Szépirodalom – Versek és slam poetry

 
Fotó: Hupján Attila Kép forrása: holdkatlan.hu 

Erény helyett ma pénzre hajt a nyegle,

s fakadnak új bolond litániák –

milyen világ jön így a gyermekedre,

s a szép fajunkra, mondd, milyen világ?

Reményt hozott az értelem sok éve

ezer viszály s a pusztulás után,

de most parázsra hull az oldott kéve,

saját tüzében hamvad el bután.

 
Knyihár Amarilla: Összegzés, 2002.
Kép forrása: holdkatlan.hu 

A tradíció nem hallgatag, szótlan múlt.

Mint az elbeszélést saját folytatódása,

Teszi a lét a nyelv vágóasztalára.

Aki elolvassa, az mindenki belássa.

Amit elgondolni képes, azt ki is találja.

A történelmet összekösse a jövővel a szája.

Azzal, amit mond, a formát megtalálja.

Amit más nem vesz észre, azt a szöveg látja.

 
Böszörményi István: Alexandra 1
Kép forrása: holdkatlan.hu

Valami mindig mozdul,

mielőtt felismerném.

Egy illat,

ami a kabátod ujján maradt,

egy árnyék,

amit nem vet semmi.

Talán a fény hajlott meg,

vagy csak a testem emlékezete –

ahogy a régi padon

a nap melege még ott lóg

a hiány szélében,

mint egy mellény,

amit levetettél,

de én még mindig viselek.

Kelebi Kiss István: Ősz — digitális rajz
Kép forrása: holdkatlan.hu 

a tálentumot amit rám bíztál
rám bíztál egyet is uram s nem mentél
el sehova csak néztél meghívnál
a menyegzőre is lámpást is vettél

most itt állok pőrén cethal sincsen
ha tékozoltam azt amit megkaptam
elvesztettem kezem a kilincsen
de próféta nem szólhat szülhet halkan

Kelebi Kiss István: A gyermekkor vége — digitális rajz
Kép forrása: holdkatlan.hu

Sétálok szobáról szobára,

nehezen találom a helyem.

S bár szívemben erős a hála, 

mégis, mi dolgom már nekem?

Ez: újragondolni magam,

hiszen mindkettő kirepült,

vitte céljaim, sok szavam, 

s hagyott itt nekem csendes űrt.

Kelebi Kiss István: Függöny Kép forrása: holdkatlan.hu

Hosszú évek alatt

Kiderült,

erkölcseink hasonlítanak,

szerelmünk színe egy,

ám szöges fakírágya  

felsértette hátam,

gyengülő vágyaim

megszaggatta,

próbálta száműzni

a  fáradó szenvedélyt 

Csöndbe zárva Fotó: Papp Ákos Kép forrása: holdkatlan.hu

böjti szelekben 
gyöngy fehér hunyor bókol 
a temetőben

 
Egy az ezerből. Fotó: Antal Anikó Zsuzsanna Forrás: holdkatlan.hu

(a Szent Lőrinc folyó és a Gananoque találkozásánál, Ontárió, Kanada)

a víz csak hallgat

és Szent Lőrinc szobra sem kérdez

mert ő már ismeri az első mozdulatot a teremtés utáni csendből

ahogy a mindenség kiszakad az egyből és lettek teremtve

szívformájú kövek, testek agyagból

amikre rálehelt még egyszer és utoljára az isten

mielőtt kivetette volna mindet a partra

a sárban lélegző fák gyökerei közé

 
B. Tóth Klári: Fény felé.
Kép forrása: holdkatlan.hu 

Márkus László nyomán

szürke szakállam
nem vonzza már a miniszoknya
türelemmel cipelem
hátamon az őszt
a padláslépcsőn meg-megállva

két epizód között
múzsám hirtelen felöltözött
fejemben egymást váltja
a szalmaszagú nyár
és a hóvirág ragyogása

 
Bene Adrián Kép forrása Szövetirodalom

a szemeidben a szádon

mandulaillatú phüszisz

lepedék a tájon az álom

az új szubjektivitásról fecsegő

destitutív ontológia vágya ha

megül a szemedben a részvét

feltárul a nem-lett-mégse szép

szabálytalanságtana

 
Kép forrása: Facebook

ÚJBESZÉL

Hisz tudod, beszéltük is, új szavakat 

és emotikonokat kell kitalálni, ne légy 

türelmetlen, segíts inkább a falak mögé 

látni és felfejteni a mítoszképző erőket, 

mikből neked is szépen kijutott, falovaikat 

húzzák érted népek és angyalok, szavunk 

s tudásunk sincs rá elég, hogy mi volt 

az ősiség törvénye előtt, lükecek harca tán 

s eladdig pázsitos, hol nem kerget a honi 

tatár, s hergel egymás ellen ébredőt s fuzsitost, 

a jelzőlámpa is villog, jöttödre vár. 

Vasárnap van, hetedik nap. 

A téren siculok, phrygeszek, etruscusok. 

Könyv István János: Kötődés
Kép forrása: holdkatlan.hu

a mélyaltatásban
minden ugyanolyan —
neszek
ízek
lelki válság
— egyenletesen 
lefóliázott érzetek.
elfojtott életjelek
a köbön.

 
Könyv István János: Kitörés. Kép forrása: holdkatlan.hu

Söpröm az avart, 
a fák setéten állnak, 
olykor egy-egy csepp, 
a fákról alázat, 
csöndben alábbhagy, 
szétporlik újra az avar. 

Némelyik ismerős, 
milyen is - levél volt, 
bíbor a széle meg 
most is karélyos, 
- majdnem örökzöld - 
hittük a másikra, 
most ime itt van. 

Mennyi apró rügy, 
egész nyári gyár van 
lábam előtt-alatt, 
magam is avarban, 
nem állok mint a fák
lassú seprűzajban.

Válaszút. Fotó: Cseri József Kép forrása: holdkatlan.hu

Se szó, se dal, sem meddő dünnyögés,

nem használ a csend ellen ma semmi,

ha kiüríted méregpoharát,

s a holnapoddal próbálsz szembemenni.

A holnapod az idő tengelyén,

mint megfáradt nyikorgás fennakad,

Czékmány Sándor (1936-2023) Forrás: Facebook

Nem tudtam, hogy Czé már két éve meghalt.
Minap még magyalbokrokat tanított lélegezni,
ujjbeggyel pumpálta a viaszos levelekbe a klorofillt.
Megtorpant a kéngőzt okádó Villányi úton,
mindennap várta a menetrendszerű tűzesőt.

A Kancsendzöngán járt fényfácánt szelídíteni,
eltévedt meteorrajt fogott be gumikesztyűvel,
búvárruhája bár szorított szívtájékon,
szájában mentette a haldokló korallpolipokat.

Gyökereink. Fotó: Cseri József. Kép forrása: holdkatlan.hu

valahonnan, talán a robbanás 
előtti időkből emlékeztem rád 
úgy, hogy akkor még nem volt  
jelen. valahol a múltban és a  
jövőben egy-egy pont, mindig  
körülöttem - mintha Hold.  
Idegen ásvány állandó  
átrendeződésben, gyémánthatárok  
között. Féltem, hogy a ragaszkodás 
eltalálja az egyetlen gyenge pontodat, 
aztán darabokra mégsem én robbantottalak: 
a pillanat teszi ezt meg velünk. 

Köztes kilátás. Fotó: Cseri József
Kép forrása: holdkatlan.hu

fekete varjakból képkeret

lassan a tavasz űz el telet

minden mi eddig megfagyott

olvadva vált majd alakot

fekete varjakból képkeret

rügyekre mosolygó fellegek

tüzforrón hirtelen jő a nyár

tavasznak híre se hamva már

Hallgatag padok. Fotó: Cseri József. Kép forrása: holdkatlan.hu

űzik az embert űzik
nem nagy ügy
porig ég ez a tűz is
ez az este

annak se könnyű aki üldöz
szügyig empátiával
asszimilálódunk a fűhöz
ahogy a rendje

kegyelmet ugyan kitől
jön a láncfűrész
és minden kidől
mi gondunk keresztre

 Fűkő Béla: Belső evolúció (Forrás: holdkatlan.hu)

HITEL

Ha lenne még hely melletted, elárulna.

Ha közelebb jönnél, magaddal lennél határos.

Fotó: Móricz Csaba (Forrás: holdkatlan.hu)

Becézve szólt anyák szaván —
a nyár dalolt az almafán,
mézeskalácsfalat rakott
a fényre nyitva ablakot.

Köténye szárnya barna volt,
kék szeme gyakran harmatolt
ha ember bukott a gáton.
Betyár voltam, de nevetett,
és megbocsájtva szeretett,
ő volt az első barátom.