Tóth Irén Morci: Mikor az ősz az utcánkba köszön
Ez csak egy didergős őszi kép.
A sarki pék, már sietve nyomja el cigijét,
a zöldséges sem füröszti arcát a napban,
s az ifjú festő kint a parkban,
a padon megleli önnön közhelyét,
bár tudja sok szabály ellen vét,
lefesti a hulló levelek színeit,
mindegyikre sorsokat vetít,
s őrzi majd képe, ahogy amott
a kopott lépcső életek lábnyomát,
a belevésett időt.
Szédítő és szánalmas sorsok.
Itt jár a plázacica műkörmével és műéletével,
a koldus, a koszként ráragadt szegénységgel,
a háziasszony mindennap nagykosárral,
az utcalány sikoltó magánnyal,
és erre siet a mérnök úr is,
tervei tokban, fejében a holnap álma.
Aztán a sarkon majorettek,
fúvósok fordulnak az álmos képbe,
s bár az utca végén a felhők heggyé álltak össze,
ott elöl még minden kirakat napszikraözön.
Ez csak egy didergős őszi kép,
mikor az ősz az utcánkba köszön.
Megjelent: 2014-07-18 05:51:22
 |
|
Tóth Irén Morci (Szigetvár 1960) költő, író, festő, jelmezkészítő, a Veranda Művészeti Csoport elnöke és alapító tagja. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
