nem tudok elmenni mert túl közel lesz nem tudok elmenni mert túl messze lesz mert dolgozom mert ráérek épp pedig szeretnék kérdezni a meghívottól szeretném tőle megkérdezni dolgozom-e jó lenne megkérdezni tőle jó este lesz-e de ilyen közelről nem tudok éjjel hazajönni pedig szeretném a kérdezőt is megkérdezni hogy ott tudok-e lenni a független irodalmi kikötő függőhídján tudok-e lengő teher alatt tartózkodni vagy legalább a verandára ki tudok-e menni jó lett volna mindezt megtudni énnekem de sajnos nem tudok elmenni meg aztán ha el is mennék otthon felejteném biztosan a bemutatásra szánt alkotásomat nem tudnám a boncmesternek átadni idejében
örömmel értesítelek hogy aznap minden körülmények között ott leszek bár ezer kilométernyire vagyok magamtól a meghívás későn érkezett jó korán éppen vidékre utazom reggel korán krúdy gyula nagyobb regényeit és elbeszéléseit olvasom majd a hosszú úton gondolatban veletek ott leszek én tátott szájjal hallgatlak kissé duzzadt orrmandulával és párás olvasószemüveggel nézlek benneteket
Patkányméreggel behavazott rózsákra virradunk boroshordók gyilkosai Lebegnénk a madárcsicsergés tetején fürödnénk a nők hónaljánál eredő patakokban s barátaink lennének az őrt álló útszéli fák de a ránk szegezett gesztenyevirág-géppisztoly elől akkor sem menekülnénk
*
Belsőnket csontszú dicsőíti A kígyó méregfogát már kihúztuk hiába szelídségével mart meg a csontig fedetlen múmia csalogat akivé majd mi leszünk
Távolodni a szeretett nőtől véletlenül ittfelejteni magad álmodban is könyvlapok közé rejteni a sokpénzt betörő miatt (regényes életed van) most születni mikor domborul a hold és éhes füvek tolakodnak a világra fejedet majd benövi a hajnal (küszöböd mögött a szél szimatol) még semmiből teremtettél még vízszemű vagy önfeledt közönyös hipnotizált
7. Lebegünk alá az örök tértelenbe de ne hidd hogy pesszimista valék nem áll tõlem távol a kényelem se mióta felnõttem s lettem langalét törpéknek közötte kosarasnak mokány ily viszonyokból kiszorít a lélek mely képzelet csak inkább füst és dohány vagy tértelen ûrömnél is mélyebb ne gondold hogy ûröm rosszkedv-szólam mióta felnõttem valék minden jóban benne noha kissé kívüle a kornak irányaim forgó táblái között vagyok a megtûrt és az üldözött akit elmebeteg kutyák csaholnak
A Zerind egy Wunderkind – ha éppen nem hisztizik. A Zerind egy Wunderkind – ha nem veri a padlót. A Zerind egy Wunderkind – ha nem lóg mindig nagyapán. A Zerind egy Wunderkind – mert ő az én unokám.
Még a világvége előtt gyorsan hagyjuk el mi is városainkat. Amint azt a maják tették annak idején. Hagyjuk el Budapestet, New Yorkot, Tokiót, ez tökijó lenne a kukázók és a hitetlenek számára. Pláne, ha úgy gondoljuk, hogy a Hortobágyon nem lesz világvége.
Úgy tűnik, én mindig mozdulatlan vagyok és mégis állandóan máshol találom magam (találomra?). Talán csak a talaj, a hely vándorol alólam. Talán csak az lehet, hogy a Föld forog és én gravitációmentesen lebegek néhány centire fölötte, aztán, amikor leteszem a lábam, már máshol vagyok.
Igen, te kértél egy szép verset is. Most aluszkálnál, kérész-álmaid lesznek, tudom. Paplanod alá bújva dúdolod az altatót és altatnál engem. Te ott vagy, nekem is talán ott kellene lennem. Hallgatni, amint álmaid eszegetnek, lassan, s akár a kopók, akár a kopogó-álmok kuporognak bennem.
Ahol a presbiterek ülnének, most üresek a székek. Nincsenek itt vagy kicsordult belőlük a lélek. Elmentek? Vannak még? Vagyunk már amott? A nyelvünk él, mi is vagyunk. És én sem vagyok halott.
Ó, Elvira, amióta megszülettél, szerelmes vagyok beléd. Olyan aranyos kisbaba voltál és a mai napig is kisbabucis maradtál, bár dédelgettek, szoptattak eleget. Kis bogaram, Elvira, olvaslak, babusgatlak, etetlek, elvi Elvira vagy, igaz, hol vagy, hol nem vagy. Kedvenc MÁV-menetrendem, szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Pudinggal szoktam lemosni a kölyköket. Vaníliapudinggal, csokipudinggal, néha valamilyen gyümölcsössel is, ha akciós áron vehetek ilyet. És ettől tiszták lesznek a gyerekek, mivel lenyalják magukat.
Korán kelt pirítóst ennék most, mely mákostésztából készült és csak hajnalban feküdt. Innék hozzá kakaós vajat, mely már kétszer megsült. A napon. Erős UVH-sugárzás alatt. De tegnap. Ez lenne most a jó falat.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
