VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom – Versek és slam poetry
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
Lesznek még titkok, lesznek hajnalok szirmokba zárva, harmatcseppeken, vagy nem lesznek, és lassan megfagyok, körém dermed a véges végtelen.
Lesznek még álmok, lesznek éjszakák illattól terhes csillagfény alatt, vagy nem lesznek, csak kínzó semmi rág amíg belőlem csonknyi csend marad,
retrográd
Annyiszor végignéztem már a hajnal császármetszését. Mint egy haldokló ikerpár, a Nap és a Hold küzdenek az életben maradásért.
Én fű vagyok. Épp kaszálnak. Megfagynak rajtam a léptek. Fölöttem madarak szállnak, mint eltörött ujjak közül kipörgő pillangókések.
ROSSZ ÁLOM
Rosszul, morcosan ébredtem…
Álmomban azt láttam, hogy egy nagy meleg ágyban, vastag takaró alatt, meztelen, kucorogva, fekszem, rád várva és hallgatom hogy’ szöszölsz. Elektromos fogkefe zizegés, ilyen-olyan üvegcse koppanások a piperepolcon, ahogy szoktad, a smink, a hajazás, pisilés zajok, aztán…
Aztán, aki bejön már nem is te vagy. Egy a szőrök mögül alig kilátszó, szakállas ember, torzonborz haj, földig érő, nehéz szőrmekabát. Az ágy szélére fekszik, háttal nekem, hozzám se érve, aztán… nemsokára fel is kel, kimegy… én meg ott maradtam öleletlenül… nélküled, öletlen, öleletlen.
a Holt Költők megvillantják a Holdat
A szárazság egy szavak nélküli táj. A szavak az égből hullnak. Meg kell mosni bennük a dolgokat. Különben semmi élet nem volna.
A szavak itatják meg a földet. Teszik elevenné a világot. Befolynak minden résbe, üregbe.
Majd beírják őket egy füzetbe.
Békétlen préri
Hányszor fogsz még elszökni önnön szívedtől te csapzott, viharvert musztáng? Hányszor fog még lelkiismereteden végigvonulni a harapós, zabolátlan erdőtűzláng? Hányszor fogsz még patáddal rúgni éppen azokba, akik a legkedvesebbek neked? Meddig kell még, hogy nekik is fájjon, hogy a létet karámodban napról napra mennyire szenveded...?
dimitrisvetsikas1969 képe a pixabayen
VALAMIKOR
Valamikor a tengerhez akartam hasonlítani, ringatni, megrakott hajókat, szörfözők örömére emelni hegyekre emlékeztető óriás hullámokat, miközben játszottam a partot nyaldosó kékkel, lagymatag állóvíz maradtam null kilométeres Yamaháján a bukósisakos sztrádarendőr mosolyogva csak azt kéri, amikor patyolat kesztyűjével leint minket, nyissam meg az első ajtót, mosolyogva, hogy lefotózhassa a két vidám személyt, a félsüket költőt és a félvak festőművészt, ezt úgysem hiszi el neki senki az őrsön: hogyan is gurul kétszáz év az M7-esen.
Máté 26, 23
Miről ismerszik fel az áruló? Hogy egyszerre márt a tálba a Mesterrel. A gonosz kiszemelt áldozata szinkron-cselekedik a megtestesült Jóval. Azt hittük, hogy az idejéből és helyéből, ott és akkor kizökkentett, megtévelyített Júdás épp ellenkezőleg cselekszik Jézussal, de nem, azonosan. Ez az antikrisztusi mechanizmus: az ellen-tökéletes, az ál-isteni. Így hát a rossz színből lekopírozza a jót. Antikrisztus Tanított. Fölvette töviskoronáját. Oda tartotta a másik arcát is. Tűrte, hogy megostorozzák.
Dominica Palmarum Fölment az ünnepre. Befedték útját felsőruhákkal, vágtak a fákról gallyakat. Így mondta tollba Máté, Márk és Lukács, egyedül János említ pálmaágakat. Ez most nem lesz semmi más, csak a nyers hangulat és történés, mint feltört, szétválasztott tojás. Semmiképp sem több önmagánál, de kevesebb, mint amit belelátsz. Próbáld ki, és te tudod majd a helyet, napszakot, a szereplőket (ha vannak), mélységet, magasságot, a tér anyagát és körülményeit, de legfőképpen az egésznek az értelmét. Figyelj.
Csak vonalak vannak.
A kérdést nem tudom
Nem mozdulhatsz
Tiszának nincs emléke.
A folyó élete áradás után Parti vadszedrek szárán Fehér virágba bomlik: 1697 karátos Beteljesült ígéret. Szűz Mária rózsakertjében Innocencia bokornak Álmodja magát.
A Lélek egykoron csodát teremtett; figyel reád amíg az ész pihen, vigyázza szent igéje szülte rended, ahol nem él hiába semmi sem.
Ha vetsz, lesz itt kenyér elütni éhed, s amerre még a tiszta víz csobog, oázisenyhet ad, ha szomjad éget, s a fák világi templomoszlopok.
akkor azt mondta a szomszéd néni, Fotó: Standovár Ágota Győztes
Tavaszt szuszog ma szerteszét, körém a zsenge rét, születnek lenge verssorok, a bánat elcsoszog.
Olyan szelíden ringva bont meséket fű, falomb, ezernyi álom, árnyalat szívemre rátapad.
A fény, akár a kisdedek, kacagva hempereg, karolja lágyan csönd, erő, legyűr, s a győztes ő!
a Holt Költők megvillantják a Holdat
A CINGÁR ÉS A KALAPOS
Hajnalban lement a vers pontosabban nem volt rest kimért léptekkel leballagott az alig térnyi térre inkább csak terecskére a villamossíneken át az áradó Duna partján megnézni ugyan ágál e még ott talapzatán az a ködbepipiskedő mutogatós cingár költőszobor ügyet sem vetve a megszeppent kiscsoportosok nemzeti hurkapálcikáira messze tekintve
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|