Piro M. Péter: 1.1
Kedvesem! Egy lehet és egy.
A sors útja is egyre megy.
Templomod árnyain ültem,
tehát még a hitünk is egy.
Mondod: „Ez itt az enyém: most!
Kis maradék a tiéd, vedd!”
Át se veszem. Hagyom azt ott.
Látod? Ez is csak az egy lett.
Könny, vagy eső: ugyanúgy egy.
A tenger kicsivel ma több,
szép szemed észre se vette
milyen víz, csak a part nyögött.
Egyszer...el is megyek innen.
S nézed üres tenyeredben,
majd keresed, mi maradt bent,
míg csupa csend leszel és rend,
...én hagyok neked:
még egy verset.
Megjelent: 2014-08-03 12:23:39
 |
|
Piro M. Péter (1968) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.