VideóAz MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Egyéb publicisztikák, tanulmányok és esszék
Ma, amikor a luxizás közbeszéd tárgya, lenne létjogosultsága egy hasonló kezdeményezésnek? Valószínű, csakis annyit érne, mint 1916-ban, az első világháború harmadik évében. Mindenesetre érdekes akció volt, érdemes szemezgetni a fennmaradt dokumentumok között. A Ligát Pallavicini őrgrófné hozta létre 1916 májusában, amihez lelkesen csatlakozott Tormay Cecile írónő. Az Alapszabály rögzíti a célt: „Hazánk közgazdasági és hadviselési érdekeivel semmiképpen sem összeegyeztethető fényűzés, de különösen a női ruházkodás terén eddig lábra kapott nagymérvű anyagpazarlás megakadályozása.” Akkor háború volt és nem háborús vészhelyzet… A kezdeményezést sokan felkarolták. „Hogy ez eszmét a társadalom minden részében elterjesszék, ifj. báró Wesselényi Miklósné elnöklésével gyűlést tartottak. Az elnöki megnyitó szavak után Árkosy Lajosné hazaszeretettől, kötelességtudástól áthatott beszédben ismertette a liga célját. Rámutatott a mai fényűzésből eredő gazdasági kárra, amely a jelen viszonyok között nemcsak a családot, de a hazát is sújtja. Ennek az oktalan pazarlásnak megszüntetésére irányuló munkához kérte a nők odaadó, összhangzó munkáját és a munka keresztülviteléhez erős akaratot.”1
Néhány áthallás mintha akadna, így az oktalan pazarlás, hazánk közgazdasági… érdekeivel semmiképpen sem összeegyeztethető fényűzés, valamint a fényűzésből eredő gazdasági kár, amely a jelen viszonyok között nemcsak a családot, de a hazát is sújtja, Szabó Lőrinc pályakezdő évtizede a korában helyét kereső fiatal költő széttekintése a létező világban, és az ebben a létezésben az ember helykeresése. A metafizikai értelemben felfogott létező és a történelmi időben megnyilvánuló „rettenetes” sorsok elbeszélésének szembesítése. Poétikailag: a létezés jelenbeli állapotának rögzítése a vers kriminalizálósásával. A „rettenetes” felismerése. Megfogalmazása. Ennek formálását próbálgatja versen kívüli szövegek megalkotásával. Korábban egy Szent Ágoston-fordításba rejtett szövegben, a kozmikusba belegondolt pusztulás és a létezés összehangolásának elgondolásával, majd pedig egy csak napilapban publikált vers párbeszéd formájában rögzített mottójával.
Soha nem értettem meg, hogy kinek miért van szüksége a dedikált könyvekre. Mégpedig azokra, amelyek nem az ő nevére vannak dedikálva. Pedig tőlem számtalan nevemre ajánlottkönyvet tulajdonítottak el. Többek között Bernáth Aurél Így éltünk Pannóniában és Utak Pannóniából című kötetei tűntek el a könyvespolcomról. Ezek a kötetek Bernáth Aurél baráti gesztusai voltak számomra, s örökké fájdalmas emlékei a mesternek! A további kötetek Kampis Péter gyűjtőszenvedélyének lettek áldozatai. Apám betegei voltak a Vidám Színpad szereplői. Így kaptam dedikált könyveket Kellér Dezsőtől, Salamon Bélától, Kellér Andortól. Kampis Péter könyvtárát úgy szervezte, hogy előbb bőrkötéses könyveket gyűjtött, majd dedikált könyvek képezték könyvtárát. Hála a sorsnak bőrkötéses könyvem nem sok volt, így csak egy félbőrkötéses Móricz Zsigmond novelláskötet került Péterhez. “Imádjuk Atumot és minden gyermekét Adj nekünk életet Aton, Benu és Ré Oltalmazz bennünket Ámon és Anat S mi méltókká válunk a születésre” Óegyiptomi írás egy még meg nem talált papirusz tekercsről (de frankón létezik)
Az Eseményt illetően csak az ínycsikorgató hidegre emlékszem, amikor fejest ugrottam a hiszteroszférából az életbe. Nem elég a mindenen elhatalmasodó gyötrő fájdalom, még fázni is kell. Hát mi ez? Hatalmas tér, nulla ellenállás, bántó hangok, éles, erősen vibráló, vakító fények. Hiába szorítottam össze a szemhéjamat, mintha ott se lett volna. A száraz valóság. És tömegvonzás! Ja, hogy ez az... Minden egyfelé lóg, megy... Mit kell csinálni, miért dobálnak? Megfulladok, emberek! Mik ezek a... szagok? Mi az, hogy szag? Eddig az orromat nem használtam, most sem szeretném, hé! Megfagyok, haló! Ne dörgöljél, ne gyömöszöljél! Mit ordítasz? Ne fogdoss, dugj vissza! Nem dug. Félelmetes elhagyni a vizet. Az ősóceánt. A súlytalanságot. Beleesni a kíméletlenül kíméletlen tömegvonzásba. Széttárni végtagjaimat. Nem akarom, de mennek szét. A kiszolgáltatottság és végtelen bizonytalanság miatt sírok. Itt még merek. A végtelen sötétség nem zavart. De ez? Vízből a szélbe.
“Van különbség és közhelyek közt?” Paradosztrikus mantra inverz replika indukcióhoz
Tanult felebarátom szerint "miért" szavunk értelme nem kettős. Miért? Kérdezzük csak meg magunktól többször. Az elején én ismétlem őt, aztán a morféma magát. Sajátos belső metamorfózisán keresztül tárja fel többrétű, szövevényes jelentését (vö.: a szerző korábbi írásai a fent, lent, víz, szél, és horizont különböző rekogníciós prevalenciáinak ipsziprevíziói kapcsán). A jelentéstartamok mindegyike kimért, határozott. Ha egy potenciálisan feldolgozhatatlan újdonság meglepetésének erejétől tartva, a jelentés mérsékelt lendülettel felívelő, bár kifejezetten visszatarthatatlan kibontakozásától csodálkozón megszeppenve, a felszínt kapargatva merem csak észlelni magát a jelenséget, úgy tűnhet azt valójában bárminemű erőfeszítés nélkül érthetném. A száraz és vegetatív gyakorlatiasság világában azonban valójában nem tudom honnan származik és hogyan áll össze építőelemeiből az a mindezt habituális externátummá alakító hipotézis, amely szerint sokkal kevésbé akad gond ellenérvekre abban az esetben, ha a vizsgálat tárgya, a tulajdonképpeni "forrás" faktualitásokból építkező fundamentumokon áll. De mely esetben is lehet létjogosultsága mégis egy "nem"-nek egész pontosan?
Életének 95. évében meghalt Németh Magda, Németh László (1901-1975) Kossuth-díjas író, esszéista, drámaíró, műfordító lánya, apja szellemi hagyatékának gondozója. Németh László a lányairól több könyvében írt. „…Magdáról sokszor azt gondolom: szebben, görögben, de ilyesfélék lehettek kiskorukban azok a szophoklészi lányok is, akik mint Nővérek lettek hősök. A feleségem magyarázata egyszerűbb: Magda a kedvencem.”
A jelentés, mint történés, olyan, mint amikor valaki azt mondja, az ablakpárkányon kopog az eső. S a közlés pedig olyan, hogy: beírja a kéz a naplóba, kopog a zuhé, mint egy bekövetkezés, keresi materiális mivoltát a szemantikai holtág. Test lesz a jelentésből, tárgy. Keletkezés közben tapasztalattá válik a tudás. Az átjáró, a gondolkodás, akár egy megrepedt tojás, folyik tovább. A jelentés elválasztja a papírtól a lelket. A papír, a test, a lélek és maga a szövegtest,külön életet élnek, de az elme regiszterein összefuthatnak a szálak, de a billentyűzet és a szoftver az elme nagyszobájába befárad. A szövegtükör nem tartalmaz személyiséget, jellemet, se életteli emlékeket. Az emóciók hidegen hagyják a gépeket. Jó volna átadni néha a terheket, az anyagnak, de az elemek, az analízis, a hangoltság,, a felejtésnek falaznak.
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt Csapó Lajos festő, költő, író, szerkesztő, rendezvényszervező, Szigethalom és Pásztó kulturális életének meghatározó képviselője. Szerető társ, gondoskodó édesapa, nagypapa és sokak mentora. Az Alkotók, Művészek és Művészetpártolók Egyesületének (AMME) elnöke, annak 2001-es megalakulásától kezdve. Tevékenysége a saját művészetén messze túlmutatott, sok művésznek biztosított kiállítási, publikálási, szereplési lehetőséget.
Fogócskát játszanak a jelképteremtő erők. Például a Celsus könyvtár Epheszoszban, kézzelfogható rekvizitummá vált. Amikor Schliemann „megtalálja” Tróját, az addig csupán mitikus, mesebeli hely megjelölhető realitássá nő a térképen.
Disszemináció és organizáció. Hihetetlen, de begyógyulnak az emlékezet kisebb sebei. Olybá tűnik, mintha nem volna összefüggés múlt és nosztalgia között. Pedig egymásra következnek, egymásból nőnek ki. A szóródás se látszat. Belekap a szél a hajadba.
Belefúrom az arcom a hajzuhatagba és a hajszálaidon át nézem a felhőket. Felhőkbe fűzött fonalak. Egy zebu szalad át Illúzió főterén. Nagy impresszionista díszletek között millió cintányér. Szavak bíbora, bordó beszéd.
A SzövetIrodalom csatorna videója 
|
