VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Egyéb publicisztikák, tanulmányok és esszék
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
Szabó Magda Az ajtó című regényének cselekménye néhány mondatban összefoglalható. A regénybeli írónő főfoglalkozású íróvá válása kezdetén háztartása ellátásához segítséget keres és kap. Segítője a közelben lakó, a szomszéd házban házfelügyelői feladatokat ellátó Szeredás Emerenc lesz, aki betegségéig háztartási segítsége az írónőnek. A közel húsz év története nem sokkal Emerenc halálával lezárul. A regény olykor kulcsregény, de mégsem az, nem is életrajzi regény, bár autofikciós elemeket is tartalmaz.
A könyv 1987-ben jelent meg Magyarországon először. Internet akkor még nem létezett, lehetett találgatni, mi a valós, mi nem. Ma már közismert, hogy Emerencet Szőke Juliannának hívták, lakásának előtere, valamint a villa, ahol házmesterként dolgozott zarándoklat színtere. A budai Júlia utcában pedig, Emerenc egykori lakásával szemközti házon bárki megnézheti az író házaspár, Szabó Magda és Szobotka Tibor emléktábláját, ugyanakkor a Farkasréti temetőben kettejük védettnek minősített sírhelyén Szőke Julianna neve is olvasható, bár tudunk arról, hogy Szobotka ki nem állhatta Juliskát, ha írt róla, szörnyetegként ábrázolta. Ugyanakkor Szobotka az Ókútban és a Régimódi történetben tündérré eszményített Jablonczay Lenkét sem állhatta. A 97. Ünnepi Könyvhét első napján a Holdkatlan szerkesztője, Várnagy Márta a 10 évvel korábbi Ünnepi Könyvhét megnyitójára és Esterházy Péterre emlékezik.
A Vörösmarty tér nyitva, bejöhet akárki. A könyvhét is nyitva, Esterházy Péter az imént megnyitotta. Azóta az Oroszlános kút közelében dedikál, és mosolyog rendületlenül. Van távolság a mosolya és az olvasó között, a sor végén álldogálók viszonylatában elég nagy, hármas, négyes láncolatban egészen a Váci utcáig rá várakoznak, hogy még egyszer, utoljára meglessék az írót. Olyan az egész, mintha a halottas ágyához lépegetnének, ezért a leskelődés nem lehet tartózkodó, bár az író udvariasan engedi őket egészen az érintésig. A beláthatatlan sor elé végül a Magvetősök sorompót állítanak, azt mondják, itt a vége, fuss el véle. Végtelen nincs, vagy mégis. Esetleg a matematikában. Senki nem lehet biztos semmiben.
(személyes) Rimóczi Lászlóról nem igazán lehet szakszerű irodalmi elemzést készíteni. Valahogy nem is érdemes. Pedig mondhatnánk: a számos kötettel nem rendelkező szerző egyfajta (neo)szürreális prózákat alkot, többek között az abszurd, a bulvár, a sci-fi és a legbecsesebb szépirodalmi, illetve szubkulturális regisztereket ötvözi olykor fura avantgárd írásmódokkal, intenzív és bizonyára önreflexív módon. E mondatcsokor azt próbálná kifejezni, hogy Rimóczi valahol jelentős író lehet(ne), aki elsősorban az online térben aktív, egyébként kevésbé került eddig a „valódi irodalom” ítélőszéke elé. Nem születtek róla recenziók, pedig számos novellát, sőt, regényciklusokat készített, mi több, főleg az Irodalmi Jelenben, rengeteg kritikát (melyekért még díjat is nyert a folyóirattól, tehát azt a műfajt sem csinálhatja rosszul). E sorok írója egy másik világban, amikor még nyomtatott lapokat is olvastak az emberek, találkozott először a nevével, talán a Prae-ben, ahol, eleinte lehet, nem is szándékozott végigböngészni az akkor még számára teljesen ismeretlen szerző jelentős terjedelmű elbeszélését, de néhány mondat után, egyre növekvő kíváncsisággal, kedvtelve tette azt. Az írás olyannak tűnt, mintha Karinthy és Krúdy meg talán Mikszáth összeszövetkezett volna egy pihent agyú posztmodern szerzővel, valamint a Monty Python teljes csapatával.
A közlés-kommunikáció nagy mérföldkövei között egyértelműen ott található a fotográfia, a fotografikus kép. A képi ábrázolás, a beszéd-írás, a nyomtatás után időben a fotó következik. Majd a sor szerves folytatása a mozgókép/film. Azután átmeneti médiumok alapjaként az elektronika megjelenése, így például a videó vezet át a számítógépes környezetbe. Talán az eddigi sor végén felbukkan a mesterséges intelligencia is. Az újabb médiumok megjelenése kapcsán, – az azonnali félelmeket idővel háttérbe szorítva –, egyértelműen megállapítható az, hogy egyik médium sem cserélte le teljes mértékben elődjét, főleg igaz ez a művészet területén. Posta Ákos István videója
Egy szó, ami elsőre egy technikai vagy stiláris döntést sugall: kevesebb szín, visszafogottabb eszköztár, erős redukció. Szeretem ezt a világot, de itt szerintem nem erről a monósításról van szó. A „mono” ebben az esetben egyszerre jelent egyet, és jelent egy nevet is: Mo. Ez a kettősség végig jelen van a képekben: egyszerre szűkítés és nyitás egy személyes térbe, egyszerre formai fegyelem és egy olyan egyedi, „monaurális” nézőpont, amely nem cserélhető fel senki máséval. Ezek a képek nem a forma teremtéséről szólnak, nem egy előre elképzelt látvány következetes felépítéséről, hanem inkább egyfajta ráismerésről, amelyben a világban talált, sokszor mellékesnek tűnő növényi részletek egyszer csak átbillenek egy másik állapotba.
A Magyar Hang videója
Van valami egészen különös abban, amikor egy ember – szinte a mesék világát idézve – egyedül útnak indul. Nem hatalommal, nem biztos háttérrel, hanem hittel, bátorsággal és azzal a belső meggyőződéssel, hogy változtatni kell. Magyar Péter történetében sokan ezt az egyszerű, mégis erős képet látják: valakit, aki kilépett a megszokott keretek közül, és nekivágott a bizonytalannak.
A holland Valk Productions, és partnerei, a francia Autour De Minuit, a belga Vivi Film, továbbá a magyar Cinemon Entertainment koprodukciójában készült Danse Macabre /Haláltánc című animációs rövidfilm bekerült az Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztivál nemzetközi rövidfilmes versenyprogramjába. A rangos esemény a világ egyik legfontosabb animációs fesztiválja, ahol évente a legkiemelkedőbb alkotások mutatkoznak be. A filmet Hisko Hulsing holland rendező jegyzi, aki korábban többek között az Undone című animációs sorozat rendezőjeként, valamint a The Sandman egy epizódjának alkotójaként vált nemzetközileg ismertté. Munkáira jellemző a festői látványvilág és a valóság és álom határán mozgó, erősen atmoszférikus történetmesélés.
A Magyar Írószövetség szomorúan tudatja, hogy 2026. március 12-én elhunyt Konczek József (1942–2026) költő, író, újságíró. A Magyar Napló / Balogh Robert videója
Póhalom nem önálló település Mezőtúr, Túrkeve, Dévaványa, Gyomaendrőd között, közigazgatásilag leginkább mégis utóbbihoz tartozik. Afféle tanyaközpont volt a múltban, kisgazdák szövetkezésének helyszíne és két téesz telephelye, a jelenben inkább lyuk a térképen. Azt, hogy a magyar művészet- és művelődéstörténet jeles és jellegzetes alkotói mit láttak meg benne, amit másutt és másban nem, annak megsejtése nem is olyan egyszerű. Féja Géza még békéscsabai száműzetése előtt, a Viharsarok megírása idején érezte, ide el kell jönnie, látogatásának lenyomata ott van az elhíresült szociográfiában. Biztos, hogy vonattal érkezett, hiszen ő maga rögzítette beszámolójában. A gőzmozdony vontatta szerelvényről leszállhatott Nagyálláson vagy Őzedmajornál is, akár így, akár úgy, a zúzalékágyra-huppanástól két-három kilométert még gyalog vagy kocsival, lovas fogattal kellett megtennie. Amit nappal látott, az nagyjából rendben volt, az ólakban szarvasmarhák, birkák, baromfik, az éjjeli visszatéréskor azonban a viharlámpa fénye a nagyistállóban rávilágított a másik valóságra. A sarokban rongyokkal takaródzó embercsoport tagjai egymással szorosan összebújva próbáltak pihenni, aludni, nem sokkal különb körülmények között, mint a bealmozott állatok. Féja nem óvatoskodott a megfogalmazással, jobbágysorsnál is kegyetlenebbnek nevezte ezt az életet, modern rabszolgaságnak - baja lett belőle, megtalálta a hatóság.
Ma, amikor a luxizás közbeszéd tárgya, lenne létjogosultsága egy hasonló kezdeményezésnek? Valószínű, csakis annyit érne, mint 1916-ban, az első világháború harmadik évében. Mindenesetre érdekes akció volt, érdemes szemezgetni a fennmaradt dokumentumok között. A Ligát Pallavicini őrgrófné hozta létre 1916 májusában, amihez lelkesen csatlakozott Tormay Cecile írónő. Az Alapszabály rögzíti a célt: „Hazánk közgazdasági és hadviselési érdekeivel semmiképpen sem összeegyeztethető fényűzés, de különösen a női ruházkodás terén eddig lábra kapott nagymérvű anyagpazarlás megakadályozása.” Akkor háború volt és nem háborús vészhelyzet… A kezdeményezést sokan felkarolták. „Hogy ez eszmét a társadalom minden részében elterjesszék, ifj. báró Wesselényi Miklósné elnöklésével gyűlést tartottak. Az elnöki megnyitó szavak után Árkosy Lajosné hazaszeretettől, kötelességtudástól áthatott beszédben ismertette a liga célját. Rámutatott a mai fényűzésből eredő gazdasági kárra, amely a jelen viszonyok között nemcsak a családot, de a hazát is sújtja. Ennek az oktalan pazarlásnak megszüntetésére irányuló munkához kérte a nők odaadó, összhangzó munkáját és a munka keresztülviteléhez erős akaratot.”1
Néhány áthallás mintha akadna, így az oktalan pazarlás, hazánk közgazdasági… érdekeivel semmiképpen sem összeegyeztethető fényűzés, valamint a fényűzésből eredő gazdasági kár, amely a jelen viszonyok között nemcsak a családot, de a hazát is sújtja,
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
