Szépirodalom – Versek és slam poetry

Váratlanul szakad el minden
Protokoll, hivatkozás.
Lefoszt a valóság késhegye.
Mondatokkal kirakózom - tieid, sms-
Darabok, levéltöredékek, tavak mélyi
Várakozás: csak szelídség, csak béke.

elrejtettem arcodat
őrzője vagyok ötven éve
látlak hallom a szavad
lettél mindenem miértje

hány zúzos éj és nappal
tavaszok telek nélküled
mit vittél tőlem magaddal
vak lettem dalt őrlő süket

az éj sarkából mint a pók
nézem sehová ment
mi volt

egyé lettem a csenddel 
mesékbe szőttelek
eltüntetett a reggel

az éj sarkából nincs tovább
ősi dob eső kopog
az égen rongyos nagykabát

feketén megyek fekete esőben
nincsen utánam nincsen előttem
fekete fákat zúgat a szél

fekete gyöngyökkel égj ki belőlem
feketén lobogó fekete láng
vigyen utánad vak-feketén

elfeketülnek a novemberálmok
majd megkegyelmez ha hullik a hó
s szívnéma gyásszal jön a fehér

Mivé leszek még: nem tudom.
Sodor az esős április
közönyösen. Mondhatnám: unom,
de milyen jó most még várni is.

Hat évtized múlt, s az orgonák
holt-májust igéznek vissza.
Bársonyosak, illatos-lilák.
A kúszó villamos: giliszta.

idehozok egy júliust
egy vízpartit egy fényeset
régit mikor még béke volt
ide hol jégben ébredek

idecsalok egy volt tavaszt
orgonaőrült májusost
az ég szeplőtlen tiszta kék
nem látszik akkor még a most

Fázok. Szorítsd meg lecsüngő gonosz karjaim
És ne ereszd el. Félek, oly sötét ma minden.
A hidak úgy kacagnak, mint görnyedt mosónők
Olcsó tréfáikon, hosszú teknőik felett.
Lábunk előtt dőrén hasalnak árnyaink,
S olyan a bója, akár egy beteg kísértet.
Sántán botladozik a vízben és megcsikordul.
Lassan megy az idő, mint sötét öregasszony,
Ki fél, hogy észrevesszük, s utána öregszünk.

tedd le a kést
tedd le
kaszárnyamagány-
este

fekete szél pörget
ördögszekér-álmot
nem láttok márciust
pancser virágok

errefelé az esti csöndben
alig hallani bármi neszt.
néha egy autó és a pécé,
de ennyi csak, magad lehetsz.

egyedül, hol egy ócsak ágy van,
nincs kivel megosztanád.
gunnyadsz a gépelőtt-magányban.
a gondolat mocsok, galád.

kéne egy vers a szerelemről
hogy minden jó arról kellene
izzó sorokkal mint a láva
orgonából zúduló zene

kéne egy vers talán rubinból
minden tiszta arról kellene
azon át néznénk föl a napra
rubinversből szerelem szeme

Néha sírnék,
de nem lelem a könnyeket.
Lehet éppen egy délelőtt.
Lehet a sötétség, lehet.

Sírnék. Igen.
A fájást űzni magamból,
mert nagyon rám férne néha,
hogy vigasztaljon az akkor.

Nálatok, laknak-e emberek?
Némelyekben, tán szendereg,
vacog a vak, az ólmozott Vazul.
Hát még egy darabig vagyunk, 
csak épp a helyzet komplikált.
Vajk szerint jól, szerintem szarul.

kanális méhek
cérnára kötve szállnak
hasalunk gyufaskatulyával
lessük a tátikákat
röpülnek nyarak tik tak
nyomjuk a virágok állát
oroszlánszájat nyitnak

mi lesz ha a hó elolvad?
Jön március,
minden szürkét levesz rólad.
Kizöldülnek a fák, 
szelek simogatnak. 
Elenged a világ,
tavaszra szabad vagy.

a főhelyen nem isten ül
mert nem tudok már istenül
aki voltam az jön mögöttem
ahogy írták: megördögödtem

már nem ugyanaz a csend jó
magamra hagytál eltűrni
szakadt rongyaimon vérző világod
ha a szemedre festem hogy elestem
majd holnap megbocsájtod
amibe tegnap már belehaltam
halkan...
inkább aludnék
míg élve temetsz el
saját tenyerembe szorítom
azt a véreres szilánkot
ami felhasítja a hangom
és majd látod -
csak veszíts el
ítélj el

ha nem ugrik az ablakon azon a hideg hajnalon
ha kíméletesebben bánna vele a napi fájdalom
ha törött csigolyáiból a csavarok eltűnnének
ha nem tudná nem csak maga ellen vétett
ha bírná még szusszal a hegy- s lejtmeneti létet

időbe telik. szökik az időm benned
megfoghatatlan. papírra pattan. 
be nem teljesedik. ember voltom 
elkopott cipősarok. repedezik. a falon
kívül csak haszonállatok. egy eszmény
csordájába gyűlnek. világgá bégetik
reményeiket. a nőkre fütyülnek.

elbújsz a nagyváros durva zajában
tíz éve nem lel rád senki emberfia
önmagad vesztese lehettél
csak újraszült a kognitív rehab
közhelyekkel magyarázod magad
kizártad vakon önkéntes illegali-
társakon kívülre a puhára esés
kényelmét kislányként reagálod
a hiányok fojtó abúzusát
ha áttörne szerelmed e falon

Pelenkázta. Megpuszilta a fenekét.
       Pelenkázta. Felfekvések voltak a fenekén.

Összeturmixolta a főt sárgarépát a csirkemájjal.
       Összeturmixolta a főt sárgarépát a csirkemájjal.

Hallotta a sírást.
       Hallotta a szipogást.