Piro M. Péter: Őszi szonett
A Bodrog árterén az őszi szél
aszú aranyra festi át a táj
lazára engedett haján a fényt,
s te, titkon álmodozva itt találsz.
Amíg a bőrdzsekimbe nap hever,
ledűlök én is itt, a túlfelén,
s a sztenderen hagyott motor mereng,
milyen, ha áll a néma útszegély.
Örökre így maradni volna jó,
akár a karjaidban úgy, igen,
de mit se ér ezernyi vers, a szó,
ha délre száll a nyár, a pókselyem,
ha írom is neked ma még a sort:
csak elveszünk a szélbe, Kedvesem.
Megjelent: 2014-08-03 13:21:12
 |
|
Piro M. Péter (1968) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
