Videó




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Vajon mi lehet veled jó barát?

Én toprongyosom jó Jónás Tamás.

Szíved hasadásán beférek e- még,

lesz –e még borunk és szikkadt kenyér,

miként fiaid, isszák –e még szavad?

Minthogy az ember boldog, ha szabad.

A boldogság valóban kék madár?

Vagy talán éles szögesdróthatár.

Ahogy a gyermek gödröt ás.

Úgy teszel te is jó Jónás Tamás.

 

 

már mindegy
ne törődj vele hol van
álmodoztunk
kis kurvák csillagporban


mikor is volt
vérmező logodi 
a moszkva téri gomba
egy felesért hányszor beálltunk
semmink se volt
csak ezer álmunk

 

 

 

lélekÚt

 

Bandukolsz, meg - megállsz,

Kérdés száll az égre:

Honnan jössz, merre vágysz,

Ki vagy és mi végre?

 

Elkerül, rádtalál,

Bölcs a tét, ha éltet,

Földre hull, mennybe száll

Visszatér a lélek

 

(Fénytölte)

 

 


Gulisio Tímea festménye

 

 

az akmé az örök körforgásban

a hanyatlás kezdetét jelenti

a részek közötti együttműködés

esetlegessé válik

ennyi bejáratott év után

minden kozmetikum

betömi a réseket a por finom

nem néz ki ebből semmi

lineáris perspektíva

 


Gulisio Tímea festménye

 

 

A mi utcánkban nincsenek boltok,

sokszor jönnek a rendőrautók,

de nem szirénázva száguldva,

mint a tévében, hanem csak lassan,

ki sem mernek szállni, jobb is,

mert estébb itt, errefelé az este,

és sötétebb a sötét is nálunk,

nekem nem kell a szer, nem, no,

nem is árulom, tiszta vagyok.

 

 

 

19.

Piros Pünkösd napjára hívták össze minden

Tiltakozásom ellenére az éves találkozást

Az egyházi tanácsadók szárnyaltam a prédikáció alatt

És úgy éreztem galambok suhannak el a fejem

Mellett ami mondjuk igaz is volt mert a nyitott

Ablakon ujjongva repültek be a postás galambok

A szomszéd galambjai sok-sok fehér tollal

Terítették be a karácsonyra vett piros szőnyeget

Már nagyban tartott a gyűlés amikor egy halkan

Zokogó cigányasszonyt vettem észre hátul

a padsorokban a nővérem volt Gizella megcsókoltuk

Megöleltük egymást tudod Jóska voltam itt már máskor

Is de a te tanácsadóid elzavartak hogy ide cigányok nem

Járhatnak a tollas piros szőnyeget néztem sokáig

Azóta is

 

 


Vehofsics Erzsébet: Önálltatás

 

Balladás

 

Szél-hegedű, oly keserű.
Rí a vonó, sóhaj a szó.
Szúr az akác, vág a faág.
Hallgat a lány, oly halovány.
Hajlik a nád, suttog a sás,
csobban a víz, messzire visz.

 


Gulisio Tímea festménye

 

 

valaki keresi a barátságodat

alig használt identitásodat újra

cserélnéd – a szerelem csontos

dióhéj a zsebedben

bár az anyagi léted eléggé

kétforintos mégis elmész a falig

nem tévedsz eltévedhetek

 


Aknay Tibor: Hajlított

 

gondolatban lerombolta a falakat

átnyúlt az úttest felett

s visszarakosgatta a hámlott ruhájú

kertes házakat

 

a csapó két oldalát a kanyargós emlékeihez igazította

s hagyta hogy a majd félévszázados

zörgő-zakatoló tuják végig döcögjenek

a város gyomrába a rég felszedett síneken

 


Aknay Tibor: Távozóban

 

Ha elfogyna – mert egyszer úgyis elfogy,

ezt a jelképes mennyiségű fénytörmeléket

szórom majd az iszkoló árnyékod után;

 

Azon a hajnalon olyan lesz a tested,

mint egy éjszakai távozás az utolsó

nyitva tartott moziból,

 

 


Majoros Áron Zsolt: Levitáció (206x52x40, acél, 2014)

 

időnként megpattan bennem a valóság
most meg nem tudnám mondani hogy melyik
de ahogy a saját valóságlátásom néha keverem
mindenképpen arra a következtetésre kellett jutnom
hogy keresnem kell egy a magaménál megbízhatóbb
– tőlem független – valóságot
ami nincs kitéve a szűkítés bővítés folyamatos változtatás-kényszerének
ami persze abszurd elvárás még akkor is
ha pontosan tudom ez még ahhoz mérten is lehetetlen
ha holnap úgy döntenék hogy megmászom a föld legmagasabb hegycsúcsát
szinte biztos
ha fel is jutnék
leérve kiderülne hogy pont akkor amikor az Everest-en voltam
a K2 éppen magasabb volt
– bohózat bezárva –

 


Aknay Tibor: Illúzió

 

Most, hogy nem térek haza, csak megjövök,

végre bejelöltél ismerősnek, ideje volt,

tudd, mától minden álmod a pendrivomon.

Ez ám a század eleji ámítástechnika,

Stand up fényed monoton pirosa az éjszakában,

távolból arra bíztat, nagyon ügyeljek,

ne érintsem a Powert, míg emlékké nem váltál.

 

foci közben még jó volt
nem tudtuk hogy az öltözőn túl
vége lett mint a botnak
a messengernek
a facebooknak
az instagramnak is baszki
a snapchat mintha menne
de azt nem használom
csak le van töltve
akadozik a net is

 

 

Nem akarok megtérni.

A hit a leggonoszabb tudomány,

 

mert azon töpreng a legtöbb tudós.

Közösen hisszük, hogy ebbe bele kell dögleni,

közösen hisszük, hogy közösen hiszünk.

 

Közösen döglünk bele. Szomjan vagy éhen;

válogatott módszerekkel csináljuk ki magunkat.

Hogy tehetünk-e róla? Nemhiszemnemhiszem.

 

De arról már mi tehetünk, hogy…

De soha nem mi, vagy mindig csak mi,

mert mindig mi vagyunk a véglet, nincs több határ;

a teremtő és a teremtmény, a gyűrődés meg a vasaló.

 

 

állatmese



Egy óra múlva lefekszem –
mondtam a feleségemnek.
Jó – mondta ős és elment aludni.
Három óra múlva feküdtem le.
Hol voltál eddig? – kérdezte a feleségem.
Írtam négy verset – mondtam én.
Négy vershez három óra kellett? – kérdezte ő.
A vernek nincs ideje – mondtam én metafizikusan.
Négy verset meg lehet írni
egy óra alatt is – mondta ő.
Talán autóbuszban, de akkor sem mindig –
mondtam én.
Akkor is meg lehet írni,
ha a feleséged vár rád –
mondta ő.
Akkor is ritkán – mondtam én.
De azért ittál is – mondta ő.
De azért ittam is – mondtam én.

 

 

 

a cső           a cső

köldök           zsinór

         a cső            lehet bölcső

   bár akár           egy hajlék

       gégecső            kéményseprő

     vérerecske           miben fut a lét

  csőlakó           forrásnak

mindig           jut cső

 és más           csődület

 

(Köszöntővers a Parnasszus folyóirat 20. jubileumára, 2014-ben, a Tokaji Írótáborban.
Ihlette az Emperor: I am the black wizards című dala)

 

Császár, jöttem verselni, túl életen és halálon.
Fogadd parnasszusi üdvözletemet, léha barátom.
Légy párt fogója mindannak, mit húsz év felmutat!
Kívánj nekünk ihletet és eddiginél is szebb utat!
Húsz éves lapról, mint húsz éves nőről búg szavam,
hisz mindkettő még kalandvágyó, de már izgalmas múltja van.
Új vizeken evez, magasles-önmagát építi hegyig.
A Parnasszus, mint jó rakéta, nem áll, hanem emelkedik.

 


Félhelyes Erzsébet: Őrszemek

mind a tizenkettőt szeretem. mégis akkor vagyok a 
legboldogabb, amikor  láthatom  az augusztus  és a 
szeptember  kézfogását. amikor  elköszön az egyik,   
vidámságait és gyűjtögetett fiatalságát  zsebre téve. 
sosem szomorú vagy  életúnt, csak lejárt  a munka-
ideje és  megtette,  amit kellett. a cipőinek kopogá-
sában  még  visszhangzik a nyár összes  frissessége
és ezért nem is tud búslakodni. aláírogatják a papír-
munkát és helyet foglal a kilencedik. csak egy  nap-
pal  idősebb, mégsem vethetőek  össze,  mert  más-
hogyan  tökéletesek mindenkor. ő is  üde  és  mégis 

 


Zápor György (Fotó: Németh Kriszta)

 

Járdátlan oldal



puha szenet hoztak télire.
és a fuvaros, míg a segéd
szívlapáttal szórta a port,
pokrócba bugyolálva
zsebrádiót hallgatott.
kicsit süppedt a hideg,
kicsit szitált a péntek,
kicsit szerelmelt a csütörtök,
és a stráfkocsi előtt
egy szomorúszínű, számozott ló,
a szünetjelre eltáncolta magát.

 


Csernátony Lukács László: So What?

 

Kín haikuk

 

 

Pegazus-álom;

Látomásos Don Parnass,

Mon Juan Jüan,

 

Ló(v)ágyas alom;

Takarós kar-hatalom;

Ha betakarom,

 

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal