Keresés a honlapon:

Toldi Zsuzsanna: Gondolatok a Fekete pont c. filmdrámához

 

 

 

 

Gondolatok a Fekete pont c. filmdrámához

 

 

A fekete pont megijeszt, nem érzem tőle jól magam. Gyermekkorunkban kaptam ilyet. A pirosat sokkal jobban szerettem. Ösztönzött, motivált, hiszen megdicsértek. Még akkor jutott eszembe, miért nem csak a piros van. Legfeljebb, ha valami nagyon rossz történik, inkább abból vonjanak le, nem fog úgy fájni. Hogy másik tanuló vezeti az én pontozásomat? A pontvezető részéről ez nagy felelősség, másrészt lehet, hogy nem ő lesz a kedvenc osztálytársam. A legjobb lenne elfelejteni ezt az egészet. Mostanában boltokban, egyéb helyeken kínálnak fel nekem kedvezményhez juttató pontokat. Miután életem nagy részét iskolában, pontok között töltöttem, mondom, köszönöm, dehogy, gyorsan odébb állok. Ennyit a címről.

A külföldről Magyarországra érkező kisdiák bizony nem könnyen illeszkedik be iskolarendszerünkbe. Illetve egyáltalán nem illeszkedik be. Miért is?

Kezdetnek az unalmas évnyitón leveti magát a földre. Én értem, tudom, hogy a diákok (kollégák) nagyon nem szeretik az ünnepségeket. Amikor már megszólal a Szózat, fellélegzik mindenki. (Megjegyzem, a Szózatot sehol, semmilyen körülmények között nem lehet elferdíteni. Igen, vannak tisztelendő szentjeink, akikkel szemben nagy tiszteletlenség a hamis hangnemváltás.) Azt is tudom, hogy jó néhány tanulónak fogalma sincs az ünnep tartalmáról. Lényegesebb dolgok vannak itt, kérem, rövidített órák, az utálatos ünneplő meg a szünet, ha éppen az jön. Kétségtelen, hogy az évnyitó a legelkeserítőbb. Hogy lenne már fogalma egy növendéknek arról, hogy életében hány és hány kötelező, protokolláris programon kell még részt vennie, sajnos. Sehol sem lehet a földre lefeküdni! Az egyik szaval, a másik énekel, valaki összeeszkábálta a beszédét, legalább rájuk legyünk tekintettel. És magunkra. Az illemre, etikára, ha ismertek még a fogalmak. Egyébként a nevelés folyamat, amit éppen itt, az iskolában kellene elkezdeni.

Az órán nem lehet magánbeszélgetést folytatni. Egyszerűen azért, mert a tanítás-tanulás folyamatát zavarja. Na, miután nem használ a többszöri kérelem és figyelmeztetés, most jön az, amit a pedagógiában a nevelés módszertanának hívunk. Mit tegyünk? Kiküldeni az óráról nem lehet, ez be is bizonyosodott, a diák egyszerűen elszökhet. Megsértődhet, lázadhat. Ennek színes kifejezése most megengedett. A tanár viszont, ha valami kellemetlen történik, könnyen landolhat a rendőrségen. Egyelőre. Szóval, ugyan a filmben nincsenek módszertani megoldások felkínálva, át kell ezt gondolni. A gyermek valamit nagyon el akar mondani, úgyis ez berzenkedik benne az óra végéig. Elvégre gyerek. Hát menjenek hátra, beszéljék meg, aztán üljön vissza a helyére.

Nem akar ebédelni. Kihordja a tányért a macskának az udvarra. Nem engedhető meg, kérem. A macskát el kell távolítani a területről (itt a természet oldja ezt fel), és az állat szeretetének, gondozásának ügyében színteret kell váltani. Lehet sétát tenni egy állatmenhelyen. Csakhogy itt másról van szó. A kiszolgáltatott, éhes macska eszköz a dac, tiltakozás levezetésére. Ezért nem hiteles, inkább hamis az állat utáni gyász, bánat. Mindig van másik oldal.

Sok iskolában használtak a diákok egyenruhát. Éltek még konvenciók, szokások. Én emlékszem még, milyen büszke voltam a halvány kékkockás blúzomra, amit csak a zeneiskolások viselhettek. Így is lehet ezt nézni. Nagyon kellemetlenül éreztem volna magam, ha mondjuk egyedül én, piros pólóban jelentem volna meg. Hogy érezze a diák az összetartozást, a hagyományok meglétét, az megint hosszú nevelési folyamat. A kialakításban büntetésnek helye nincs. Én nem szerettem sportolni, de a futást sokkal értékesebbnek tartom, minthogy futáskörökkel büntessek. Ennél a tanárnál – az ő nevelési folyamatában – nagyon félrecsúszott valami. A labda a gyermeki szemnek fénygömb, de ha minden labdát velem szedetnek össze, akkor meg is utálhatom. A gyermekkori sérelem kitörölhetetlen. A tanár is gyarló ember. Mindezt meg kell vele értetni. Beszélgetéssel. Itt két heves érzelmi állapot feszül egymásnak. A gyermeki tiltakozás és a tanári gőg, hogy utasítását a gyermek megtagadja. Én is láttam már gyermeki szempárban a tehetetlen gyűlölet érzését. Ilyenkor nagy önuralomra van szükség, aztán lehiggadásra, a későbbiekben analizálásra. Mindig az önvizsgálattal kell kezdeni. Hol hibáztam, hogy ide jutottunk. Többek között ezért is ez a legszebb hivatás a világon. (Egyébként az igazgató vezető, felelős mindenért. Soha nem háríthatja el a kolléga segítségét. A tapasztalatot kötelességünk tovább adni, ha van.)

Mindig voltak hatásvadász kollégák. Sose feledem Liza Minnelli feszültség levezető ordítását a Kabaré c. filmben, de ő a vasútnál csinálta. Persze, hogy zavarja a másik osztályban tanítót. Nem ott és akkor van a helye. Leülteti a gyerekeket a földre, hátha ott érdekesebb lesz a tananyag. A meghökkentő valóban lehet fegyelmezési és érdeklődés felkeltési eszköz, de csak kezdetben. Ha suttogsz, sokkal nagyobb hatást érsz el, mintha kiabálsz. Egyszer énekórán betettem a cd lejátszóba Penderecki: Hirosima emlékezete c. darabját. Persze, hogy csend lett. Egyszer.

Higgyék el, jól tudom, az iskola és a politika párban jár. Mindig létezett tanterv, ami meghatározta az iskolát fenntartó állam által megszabott tananyagot és ideológiát. (Például nem is hallottunk Márai Sándorról a főiskolán. Ma érettségi tananyag.) De jól mondta Gárdonyi: „… a lámpás én vagyok…” Meg kellett találni azt a keskeny rést, amiben kreatívan önmagad jelen lehettél. Nekem még Lenin dolgozószobájának makettjét is el kellett készítenem, ám a Lenin dalok mégis szépek voltak. Erre figyeltem. Március tizenötödikén nem volt munkaszüneti nap. Az én óráimon harsogtak a Kossuth dalok, a bakelit lemezjátszón az Isaszegi induló. A gyerekekkel egymás szemébe néztünk. Értettük egymást. Mert Lámpásnak lenni küldetés, emberi és nemzeti értelemben is.

Gyenge szála a filmnek, amikor a tanárt, civil szervezethez tartozás bizonytalan ürügyén azonnali hatállyal kirúgják. Láttunk már ilyet. Hogy a tanárnak milyen köszönő viszonya volt a szocialista párttal, az egész életére kihatott. Nem részletezem. Akkor nem lehetett tüntetni, filmet sem forgathattunk.

Én voltam kis ideig portás is. Fiatalon. Az egy komoly munka is lehet, ha úgy fogod fel. Az intézményből kivitt tárgy eredetéről kötelessége meggyőződni. Ismertem még bélyegző órás lapokat, írásos ki és belépőket. Nem véletlen, hogy a gyárakból a fusihoz szükséges anyagokat a szocializmusban a kabát alá dugva lopták ki. Nem néztem oda. Senki nem csupán a fizetéséből élt. És én tanítani akartam! A legjobb iskola pedig az élet.

A múltkor az autóbuszon, hátamon a hátizsákkal, a közelebbi ajtóhoz indultam leszálláskor. Nem lehetett. El kellett magam gyömöszölni a hátsó lejárati ajtóhoz. Kérem! Van rend, van kaotikus állapot. A szabályok elfogadására nevelés is az iskolában kezdődik. Ez a bejárat, az meg a kijárat.

Mindig voltak és lesznek szegény családok. Minden korban, minden társadalomban. A föld minden pontján. A szegény sorsú kisdiák kirándulását egy érző pedagógus rendkívül diszkréten oldja meg, nem viszi plénum elé. A vita nem vezet sehova, nincs nyugvó pontja. Ez az, amit át kell lépni ügyesen és halkan.

William Golding: A legyek ura. Kötelező filmnek kellene lennie. A gyermek fejlődő személyiség. Befolyásolható. Nem szabad sem vádlónak, sem védőnek, sem tanúnak felhasználni. Ha arra tereljük, egy gyermekközösség kegyetlen is tud lenni. Tapasztalatom az, hogy járni csak a humánummal kikövezett úton lehet.

 

Összegezve. A film egyértelműen ma divatos, „liberális” értékeket támogat. A külföld és haza szembeállítása nem szorul magyarázatra. Mintha ellen helyezkedne a rend kialakításában, ezt az értékrendet nem piros ponttal osztályozza. Amit hiányolok, hogy nem ad a módszertani kérdésekben iránymutatást, illetve azt az én fantáziámra bízza, miután a bemutatott állapotot kellőképpen megostorozta.

 

Egyetértően kell kiemelnem viszont az intézmények bürokratikus működésének szatirikus bemutatását. Az ablaküveg esete mindenre rávilágít. A pályázatírás egy adminisztratív munka, egy néhai titkárnőnek tudnám elképzelni, nem tanári feladat. A tanárnak ennél sokkal fontosabb feladatai vannak, amitől az időt elvenni nem szabad. Én már fogadtam pályázatírót, meg is fizettem a munkáját. Akkor is, ha nem én nyertem. Sokszor eszembe jutott, mennyivel jobb és egyszerűbb lenne nekem Arany János korában élnem például. A zenélő telefonos ügyintézés időhossza még nem tudta velem megutáltatni Mozartot, de amit csak lehet, halasztok, elhagyok. Egyszer majd végleg elmaradok, s nem bánom, miként Alain Delon nyilatkozott.

Még a tárgyi feltételekre vetnék egy pillantást. Az én életemben, ebben az emberöltőben történt, hogy a gyerekekkel parkosítottunk, gyakorlati órán konyhakertben veteményeztünk az iskolai konyha számára. Szülők is meszeltek, különben még akkor üvegest is ismertünk, bizony egy-két rosszul irányzott focilabda kitört néhány ablaküveget, de csak egy-két napig maradtunk üveg nélkül, s gittet is láttunk. Még kokszot is raktunk a vaskályhába órán, nehogy a terem kihűljön. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy minden relatív. Tény, hogy lassan haladunk.

 

Tetszett-e a film? Nem tudok rá választ adni. Mikor kiléptem az utcára, hosszasan beszélni, akár hevesen vitatkozni lett volna kedvem valakivel. Engem és társaim miért nem kérdeznek meg? Akik az iskolában, két rendszerben éltük le életünket. Egy tantestület sem hívott még tapasztalatcserére, nincs rá idő. Iskolai témájú könyveim sem kaptak elég publicisztikai lehetőséget. Az én fajtám útja már máshova vezet, és ennyi volt.

Fejet hajtok a film befejezése előtt. Hogy a gyerek ne tudjon a fára bosszúból vagy bánatában felmászni, miután leszedték a tűzoltók, kivágják a fát. Remek novellatéma.

 

Én is ezzel fejezem be. Ha már nem sajnáljuk a mai klímában az árnyékát, legalább ültessünk helyette terebélyes vadalmafát, melynek tövét pergő könnyeivel minden gyermek megöntözhetné, mondaná József Attila. Ha pedig a vadalmafa derekát kitörné a vihar, ajánlom még a kenyérfát és a szívlevelű trombitafát. Mert úgyis mindig éhesek leszünk, érzünk, és mindig rengeteg trombitálnivalónk lesz majd. Több szólamban.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-01-09 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.