Mint kelesztőben a tészta, úgy dagad a csend. Oldalának feszül most két ember. Eggyé lágyítja őket a kovász. Lassan körbeölel. Fojt. Kéz és láb. Mozdulna. Nem talál utat.
A szomszédba hoztak egy kocsi sódert. Fél napom ráment, míg találtam néhány formás kavicsot. Nem bántam, hogy leégett a hátam, tudtam, Tominak mindent eladhatok.
ott rejtőzöm el mikor fáradt vagyok, és nem akarom a holnapot, inkább gyerek lennék újra, anyám ölébe bújva, vagy még távolabb, visszamennék, egészen vissza, - negyvennyolc évet,-
szép lány köztisztasági ruhában vissza tetszik talán egy kiugrott kurva aki most próbálja újra de olyan mint szocreál épület villák közt fenn Budán olyan a sok életunt csetlő-botló között mert mindegy felfele vagy lefele ugrik ki valami az átlagból nem tapsolod vissza tetszik
kedvesem épp végrendelkezik a temetésén ő akarja mondani Ady verseit koporsóját majd lovak húzzák kinyúl és kigombolja még utoljára minden volt nője blúzát a helyszín talán az Aréna lesz kértem kezdje el írni a listát hogy értesíthessek minden érintettet remélem évekbe telik
Van ez a Lili, aki csak áll, mint bálám szamara, ha kérdezik,
van ez a Lili, aki sosem kérdez van ez a Lili, aki kisdologra sosem kéredzkedik, van ez a Lili, akinek nagydolga soha nincs, van ez a Lili, aki csak csendben figyel,
a villamoson az a férfi öltönyben kinyalva mint Sz Pista lila szájjal mintha rosszul sminkelték volna arcán erőltetett szigorral még titkolta hogy ha szavakkal játszott pókert szépekből egy kis sor sem jött össze soha pedig akkor már Istenhez készült kásztingra
Lili férjhez megy. Helyettem- hisz ő próbabábu, én majd leváltom, ha sikerül. Ruhája fehér lesz, habos, combjára kék harisnyakötőt húzok, eltakarva a bugyogó rózsaszínjét reménnyel, ne lássák, hogy álmodok. Lesz talán dús vendégsereg, lessék vékony derekát- enyém helyett. (combbőségemmel egyezik) Mindenki pezsgőt iszik - egészségünkre.
A sarki pék, már sietve nyomja el cigijét, a zöldséges sem füröszti arcát a napban, s az ifjú festő kint a parkban, a padon megleli önnön közhelyét, bár tudja sok szabály ellen vét, lefesti a hulló levelek színeit, mindegyikre sorsokat vetít, s őrzi majd képe, ahogy amott a kopott lépcső életek lábnyomát, a belevésett időt.
Lili már szépen felöltözött, keble kitömve nagyra, feszül a bordó santung rajta, fekete szalag fut mellei között.
Lili már felhúzta a hosszú szárú bugyogót is, a rózsaszín csipke a vállán is visszaköszön és abból van a ruha ujja, ami szűken rásimul, amíg el nem éri a rábuggyanó taftot.
Lili vállára kendőt borítok, mert vasárnap van, misére megyünk. Fején kalap, semmi smink, lassan sétálunk, jólesik a friss szél, kalapszalaglobogtató. Sárga leveleket söpör az uszály. Az Andrássyn ránk dudálnak, intenek, de úriasszony nem néz hátra, megy tovább.
Hasamra, mint nehéz takaró, ült a hold. Belőle szép nagy falatot a kutyám harapott, így ma sem lett teli. Az égen páratlan, magányos csilllagok, másutt, itthon egyik sem ragyog, társát fel nem ismeri.
Tegnap piros volt minden, mosatlan mögül kelt fel a nap, és lángba borult a konyharuha. Tegnap tilos volt minden, tíz miatyánkra ítélt a pap, és szemfedél borult apura.
Lehetne majd egyszer talán, két nap egymás után egymásután, két hold, talán volt, csak összeolvadt, össze olvadt, és fel sem kel talán holnap, marad egy nap, egyetlen egy a világ.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
