantén elszigeteltségében ideáink csonkultsága még fokozottabbá vált, legalábbis olybá tűntek és ez a karantén utáni életben sem szűnik meg, míg metafizikára vakon kell botorkálnunk.

 

Twentyn Carantino rendező 

(Fajanszé abbahagyja igéző, varázsos táncát, magára kapja blézerét, ahhoz képest, hogy

szinte ívelt vállból hiányzik jobb karja, igen ügyesen, gyorsan)

 

Fajanszé (Színésznő)

(Hűen végrehajtja a rendező által felolvasott szerzői megjegyzést immár rendezői utasítást) 

Én meg félvakon mankóval botorkálok szinte vállból hiányzó jobb karral, extra rövid, de mutatós csonkkal a karantén utántól rögvest, hogy lehettek ennyire vakok, hogy nem csak játszom a csonkabonka dívát, tényleg többszörösen amputált vagyok.

 

Twentyn Carantino rendező 

Elég a sirámból príma áru, príma Donna, inkább olvasd és játszd a szereped:

 

Fajanszé (Színésznő) 

Nemtő vagyok,

Beyoncé Knowles testben,

helyesbítek a díva

fél testében,

áh, belezavartatok, épp fordítva

Beyoncé részesül folyamatosan

az én bombázó formák közé kerekített, de

végtelen idea-testemből, én

vagyok a Beyoncé önmagaság testlélek

lényiség ősforrása,

 

fajansz; most hús-vérré, eleven agyaggá

materializálódott cserépedénybe,

Arisztotelésszel szólva hülébe töltött

morphé, formás forma, szellemlány,

fizikai formába ojtott hülémorfizmus,

 

nem jöhetett át minden tagom a

megnyilvánulásba,

mert csak pillanatnyi,

nem mint a díva

esetében,

mégiscsak nemtő vagyok

női nememmel mindig azonos

és tő is, tőből kell valamimnek hiányoznia,

ha sűrű anyagba merülök,

ha Önmagamságom idelök,

 

jól kapisgálsz író, anyagi idő előtti spontán csonkulásom

térben-időben bangkoki

bankrablásaim közben manifesztálódott,

első alkalommal jobb szememen, jobb karomon,

fél év múlva, a második bankfosztásnál

bal combomon lőttek meg,

de megszöktem és most itt vagyok,

bár csonkabonkán, többszörösen amputáltan

 

Író (félre) 

Ügyes lány,

a második rablásnál

nyilván már

ál-pirráta hölgyként

bőszítettél bankárt

táncolva, dalolva önként

okozva nagy kárt:

 

Már akkor,

acélkék alapon pirosas rózsaszín

csíkos szemtapasszal takart

jobb nézőkével, mint most is,

énekelted ezt is:

a financiális önkény

terjed, mint a pestis,

de véget vetek neki hamar“,

 

már akkor

jobb válltól

üresen lengedező szintén

acélkék alapon,

pirosas rózsaszín csíkos blézerujjal,

mint jelen pillanatban,

akkor még két talpon,

mint most is magassarkúban -

korántsem amatőrök szintjén,

bankraboltál Bangkokban,

de nem voltál Hongkongban,

 

Ez ám a mutatvány,

bombanő félkarú rabló, ki félszemű is:

ezt is énekli búsan, buján

Bang, bang come on shot me dawn,

aztán süvített a löveg

az eszméletlenül daliás bal comb

(mint most is, csak jobb)

kellős közepébe,

az óriási felület miatt messziről

is könnyű volt eltalálni,

nagy bal combnak haláli,

halálos hadművelet –,

de a Beyoncé bőrbe bújt bankrabló lány

nagyon kaján, csak kacag újabb baján,

 

Ez a rablótámadás is sikeres volt a bankó-

fogyásból megítélve,

később aztán bal láb is ment, jött a mankó,

szegény pára egészen tőből lett lemetélve,

 

(A színésznő Primai Donna pantomimben gunyorosan eljátssza, amit az író felolvas, például combja meglövését, hiányzó combjához kapván)

 

Fajanszé 

Ahogy mondod,

 

Micsoda torzó balladát (félre)

fabrikált ez, kapja majd a dádát

hűséges mankómmal,

aztán kampó, jöhet a kóma,

de ezt nem kívánom,

szálljon inkább üres fejére

özön ózon, oxigén dús lég,

frissüljön setét elméje,

ez a fickó mit sem tud

szent rablásaim okáról

céljáról, helyén lenne

nagy fején egy kis púp

mégiscsak.

(Nagy lendülettel ez a féllábú díva ős-ideál a közönség széksorai felé mankózik, ha kell s ha vannak

grádicsokon is le)

Megérdemelné-e

ezerfejűm, mi a véleményed,

közönségem, óh, te, nem rút

sőt felette szépséges szép,

szent szent szent szörnyeteg?

 

Író 

Mégis hogy szöktél el hiányzó, méghozzá jobb karral,

gondolom jobb kezes vagy, hatalmas pénzeszsákkal,

frissen ellőtt bal lábbal,

nemtőkém?

 

Gondoltad, már van tőkém?

 

Mint nő bonyolult vagy, kedves

már nemcsak pazar, bomba, félig fantom tested

nyűgöz le, villanyoz fel,

hanem mostani,

igen húsos, hamvas bőrű,

jó bőr szellemlényed,

szelleme is.

 

Fajanszé 

Meg combom a hatalmas, íves körű,

ahogy ömlengsz róla -szinte azt hiszed

a te rost-izom-véredényed -

alsó végtagom kellemetesen

hengeres, vastag, hosszi

felső hányadáról,

testem magányos őrtornyáról

nekem kedvesen

te, kis hamis.

 

Író 

Csak azt nem értem,

miért rabolsz bankot?

Szellemi szellem, nemtő vagy

minek suska tömérdek,

mozgathat fináncos érdek?

Nekünk meg adod a bankot,

 

Twentyn Carantino rendező 

Írónk kezd elszemtelenedni, Fajanszé fantom karját vagyis a teljesen üres blézerujjat igyekszik elkapni, aztán fogdosni és finoman emelgetni, végül a dívaidea blézerzsebébe helyezi, ne lengedezzen mint egy harang, mert kar nélküli vállát hevesen rángatja, azzal gesztikulál, viszont ő maga és meglevőségei teljesen nyugodtak, írónk közben másik kezével a comb alakú semmit simogatja, e művelet következtében meglévő roppant combját önkéntelenül megérinti, jól fejlett alsó végtagja roppantsága ellenére Fajanszí ijedten odébb ugrik, megrázza jobb vállát újra, de még jobban, mérgesen, úgy hogy kilendül a női zakóujj zsebéből és varázslatos vállcélzó tehetséggel az írót pofon suhintja vele.

 

(Írnom se kell, hogy a szereplők azt játsszák, amit a rendező úr mostan rendezői utasításként felolvas)

 

Író 

Megvolt a testi érintkezés egy testetlen lénnyel, nagyon jól esett,

 

Fajanszé 

Szemtelen,

 

Író 

Szemtelen te vagy, legalábbis is egyik takarva,

vajon hova mereng szép szemed remény zöld világa a

tapasz alatt vagy vakfolt?,

reménye látásra holt?,

 

Fajanszé 

Továbbra is szemtelen, sőt még szemtelenebb, (félre)

 

A másik viszont csillogó smaragd

látja a láthatatlant, az óz(d)i smaragdvárost

a szivárványon túl, lent Budafok-Hárost,

és persze távoli korokat,

 

Csinos, csíkos mankóm képében sújt le rád a harag,

kardlapként meglapogat,

 

Küzdj meg velem, szép dalia!

 

Twentyn Carantino rendező 

A mankóját fenyegetően kezébe kapja úgy mint valami kardot, közben egyetlen hústoronyzatos nagy, mégis kecses, arányos még mindig tűsarkús lábán ballanszíroz és rugózik.

(Természetesen primadonnánk lelkesen játssza, ami mostan rendezői utasításként felolvastatott)

 

Író 

Én nőkkel nem harcolok,

harcoljon veled

a kis Roland Sanzon de,

ő mégis csak nagy lovag,

szőke fején föveg

 

nini, karimáján a comboddal

egyben leoperált löveg,

 

Mondtam én szép a szemed

az egy, ékes

testednek is éke

s ez nem mellékes,

macska-tarka zöldje;

 

tán körtefényű jáspis,

ám nem ritka kékje,

nem égi trónus zafír.

Te, te kígyó áspis,

pánsípoljon neked Zamfir!

 

Sanson de Roland  

Én a nőket,

a fogyatékkal élőket

védelmezem,

ezért is lovagi mezem,

nem agyabugyálom,

alássan instálom,

 

De szerzőkém,

te, sanda kém,

hogy ismerted fel

a mindenség legfitnesz

ibb, legtömörebb, legesz-

 

ményibb, legpuha-keményebb

hölgy-comb-tornyát

omlasztó golyót,

a mohót,

 

Twentyn Carantino rendező 

Nagyon barokkos föveglengetéssel meghajol, a löveg a földre hull, Fajanszé szinte oda veti magát érte és felkapja, oly párducosan, mintha legalább két karja és két lába lenne, ájtatosan felnyög. 

Gyerünk, csináljátok, gyerekek!

 

(És nagy bonviváni és primadonnai buzgóságossággal csinálják)

 

Fajanszé 

A szent löveg, ... ó, a szent löveg (félre) 

Ó, lovag (Rolandnak) 

Szerző dalia, te, szexista

 

Twentyn Carantino rendező 

Fajanszé, a Bey eredő csóválja a fejét..., hirtelen Roland felé ugrik és nyakába akasztja mankóját, szájához rántja vele és oly nagyon, mint szép combja nagysága megcuppantja. 

Csináld príma királynőm, te ál-B. Queen.!

 

(Pímai a féllábú primadonna egy kétlábú artista lánynál is ügyesebben bravúroskodja Carantino mester rendezői ukázát.)

 

Fajanszé (Az írónak) 

Bonyolultnak tartja a nőt, nem méltónak egy kis bajvívásra,

meg kell mondjam ez nagy baj, .... nem akkora baj az, hogy egy karom és

egy lábam van.... és egy szemem, ezt mindig kifelejtem,

 

Twentyn Carantino rendező

 

Az utolsó tagmondatot kifejezetten Rolandnak szegzi, ő ezen jobban meglepődik, mint Fajanszé combja-hatalmas szájcsókján, ami pedig igen kellemetes volt neki, a Beyoncé alteregó, nemtő leemeli mankóját Roland lovag fejéről, hátrébb szökken és támbotjával rámutat, jól megy és áll neki az egylábas helyváltoztatás.

 

Fajanszé (Színésznő) 

Forró csókomat a lövegemért kaptad, csak ez maradt hű bal lábamból, (Rolandnak) 

Férfiak,.... Rolandka, beszélnivalónk van,

 

Twentyn Carantino rendező

Iszkolna, de Fajanszé mankót vet, mint gerelyt és a futó Sanszon de Rolandot elkaszálja, szegény fiú földre gáncsvetődik a gyorslábú nagy- és széptermetű Beyoncé esszencia és szubsztancia villámgyorsan odaszökdel és kérdőre vonja a könyökére támaszkodó földön fekvőt.

 

Fajanszé (Színésznő) 

Hogy kerültél Bangkokba pont,

mikor az utolsó bankrablásom volt,

mikor a lábam ellőtték

és főleg, hogy került a golyó, a szent löveg

a birtokodba?

 

Nemtő vagyok,

újra kijelentem

Beyoncé részesül folyamatosan

az én bombázó, formák közé kerekített,

végtelen idea-testemből, ez az ok,

hogy fajansz; cserépedénybe,

töltött töltött galamb

formás forma, szellemlány,

agyagba öntött nemtő lettem ám,

kecses búvárhang

mi tenger testbe süllyed nem óceánba

és tő is, tőből kell valamimnek hiányoznia,

ha sűrű anyagba merűlök,

ha idea-idol-testem idelök,

nem jöhetett át minden tagom a

megnyilvánulásba,

mert csak pillanatnyi,

 

Jól kapisgáltok, anyagi idő előtti spontán csonkulásom

térben-időben bangkoki

bankrablásaim közben manifesztálódott,

szóval nektek annyi,

jön a mankós koki,

és nem jő doki,

nékem se jött, akkor és ott,

  

Szerzőkém, te meg hogy szúrtad ki rögtön,

ennek a grál lovagnak a kalapkarimáján?

 

Twentyn Carantino rendező 

Szerzőkém átment a karantén utáni vizsgán a darabja.

 

Színésznő 

Sajnos hiányzó darabjaim nem nőttek közben újra, de gratulálok, sokat tanultam művéből, többek között, hogy egy láb is lehet elég, főleg, ha ilyen jelentős. Így egy virgáccsal jelentősebb személy lettem, mint mások kettővel. Tovább fogok szolgálni az Üdvhadseregben, segíteni a jelentéktelenebb, ügytelenebb, csintalanabb lábúaknak szolgálni és én leszek a láb nélküliek, a kar nélküliek, a karok és lábak nélküliek és a vakok szolgálója, rabszolga királynője.

 

Színész 

Én is gratulálok, erre igyunk! Magának is gratulálok Prímai kisasszony művésznő, ahogy mondani tetszett valóságos B. Queen lett a szerepétől, soha nem felejtem el, hogy inni adott a már nem szomjazónak ebben az édes kis csutorában, mint egy irgalmas szamaritána, pedig szamara se volt, tán még Lada Samarája sincs. (Meghúzza csutoráját)

 

Színésznő 

Felsegíti a földről a félkarú primadonna a még mindig kétkarú lovagot játszót, méghozzá támasz nélkül egy lábon állva, mert a mankója még mindig a sanzon de rolandot megformáló Csutoray Bony Iván lábai között, ahhoz hogy felállni segítésre cseppnyi esélye legyen, az istápot a művész úr alsó végtagjai közül a hóna alá kell emelnie. 

Téved otthon van egy csacsim és egy Lada samarán tanulok egy karral, egy lábbal újra vezetni. Mert mire jó még ez a jelentős tömb comb, közvetlen térdem feletti oldalsó részével segítek a vezetésben egyke kezemnek és nagyon combos mankós lány lettem, aki sok mindent tud a szájával a fecsegésen és a szemtelenkedésen kívül.

 

Író 

Mert karanténban vagyunk akkor is, ha nem vagyunk, már a létbevetettség, a tér és idő korlátja egy szupra-karantén, más vagyunk mint Isten, a Létező, sűrű, nehéz semmi, nincs voltunk is egy szigorú karantén, és hamis ideológiákba rekesztettségünk, na, mi, szintén karantén, szóval a karantén utáni életünk is a nagy egészt tekintve határtalan karantén, mindaddig, míg Isten lesz minden mindenekben.

 

 

 

 

  
  
 

Batári Gábor (Budapest, 1967. március 09.) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.