Szemle

Ha tudtam volna, hogy ilyen mélyre megy a Tobi színei, biztosan több zsebkendőt viszek magammal a moziba. Bakony Alexa első egész estés dokumentumfilmjének szereplői a lehető legideálisabb személyek egy forgatáshoz: tisztán nyilvánulnak meg, maximálisan őszinték, és ha hibáznak, még azt is szerethetően teszik. 

A Magyarországon 2021 júniusában megszavazott törvény a pedofil bűncselekmények súlyosabb büntetése mellett a tizennyolc év alattiak megóvását is előírja a homoszexualitást és a nemváltoztatást reprezentáló tartalmaktól. Ez a politikai változás érthetően lesújtotta az LMBTQ-közösséget és támogatóikat.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

Dóczi Attila terve

A Zwack Unicum és a Budapest Park közös pályázatot indított fiatal képző- és iparművészek számára, akik alkotásaikkal azt mutatják be, hogyan élték meg a bezártságot, majd a visszakapott szabadságot.

A pályázat koncepciójának megalkotásakor az volt a Zwack Unicum legfőbb szempontja, hogy fiatal, kortárs művészek kezébe adják a feltett kérdések megválaszolását: hogyan és milyen eszközökkel tud egy alkotó egyévnyi bezártság után új értelmezést adni a „szabadság” és az „együttlét” fogalmainak egy több mint 225 éves márka és a város egyik legismertebb koncerthelyszínének bevonásával.

Tovább a kulturpart.hu cikkére >>>

A szentendrei MűvészetMalom udvarán július 29-én, a Kőszegi Várszínházban augusztus 3-án élőben és tovább gondolva jelenik meg a Szinesztézia című előadás, amihez a Ferenczy Múzeumi Centrum nyújt szakmai támogatást. Gergye Krisztián táncművésszel és Kígyós Fruzsina művészettörténésszel beszélgettünk. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.

Revizor: A mostani bemutató mennyire más, mint az online változat volt? Mások a hangsúlyok?

Gergye Krisztián: A videoperformanszon az eredeti méretű mű előtt táncolok. Ebből készítettünk kisfilmet, ahol videotechnikával segítjük a művészetek közti átjárást, keresve a tánc és a festészet kapcsolódási lehetőségeit. Az élő Szinesztéziában az a nagyon izgalmas, hogy az eredeti műveket vetítve használjuk fel. Így nagyon kisméretű műveket is be tudtam válogatni a sorozatba, hiszen föl lehetett őket nagyítani. Érdekes filmmé vált az anyag, amiben táncolunk. És mindezt kiegészíti, hogy az eredeti műveket a két felvonás között meg lehet nézni a MűvészetMalomban, sőt július 27-én megnyílik egy kvázi Szinesztézia-tárlat, amiben az összes műalkotás már megtekinthető a premier előtt. Ez lehetőséget ad a nézőnek, hogy előre megismerkedjen a vetített anyaggal.

Tovább a revizoronline.com cikkére >>>

A díj indoklása szerint az író az irodalmi intenzitás mestere.

Krasznahorkai László kapta idén az Osztrák Állami Díj az Európai Irodalomért elismerést, a díjat hétfőn Salzburgban adta át az írónak Andrea Mayer osztrák művészeti és kulturális államtitkár.

Krasznahorkai minden könyve egy irodalmi csoda, az író egyedülálló és sajátos szellemiségű, átgondolt és utánozhatatlan művet alkotott – mondta az államtitkár a Salzburgi Zeneművészeti Egyetem, a Mozarteum hangversenytermében tartott ceremónián.

Tovább a hvg.hu cikkére >>>

Jó és örömteli érzés ismételten jelen lenni a Vásárhelyi Őszi Tárlaton (VOT67). Tombol a nyár, idővel belefutunk az őszbe. Időzavar, a pandémia miatt. Jövőre tolódik a VOT68. Egyidőben vagyunk, vagy inkább párhuzamos időkben élünk?

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

Izgalmas volt megfigyelni, hogy a járványhelyzet hogyan változtatta meg egyes irodalmi alkotások olvasását (például Camus A pestis vagy Tar Sándor Szürke galamb című írásáét). Most hasonlóan érdekes látni, ahogyan a vírus következményeinek leírása a kortárs magyar irodalomban helyet kap.

Kordokumentum – a kritika előszeretettel használja ezt a fogalmat, ha nem akar (vagy nem tud) egy alkotás esztétikumáról, irodalmi technikáiról, narratív megoldásairól nyilatkozni. Ezzel a címkével jelzi, hogy a mű fontos, de nem irodalmisága miatt, hanem azért, mert például egy adott kor és/vagy térség kulturális, ideológiai, politikai állapotát rögzíti. A 2021-ben megjelent Hűlt helyem című alkotás ebben az értelemben nevezhető kordokumentumnak, jóllehet Keresztury regénye úgy adja pontos lenyomatát a járványhelyzetnek, hogy mindeközben a szöveg kevés szót ejt róla.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Lezajlott a LOKART első kiadása, Pécs kortás művészeti fesztivált rendezett, nem függetlenül attól, hogy a városi kortárs kiállítóhelyek, a Pécsi Galéria és az M21 újrapozicionálása zajlik.

Ez utóbbi mindenképp örvendetes, hiszen a Zsolnay Negyedet működtető szervezethez tartozó kortárs helyszínek hosszabb ideje a dermedtség jeleit mutatták. Az új kezdetről egy fesztivál az első hírvivő, szervezői pedig a LOKART-ot rendszeres eseménynek gondolták el, amely a következő években nem csak a lokális színtéren, hanem a nemzetközin is meg tud jelenni. A július 15. és 18. közötti eseménysorozatban kiállítások nyíltak, a belváros boltjai és üzletei műveket fogadtak be, a köztéri színpadon panelbeszélgetések zajlottak a magyarországi művészeti sajtó helyzetéről az Artmagazin, a Balkon, az Új Művészet és az artportal szerkesztőivel, a kortárs magyar képzőművészet és a műkereskedelem viszonyáról, gyűjtőkkel, művészeti szakemberekkel, mások mellett az acb galéria tulajdonosával, Pados Gáborral, valamint a kortárs művészet fővárosi és azon kívüli intézményeiről.

Tovább az artportal.hu cikkére >>> 

A piros tengeralattjáró a népszerű, József Attila-díjas, ifjúsági író, Kiss Ottó egyik legutóbbi gyerekregénye. A tengeralattjáró témája meglehetősen régóta izgatja az írók és az olvasók fantáziáját, legyenek bár gyermekek vagy felnőttek. A legjobb példa erre talán Verne tengeralattjárója, a Nautilus, ami a Nemo kapitány lapjain szeli a sorok hullámait. Az ismeretlen, vízalatti világ, a tengerek sötét mélye mindig egyfajta földöntúliság érzésével kecsegteti az olvasót, ahol az űrhajó a tengeralattjáró, a szkafander pedig a búvárruha.

Tovább a helyorseg.ma cikkére >>>

Herendi Gábor Balázs Béla-díjas filmrendező nevéhez olyan játékfilmeket kötünk, mint a Valami Amerika trilógia, a Magyar vándor, a Kincsem…, és idén ősszel mutatják be a Toxikoma című művét, amellyel a szemfüles filmkedvelők már találkozhattak.

Belépve a rendező irodájába rögtön egy ismerős „elem” fogad bennünket, a Valami Amerika film egyik jelmeze, az ikonikus kék majom… Mondhatjuk, hogy ez a második otthonod?

Igen, a filmes irodák egyébként is nagyon otthonosak, sok itt a relikvia, a kellék, amelyek filmekből maradtak. Az, hogy ezek a dolgok körülöttem vannak, jó emlékeket idéznek fel bennem. Egyébként már húsz éve ez a cégünk irodája, sok itt a megbeszélés, amikor pedig produkció van, akkor el sem lehet férni. Emberek nyüzsögnek az asztalok körül, mindenki teszi a dolgát… Illetve van egy csendesebb helyiség is, a vágószoba.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

A Polaroid Workshopok műhelymunkáit Weiner Sennyey Tibor kezdte el másfél éve néhány lelkes polaroidozóval, amatőr és profi fotósokkal. Több alkalommal találkoztunk, majd a járvány miatt alkotói együttműködésünket áthelyeztük az online térbe. Ennek gyümölcse az első kiállításunk, amit bárki megtekinthet, aki Budapesten jár. A kiállítás megtekinthető július végéig, az Art Print galériában, hétköznaponként délután háromtól hatig. A DRÓTon most a megnyitót nézhetitek meg.

Tovább a drot.eu cikkére >>>

Táncával mintha csak az installációból lépett volna ki…

Az Artus a lezárások alatt is folyamatosan dolgozott, sőt, ami a Kérész Műveket illeti, magasabb fokozatra kapcsolt. Tavasszal nyolc epizód készült egynapos performansz-sorozatukból, amelyeket képernyőn nézhetett meg a közönség. A kényszerű megoldással maguk sem voltak teljesen elégedettek. Terveztek és újraterveztek, kísérleteztek az online formával, részleteket mutattak a munkafolyamatból, amelyet a közönség a rendes munkamenet szerint nem láthat. A Kérész Műveknél megszokott kötetlen együttlét, a közvetlen visszajelzés lehetősége és a „kocsmahangulat” azonban az alkotóknak és a közönségnek egyaránt hiányzott.

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

Látványos díszletek közt, gyönyörűen komponált képeken anélkül jelenik meg Füst Milán megszállott féltékenység-drámája, hogy a belső történéseket megélhetnénk. Enyedi Ildikó nagy formátumú filmjét a cannes-i versenyprogramban mutatták be. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.

A film utolsó harmadában Störr kapitány régi üzlettársa és barátja társaságában iszogat, majd a bárzongoristához lépve valami holland tengerésznótára gyújt. Mikor egyre nagyobb hangon énekelve leginkább belendül, öreg barátja az asztaltól hangosan tapsolva állítja le a kínossá váló szituációt és az ennek hatására feszengeni kezdő Störrt. Ami ebben a röpke, szinte jelentéktelen jelenetben megtörténik, mindennél jobban jellemzi ezt a nagydarab, időnként férfiasságra törekvő, majd szinte ugyanazon pillanatban önmagától is megrettenő, folyamatos önmarcangolásba forduló, határozottságát idétlen bizonytalankodással gyengítő férfit. 

Tovább a revizoronline.com cikkére >>>

Balogh Zoltán, az MTI/MTVA fotóriportere nyerte el A Covid-19 éve Magyarországon című munkájáért a 39. Magyar Sajtófotó Pályázaton a MÚOSZ Nagydíját, míg az André Kertész-nagydíjat Kovács Bea kapta Pillangólány című sorozatáért.

A két nagydíjast a 39. Magyar Sajtófotó Kiállítás díjátadóval egybekötött csütörtöki megnyitóján jelentették be. Balogh Zoltán MÚOSZ Nagydíjjal jutalmazott sorozata, amely korábban már a Képriport kategória első díját is elnyerte, kilenc fotón ad bepillantást a koronavírus-járvány alatti, megváltozott életbe. Kovács Bea szabadfoglalkozású fotós Pillangólány című sorozata, amely a legjobb emberközpontú dokumentarista pályázati anyagért járó André Kertész-nagydíjat érdemelte ki, Mirandának, egy epidermolysis bullosa nevű ritka génbetegséggel született 12 éves lánynak és családjának a mindennapjait mutatja be. A sorozat elnyerte a Mindennapi élet (sorozat) kategória második díját is.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

A Salvatore Quasimodo-költőversenytől a Szent Efrém-koncertekig – és tovább: országos jelentőségűből a nemzetközi felé. Cserép László, Balatonfüred kulturális életének motorja beszél a nyár irodalmi fővárosában megálmodott és megvalósult törekvéseiről.

Elsősorban kultúraszervezőként olvastam rólad. Leginkább annak érzed magad?

Nem. Én tanár végzettségű vagyok, tanultam magyart, történelmet és filozófiát, emellett sportoltam is, mint közép- és hosszútávfutó. Tán túl hangzatosnak tűnhet, de csak normális embernek szeretném gondolni magam, aki tanárként bekerült egy hivatalba, ahol nem lett bürokrata, hanem a szó köznapi értelmében egyszerűen igyekezett normálisnak maradni. Azt érzem, azt szeretném hinni, hogy most sem lettem „hülye hivatalnok”. Persze az a terület, amivel foglalkoztam, szinte „vezetett” a művelődési és sportosztályig. Ehhez csatlakozott aztán az idegenforgalmi tevékenység, számtalan protokollfeladat a polgármester mellett, „ahol írni kellett, meg olvasni kellett”, ahogy szoktam mondani. Olyan tisztviselőnek vallom magam, aki, mint az Hamvas Bélánál is olvasható, nem hivatalnok, hanem egy ember, aki a munkáját hivatásból végzi.

Tovább az orszagut.com cikkére >>>

Vadonatúj szekcióban mutatkozott be Cannes-ban Mundruczó Kornél és Wéber Kata Evolúciója, amit saját előadásukból formáltak egész estés játékfilmmé, egy holokauszttúlélő család három generációjáról és az örökölt traumáról. A bemutató másnapján Cannes-ban meséltek a tizenhárom napos, gyors tempóban lezajló forgatásról, a kísérleti szerkezetről, a film álomszerű világáról és a történet személyességéről.

A járvány alatt megjártátok Velencét is, és most itt vagyunk Cannes-ban. Van jövője ezeknek a nagy fesztiváloknak?

Mundruczó Kornél: Nekem úgy tűnik egy évig még minden zavaros lesz a COVID miatt. Ebből persze a piac gyávasága is következik, lassú az eladás, üres a Marche (a filmszakmai piac Cannes-ban – a szerk.). A pandémia és a streamerek – mondom ezt a Pieces után – sem segítettek a mozin. Miközben mégis őrült nagy ünnep, hogy ilyen sok filmet bemutatnak itt telt házakkal. Itt lenni is felszabadító, valahogy nincs az a gyilkos hangulat, ami általában jellemző Cannes-ban. Vagy talán ez annak is köszönhető, hogy az új Premiéres szekcióban szerepel a film.

Tovább a magyar.film.hu cikkére >>>

Szijj Ferenc félelmetesen jó költő. Ezt azért is érdemes leszögezni, mert új verseskötetéből nem feltétlenül derül ki. Pontosabban nem annyira az új kötetből derül ki – a korábbi verseskönyvek, az Agyag és kátrány (2014), a Kenyércédulák (2007) vagy a Kéregtorony (2001) jelentősebb művek. Hogy az Igazi nevek miért tűnik gyengébb kötetnek, arra csak látszólag kézenfekvő az a magyarázat, hogy mert szinte kizárólag alkalmi verseket tartalmaz: kiállításmegnyitókra írt verseket, köszöntőket, festmények, installációk vagy fényképek nyomán született költeményeket. A helyzet ennél összetettebb, ezért célszerű Szijj lírájának alapkarakteréből kiindulni. Persze egy ilyen nagyszabású és bonyolult költészetről csak óvatos, tapogatózó jellemzést adhatunk, és mindig fennáll a leegyszerűsítés vagy a tévedés veszélye.

Tovább az alfoldonline.hu cikkére >>>

Brutális, nyers viszonyrajzolat bomlik ki a mozgásokból. A lemeztelenedve testszínű fehérneműt viselő Nóra (Pethő Anikó) szinte minden férfiszereplővel testi viszonyba kerül, amelyet erőteljes mozdulatok fémjeleznek.

Az erős mezőnyben is kiemelkedő, a legjobb rendezés egyik díját (Botond Nagy) elvitt kolozsvári Nóra, hasonlatosan a legtöbb idei versenydarab eszmei és formai koncepciójához, valamiféle kalitkában, elzárt térben, dobozon belüli dobozokban, dobozokon elevenedik meg. Ez volt az általam látott legkompaktabb, legkomplexebb produkció idén Kisvárdán. Inkubátorszerű átlátszó hasábban, vitrinben fekszik összegörnyedve a címszereplő még a kezdet előtt a zsinagóga bejáratánál, s egy ilyen akváriumból kiemelkedve törekszik kilépni végül fojtott világukból. Elemelt, stilizált térben, átlátszó hálóra vetített digitális-vizuális effektek közt zajlik a szexus, a tánc és az öltözés köré szerveződő előadás.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

A dimenzió szót általában a testek fizikai kiterjedésére használjuk, számszerűleg határozzuk meg, de ha a kifejezést a művészet nyelvére fordítjuk át, miért ne lehetne egy olyan kiterjedés, amivel egy műfaj kilépve hagyományos interpretációiból, új kiterjedéseket, értelmezési kereteket villant fel?

Keserü Ilona és Koós Gábor párhuzamosan bemutatott szentendrei kiállításai azt a műfajt, amit grafikának nevezünk, némileg kifordítva, de hagyományaihoz hűen, a színek és tárgyak szintjére emelve értelmezi újra.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Júniusban Proust-számmal emlékezett meg a nagy francia író születésének 150. évfordulójáról a mindig kiváló kolozsvári folyóirat, a Korunk. Karafiáth Judit folyóiratkritikája.

A Korunk júniusi száma egyszerre tiszteleg kettőjük emléke előtt, s e két név összekapcsolása nem meglepő azok számára, akik ismerhették Horváth Andort.  A százötven évvel ezelőtt született Marcel Proustnak kiváló ismerője volt a kolozsvári tudós, tanár és műfordító, akit három évvel ezelőtt bekövetkezett váratlan halála megakadályozott abban, hogy részletekben közölt Proust-fordításait kötetben adja ki. A Proust-évforduló alkalmából tehát nemcsak a nagy francia író életművével és fogadtatásával kapcsolatos tanulmányokat olvashatunk a folyóiratban, hanem árnyalt képet kapunk Horváth Andor fordítói munkásságáról is.

Tovább a 1749.hu cikkére >>>

A családállítás kölcsönvett technikáját remekül használja a játék, Beaumarchais történetei alkalmasak is egy-egy hős számonkérő vagy elbocsátó-megbocsátó jellegű megidézésére. S közben persze, míg Almaviva ténykedését járjuk körbe, föltárul saját, rétegzett életünk ezer elbukási lehetősége is, úgy, hogy végül „nagy expozíciót érezzünk” a megbocsátásra.

Friss, erőteljes színház ez a fehér-sárga-fekete színű, háromszoros Figaro. Bár a címben – igen helyesen – Figaro szerepel, az est során lényegében Almaviva gróf szenvedelmes családi életének alakulását követhetjük, úgy, ahogyan még nem tehették mások. Olyan volt már, hogy három egymást követő estén kerültek színre ezek a különböző zenei anyagú, de kapcsolódó cselekményű operák, az egy estés megoldás viszont hazai találmány. A három ügyesen megnyirbált és egymásba tolt Beaumarchais-darabból, illetve a rájuk írt Mozart, Rossini és Milhaud operák részleteiből összeillesztett, önálló mondanivalóval bíró produkciót három alkotó tervezte meg: Dömötör András, a rendező, Litkai Gergely, a keretjáték írója, és az átkötő zenéket szerző karmester, Cser Ádám. A dalszövegeket Máthé Zsolt írta, a dramaturg Bíró Bence volt.

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>