Apuval hangosat játszottunk. Ő volt a zaj, én a suttogás. Ő volt az erős, én a fontos. Szeretek a fontos lenni. Anyu nem értette, mit játszunk. Csak szólt, hogy kész az ebéd.
Kiveszem egy perce a fülhallgatókat, hagyom hogy belémigya magát az elavult város zenéje, ahogy a kereplő teherautók ritmusára szólózik a nyikorgó villamos, és vén koldus vokálozik egy korhadó fapadon.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
