Szemle

A Nemzeti Együttműködés Rendszere kifejezésben azt találom ironikusnak, hogy az „együttműködés” által sugallt közösségteremtő aktivitás az alternatív realitások termelődésében látszik leghatékonyabban megnyilvánulni. Vagyis mintha konszenzuális valóságunk szétszerelésében működnénk leginkább együtt. Ez pedig éppen hogy továbbhasítja azt a történelmi-kulturális közöst, aminek törésmentes összerendezése a nemzeti emlékezet visszatérő vágyálma. Valószínűleg ez az egyik oka, hogy a kortárs kulturális térben annyira elszaporodtak a spontán hungarofuturizmusok – a nemzeti-történelmi identitással kapcsolatos önfelszámoló esztétikai gesztusok. A jelenséggel és a hungarofuturista mozgalom viszonyával már egy korábbi írásomban részletesebben foglalkoztam.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

A Tokajban élő Ronn Wiegand Magyarország egyetlen Master of Wine-ja, és az első a világon, aki a Master Sommelier címet is begyűjtötte. Emellett pedig költő, nem is akármilyen. Kőrizs Imre kérdezte Kaliforniáról, a versíráshoz ideális borról, no meg Champagne és Dover ritkán emlegetett metszéspontjáról.

1749: Igaz, hogy a whisky szülőföldjén estél szerelembe a borral?

Ron Wiegand: Egyetemista koromban egyáltalán nem ittam bort, legfeljebb édeskés rajnai rizlingeket. De már az olyan komolyabb édes borokat, mint a portói, nem szerettem, túl nehezek voltak. Aztán amikor egy évet egy skóciai egyetemen töltöttem, akkor három amerikai évfolyamtársammal egy jó étteremben, egy nagyszerű vacsora során ittunk néhány Rioját. Fantasztikusak voltak! Ekkor kezdtem el érdeklődni a száraz borok iránt.

Tovább a 1749.hu cikkére >>>

Az elmúlt évben a járványhelyzet miatt félbeszakadt a Szépművészeti Múzeumban nagy sikerrel futó Textúra című sorozat. A tervezett kilenc előadásból csupán kettőt láthatott a nagyközönség, de október 19-től újra folytatódik a különleges összművészeti program, amely változatlan tartalommal és színészi gárdával várja az érdeklődőket.

Az alapötlet – képzőművészet, irodalom és színház találkozása egyazon térben és időben. Az október 19-én (újra)induló programsorozat már a múzeum hatodik ilyen jellegű vállalkozása. A Szépművészeti ezúttal is inspirációs forrásul ismert és kevésbé ismert műtárgyai közül ajánlott alkotásokat a kortárs íróknak, hogy friss, akár provokatív megközelítésben új értelmezést nyerjenek.

Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>

Az elmúlt évben a járványhelyzet miatt félbeszakadt a Szépművészeti Múzeumban nagy sikerrel futó Textúra című sorozat. A tervezett kilenc előadásból csupán kettőt láthatott a nagyközönség, de október 19-től újra folytatódik a különleges összművészeti program, amely változatlan tartalommal és színészi gárdával várja az érdeklődőket.

Az alapötlet – képzőművészet, irodalom és színház találkozása egyazon térben és időben. Az október 19-én (újra)induló programsorozat már a múzeum hatodik ilyen jellegű vállalkozása. A Szépművészeti ezúttal is inspirációs forrásul ismert és kevésbé ismert műtárgyai közül ajánlott alkotásokat a kortárs íróknak, hogy friss, akár provokatív megközelítésben új értelmezést nyerjenek.

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

Október 4-én az Erzsébetvárosi irodalmi ösztöndíj 2021-es díjazottjai pár gondolat erejéig bemutatkozhattak és átfogó képet adhattak a jelenleg folyó munkájukról a K11 Művészeti és Kulturális Központ egyik termében. A beszélgetést Simon Márton költő, műfordító moderálta.

Az ösztöndíjas írók most először ülhettek le egy asztalhoz a pandémia okozta viszontagságos időszak után. Az ösztöndíj koordinátora és a beszélgetés moderátora, Simon Márton kérdezte a művészeket a programsorozat első, bemutatkozó alkalmán. Mivel a hat alkotó teljesen különböző módon viszonyul a valósághoz, annak tíz körömmel történő megragadásához, a személyre szabott kérdéseket megelőzően a valósághoz való viszony körbejárását tartották fontosnak. Ménes Attilát kérték fel először, hogy ossza meg a gondolatait a témával kapcsolatban. 

Tovább a prae.hu cikkére >>>

Vasárnap hajnalban meghalt Kálmán C. György egyetemi tanár, irodalomtörténész, kritikus, publicista, a HVG volt munkatársa, írta meg a gyászhírt a hvg.hu. A lapot a 67 éves korában elhunyt Kálmán C. György családja értesítette.

Vasárnap hajnalban meghalt Kálmán C. György egyetemi tanár, irodalomtörténész, kritikus, publicista. Kálmán C. György hat nappal azt követően hunyt el, hogy meghalt három évvel fiatalabb öccse, az ismert nyelvész, Kálmán László.

Tovább a szabadpecs.hu cikkére >>>

Az MMA tagozatai évente két-két díjat adományoznak saját művészeti águk kiemelkedő képviselőjének, és 2019-től már négy ösztöndíjat a középgeneráció jeles alkotóművészeinek. A Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozata minden évben megrendezi az előző időszak ilyetén díjazottainak kiállítását a Vigadó Galériában. A mostani kamaratárlat a 2019–2020. évben Művészeti ösztöndíjban részesített Csontó Lajos, Ganczaugh Miklós†, Szentpétery Ádám, Szocska László képzőművészek, továbbá Maurits Ferenc és Nagy Árpád Pika, az MMA Képzőművészeti Tagozat 2019. évi díjazottjai munkáit mutatja be. A 2021. október 5-én nyílt kiállítás – melynek kurátora Abafáy-Deák Csillag művészeti író – november 7-ig látható a Pesti Vigadó V. szintjén.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

„Lehet, hogy az én könyveimet csak a marslakók, vagy a harmadik évezred végén szállingózó posztumusz emberek, vagy a némasági fogadalmat tett líraszerzetesek, a szótlan olvasók értik majd meg a világ egyik későbbi fordulatszáma idején.”

Az elmúlt 30 évben mintegy 30 kötetnyi verset, prózát és közel ugyanennyi műfordításkötetet közreadó Báthori Csaba fenti idézete kétkötetes beszélgetőkönyvében olvasható. A vállalkozás létrehozását garantáló belső kényszeren túl nyilvánvalóan ezer szállal kapcsolódik a világirodalom (Szent Ágoston, Johann Wolfgang Goethe, Jean-Jacques Rousseau, André Gide, Babits Mihály és mások) önvizsgálatot tartó, önbetakarítást végző nagy confessio-könyveihez, amelyekben ez a fajta epikolírikus „gyónás” bár az életút vagy pályakép külső eseményeit is rögzíti, sokkal inkább egy lelki-szellemi értelemben vett biográfiát nyújt át az érdeklődő olvasónak. 1100 oldalnyi beszélgetés után ennek a rettenetes derűvel odavetett mondatnak a súlya mintha azt is rögzíteni kívánná, hogy minden kornak, akár az egyes embernek, megvan a maga látencia-korszaka, amikor elfeledkezik egyes alkotókról. Mintha a kritikusok és az írótársak nem vagy csak alig szembesülnének Báthori igencsak jelentős, mennyiségileg is hatalmas oeuvre-jével, amelynek egy-két jellemző jegyére ebben a rövid írásban szeretném felhívni a figyelmet.

Tovább a pannontukor.hu cikkére >>>

Allegro, vagy allegretto. Magyarul gyorsan, netán gyorsacskán. Így lehetne jellemezni zenei kifejezésekkel Balásy Szabolcs szakmai életvitelét. A muzsikus, zeneszerző állandó pörgésben van, rengeteg a dolga. A szünetjel nála csak egy átmeneti pillanatot jelenthet, mert leülni, megpihenni alig szokott egész nap. Ha véletlenül nem lenne feladata, akkor is dallamokon, szövegeken töri a fejét.  

A pécsi Babitsban lévő szakmai birodalma rengeteg dologra hasonlít, de klasszikus osztályteremre semmiképpen. Hangszerek, laptop, hangfalak, mikrofonok. Pont, mint egy műhelyben. Egy zenei alkotóhelyen. Az elképzelt polgári rend itt nem jellemző, de rosszul is mutatna, ha mindennek elmozdíthatatlan helye lenne.

- Bartók Bélának, meg Dohnányi Ernőnek „könnyű" dolga volt. Mindkettő hatalmas tehetség volt, különleges belső hallással megáldva. Ők egy kottafüzet lapja láttán már hallották is a művet - értékelte a nagy elődöket Balásy Szabolcs. - Abszolút hallásomnak köszönhetően ezen folyamatokat hasonlóan képzelem, amikor zenét szerzek. Természetesen tudom, honnan, hová szeretnék eljutni, de ennek során azért a jelek között „gyomlálnom" is kell, amire valami elkészül.

Tovább a pecsiujsag.hu cikkére >>>

A világhír, az elemzések és a műtárgypiac által felkapott, sokféle irányzatú Gerhard Richter besorolhatatlan, ám óriási életművéből mutat bő válogatást az MNG nyár végi-őszi kiállítása.

Gerhard Richter képei Európa majd minden nagyobb múzeumúban jelen vannak, festményei a Christie’s és a Sotheby’s árverésein majd minden évben 15 és 50 millió euró között érik el a leütést. A majd 90 éves, Drezdában (NDK) született festő 1961-ben átjutott az akkori NSZK-ba: és ma tán ő számít Európa (ha nem a világ) legjelentősebb festőművészének. Az MNG pont akkor rendezte tárlatát, mikor a művész bejelentette, hogy befejezi műhelymunkáját.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

Érdekes, hogy az utóbbi időben egyre több magyar független film készül Debrecenben, debreceni helyszíneken. Példának okáért Martin Csaba Dobókövek című, 2010-es vígjátéka is ilyen. Illetve ide sorolható Pólik József fanyar hangvételű generációs filmje, a 2017-ben bemutatott Életem legrosszabb napja is. Ebbe a sorba illeszkedik Rózsa Gábor 2021-es alkotása, amely Mentés másképp címmel került a vidéki és budapesti mozikba.

A fent említett alkotásokat nem csak a debreceni helyszínek kötik össze, hanem az is, hogy szerzői filmek, azaz a forgatókönyvet is a rendező jegyzi. Illetve az, hogy olyan kis költségvetésű filmek, amelyek sokszor baráti segítséggel, jobbára saját büdzséből jöttek létre. Tehát mind finanszírozásukat, mind forgalmazásukat tekintve kívül esnek az intézményes kereteken.

Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>

A délvidéki származású, Budapesten élő festőművész több stílusváltás után legújabb, nagyjából hat éve tartó absztrakt korszakának festményei, nagy méretű olaj-akril képek, valamint kisebb méretű papír alapú munkák kerültek bemutatásra az Eötvös 10 – Pincegalériában. A Kozmikus üzenetek című ciklus darabjai magukon hordozzák az idilli Jugoszláviában megélt gyermekkor hangulatát, a nyolcvanas évek reklámgrafikáinak töredékeit, az első számítógépes játékok élményét, édesapja mezőgazdasági gépeinek világát, a kilencvenes évek délszláv háborújának nyomasztó romlottságát, a serdülőkori technobulik színes-zavart idegenségét. A művész szerint az említett időszakok annyira tagoltak voltak, annyi párhuzamos világ zajlott körülötte, hogy úgy érezte, külön bolygók, világok veszik körül, és ezekkel direkt kapcsolata van. Ez a saját univerzuma.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

A Külön falka minden bizonnyal az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb magyar nagyjátékfilmes bemutatkozásaként fog megmaradni bennünk. Kis Hajni első alkotása kitűnő példája annak, hogy egyszerű történetből, kevés pénzből és amatőr színészekkel is lehet jó hazai mozit csinálni.

Komolyabb reklámkampány nélkül, ám pozitív szakmai visszhangok közepette érkezett meg a magyar mozikba Kis Hajni első egész estés alkotása, ami a hazai filmek között az elmúlt évek egyik legkellemesebb meglepetése. A harmincegy éves rendező eddig rövidfilmjeivel ért el sikereket, az Utolsó hívást (Last Call) többek között a Friss Húson is díjazták, a Szép alakot pedig Diák Oscarra jelölték. Első nagyjátékfilmje, a Külön falka Karlovy Varyban mutatkozott be a közönség előtt, ahol kedvező fogadtatásban részesült, a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon pedig közönségdíjjal jutalmazták.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Életének 79. évében elhunyt Marosi Miklós Széchenyi-díjas építész, a hazai középület-tervezés kiemelkedő alkotója, a magyarországi építész-közélet meghatározó személyisége, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke. A kortárs kórházépítészetben és a szállodatervezésben egyedi hangvételű munkái, az adott helyhez és igényekhez példamutató rugalmassággal, ugyanakkor szellemes megoldásokkal viszonyuló tervezői magatartása a hazai építészeti paletta egyik legegyénibb alkotójává emeli. Az MMA Marosi Miklóst mély fájdalommal gyászolja és saját halottjának tekinti.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

Hol az idősebb generáció sztoriját látjuk epikus formában fölvezetve, máskor az ifjú pár minden szempontból megalapozatlan kapcsolatát előre és visszaszaladva időben, s miután mindezt lezártuk, zsánerként még beúszik a képbe  a Szerb-regény főhősével, Ulpius Tamással spirituális viszonyt ápoló nővér Canossa-járása a pénzéhes valóság és az idilli regényfigura között.

Kútvölgyi Erzsébet (Fotó: Molnár Miklós)

“ –  Ez jellemző rád.

–  Rád meg mi? A semmi humorérzék, a pincébe leásott morális küszöb. Vagy épp magasra felpolcolt, azért vagy ilyen esélytelen mindenféle kihágásra? Mit tudom én! Szóval, arra próbáltam célzást tenni, hogy amolyan kurvára erkölcsi lény vagy, egy farvízen járó ateista, Krisztus a hét sebétől folyamatosan vérezve.

– Öt.” 

(Részlet Zalán Tibor darabjából)   

Tovább az art7.hu cikkére >>>                           

Dobány Sándor az egyik legkiválóbb kortárs keramikusművész. Cseri László fotóesszéje az elmúlt 40 évben készült alkotások közül mutat be válogatást.

Pécsett született 1954. május 19-én. 1969-ben választott szakmát, és 16 éven keresztül a pécsi Zsolnay gyárban dolgozott gipszmintakészítőként, s a régi Zsolnay kerámia közelsége a gondolkodásmódját is meghatározta. Festészeti és szobrászati tanulmányait magánúton végezte. Olyan művészektől tanult, akiket ma is mestereinek tekint: Haraszti Pál és Lantos Ferenc festőművészektől, valamint Csiky Tibor szobrászművésztől.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

Abdulrazak Gurnah tanzániai születésű, Nagy-Britanniában élő írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.

Az indoklás szerint Abdulrazak Gurnah megalkuvást nem ismerő és együttérző módon tárta fel a gyarmati rendszer hatásait és a menekültsorsot a kultúrák és kontinensek közötti szakadékban.

Az író csütörtökön örömét fejezte ki, hogy elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Azt mondta, egyszerűen csodálatos, hogy megkapta, nagyon megtisztelve érzi magát, hogy az övé lehet a kitüntetés, amelyet annyi elismert író nyert már el. „Egyszerűen pompásnak és csodálatosnak tartom. Nagyon hálás vagyok a Svéd Akadémiának, hogy engem és a művemet jelölt a díjra. Még mindig nem dolgoztam fel a hírt” – idézte a BBC hírportálja.
„Akkora meglepetés volt, hogy meg kellett várnom, amíg bejelentik, hogy tényleg elhiggyem” – tette hozzá a díjazott.

Tovább a kultura.hu cikkére >>>

Újra Budapesten járt a William Christie vezette párizsi Les Arts Florissants együttese. Händel egyik jelentős operáját, a Partenopét tűzték műsorra, hat ragyogó fiatal énekes társaságában, akik a Christie és Paul Agnew által irányított énekes akadémia, a Le Jardin des Voix legkiválóbbjai közül kerültek ki. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Egyik tudós méltatója szerint a Partenope, Händel legelragadóbb operáinak egyike, lényegében az opera seria zenei gazdagságával és méltóságteljességével felruházott komédia, amely egyes pillanatokban váratlanul mély érzelmeket fejez ki. Nem meglepő, hogy előző operavállalkozásának csődje után Händel második akadémiájának indulását új utakat kereső operákkal igyekezett egyengetni: az új korszak első darabja, a Partenopét kevéssel megelőző Lotario például finom pszichológiai érzékre valló jellemábrázolásáról nevezetes.

Tovább a revizoronline.com cikkére >>>

Úgy érkezem a Kassák Múzeum időszaki kiállítására, hogy egy Ladik-kiállítást fogok megnézni, hiába tudom, hogy ez nem igaz. A Költészet és performansz – kelet-európai perspektíva című kiállítás megnyitóján készült fotókon is észrevettem, hogy nincs tele Ladik-művekkel. Amikor futólag ránéztem a fotókra, egy teljesen átlagos konceptuális műveket bemutató kiállítást láttam („fotókat, szöveges partitúrákat, interaktív objekteket, hang- és videófelvételeket, filmeket és performansz dokumentációkat”), Ladiktól pedig történetesen egyet sem. Mindezek ellenére úgy érkezem az óbudai Zichy-kastélyba, hogy Ladik Katalinra gondolok, és kíváncsi vagyok a Ladik-kiállításra, amelynek témája költészet és performansz. Persze ezt a várakozást az is okozza, hogy a kiállítás promójául szolgáló plakáton Ladik látható egy dokumentációfotón, amely felvétel az első budapesti performanszán, a József Attila Művelődési Központban készült 1970-ben.

Tovább a dunszt.sk cikkére >>>

Ladányi János szociológus egy, a szakmájához képest nyíltan szubjektív vállalást tesz Lassú elszakadás című könyvében: saját életéről mesél, ezen belül is legfőképpen fiatal kora életteréről, Újpestről és annak környékéről.

A fülszöveg és az első oldalak alapján két várakozás alakult ki bennem Ladányi János kötetével kapcsolatban. Ezek közül az első formai jellegű, és a könyv bevezetőjének egyik részletén alapul: „Fontosnak tartom megemlíteni, hogy – akárcsak előző kötetemben – most is a tudományos igényű műveimnél megszokottnál jóval oldottabb és közérthetőbb stílusra törekedtem. Ugyanakkor még a látszatát is igyekszem elkerülni annak, hogy bármifajta szépirodalmi babérokra törnék – egyszerűen az új téma új stílust kívánt meg.” Ez a korai visszakozás artikulált szándékával éppen ellentétes hatást ér el: felébreszti a gyanút, hogy a könyv nyelvezetének mégis szépirodalmi jellege lehet. Ez a sejtés a második, Ladányi családjáról szóló fejezetben kezd a maga finomságában beigazolódni.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>