VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Szemle
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
A művészet számomra a saját utamról és arról szól, mit és hogyan tudok megmutatni másoknak az alkotásokon keresztül. Sajátos, egyedi festői világ megteremtésén dolgozom, amely magán viseli a korszellem lenyomatát és az én személyiségemet, világlátásomat is. Képzőművésznek lenni hivatást jelent, nem foglalkozást. Egy festő akkor is festő, amikor éppen nem fest. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy mű gondolatokat, érzelmeket ébresszen, hogy a szó legnemesebb értelmében eszköz legyen. Egyik kedvenc íróm, Kafka szavai szerint a mű „…a fejsze a bennünk lévő fagyott tenger megtörésére”. Festményeimet mágikus realistának, mitológiateremtőnek, látomásos lírai naplóknak is nevezhetjük, azonban a képek így is többnyire nehezen besorolhatók, szerteágazók. Egyéni festői hangom, festészeti stílusom köti össze őket. Tovább az orszagut.com cikkére >>> (Szorongatott idill. Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Polcz Alaine, Mészöly Miklós levelezése 1955–1997. Jelenkor, 2021; Polcz Alaine: Magam világa. Jelenkor, 2022; Szávai Géza: Az életed, Polcz Alaine. Asszony a hátországban. Pont Kiadó, 2021; Szávai Géza: Az élet és Mészöly Miklós – a templom és kilincse? Pont Kiadó, 2022)
Négy képeskönyvről írok. Azaz négy könyvről, amiben fotók is találhatók, s amelyekben három házaspár érintett valamiképpen. A Szorongatott idill Mészöly Miklós és Polcz Alaine, valamint Lengyel Balázs és Nemes Nagy Ágnes barátságának lenyomata levelezésükben és más szövegeikben. Az élet és Mészöly Miklós – a templom és kilincse, valamint Az életed, Polcz Alaine. Asszony a hátországban Szávai Géza visszaemlékezése barátaira, ahol nagy szerepet kap felesége, kiadójuk vezetője, Szávai Ilona is. A korabeli íróházaspárok száma növelhető lenne (Szabó Magdával és Szobotka Tiborral, Weöres Sándorral és Károlyi Amyval, Nagy Lászlóval és Szécsi Margittal stb.). A redukciót a 2022-es év dupla centenáriuma indokolja: Nemes Nagy Ágnes és Polcz Alaine tavaly lettek volna százévesek. Az ennyire kerek évfordulók természetesen megnövelik a különböző kiadványok, folyóirat-különszámok megjelenésének intenzitását; a számos publikáció közül én két kiadó termékeire fókuszálok most, ez a Jelenkor és a Pont Kiadó. A negyedik kiadvány ugyanis ugyancsak a Jelenkornál látott napvilágot Magam világa címmel. Ez egy szép kiállítású emlékkönyv Ablonczy Anna összeállításában, aki Polcz Alaine élete utolsó szakaszának kísérője, munkatársa, általában magnóba mondott naplóinak, emlékezéseinek számítógépbe írója
Kovács Kati a Heves vármegyei Verpeléten született. Apja teherautósofőr volt, szülei válása után édesanyjával és két testvérével maradt. Első húsz évét Egerben élte le, kedvenc időtöltése a sportolás volt, ami egész életét végigkísérte, szenvedélyes teniszező. A zenével középiskolás korában kezdett ismerkedni: a gimnázium amatőr zenekarával Little Richard-dalokat énekelt, otthon Ella Fitzgerald előadásmódját próbálta utánozni. 1962-ben jelentkezett először a Magyar Televízió tehetségkutató műsorába, a Ki mit tud?-ba, de már az első rostán kiesett, az indoklás szerint: „amit ő csinál, az nem éneklés, hanem inkább ordibálás”. Tovább a magyarnemzet.hu cikkére >>> A Műcsarnokban nyílt meg a kortárs magyar szobrászművészet egyik legkiemelkedőbb, nemzetközileg is elismert képviselője, Farkas Ádám szobrászművész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja kiállítása, ami az eddigi hat évtizedes életmű jellegzetes fordulópontjait, formai átalakulásait emeli a középpontjába. A kiállítás megnyitóján bevezetőt mondott Szegő György DLA, a Műcsarnok művészeti igazgatója, az MMA levelező tagja, a tárlatot Keserü Katalin művészettörténész, az MMA rendes tagja nyitotta meg. Az eseményen részt vett Richly Gábor, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára.
…a meztelen koreográfus például metaforaként sem utolsó. Itt-ott kicsit mégis tuningnak hat. „Learning the kindness of living” – a kifejezést az előadás egyik szereplője a darab végén saját izzadságával írja fel a padlóra. Leszámítva, hogy ezt itt komolyan is gondolják, vajon mennyiben különbözik a „look on the bright side of life” maximájától, amit a keresztre feszített Brian énekel a Monthy Python klasszikusának fináléjában? Mondhatnánk, hogy az előbbi kiszólás/kiírás egy folyamatos fejlődés még le nem lakott ajánlása, utóbbi pedig a bölcsek köve bizsuként történő piacra dobása. Ami igaz is, de azért mindketten közeli rokonai a „Gondolkodj pozitívan!” idült imperatívuszának. A lényegi különbség nem a mondatok között van. Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>
Martina Hefter kapta a Német Könyvdíjat. Han Kang politikai álláspontja miatt utasítja vissza Nobel-díjának ünneplését. Noam Chomsky új könyvében az Egyesült Államok politikai túlkapásait járja körül. John Steinbeck jelöletlen forrásokat használt kultikus könyvében. Heti külföldi hírösszefoglalónkat olvashatják. Martina Hefter kapta a Német Könyvdíjat Martina Hefter ‘Hey guten Morgen, wie geht es dir?’ című könyve kapta idén a Német Könyvdíjat, olvasható annak honlapján. A legjobb német nyelvű regénynek járó elismerést minden évben a Frankfurti Könyvvásár nyitásának előestéjén adják át, a zsűrit két író, négy újságíró és egy irodalmi könyvkereskedő alkotja. Az eddigi győztesek között olyan nevekkel találkozunk, mint Robert Menasse vagy Terézia Mora. A 2024-es nyertes, Martina Hefter regényének főhőse, Juno egy lipcsei performanszművész, akinek napjait a szklerózis multiplexben szenvedő férjéről gondoskodás teszi ki, ebből éjszakánként egy nigériai romantikus csalóval folytatott függőségi dinamikába menekül. A történet kulcskérdése, hogy ki használja ki a másikat ebben a viszonyban; mi történik, ha a virtuális játék és a valós vonzalom közötti határ elmosódik. Tovább a litera.hu cikkére >>>
Bukta Imre festőművész képeinek figurái elevenedtek meg a Nemzeti Táncszínházban, ahol a Jajjistenem című előadást követő beszélgetésben az árokból hazatalicskázott falubeliektől a csodán át a templomtoronyra néző budiig sok mindenről szó esett. Biciklivel vagy a kezükben tartott gereblyére, vasvillára támaszkodva, tétován érkeznek meg a Bukta-képekről ismerős „falusiak” a Nemzeti Táncszínház impozáns előterébe. Nem mindennapi látvány ez itt, egy kerítésekkel körbevett budai park közepén. Fehér gumicsizmában, otthonkában, szedett-vedett göncökben, idegenül mozognak ebben a közegben. Stravinsky Tavaszi áldozata szól, ám ők mintha kívül maradnának a dinamikus zene ritmusán, ahonnan ők jöttek, ott még az idő is lassabban telik. Tovább a kultura.hu cikkére >>>
Különös fotó bukkant elő néhány hete Kanadából: távoli üzenet a magyaroknak 1956-ból, egy amerikai anyahajóról. A fedélzeten hatalmas betűket formázva veszi fel az alakzatot a legénység, a jenki matrózok magyar nyelvű felirattá állnak össze: Isten segítsen. Vajon mi lehet a kép története, és ki az az ismeretlen tengerész, akinek a kezdeményezésére magyarul üzentek a Coral Sea fedélzetéről? Szolidaritás, fohász, a magára hagyott forradalom előtti tisztelgés – a 200 ezer ’56-os menekült egyike adományozta a Fortepan 200 ezredik fényképét. Képsorozat helyett kivételesen egyetlen fénykép jelenik meg ezúttal a Fortepan válogatásában, ráadásul ez a fotó a 200 ezredik darab Magyarország privát fotóalbumában. A felvétel 1956 végén vagy ’57 elején készülhetett, egy Nápoly mellett horgonyzó amerikai anyahajó látható rajta madártávlatból. A USS Coral Sea fedélzetén a katonai repülők között különleges alakzatban állnak a tengerészek, magyar nyelvű feliratot formázva: „Isten segítsen”. Tovább a hetifortepan.capacenter.hu cikkére >>>
„Itt lakájokat tenyésztettetek / – mondja az egyik legfontosabb ismeretlen versében Weöres Sándor, míg Hamvas Béla hozzáteszi, hogy „Eleinte azt hittem, hogy a mai nevek csak azért maradnak fenn, hogy azokat még ezer év múlva is leköpjék. De túl jól ismerem a magyarokat. Azonnal elkezdtek mentségeket koholni, elkezdtek sugdolózni, hogy mennyire szenvednek, miközben vastag összegeket gyúrtak zsebükbe a libapecsenyén hízott vértanúk. Fogadok, hogy a történelembe, mint mártírokat jegyzik fel őket, e koszos és ripők söpredéket, dicsőítik egymást, és bevezetik egymást a történelembe, óvatosan Berzsenyi és Csokonai, Petőfi, Bartók, Csontváry, Arany és Kemény közé, ahelyett, hogy rémpéldaként mutogatnák őket a panoptikumban: íme, akiknek drágább volt a selyem nyakkendő, mint ezerkilencszázötvenhat.” – és mindez 2024 október huszonharmadikán különösen fontos lehetne, ha nem felejtettük volna el. Tovább az adrot.hu cikkére >>>
Október 23-án, a nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódóan számos múzeum és kulturális intézmény díjtalan belépést kínál Magyarország szerte. Budapest jelentős helyszínei, mint a Terror Háza Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, és a Szépművészeti Múzeum különleges programokkal várják a látogatókat.
Emitt: szárnyalt árnyalatok, árnyalt szár(ny)nyalások, amott: Átjáró-szövetek, lelki ablakok, ideg-hálók, levitáló gesztusok kicsapódása, egyensúly-robaja, rianása, kapuk, képzelt dimenzió-átjárók felvázolása, keresése, avagy: átjárás-kísérletek sorozata zajlik a Napok útján is túl, főként a mögöttesből átszivárogva a köztes jelenbe, a jelhagyások jegyében… Révész Ákos ezen sorozatainál a gesztusok még intenzívek, de a szín-kombinációk világa lecsupaszított. A fehérségbe, meditatív ürességbe áthajló, át-ájuló árny-lényeken (mindinkább szervetlen szerveik által): még megvillan némi vércsepp, élet-persenés… Minimális ér-csepp kifakadások még pislognak, lassítva lüktetnek (a) bezuhanások vagy áttörések előtt, de a képek a színeken előtti tér-időkbe, sérülékeny szférák, illetve kvázi-kerubi tartományok felé tartanak… Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>
Talán nem túlzás azt állítani, hogy mindannyian ismerjük Twist Olivér történetét, vagy legalább egy-egy részletet a regényből, esetleg a filmből. Lionel Bart adaptációja pedig a zenés színház szerelmeseinek kedvez. Ezzel a családi musicallel nyitotta meg új évadát a Csokonai Nemzeti Színház. Charles Dickenst az angol nyelv legkiválóbb művelőjének tartották a kortársai, éppen ezért a debreceni közönségnek is érdemes felfrissítenie nyelvtudását. Tóth Tünde rendezése olyannyira tiszteleg a szerző előtt, hogy a szöveg egy részét meghagyta az eredeti nyelven. Összefüggő mondatok, számos párbeszéd és a nyitó monológ is csak angolul hallható. Mivel ehhez felirat sem társul – még csak kivonatosan sem, nemhogy tükörfordításban –, az előadás egy részét nem fogja érteni, aki nem beszéli a nyelvet. Márpedig a családi musicalre jellemző, hogy a legkisebbektől a dédszülőkig mindenkinek szól, minden korosztály számára érdekes, élvezetes. Pont ezt a tényt nem vette figyelembe a rendező, hiszen az idősebbek, de a fiatalok közül is sokan nem beszélnek angolul, így viszont kevésbé élvezetes az előadás. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
A paleohantológia a magyar kultúra legfrissebb szellemi terméke, amely a paleontológia és a hantológia fúziójából jött létre a T+U teóriafikciós laboratóriumában. Miklósvölgyi Zsolt és Nemes Z. Márió kísérteties teóriája Fridvalszki Márk szellemképes praxisával együtt immáron tíz éve burjánzik a Technologie und das Unheimliche (T+U) teoretikus fanzine-jében, és különféle kiállításokon – most éppen a Szellemcsonton – is testet ölt. A hantológia, avagy hauntologie – Derrida zseniális francia szójátékában az angol haunt és a német Ontologie egyesül – magyarul talán kísérteties lételmélet lehetne, amely szerint a lét valójában már mindig eleve spektrális, kísértetek lakják be ugyanis szellemünket, a múlt és a jövő kísértetei és fantomjai. Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>
Jobban vagytok, ugye? – teszi fel az kérdést Wojtek (Kövesi Zsombor) Mayának, a sógornőjének (Petrik Andrea), és Larsnak, a sógorának (Telekes Péter), akik három hónappal korábban vesztették el a kisbabájukat egy otthonszülés során. Nyilván nincsenek jól, viszont mindenki beleszól abba, hogyan kellene jobban lenniük. Wojtek félresikerült kérdése is jelzi, milyen nagy tétje lehetne az Egy nő anatómiája színrevitelének 2024-ben Geréb Ágnes országában, ahol párhuzamosan lehetünk tanúi az otthonszülés növekvő népszerűségének, a kórházi erőszakról szóló egyre hangosabb közbeszédnek és annak a politikai diskurzusnak, amelyben nagyon sok ember érzi magát feljogosítva arra, hogy nők testéről beszéljen. Kérdés az, hogy a Pesti Színház bemutatója mennyire tud érvényes előadást csinálni ezekkel a sokakat foglalkoztató kérdésekkel a háttérben. Tovább a szinhaz.net cikkére >>>
Korábbi cikkünkben a külföldi kiállítások voltak terítéken, azonban a hazai művészeti szcéna is érdekes és sokoldalú tárlatokkal kecsegtet az őszi időszakra. A műtárgy.com kiállításajánlója. 1. A Galimbertik. Galimberti Sándor (1883–1915) és Dénes Valéria (1877–1915) életmű-kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, 2024. október 10. – 2025. január 26. 2024 őszén Galimberti Sándor és második felesége, Dénes Valéria műveiből látható kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A Galimberti házaspár a 20. századi magyar képzőművészet meghatározó szereplője, a kiállítás azonban a két művész munkáin túl kiegészül Galimberti első felesége, a cseh származású Lanov Mária – főleg Magyarországhoz köthető – festményeivel, és édesapja, Luigi Galimberti hagyatékával is. Galimbertiék tevékenysége a plein air naturalizmustól a szecesszión, majd a fauvizmuson át a kubizmusig, sőt bizonyos értelemben a futurizmusig ívelt, miközben hasonlóan nagy utat jártak be Európa térképén is. Tovább a mutargy.com cikkére >>>
Két évvel ezelőtt debütált az Utolsó befutók (Slow Horses), melynek legnagyobb hiányossága, hogy nem a Netflixen vagy valami frekventáltabb felületen fut, mert még mindig nem ismerik elegen. A Mick Herron regényeiből készülő brit kémthriller a negyedik évadába lépve sem veszít a lendületéből. Kritika. Nem egyszer panaszkodtunk már mostanában a sorozatipar általános állapota miatt: az előző évtizedben még aranykorát élő műfajt az utóbbi években számos nehézség sújtja, és ennek logikus következménye, hogy a streamingcégek is inkább biztosra mennek, és kevés a kiemelkedő, neadjisten merész produkció. Ennek ellenére a 2020-as évtized is produkált már néhány elsőrangú, visszatérő sorozatot: A mackót és az Ipart már méltattuk itt, és hasonlóan lelkesen számoltunk be az Utolsó befutók (Slow Horses) első évadáról két évvel ezelőtt.
Egyszeriben nem lesz hely a mellkasban a levegőnek. A máskor észrevehetetlen könnyedség körülményessé lesz. A testi harmónia a múlté. A levegőt jóval intenzívebben veszed, mint egyébkor, de ez most nem segít. A közvetlen környezet fokozatosan válik neutrálissá. A többiek sziluettje elmosódóban. Kicsit később már tökéletesen egyedül vagy. Hiába próbálod hatalmas adagokban a szádon keresztül nyelni a levegőt, mégis kapkodva beszélsz. Az erősebb rosszullét a végtagok zsibbadásáig tart. Magányodban csak a bizakodás marad, hogy a remélhetőleg nem infarktusközeli állapot lassacskán elmúlik.
A budapesti Light Art Museum új kiállítása, a Phantom Vision némiképp túllép az intézményt meghatározó szűk, fényművészetre épülő műfaji kereteken. Ahogy a tárlat alcíme is utal rá, a hétköznapi érzékelést meghaladó, felforgató vagy akár megkerülő szenzuális stratégiák felé fordul – olyan érzékelési és észlelési módok felé, amelyek már léteznek, vagy a közeljövőben válhatnak valósággá, esetleg teljes mértékben spekulatívak. Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>
Tobzódás, lendület és felszabadultság jellemzi leginkább műalkotásait, legyen szó festményekről, domborított vásznakról vagy akár kerámia tárgyakról. Az ő művészetében a vonal is alkothat teret, és az intuitív gesztusfestés is lehet nyomat. Bóbics Diána szereti átgondolni és továbbgondolni a rögzült művészeti technikák alkalmazását. A folyamatos kísérletezés és a műfajok közötti átjárhatóság tartja fenn dinamikusságát, hogy mindig elevenen vibráló műveket alkothasson. Célja ugyanis a létező valóság visszamutatása a vásznakon. De ne lepődjünk meg, ha képeit nézve nem látvány utáni konkrét festészetet látunk. Tovább az orszagut.com cikkére >>>
Simon Márton ötödik verseskötete, a Hideg pizza a költő saját kiadója, az Okapi Press gondozásában jelent meg szeptemberben. A gyűjtemény tökéletesen konzerválja mindazt, amit a költő eddig letett az asztalra, és rávilágít mindarra, amit majd a jövőben letehet. Hideg pizza. Ízlelgetjük, emésztgetjük, elsőre kicsit furcsa, kicsit szokatlan, kissé rágós, de azért csúszik, hisz az alapanyag nem változott, a termék mögött álló koncepció ugyanaz, az íz ugyanolyan – na jó, talán az utóíz nem, de pizzának azért pizza, még ha hideg is. Persze jelen esetben a pizza nem „az” a pizza, hanem Simon Márton ötödik verseskötetének metaforája, bár ezzel talán nem árulunk el akkora titkot. Tovább az index.hu cikkére >>>
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
