Videó

A Marosvásárhelyi Rádió hangfelvétele




Keresés a honlapon:


Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

 

Nemrég zárt Kroó Anita "Monstrous Women" című kiállítása az FKSE-ben, amely egyszerre emeli diskurzusba a női test idegenségét, az iszonytató nőiség archaikus toposzát és a kísértetiesen otthontalan, ámde mindennek életet adó/mindent bekebelező és felfaló női nemi szerv dialektikáját.

Kroó Anna grafikái, olajfestményei és rajzai olyan kortárs kontextusba emelik a női bestialitás mítoszát, amelynek szerves részét képzik a test antropológiáját és anatómiáját eltérő módokon dekódoló történeti és filozófiai hagyományok. A kiállított képeknek Catherine McCormack Women in The Picture: Women, Art and the Power of Looking című könyvének Monstrous Women című fejezete adott teoretikus keretet. A 2021-ben megjelent kötet a női testábrázolás társadalmi és művészettörténeti hagyományait vizsgálja, az említett fejezet pedig a női bestialitás alakváltozásainak témáját az archaikus anyáktól a kortárs képzőművészeti jelenségekig bezárólag járja körül.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

 

KŐ A KŐTŐL

Kérdezd a napraforgót,
ki arcát nem féltve
fölbámul az éjszaka egébe.

Kérdezd a fuldokló tengert,
kin átvilágítanak fénnyel telt
kristályfekete mérgek.

Kérdezd a megvakult eget,
hol az üres időben lebeg
az utolsó felhő. Ottfelejtve.

Kérdezd a követ, kinek
óceán mélyén társa: kő,
a biztos kettétöréssel eljegyezve.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

 


Money Maus. Fotó: Frank Schemman

Lázár Helga, rendező, tervező, előadó. Az SZFE-én bábrendezést, a stuttgarti HMDK-n figuraszínházat tanult; utóbbi egy performatív-, és posztdramatikus színházi hatásokat hordozó bábszínházi irányzat. Jelenleg az SZFE doktori képzése mellett az FU Berlin színháztudományi szakán tanul. Lipcsében él, egyaránt dolgozik Magyarországon, Németországon és Szerbiában. Alkotói munkájában a figuraszínház és a fizikai színház kombinációs lehetőségeivel kísérletezik, doktori dolgozatában a figuraszínház definíciós kérdéseit vizsgálja. 2018 óta az SZFE vendégoktatója.

– Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy mostanra fontos szereplője lettél a kortárs bábművészeti szcéna fiatal generációjának – a legsokoldalúbb, nemzetközileg is ismert, aktív alkotók egyike vagy. Előadóként, rendezőként, tervezőként, valamint tanítóként és kutatóként tevékenykedsz, egyik munka követi a másikat, sőt, általában több projekted is fut párhuzamosan.

– Na ezzel a felkonffal most megcsináltad a napomat. Remélem, hogy nem túlzás, mindenesetre jól esik, hogy így látod. Azért is, mert szerintem Magyarországon én inkább amolyan zavarkeltő elem vagyok. Egyrészt mert a műfaj, a figuraszínház[1], amivel alapvetően foglalkozom, még nem ismert otthon, másrészt mert folyamatosan úton vagyok különböző alkotói pozíciók és országok között. Az a lelkes kavargás, amit én csinálok, mások számára azért elég nehezen megfogható.

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

 

 

Abafáy-Deák Csillag: Tündérország után

Tündérországban csak híre sincs a télnek, / Ott örökös tavasz pompájában élnek
(Pefőfi Sándor: János Vitéz)

Sámánok járják itt az erdőt/ izzik a mágikus parázs/ Ráolvasók vámpírok ellen/ és minden szó lidércnyomás/ – énekelte egykor Koncz Zsuzsa (Bródy János – Tündérország). Szirtes János “Tündérország” 1970-2020 című kiállítását 2020-ban láthattuk a Várfok Galériában. Az expresszív színekkel, dinamikus formákkal, archaikus elemekkel és különböző kultúrákból kölcsönzött motívumokkal operáló képei közös térbe hozták a hivatalos és az alternatív (szub)kultúrát. A festés, a képalkotó folyamat mint akció, egyben performansznak vagy rítusnak is tekinthető. Ennek végeredményeként a kép ezeknek a gesztusoknak és mozgásformáknak, vagyis az alkotói tevékenységnek a lenyomatait őrzi meg.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

 

 

Négynapos fesztivállá nőtte ki magát a 2012 tavaszán induló pécsi rendezvénysorozat, az Irodalmi Diszkó. Május 25. és 28. között összesen tizenkét irodalmi és zenei program várja a látogatókat Pécs belvárosában.

Május 25. és 28. között rendezik meg a második Irodalmi Diszkó Fesztivált Pécsen – tudta meg a Pécs Aktuál Kiss Tibor Noé főszervező-ötletgazdától, aki nem mellesleg ismert pécsi író is.

AZ ESEMÉNYEK EZÚTTAL KÉT HELYSZÍNEN ZAJLANAK, SZERDÁN ÉS PÉNTEKEN A NAPPALI, CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATON A MADE IN PÉCS CAFÉ AD OTTHONT A FESZTIVÁLNAK.

A rendezvénysorozaton könyvbemutatók, íróportrék, kerekasztalbeszélgetések követik egymást – négy nap alatt tizenkét program.

Tovább a pecsaktual.hu cikkére >>>

 

Budapest, 2003. július 11. Szabados Árpád festőművész. MTI Fotó: Friedmann Endre

A világ csodáit, hétköznapi jelenségeinek drámai pillanatait örökítette meg Szabados Árpád: kis extázisok ezek a képek, a rácsodálkozás, a dolgok megfejtése és a kialakult csodák kifejtése a vásznon.

Az öt esztendeje elhunyt művésznek, Szabados Árpádnak fotóiból, illetve kis festményeiből a MissionArt Galériában rendezett két kiállítása 2020 óta már a hatodik az emlékező, összegző tárlatok sorában, melyben a szervezők, kurátorok az életmű minél átfogóbb bemutatására törekedtek (2020: Szeged, Reök Palota, Veszprém, Csikász Galéria, 2021: Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay terem, Vízivárosi Galéria.)

Tovább az orszagut.com cikkére >>>

 

 
Vörös István (Fotó: Draskovics Ádám / Népszava)

Vörös István legújabb, Nem ti kussoltok című kötete hetvennégy verset tartalmaz, melyek egytől egyig József Attila jól ismert vagy épp kevésbé köztudatban lévő költeményeinek parafrázisai. Már a koncepció is merész, hiszen egy kanonizált és jelentős kultusszal rendelkező költő szövegeinek újragondolására vállalkozik a verseskötet, ráadásul nem egyszerű átiratokat tartalmaz. A szövegekben több önéletrajzi vonatkozású elem is helyet kapott, fenntartva a kötet egészén át a lírai én feltárulkozásának lehetőségét. Ezt a két szerző alakját félreismerhetetlenül megjelenítő borító és a Két tudat versei alcím is erősíti.

A kötet tétje nem egyszerűen József Attila költeményeinek újragondolása vagy a már „idős” költő verseinek megírása. Vörös könyvében végig fenntartja a párhuzamot József Attila szövegeivel, a poétikai módszerek és a hangulateffektusok szintjén is. De mindezt a saját hangján teszi, az őt jellemző szókészlettel reflektál jelenkorunkra, és egy személyes világba engedi be az olvasót.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

 

 
Fotó: Szilágyi Lenke

A szereplők életének egy-egy döntő stációja Khell Csörsz díszlettervező kopott, pártvörös, szocreál szemétdombján a nézők által adományozott tárgyak között elevenedik meg.

A diktatúra természetrajza bontakozik ki Spiró György nemrégiben bemutatott darabjában. A Főtitkárok a Kamrában látható dokumentumdráma, a Katona József Színház előadásában. „A történészek és a levéltárosok sok évtizedes feltáró és elemző munkája nélkül nem boldogultam volna; az anyag válogatása, csoportosítása és értelmezése azonban az én felelősségem” – szól a szerző bevezetője. Spiró szövegdrámája az 1946-56 közötti időszakot idézi, főszereplői Rákosi Mátyás és Kádár János. A mű eredetileg a Sajnálatos események című kötetben jelent meg a Scolar Kiadó gondozásában. A dráma szövegei jellemzik a kort, amelyben feljegyezték, lehallgatták, kikényszerítették őket: bírósági tárgyalásokon, vallatásokon, bizottsági ülések felszólalásain, beszédeken, kihallgatásokon. A mesterien egybedolgozott szövegmű rendezője Zsámbéki Gábor, aki már ötödszörre rendez Spiró-darabot.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

 


drMáriás: Jó úszást elvtárs – Sztálin Hockney műtermében
╱ 2022 ╱ akril, vászon ╱ 100×120 cm

A parlamenti választások eredményeinek értékelésére drMáriás összehívja nagyszabású, rendkívüli globálparlamenti ülését, amelyen részt vesz Orbán Viktor, Kádár János, Putyin, Zelenszkij, Obama, Sztálin, Morawiecki, Marylin Monroe, Greta Thunberg, Jézus, Micimackó és még sokan mások, hogy annak egyetlen napirendi pontjaként kezdeményezze a kortárs művészet mielőbbi törvényi rendszabályozását, hogy az a jövőben Brüsszel helyett a magyar emberek érdekeit szolgálja, egyben kiállításával példát mutat arra vonatkozóan, hogy a jövő művészetének milyennek kell lennie az újabb kétharmados felhatalmazás tükrében.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

 


(Fotó: Uzsák Zoltán)

Sárdi Krisztina interjúja a Budapesten járt Goncourt-díjas íróval.

1749: Korábban is tudtuk, hogy dolgozott újságíróként, de az a budapesti könyvbemutatón derült ki, hogy ételkritikus volt. Mit tanult az írásról abban a szakmában?

Hervé Le Tellier: Szerintem az ételkritikus elsősorban író. Minden alkalommal, amikor egy-egy étteremről vagy fogásról ír, valójában stílusgyakorlatot csinál. Jártam például egy rossz és drága étteremben, ahol nagyon tetszett viszont a szőnyeg, ezért a cikk háromnegyedében arról beszéltem, és csak a többiben a konyháról. Humorral, találékonyan kell írni, mert a kritikus célja, hogy olvassák. Az étteremkritika egyfajta krónika, és nem a legolvasottabb rovat, éppen ezért be kell vonzani az olvasókat. Ez a munka legérdekesebb része. Érzékletesen kell írni, láthatóan-hallhatóan. Nagyon sok lehetőséget ad ez a mesélésre, egyszer három oldalon keresztül írtam a pizza történetéről az ókori rómaiakkal kezdve. Nem voltam a legjobb, de speciális újságírói munka volt, ami nagyon izgalmas volt számomra.

Tovább a 1749.hu cikkére >>>

 

 

Suzie Miller drámája, a szexuális erőszak témáját boncolgató Prima Facie egy hónapja debütált Londonban. A másfél órás monodráma főszereplője napjaink egyik legígéretesebb színésznője, Jodie Comer.

Jodie Comer, a mikro-kifejezések – pici, alig észrevehető, de nagyon hatásos grimaszok – koronázatlan királynője kétségkívül napjaink egyik legtehetségesebb előadóművésze. Nincs olyan szerep, amelyet ne olyan beleéléssel, mégis természetességgel játszana el, hogy a néző ne tátott szájjal bámulja a képernyőt, vagy hüledezzen azon, hogyan képes a liverpooli származású színésznő bármilyen nyelven vagy akcentussal megszólalni.

A brit színésznő legtöbbeknek a Megszállottak viadala (Killing Eve) című, alig egy hónapja befejeződött sorozatból lehet ismerős, amelyben Villanelle-t, az orosz pszichopata bérgyilkost alakította – a szerepért nem mellesleg BAFTA- és Emmy-díjat is kapott. Comer volt a Ryan Reynolds főszereplésével forgatott Free Guy női főhőse, ugyanúgy, mint Ridley Scott Az utolsó párbaj című mozijában. A Help című filmben nyújtott szerepéért május 8-án újabb BAFTA-díjat érdemelt ki. A jelek szerint Jodie Comer egyre több nívós produkcióban tűnik fel.

Tovább az index.hu cikkére >>>

 


Kecső Endre a műtermében. Fotó: Képiró Ágnes

Kecső Endre a Szolnokhoz közeli Martfűn nőtt fel, és a művészi pályára készülés évei, majd budapesti tanulmányai alatt is gyakran vendégeskedett a Szolnoki Művésztelepen. 2020 nyara óta a kolónia törzstagja, jelenleg a legfiatalabb alkotója. 2022. április 1–30. között tekinthető meg az Elvarázsolt ember című egyéni kiállítása a Művésztelep Kert Galériájában, mely az elmúlt másfél év folyamán Szolnokon készített alkotásait, törekvéseit összegzi.

PRAE.HU: Ha a képeid alapján szándékozunk felfejteni, ki és mi ma Kecső Endre, akkor mit látunk? Figurát, motívumokat, szimbólumokat. Narratívát, mely az antikvitás mítoszainak világába vezeti el korunk emberét. Honnan indult a mitológia iránti szenvedélyes érdeklődésed? Egyáltalán, meghatározható a kecsői nullpont?

Mostanában tudatosul bennem egyre inkább az a gondolat, amely ezt a bizonyos nullpontot boncolgatja, amely tulajdonképpen egyetemi éveim kezdeti időszakához köthető. A Képzőművészeti Egyetem festőművész szakára ugyan komoly előtanulmányokkal, de mindentől elszakadva, az addig megszokott természetes közegemből kiválva érkeztem. Emlékszem, ahogy ott ültem az üres műtermemben, s azon gondolkodtam, mi az istent lehet festeni? Magamat kezdtem el festeni, ez pedig kapcsolódott is az egyetemi feladatokhoz.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

 

 
(Fotó: Mészáros Annamária)

Húsbavágó, ám rendszerint elhallgatott társadalmi problémáról, a családon belüli erőszakról, a veréssé fajuló bántalmazásról írt fontos és átütő regényt (itt olvashat róla bővebben), és erről a közös, cinkos némaságba burkolózó kisközösségről. Marton-Ady Edinával a keresztnévben rejlő veszélyekről, a pofonokról, illetve Budapest és a vidék viszonyáról beszélgettünk.

Azt olvastam, hogy már korán, nyolcévesen megírtad az első történeteidet. Mégis negyven fölött jelent meg az első könyved. Mi késleltette az írói bemutatkozást?

– Talán pont ez az egyik oka, hogy nyolcéves korom óta írok. Nekem ez természetes. Leírni azt, amit látok, hallok, ami történik velem, leírni azt, amit álmodom. Kombinálni a fejemben ezeket, sűríteni, figurákká gyúrni a látottakat. Aki követi a facebookon a magánoldalamat, pontosan tudja, hogy grafomán vagyok. Nagyon sokáig meg voltam róla győződve, hogy mindenki más is így ír, mint én, és nincs itt semmi látnivaló.

Tovább a konyvterasz.hu cikkére >>>

 

 
Fotó: Dömölky Dániel / Katona József Színház

A Moszkva-Peking Transzszimfónia öt évvel ezelőtt, még egy egészen más világban született meg. 2022-ben, mire a dráma eljutott a magyarországi bemutatóig, már a címe is máshogy cseng. Kárpáti Péter drámaíró szövegét Novák Eszter vitte színre a Katona József Színház színpadán, május 14-én mutatták be. A premier előtti előadást néztük meg.

Mióta minden, de tényleg minden (minden) a multiverzumról szól, az ember a legváratlanabb helyeken találkozik a párhuzamos valóságok egymásra licitáló megfejtéseivel. Például, ha arra jár, a Katona József Színházban, a Moszkva-Peking Transzszimfónia előadásán. „Dokumentumabszurd” – jelöli a színlap a darab műfaját, ilyen persze nincs, amit az alkotók is tudnak, és maximálisan ki is használnak: nem létező műfajban bármit lehet, például dimenziókaput nyitni a transzszibériai expresszen.

Tovább a telex.hu cikkére >>>

 

 

Az idei Zsolnay Pikniken a Zsolnay Örökségkezelő (ZSÖK) nem csak a minőségi programokat, hanem a segítségnyújtást is fókuszba helyezte. Három jótékonysági projektet indítanak el a fesztiválon, amelyek teljes bevételét az UNICEF Magyarországnak ajánlják fel. Az UNICEF jelenleg Ukrajnában segíti a a háború miatt bajba jutott gyermekeket és családjaikat.

A jótékonysági projektek közül is kiemelkedő az az összefogás, amelynek segítségével létrejött a Művészet a romok között című kiállítás – derül ki a ZSÖK mai közleményéből. Összesen 37 műtárgy – festmények, grafikák és objektek – láthatók a tárlaton. A felajánló művészek között szerepel többek között Kiss Tibor (Quimby), Nemes Csaba, Gyenes Zsolt és olyan Munkácsy-díjas alkotók, mint Pinczehelyi Sándor és Koronczi Endre.

A műtárgyak egy online aukció keretében kerülnek kalapács alá. A Zsolnay Örökségkezelő a teljes befolyt összeget az UNICEF Magyarországnak ajánlja fel az ukrajnai háború során veszélybe került gyerekek és családok támogatására.

Tovább a pecsma.hu cikkére >>>

 

 

Nem annak készült, de végül posztumusz kötetként jelent meg Kántor Péter utóbbi 4-5 évben írt verseinek gyűjteménye, de mégis nehéz lenne nem a váratlan halál ténye felől olvasni. Úgy, mint egy búcsúzó, az életművet visszavonhatatlanul lezáró könyvet. A hetvenkét éves korában elhunyt költő hetvenkét oldalon közreadott szövegeiben ugyanakkor legfeljebb az öregedéssel, a lassulással, az itt-ott felbukkanó fájdalmakkal, a távozó barátokkal kapcsolatos részletek utalnak az idő múlására, a halál közeledésére, de annak közvetlen veszélye nem bukkan fel. Inkább a nyugdíjas éveire berendezkedő, új foglalatosságokat kereső, a mindennapjait hasznos és érdekes foglalatosságokkal kitölteni igyekvő beszélő lép elénk, akinek nagy-nagy nosztalgiája van a régi élete, életmódja, környezete iránt, aki gyakran kedvetlen, depresszív, motivációját vesztett, de aki semmiképp sem temeti magát, egy szóval sem búcsúzkodik. Inkább tervez, még ha csak szerényen, saját korlátait belátva is. Nem nagy utazásokat például, inkább csak sétákat a Duna-parton, a hidakon: az egyiken át Budára, a másikon vissza Pestre.

A sors azonban másként akarta: az épp a gyászverseivel a legfontosabb kortárs költőink közé emelkedett költőt, nekünk, az olvasóinak kell gyászolnunk. A legjobb út, természetesen, a versek olvasása és újraolvasása, valamint a versekről folyó beszéd és beszélgetés folytatása, lehetőség szerint vitákkal, vagyis az elismerő körök mellett az esetleges gyengeségeke, hiányosságokra, rossz alkotói döntésekre is rámutatva. Ezt a gyűjteményt is így érdemes kézbe venni.

Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>> 

 

 

Szemenyei János (Fotó: Almási J. Csaba)

 

Bár a nagyközönség inkább musical-előadásokból ismeri, Szemenyei János a nagy sikerű Winterreise-produkció után újabb klasszikus dalciklust szólaltat meg, Schumann Dichterliebéjét énekli a Danubia Zenekar összművészeti előadásában. A zeneszerzőként is dolgozó művész klasszikus zenei kötődéseiről mesélt.   

Hogyan történt, hogy elkezdtél klasszikus zenével foglalkozni?

A Színművészeti Egyetem operett-musical osztályába jártam, ahol sok mindent tanultunk, klasszikus darabokat, áriákat is. Bár a hangsúly a musicalen volt, az operett csak egyetlen vizsgán került elő. Így a legelső klasszikus élményem akkor ért, amikor egy évtizede már, a Szégyen című előadásban (amelyet Mundruczó Kornél rendezett), elénekelhettem a Nessun dormát.

Meglepett, hogy amikor felléptünk vele Olaszországban is, Puccini szülőhazájában, a közönség vastapssal fogadta az áriát.

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

 

 

Bizony, nem elírás, a Resti Kornél május 19-i mátészalkai koncertjén a bodegák sejtelmes világának irodalmi kalandoraié és kortyolóié a főszerep. Papp Mátéval beszélgettünk.

Tovább a kulturpart.hu cikkére >>>

 

 
Fotók: Esad Mulabegovic / A fotók forrása: mitem.hu

…az a bizonyos múltfeldolgozás ebben a térségben még jó darabig nem lesz túlbeszélt téma.

Emlékszik még valaki Emil Kusturica 1981-es filmjére? Minden bizonnyal. Az Abdulah Sidran regényéből készült, Szarajevóban játszódó film a 17 éves Dino egy nyarát meséli el. 1963-ban vagyunk, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság idején. Dino apja hithű kommunista, aki otthon is taggyűlésekkel vegzálja az övéit, főleg, ha felönt a garatra. Anyja igyekszik összetartani a családot, nevelni a három fiút, Dino pedig éli a kamaszok életét, bandázással, zenéléssel, az első, tragikus végű szerelemmel.

A délszláv háború és Szarajevó éppen 30 éve kezdődött, 3 és fél évig tartó ostroma óta azonban másként gondolunk a városra. Most, 2022 tavaszán, amikor tudjuk, hogy napjainkban is pillanatok alatt pokollá válhat a legbékésebb település is, ez még inkább így van. Nem lehet a történetet úgy nézni, hogy mindezt ne lássuk bele.

Tovább a kutszelistilus.hu >>>

 

 
(Fotó: Cseri László)

A város főteréről, a Széchenyi térről indul a meglehetősen szűk, különleges épületekkel övezett utca. Cseri László fotósorozatának következő darabjai a pécsi Perczel Miklós utca épületeit, hangulatait mutatják be.

A Perczel utca neve az évszázadok alatt többször megváltozott. A 18. században Obere Capuciner gasse és Post gasse is előfordult a megnevezések között, sőt akad példa arra is, hogy másképp hívták a Kisfaludy utcáig tartó és az azt követő utcarészt. A 19. század közepén a hatósági névadásnak köszönhetően a Régi Posta, majd Ó-posta elnevezés állandósult. A mérnöki hivatal az utca nevét 1885-ben Perczelre változtatta annak a névadási gyakorlatnak az eredményeképp, mellyel nemzeti és városi hírességek előtt kívánt tisztelegni. A pécsi Perczel utca azonban nem Perczel Mór honvédtábornok emlékét őrzi, hanem annak öccséről, Miklósról kapta a nevét. Perczel Miklós honvédezredes sok szállal kötődött Baranya vármegyéhez, ahol 1832-ben aljegyző, majd szolgabíró, 1848 márciusában pedig a megye követe lett.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal