Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Kiss Tamás: Különös triptichon

 

 

 

 

KÜLÖNÖS TRIPTICHON

E L G R E C O

 


Angyali üdvözlet”    „Krisztus az Olajfák hegyén”    „Mária Magdolna”
/Szűz Mária, Angyal/            /Jézus, Angyal/          /Magdalai Mária/

 

Angyali üdvözlet:
Fényesség robban a jégkékből szürkére váló mennyben
Mint tengerfenék mélyére hatoló naplemente-sugár
Úgy oszlatja fel az éjszakát a különös villámcsapás
Félelem és meglepődés-kehellyé válik egy eddig rejtőzködő szívcsakra
Susogó selyem-zajok zizzennek szanaszét egy eldugott kis szobában

Mária Magdolna:
Megéreztem a csodát
Hajnallá fakadt a gyűrött ruha lelkemben
Megrepedt az ég szilánkja fölöttem
Könnyező boldogság ülte meg szemem barna bogarát
Mellbimbóim izgalmas feszüléssel figyelmeztettek
Nyitott könyvemre hullt a koponyába kövült halál
Mintha átszakadt volna rajtam az idő

Jézus az Olajfák hegyén:
Lassan bekúszik a végső éj a tájba
Fogyó Hold halványuló fényébe szorul a lelkiismeret
„Reszketek pedig Isten fia volnék
Nézd angyal tétova kezeimet!”
A ketté tört törzsű olajfa alól
Cselló tónusú alvó-muzsika szól
A meleget adó puha takarókra
Az égi fény utolsó morzsái csapódnak
Péter, Jakab, János mélyem alusznak

Angyali üdvözlet, Angyal:
„Íme a fehér galamb az áldást hozó szerelem
Fogadd sorsodat a boldogságos véres ígéretet
Isteni parancsra a földi végzet menyasszonya leszel.”

Mária Magdolna:
Érzem valaki a messzeségből felém fordulna
Ki vagy te? Üzennék de minek és hová?
A gyermekáldás tudnod kell
Halállal fogant kimódolt csapda

Jézus:
Angyal hozta élet angyal hozta halál
Puha fehér lélekszárny - csapkodás
Aztán aranybarna robbanás az elfeketült égen

Szűz Mária:
Miért én kaptam, miért én lettem a boldog tehetetlen?
Ki kisdedével sírja végig minden percét
De kikért?
Mondd Angyal, te tán tudod minek ez az egész?

Mária Magdolna:
Jéggé fagyott üveges felhők szakadnak a világra
Borzasztóbb lesz minden mi eddig volt itt
Eltorzult borostyánleveleket szaggat tovább a reménytelenség
Nyirkos falakról csöpög az emberi kegyetlenség
Negédes mosolyokban megbúvó árulás nyomán
Kúszik beléd a hamis fogantatás
Szerelem, barátság ugyan minek az már
Rosszul látják, nekem nincs ékes selyemruhám…

Jézus:
Nekem pedig meg kell halnom – tudom
Szentségtörés tán de igazi okát már hanyagolom
Mert fájnak az ölelések és a csókok az ajkamon
Folyvást szőkés tincseidről álmodozom
Bűnös vagyok lehet – nem tudom…

Szűz Mária:
Mit tettem hogy kiválasztott vagyok?
Magamtól leszek mindörökre megváltott?

Mária Magdolna:
Nincs ablak a barlangomon
Kapujából csak az eget és a tengert látom
Nyálkás mohás sziklaboltozatokon
Arcod fel-feltűnő sziluettjét imádom
Könnyeimmel már csak álmaimat locsolom

Jézus:
Bocsáss meg angyal
Megteszem mit Atyám és a világ tőlem remél
Bár jobb szeretném ha valaki Magdalában várna rám
Mióta por-, és sár-könnyekké válik a föld lábnyomaimon

Szűz Mária:
A tejből vér lesz abból meg halandó test melyet ural a halál
Viruló ágak hajtásaira lepergő elmúlás vár
A világ – az ember – a mocskot a Gyönyörök Kertjébe hordta
És mindörökre ott hempereg vele
Kereszt vagy oltár várja - egykutya

Jézus:
Vajon hol vársz még majd rám „Istentől vezetett”
Megkeseredett anyám?

Mária Magdolna:
Könnyeimmel áztattam lábaidat
Így adtam oda remegő álmaimat
Hajammal törölgettem bánatcseppjeimet
Nehogy a porban pletyka-nyomot hagyhassanak
Majd megcsókoltam
Hogy végre megtagadd halálba küldő sorsodat
Hogy szívem alatt én hordhassak egyszer áldott élő keresztet
Mert Neked élned kell mindörökre itt
Velem s az ég kékjének végtelenjével
Lábaidon a földi üdvösség olajával
Mert ha nem így lesz…

Jézus:
Tudom nagyon szeretett
De úgy tűnik hogy Atyám és az égi sereg
Rólam másképpen rendelkezett
Halnom kell majd a mennybe mennem
Ők tudják tán miért bár én nem értem…

Szűz Mária:
Ó Angyal!
Tudom hogy a kezedben tartott liliomok
Szirmukat ledobva véres nyomokat hagynak
Szeretetet gúnyolván tipornak rajtuk lándzsás-fegyveres csizmatalpak
Ez lesz az örökkévalóság…
Gyökerestül fordulnak majd ki anyaföldjükből a fák…

Mária Magdolna:
Akkor hát háború háború hátán
Felfeszítések és másféle kivégzés-csodák
Legyilkolt elföldelt koponya-csordák
Gyűrű helyett nézzétek ujjaimon a mudrát
Mutatja az utat titokban tovább
Tán lehetne még földi feltámadás…

Jézus:
Már halkan hallom az árulást és a csordát
Önbizalmukat pajzsokba lándzsákba hamis szavakba oltván
Sötétben lopakodva hozzák a megváltást
Elvégre szelektálni kell a jót és a gondolkodást…
Mondjunk el még egy rövid imát…

Szűz Mária:
Csodás aranyködben izzott a világ
Mikor méhemből megszülettél
Mint sziklarésből alázúduló patak
Úgy hasított belénk a remény
Hiába…
Pedig testemben testeden érinthettem
A gyarlóság emberből kipusztuló világát

Mária Magdolna:
Ne mond nekem soha azt hogy
„Noli me tangere”
Se itt e földön se odaát…

Jézus:
Mindjárt megcsókol az első Júdás
Mögötte a hadoszlopokká züllött földi világ
Önpusztító zöreje zúgva hatalomra hág
Tombolva tovább
Mindörökké
Ámen.


CODA

Néhány különösen feltüdő dolog, melyről nem szól a fáma…

A MUDRÁK
Domenicos Theotocopulos: „Bűnbánó Magdolna” (Mária Magdolna) című festményén, a jobb kéz középső és gyűrűs ujja összezárva érinti testét. Kérdés: miért pont e két ujj kapcsolódik oly szorosan egymáshoz? Ennek megértéséhez tudni kell valamit a mudrákról.
A mudrák, buddhista és hindu meditációkban alkalmazott, az elmélyedést szolgáló kéz-, és ujjtartások. Az „ujjtudomány” szerint, az egyes ujj-, és kéz-konfigurációk, az éppen szükséges energiaáramokat aktivizálják, így segítve a testi-lelki egyensúly megteremtését, vagy éppen magtartását. Lélektani és szomatikus problémák esetében egyaránt hasznosak lehetnek.
Természetesen minden ujjnak megvan a sajátos szerepe, jelentősége az életben.

A középső ujj, a megbízhatóság, komolyság, felelősségtudat hordozója, továbbá az éter és a tér jegye.
A gyűrűsujj, az erős beleélő képesség, empátia hordozója, a Te és a föld szimbóluma, az érted élés jegye. Úgy is mondhatjuk, hogy „tőled semmi sem választhat el”, stabil vagy nekem, mint lábam alatt a föld. Mindent érted teszek.
A két ujj összezártsága szinte minden krisztusi tulajdonságot magában foglal. Ugyanakkor Magdalai Mária hűséges, odaadó szerelmét, mely kölcsönös volt. Kettőjük összetartozásából adódóan, a két ujj szoros összezártságát, akár az örökkévalóság és a megújulás szimbólumainak is tekinthetjük.
Említett ujjtartás, Greco művészetében, konzekvensen előforduló mudra-szimbólum, ugyanis egyedül az ő alkotásaiban záródnak oly szorosan egymás mellé a kérdéses ujjak.
A
„Krisztust megfosztják ruháitól” című festményén, ugyancsak ordítóan feltűnő a két ujj összezártsága. A keresztre feszítés aktusánál természetesen ott van Magdalai Mária is, így a kéztartás cinkos, örökre szóló szerelmük szimbóluma is egyben.
Érthetetlen, vagy talán túlságosan is világos, hogy a művészettörténet – akár a történészek – nem vette, vagy nem akarta észrevenni ezt a nyilvánvaló jelet.

KRÉTA, NYUGAT, és KELET
Tisztázandó: nyugatnak már Kréta is Kelet, legföljebb Dél-Kelet. Mindez „tudat alatt” azt is jelenti, hogy „nem annyira fontos, nem olyan magas szintű sőt, hanyagolható.”
Greco
Krétán látta meg a napvilágot. Kréta már akkor magában hordozta az afrikai, (elsődlegesen egyiptomi), ázsiai és európai művészetet, illetve a különféle kultúrák gondolati sokszínűségét. Kulturális, művészeti csomópont volt. Domenicos Theotocopulos rendkívül művelt ember volt, aki lelkében magával vitte szülőhazájának és Keletnek szellemét, melyet nyíltan hangoztatott, és sohasem tagadta meg. Sőt, erősen kötődött gyökereihez.
(Külön tanulmányokban kellene végre foglalkozni ikonfestészete, illetve itáliai, majd spanyol művészetének összefüggéseivel. Persze könnyebb sebességkorlátozó táblákat ásni az utak mentére, mint kijavítani a kátyukat…) „A görög” – minden tekintetben – műveltebb, mondhatni „világfi” volt a korában élt és alkotó művésztársaihoz viszonyítva.
Alkotásaiban kizártak a véletlenek.
Tanulság: a Kelet meg nem értésével és nem tudásával nem érdemes hozzáfogni Greco tanulmányozásához sem.

MAGDALAI MÁRIA RUHÁZATÁRÓL
A kérdéses festményt „elemezve”, öltözetét – mint elhanyagolhatót – egyszerűen posztóból készült köpenynek írják le. Pedig a posztó alól, feltűnően kivillan – különösen a mellére szorított jobb keze esetében – egy rendkívül finom minőségű, áttetsző, valószínűleg selyemből készült ruházat. A „csupasz mell” is valótlan állítás, mivel a mellét is ezen áttetsző anyagból készült ruhadarab fedi. Tehát, nem fedetlen! A festményen nyoma sincs a „szajhának”, sokkal inkább egy intellektusában magas szintet képviselő hölgy jelenik meg előttünk.
Ruházata ugyancsak egyértelműnek nevezhető szimbólum: a durva posztó nem más, mint a halandó test, a külső burok, a „porhüvely”, a finom selyem pedig a halhatatlan lélek szimbóluma. A kettő elválaszthatatlanul egymásra épül. Így, és ezért szenved a halandó ember egyszerre testében és lelkében. „Csak a vak nem látja…” – mondhatnánk…

Kiss Tamás – versek és Coda

  
  

Megjelent: 2021-12-10 20:00:00

 

Kiss Tamás (Szombathely, 1953), főiskolai tanár, író, festő, ökológus.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.