VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dráma
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
Szereplők:
Petronius Fiatal Petronius Özvegy Kerekre hízott feleség Janus Kocsmáros Tömpe Tizedes Mindenféle más kétes jellemek, kurvák
(Szín: üres ókori vendéglő Jeruzsálemben. Közepében időről időre megelevenedik Petronius meséje.)
Színjátéktár sorozat Illusztráció: Balog Béla Szereplők:
Petronius Fiatal Petronius Özvegy Kerekre hízott feleség Janus Kocsmáros Tömpe Tizedes Mindenféle más kétes jellemek, kurvák
(Szín: üres ókori vendéglő Jeruzsálemben. Közepében időről időre megelevenedik Petronius meséje.)
Helyszín: Kórterem, kissé kopott bútorzat, három ágy, egy üres. Idő: Napjainkban Szereplők: Öregember, Középkorú férfi, Fiatal fiú, Nővér
Öreg: /Az egyik fal melletti ágyban fekszik, kissé kövér, felkel, pakolászik az éjjeli szekrényen, valamit lelök, csörög, nehézkesen az ablakhoz megy, kinéz./ Na, mán megin csak sétafikálnak odale a parkban. Mikor dógoznak ezek? Középkorú: / Félig ülve az ágyban, betegesen sovány, előtte papírok, olvas, jegyzetel./ Mi? Mit kérdezett? Öreg: Hogy mikor dógoznak? Középkorú: Kik? Öreg: Kik… kik… Hát ezek a fehér köpenyesek. Az orvosok, a nővérek. Mi meg csak nyögünk itt az ágyban egész nap, egész éccaka, a fájdalomtól meg sem moccanunk.
– Hú, láttad a Madonna legújabb dögös képét az Instán? – Hát… hát… – Ezt miért mondod? Talán nem kedveled? – Nem kedvelem, sőt nem is lájkolom. – Nem kedveled?! Amikor nagymamakorában is olyan, de olyan… – Szerintem is olyan. Ő egy nagyon, de nagyon pogány Madonna. – Már hogy lenne Ő pogány? Nem olvastad, hogy..? – Nem, és nem is fogom.
1. jelenet Rendetlen szoba, nyitott ablak, asztalon nyitott laptop, alatta üres italosüveg, a földön ruhadarabok, egy fekvő gitár, festőállványon megkezdett festmény, oldalt a vetett ágyon ruhástól alszik a Férfi, a szomszédból szaxofon hallatszik. Csengetnek Férfi hmm Telefon dallamcsengője szól. Férfi hrmm (tapogat a telefon után, felveszi) aha! Felül. Férfi Hol? Nem értem! Ismét szól a csengő. Férfi Mindjárt! Ledobja az ágyra a mobilját. Férfi Mi a francot akarhat? (keresgél) Megint szól a telefon, felveszi. Férfi Keresem a kulcsot, nem tudsz várni! Zokniban toporog, rálép egy kulcscsomóra. Férfi A kurva életbe! (felveszi, kimegy) Nő betrappol, kosztüm, elegáns aktatáska a kezében, energikus. Nő Ezt nem hiszem el, csak nem aludtál? Egyáltalán, hogy lehet ilyen ricsajban aludni? Férfi Ez zene és nem zaj, a szomszéd, gyakorol. Jól játszik. Nő De miért nyitott ablaknál? (becsukja)
– Na, szomszéd uram, elkezdődött hát a szezon! – Valóban, szomszéd úr, csakhogy már 2031 óta nem vagyunk telekszomszédok, ugyanis mindkettőnk telkét kisajátította az állam. Illetve az államhoz közeli csúcsvállalkozók. – Mondasz valamit… Hiszen már nincsenek is civil telkek! – Csak 15 emeletes szállodák, ezerszámra. – Sebaj, azért jó lejönni néha, kicsit nosztalgiázni. – Haj, bezzeg a mi időnkben… – … még volt nádas…
– Fáradjon be, a doktor úr már várja! – Köszönöm! – Tessék! – Jó napot kívánok, doktor úr! – Hasonlóképpen, hölgyem! – Bocsánat: „Asszonyom”, ha meg nem sértem. – Ó, persze, persze... Tehát, asszonyom, foglaljon helyet! – Köszönöm.
I. jelenet
/ Háromemeletes ház harmadik emelete, lépcsőház, négy ajtó nyílik rá, kora reggel. Középkorú, kissé kopott öltözékű, aktatáskás, szemüveges, erősen rövidlátó úr a lakásajtó zárjával bajlódik./
Feri bá’: (Nyílik a szemközti ajtó, kövér, pocakos, kedélyes, idősebb férfi jelenik meg, pizsamában.) Jó reggelt, Kovács úr! Ilyen korán? Ha jól tudom, csak nyolctól van nyitva a postahivatal. Kovács: (Mogorva, még mindig a zárral bajlódik.) Hó vége van, zárás. Rovancs is várható. A fene egye meg, valaki megpiszkálta ezt a zárat. Nem tudom becsukni az ajtót. Akad. Feri bá’: Nem hinném. Én egész nap itthon vagyok, vásárolni is az asszony jár. Csak észrevenném, ha valaki be akarna törni magához. Ugyan alkonyattájt ki szoktam menni az erkélyre friss levegőt szívni… Lili: (Nyílik a harmadik ajtó, csinos, fiatal nő dugja ki a fejét, kicsit szétkenődve rajta a smink, kócos) Meg leselkedni a nők után, ugye, Feri bá’? Épp akkor, amikor a kedves felesége átmegy a szomszédba, Joli nénihez, egy kicsit trécselni. Feri bá’: (Heherészve.) Maga Lilike, meg aztán tényleg minek kelt fel ilyen korán? Volt vagy három óra az éjjel, mikor hazajött egy vörös szakállú fiatalemberrel.
– Szia, Miki! Már ilyen korán? – Ki korán kel, aranyat nyer. – Ezt nem is tudtam… – Jó pap holtig tanul. – Értem, értem… de mintha… mintha valami „aranyat” említettél volna. Hol van? Meg mered mutatni? Most nem néz ide senki! – Aki mer, az nyer. – Oké, de mostanában ez már úgy van, hogy: „Aki NER, az nyer.” Mindent, gyakorlatilag… – Gyakorlat teszi a mestert.
Hol van már a (…) hó?
(Nyitóünnepség. Február 5.-e.)
(február 6.-a, az óriás műlesiklás versenyszáma)
(február 6.-a, a szánkó versenyszáma)
(Mikor újból kivilágosodik a színtér, középtermetű, harmincöt év körüli, egyebekben minden szempontból jellegtelen férfi: Suciu hadnagy bukkan fel az ajtóban.) RUDI. Hurrá, éljen Iljics lámpása! Most az egyszer nem sokáig tartottak sötétségben bennünket. Persze még jobban örülnék, ha pontosan tudnám, mikor veszik el a vizet, fűtést, áramot. Teszem fel, megírhatnák az újságok, a Fáklya vagy Crişana, hogy legalább lelkileg felkészülhessünk egy-egy áramszünetre. (Auricahoz.) Te meg mit mutogatsz folyton az ajtóra? (Felfedezi a hadnagyot.) Szép virágos jó estét! Hát maga, cimbora, a kéményen surrant be vagy a kulcslyukon? SUCIU. Csak az ajtón, Ungvári elvtárs, tudniillik nyitva volt. RUDI. A kiskésit! Elfelejtettük bezárni. SUCIU (közelebb jön Rudihoz). Nevem Suciu Alexandru. Paran csoljon, itt a „névjegyem!” (Rudi elolvassa, és elsápad.)
Első felvonás Első jelenet:
December 1-e, kora este, a Tuilériák palotájában, Joséphine lakosztályának kivilágított nappalijában: Joséphine, a hatalmas velencei tükörben, nagy tetszéssel nézegetve új hajkölteményét, halkan beszélget Fouchéval.
FOUCHÉ (Joséphine-hez) Felséges asszonyom, nézze…! JOSÉPHINE (fürtjeit babrálva, a tükrön keresztül kacéran rámosolyogva, susogja) Hát nem látja, hogy nézem? Nézze meg az ember!... Amúgy hivatalosan csak holnaptól szólíthat „Felséges asszonyom”-nak… FOUCHÉ (a fejét rázva, meghajtva magát, komolyan, ünnepélyesen) Felséges asszonyom, megbocsásson, de a Szenátus nemrégiben meghozott döntése alapján: ön már Franciaország Császárnéja... JOSÉPHINE Maga a koronázás viszont csak holnap lesz... FOUCHÉ Kérem, kérem, felséges asszonyom, vegye komolyan magát ezentúl, a legkomolyabban, mint ahogy felséges férjeura is, a csász… JOSÉPHINE Mármint Bonaparte? Ezen kacagnom kell! (kacag) Ő mindig is komolyan vette magát… Ez nem tűnt fel önnek, kedves Fouché? Hihihi! Fouché kétségbeesett arccal, mutatóujját a szájára teszi, pisszeg, aztán lopva körülnéz. FOUCHÉ (szinte könyörögve, halkan, suttogva) Felséges Asszonyom, ezt a nevet többé ne ejtse ki… JOSÉPHINE (csodálkozva) De hisz én mindig így hívtam. FOUCHÉ Igen, csakhogy ő most már a minden franciák császára, sőt... Figyeljen, mindjárt ideküldöm Chambonas márkit…
(Félkarú, himlőhelyes férfi, Szellő Márton lép a szobába.) SZELLŐ. Jó napot kívánok! Ungvári úrhoz van szerencsém? RUDI. Igen. Miben lehetek a szolgálatára? SZELLŐ. Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Szellő Márton vagyok, az új szomszéd. Egy emelettel lejjebb, éppen itt maguk alatt. (Kezet fog Rudival.) Asszonyom. AURICA. Aurica kisasszony. (Kezet nyújt.) (Az új szomszéd gálánsan csókol kezet a leánynak.) SZELLŐ (Ervin felé). Szellő Márton. ERVIN. Dr. Protész Ervin Debrecenből. VÁGÁNYI. Honnan? RUDI. Maga még nem ment el, Vágányi úr? VÁGÁNYI. Engedelmével felhívnám a becses figyelmét, hogy még nem állapodtunk meg egymással. RUDI. Még egy ilyen piócát! (Auricahoz.) Süss már ki valamit, hogy lelépjen.
Angyali üdvözlet:
Mária Magdolna:
(Vágányi és az előbbiek.) VÁGÁNYI. Jó napot kívánok! RUDI. Ni csak, a Vágányi úr! Jó napot adjon isten! Micsoda kellemes meglepetés. Már régóta nem láttam. VÁGÁNYI (fojtott gyűlölettel). Mondja, magának tényleg az a szándéka, hogy megőrjítse a szomszédjait? RUDI. Aurica, légy szíves, kísérd ki a vendéget, és máskor kérdezd meg, mit óhajt, mielőtt beengedsz valakit a lakásba. AURICA. Kérdeztem, de ő mindenáron veled akart beszélni. RUDI. Igazán? Micsoda megtiszteltetés. Fájdalom most nem érek rá, úgyhogy jöjjön vissza más alkalommal. VÁGÁNYI. Ez az utolsó szava? RUDI. A legeslegutolsó.
Helyszín: erdő, háttérben hegy Idő: délelőtt, madárcsicsergés, béke, nyugalom Szereplők: Borostás, Simaképű
Borostás: Egy kivágott fa törzsén ül, csavargó kinézetű, idősebb férfi, szalonnát, kenyeret eszik, régi, rossz bőrtáskából szedi elő a bicskát, az ennivalót. Kedvtelve hallgatja a madárcsicsergést. Simaképű: fiatalabb férfi, jól szabott öltöny, kezében elegáns aktatáska, meg-megállva jön, idegesen tekinget széjjel, meglátja Borostást. Tiszteletem, uram. Borostás: Mi? Simaképű: Köszöntem. Borostás: Mit köszönt? Simaképű: Hogy jó napot! Borostás: Ja… az van. Eszik tovább.
(Ervin és az előbbiek.) ERVIN (elsőnek nyit a szobába kezében két jókora bőrönddel). Meglepetés! RUDI. Hát te mit keresel itt, Ervinke? (Auricahoz, aki a hallban újra púp és bicegés nélküli leánnyá változott.) Ejnye-bejnye, miért nem értesítettél, milyen kedves vendéget vársz ebédre? Jaj, de örülök neked, kispajtás! (Kitárt karokkal siet a fogorvoshoz, és erőteljesen megöleli a cingár vőlegényt.) Hogy ityeg a fityeg, doktor úr? Látom, szeretsz meglepetést okozni. (Pajkosan meghuzigálja a kecskeszakállát, és többször arcon paskolja.) AURICA. Csüccs le, Ervinke! (Neheztelően.) Máskor pedig lepj meg mással, ne azzal, hogy csak úgy, ukmukfukk, betoppansz. Még szerencse, hogy itthon találtál, de az is előfordulhatott volna, hogy a Bihari Havasokban síelek, és akkor… Akkor visszafordulnál két ekkora táskával?
(Blaj és az előbbiek.) BLAJ. Jó napot kívánok! De nehéz magukhoz ide feljutni! (Lihegve törli meg a homlokát.) RUDI. Üdvözlöm, domnu1 Blaj! Fáradjon beljebb, és fújja el szaporán, mi a baj! BLAJ. Honnan veszi, hogy baj lenne? RUDI. Na hallja, felkaptatott volna ekkora hassal idáig? BLAJ. Nono, maga csak hagyja békén a hasamat, és válaszoljon inkább néhány kérdésre. RUDI. Nem lehetne máskor, domnu Blaj? Amint látja, nem vagyok egyedül. BLAJ. Jó, nem bánom, de holnap, biztos lehet benne, hogy megint eljövök, ezért tisztelettel megkérem, legyen itthon okvetlenül ilyentájt! (Megnézi a karóráját.) La revedere! Viszontlátásra! (Elindul az ajtó felé.) Nem, a dracuba! (Visszafordul.) Ki van zárva, hogy én ide megint felmásszak, mert hol maga nincs itthon, hol ez az átkozott lift nem működik.
(Helga és az előbbiek.) RUDI. Nini, ki van itt! (Melegen megöleli.) Isten hozott Váradon! Aurica, légy szíves, üdvözöld a kedves vendéget! (Felkapja Helga bőröndjeit, de szinte el is ejti őket, olyan súlyosak.) AURICA (a cukrásznő elé biceg). Küss die Hand, gnädige Frau1! (Térdbók.) HELGA. Ejnye, már megint! Hányszor mondjam már, hogy nem vagyok gnädige Frau. Sem én, sem más. Már réges-rég lejárt a gnädige Frauk ideje, na és persze pukedlizni se pukedlizz, mert megharagszom. Szervusz! (Kezet fog a leánnyal, aztán szuszogva kacsázik az asztalhoz. Leül, pontosabban rogy egy rozzant karosszékbe.) Hogy itt milyen hideg van! Bocs, elfelejtettem, hol vagyok. (Rudi és Aurica vele szemben foglalnak helyet az asztalnál.)
Történik 1988 telén, Nagyváradon. Szegényesen berendezett garzon a 11. emeleten. Kopott bútorok: egy ruhásszekrény, kétszemélyes rekamié ágyneműtartóval, melyen egy tévé- és kazettás rádiókészülék látható. A szoba közepén asztal négy székkel. A sarokban hintaszék. A falon tükör és Nicolae Ceauşescu elnök arcképe. A földön összevissza különböző tárgyak hevernek: zoknik, könyvek, dobozok stb. Függönytelen ablak alatt feltűnően hosszú fűtőtest húzódik. Ennek ellenére szokatlanul hideg van a szobában. Vasárnap. Első jelenet (Rudi, Aurica. Alszanak. Hirtelen felberreg az ébresztőóra a… parkettán.) RUDI (kidugja fejét a paplan alól. Fején báránybőrkucsma). Ébredj, Rica! Takarítani kellene. AURICA. Miért, hány óra? (Ásítva tapogatódzik az ágy mellett sorakozó üvegek közt.) Egészségedre és az övére! (Az elnökre emeli a palackot.) RUDI. Kilenc óra. AURICA. Hukk! Akkor ráérek, a cukrászod úgyis csak dél körül érkezik. Jaj, a fejem, a fejem! Mindjárt szétpattan. RUDI. Miért piálsz, ha ennyire nem bírod? AURICA. És te? Miért piálsz, ha még kajánk sincs? RUDI. Jó, hogy mondod. Csinálnál nekem reggelire egy szalonnás rántottát úgy öt tojásból?
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
