Piro M. Péter: Valamid vagyok
Régi tollad, az vagyok,
nyárutón a záporod,
elfogyó remény vagyok,
szűk folyókra zátonyod.
Én üres papír vagyok,
ősz után az esti hó,
szürke károgás vagyok,
árva szél söpörte tó.
Éjbe zárt szemed vagyok,
mély sötétbe öltözött,
mert a fény az itt hagyott
roppanó fagyok között.
Sorba rótt jeled vagyok,
zúzmarába vadnyomod,
csend! A csend! A csend vagyok...
Átok ütve hallgatok.
Megjelent: 2014-08-03 12:20:29
 |
|
Piro M. Péter (1968) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
