VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Szemle
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
A Római Magyar Akadémia illusztris helyszíne, a Palazzo Falconieri Galéria ad otthont 2026. szeptember 17. és október 8. között az Angyalok és Építészet – Makovecz Imre művészete című kiállításnak. A tárlat a Makovecz Imre Alapítvány szakmai közreműködésével valósult meg, a megnyitón beszédet mondott Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, valamint Érszegi Márk Aurél, a Római Magyar Akadémia igazgatója. A kiállítást Salamin Ferenc Kossuth- és Ybl-díjas építész, az MMA Építőművészeti Tagozatának vezetője, kurátor mutatta be a közönségnek.
Kamaszkori kisregény, angol-amerikai hatások és traumanyelv – Persányi Norinával a kezdetekről, fiatalkori naplókról és olvasatokról, traumafeldolgozásról és arról beszélgettünk, hogyan faragta ki hosszú évek munkája és tapasztalata Fakígyó című kötetét. •Hogyan kerültél kapcsolatba az írással? Mindig a novella volt számodra a nagybetűs műfaj? Nem, egyáltalán nem a novella volt a műfajom, a regény és a hosszabb próza felől érkeztem. Ahogy sokan mások, kistinédzserként versekkel próbálkoztam először, de ezek inkább feszültséglevezető zsengék voltak. Tizenhat éves koromban, egy barátnőmmel kötött egyezség miatt belekezdtem egy regénybe. Tovább az orszagut.com cikkére >>>
A színház sokunk szemében a varázslat és az időtálló művészet világa. A misztikum mögött azonban strukturált munkafolyamatok, folyamatos alkalmazkodás és a szakma iránti szenvedély rejlik. De hogyan lehet napról napra kézzelfogható elemekből felépíteni egy közös élményt? Kulturális interjúsorozatunk első részében Erdélyi Zsófival jártuk körbe az underground zenei világot érintő kulturális folyamatokat. Második részben a független színházi kulisszák mögé kukkantunk be, ahol a szerepek határai szintén folyamatosan elmosódnak: egyetlen alkotó lehet író, rendező, fénytechnikus és marketinges is egy személyben. Braun Barnával beszélgetünk a független szféra működéséről, a lámpák mögötti létezésről és a gördülékeny jegyvásárlási élmény szerepéről. Mit gondoltál a színházi világról akkor, amikor eldöntötted, hogy ebben szeretnél dolgozni, és hogyan változott ez a kép azóta? Én már középiskolás koromban színházzal szerettem volna foglalkozni, de végül magyar szakot, aztán irodalom- és kultúratudomány mesterszakot végeztem. Színházzal 2014 óta foglalkozom, kommunikációs, sajtós, PR-os oldalról kapcsolódtam be először egy független színház életébe. Akkor még nem sokat tudtam a színházi alkotói folyamatról, annak ellenére sem, hogy középiskolában dráma szakos voltam, de nyilván teljesen más egy középiskolás alkotói csoporttal dolgozni, mint egy professzionális csapattal. Tovább a blog.tixa.hu cikkére >>>
Normail Art ’26: a Lácacsékei Küldeményművészeti Seregszemle fődíjasaként a Lácacsékei Művésztelepen rendezett önálló kiállításom műleírása (Csillagpont, 2026. augusztus 29.) Előzmények 2025-ben elnyertem a Lácacsékei Küldeményművészeti Seregszemle fődíját. Az elismerésnek köszönhetően felkérést kaptam arra, hogy a következő évi Lácacsékei Művésztelepen önálló kiállítással mutatkozzam be. Mivel az 1996-ban indult, azóta évtizedenként megrendezett Normail Art kiállítás-sorozatom negyedik állomása 2026-ra esik, magától értetődő, hogy a Normail Art ’26 helyszíne Lácacséke legyen. Nem egyszerűen új kiállítást szerettem volna létrehozni: azt kerestem, milyen formában tud tovább élni az a harminc kép, amely az idei Debreceni Költészeti Fesztivál felkérésére született, és a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár Galériájában nyílt meg a költészet napja alkalmából. Elhatároztam, hogy az ott rendezett Halotti Tompa című tárlatom műegyüttese válik majd a Normail Art ’26 kiindulópontjává. Tovább a kepiras.com cikkére >>>
Az idei év – szerintem – legjelentősebb magyar nyelvű értekező kötete Szappanos Gábor Útikönyvecske az élet útvesztőjébe című munkája. Vékony, mindössze 139 oldalas kiadvány, visszafogott külsővel, minden hivalkodás nélkül. Mai szemmel nézve szinte túlságosan is szerény. De ez a szerénység jelen esetben megtévesztő. Szappanos Gábor a magyar és európai irodalom régi hagyományához, a füves könyvek tradíciójához nyúl vissza. Maga is Márai Sándor 1943-ban megjelent Füves könyvét tekinti közvetlen előzménynek, mögötte pedig ott állnak a még régebbi mesterek: Epiktétosz, Seneca, Marcus Aurelius, később Montaigne és mindazok, akik nem filozófiai rendszert kívántak építeni, hanem azt próbálták megérteni, hogyan lehet az emberhez méltó módon végigélni azt a különös és meglehetősen rövid folyamatot, amelyet életnek nevezünk. Tovább az irodalmielet.hu cikkére >>>
Pécs új díszpolgára szerint az együtténeklésnek semmivel sem pótolható közösségformáló és lélekgyógyító ereje van. Lakner Tamás több mint öt évtizede él a városban, 43 éve vezeti a Bartók Béla Férfikart, és pécsi kórusaival 69 díjat nyert nemzetközi kórusversenyeken. A zenepedagógus, karnagy és előadóművész a díszpolgári cím átvétele után arról beszélt, mit jelent számára Pécs, hogyan vált a város az otthonává, és miért gondolja úgy, hogy a közös éneklés a társadalom számára is fontos üzenetet hordoz. Interjú. „A meghatottság állapotába kerültem” – Mit jelent önnek személyesen, hogy Pécs díszpolgárává választották? Volt olyan pillanat az ünnepségen, amikor igazán megérkezett önhöz ennek a súlya? – Egy város „legmagasabb” szintű elismerését megkapni talán azt is jelenti, hogy mégis lehet valaki próféta a saját hazájában. Lélekemelő és lelkesítő érzés. Amikor az ünnepség elején megszólalt a Himnusz, olyan érzés fogott el, mint amikor a Bartók Béla Férfikarral kórusolimpiát nyertünk, és felcsendült a Himnusz. A meghatottság állapotába kerültem. Tovább a pecsma.hu cikkére >>>
A mostani in memoriam voltaképpen hommage à Dóra – baráti tisztelet személyisége és kiemelkedő munkássága elött. A konceptuális művészettől és konkrét fotográfiától a szigorú geometriáig. Dóra mindenben újat és izgalmasat alkotott. (Szöllősi-Nagy András) Kedves barátaim, Na, szia! – mondta Dóra, amikor rövidre akart zárni egy hosszúra nyúló telefonbeszélgetést. Ezt a jeles diktumot iparkodom követni ma. Ez itt és most nem akadémiai típusú megnyitó lesz, hanem pálya- és harcostársak, valamint barátok nagyon is személyes, közös megemlékezése Dóráról, aki idén február14-én hunyt el a Stefánia úti lakásban, nyolcvannyolc éves korában. Tovább az orszagut.com cikkére >>>
A saját keletkezéstörténetére reflektáló irodalom, az egyes életművek önreflexív szövevényként való működése, az (ön)idézet és a másolat, az (ön)átírás és a palimpszeszt sajátos formáit, alakzatait és beszédmódjait képviselik és vonultatják fel az olvasó előtt Fenyvesi Ottó Halott vajdaságiakat olvasva címen napvilágot látott (verses)kötetei; a Zentán megjelent első és második könyv, illetve az összevont, a budapesti és az újvidéki kiadó[1] közös gondozásában napvilágot látott 2024-es kötet. Ilyen módon egyszerre többféle irodalmi sorba és hagyományba is illeszkedik, és működteti többféle irodalmi beszédmód regisztereit. Olyan klasszikus kultuszversek is eszünkbe juthatnak hitvallásversét, az első könyv és az összevont kiadás élén álló címadó költeményt olvasva, mint a Vojtina ars poeticája. A közelmúlt, a kortárs és a legújabb magyar irodalomból Tandori Dezső, Orbán Ottó, Petri György, Kukorelly Endre folyamatosan önmagára kérdező költői opusa, Borbély Szilárd Tenger Könnyek Csillaga, Parti Nagy Lajos Szívlapátja vagy Kemény István Fel és alá az érdligeti állomáson című verse jelentheti legfontosabb értelmezési kontextusát. Mint modell ott állhat mögötte a Kormányeltörésben is. Saját versei közül a Blues az óceán felett vagy a Maximum rock and roll-ciklus juthat eszünkbe, mint olyan, a személyes költői léttérképen elhelyezkedő szövegek, amelyek a (saját) költészetről és életről szólnak, (hit)vallanak. Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>
Világpremier a 83. Velencei Filmfesztiválon, másnap magyar ősbemutató a 22. CineFest Miskolcon. Utóbbi rendezvényen még a nagydíjat is megkapta Reisz Gábor Földszint című alkotása. Az immár kétszeres Adolf Zukor-díjas rendezővel arról is beszéltünk, hogyan változtatta meg a filmet az április 12-i választások eredménye. Egyértelmű, hogy a legnagyobb magyar társadalmi trauma a társasházi közös élet és az azzal járó pszichoszomatikus események, mint például a közgyűlés, ahol általában mindenki kifordul magából. Igazából ez az első filmünk, ahol az alapötlet Berkes Julitól jött. Amikor egyszer beszélgettünk, ő mondta, hogy nagyon megnézne egy filmet, ami egy lakógyűlésen játszódik. Ez volt a gondolat, amelyből kiindultam. De ha egy film csak és kizárólag egy lakógyűlés, akkor annak a főszereplője a közös képviselő, én pedig nem szerettem volna erre a karakterre egy teljes, egész estés művet felépíteni. Aki megnézi a filmet, látja az áthallásokat, a szimbólumrendszereket, illetve a metaforikus elbeszélésmódból rájön, pontosan miért nem. Tovább a nepszava.hu cikkére >>>
Abafáy-Deák Csillag: Szabadság és anomália Az életnek értéket csak a rendhagyó ad. A szabályos, a kiszámítható, a törvényszerű csak a vázat tartja. Anomália? Mi másról szólhatna a kortárs képzőművészet, ha nem a fonákságról, a rendellenességről és mindarról, amit nem mindig látunk. Szükség van arra, hogy a művész, akár provokatívan az orrunk, szemünk elé nyomja. Néha első látásra nem értjük, de megmozgatja agyunkat. Már a plakát sokatmondó, Vajda Lajos neve megelőlegezi a különleges látványt. Leszállunk a mélybe, nem csak átvitt értelemben. Leballagunk a Vajda Lajos Stúdió Pinceműhelyébe. A pince itt nem a sötétséget, az óvóhelyet jelenti, de lehetne az is, az új, anomáliás gondolatok védelme, a szabadság helye. Nem leszünk klausztrofóbiások, és ha véletlenül azok voltunk, egyből kigyógyulunk, kapkodjuk a fejünket a restaurált falakon látható színes kavalkád közepette. Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>
A szerző Elmész, visszajössz, sose halsz meg című kötetével érdemelte ki a második alkalommal átadott elismerést. A díjazottat a hét szerzőt felvonultató shortlistből választotta ki a szakmai zsűri, a nyertest szeptember 17-én, az Örkény Színházban megrendezett ünnepélyes díjátadón jelentették be. „Természetesen a profi olvasó gazdagabban, árnyaltabban közelebbről tud megnézni egy szöveget, de az átlagos olvasó olvasata pontosan ilyen, abban is benne van, hogy igazából többet tud a műről, mint a szerző, szerintem – fogalmazott a nyertes a díj átvételekor. Tovább a fidelio.hu cikkére>>>
Bartha Boróka, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház művésze vehette át a 2026-os Kaszás Attila-díjat. Rendkívül szoros közönségszavazás döntött az idei nyertesről: a négy döntős – Bartha Boróka, Kelemen Zoltán, Ötvös András és Pap Lujza – közül a legtöbb szavazatot kapó előadó lett a díj idei kitüntetettje. Az ünnepélyes díjátadóra szeptember 17-én, a Vígszínházban került sor, A padlás című előadás előtt. Tovább az art7. hu cikkére >>>
Az imaginárius jelentése a képzőművészetben – a szegedi születésű Pataki Ferenc 85. születésnapja alkalmából rendezett kiállítás kapcsán a művész munkásságát Novotny Tihamér mutatja be a szeptemberi Kortársban. Imaginárius – elképzelt, képzeletbeli, képzetes, képletes –, mondja kiállításáról a 85. születésnapját június 17-én ünneplő Pataki Ferenc festőművész, aki a „kisképző”, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése óta, a ’60-as évek végétől napjainkig nem akármilyen csatárként játszik-passzol a nemzeti alkotópályán. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
A szülők leghőbb vágya, hogy egy megvilágított vitrinben mutogassák a csemetéjüket, folyton kudarcot vall, mert Alíz – mindenki bánatára – életjeleket mutat és kikandikál a skatulyából. A Prológ-díjas MILF bemutatója után három évvel ismét összeállt a korábbi alkotócsapat, hogy Hernádi Judittal kiegészülve évadkezdésként egy újabb nőitrauma-életet fogalmazzanak meg a színpadon. A Kovács-ikrek Alíz – engedd szépen, hogy megegyelek című zenés drámája az Átrium Színházban szólítja meg Lewis Carroll angol író csodaországának jól ismert szereplőit. A nyúl, a szívkirálynő, a hernyó és a többiek ebben a történetben azonban inkább vendégkarakterek, akik nem Carroll elvarázsolt világának áthallásos fantáziabirodalmát reprodukálják, hanem Alíz (Pető Kata), a magyar kislány, a kamasz és a felnőtt nő önsorsrontó rémálmát jelenítik meg, amelyből egyetlen szereplő sem tud felébredni. Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>
Szőcs Géza posztumusz megjelenő kötete szándéka szerint a költő szülőföldjéhez és az irodalomhoz fűződő szenvedélyes viszonyára is számos módon rávilágít. Mégis inkább monumentális torzó maradt. Mindenekelőtt készítsünk leltárt! Nézzük meg, hogy mit is tartalmaz ez a 283 oldalas könyv! A kezdő lapokon a szerző hat – valamilyen Kolozsvár-élmény ihlette – versét találhatjuk. Az utána következő 88 oldal hosszú idézetek révén előbb a kolozsvári Sétatér irodalmi megjelenéseit, majd a közeli tó madarai nyomán a hattyúmotívumok magyar költészetbeli példáit taglalja. Legalábbis többnyire. Ezt követően 16 vegyes műfajú és témájú szöveget közöl: interjút, karcolatot, librettórészletet – benne természetesen az elmaradhatatlan hattyúval.
Schiff András visszatérése a magyar hangversenyéletbe, mindannyian tudjuk, nem pusztán kiemelkedő kulturális esemény. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA. Ő azoknak a nagy művészeknek a sorába tartozik ugyanis, akik, mint Casals, Toscanini vagy Bartók, kivételes – ha tetszik, kivételezett – társadalmi státusukat nem úgy élik meg, mint ami feljogosítja őket arra, hogy magukat a világot szétfeszítő erkölcsi és egzisztenciális problémák fölé helyezzék, hanem – éppen ellenkezőleg – élnek különleges szabadságukkal, azzal a lehetőséggel, hogy a lehető legegyértelműbben, félelemtől és megalkuvástól mentesen mondjanak ki alapvető fontosságú igazságokat. Amikor Schiff András szépítés nélkül bélyegezte meg a szélsőjobb ausztriai előretörését, Orbán Viktor vagy Donald Trump bűnös rendszerét, akkor egyrészt helyettünk is cselekedett, nekünk is példát mutatott, másrészt megerősített minket abban a hitünkben, hogy igenis lehetséges a végsőkig következetesnek maradni és kitartani a sötétség erőivel szemben. Tovább a revizoronline.com cikkére >>>
A mozgásszínházi darabokból ismert fiú épp a sövényt nyírta az egykori gyárépület bejáratánál. Az udvari büfé pultoslányai beszélgettek és cigarettáztak, nem volt vendég. Mintha nem történne semmi, pedig a galéria hűvös magányában halkan neszeltek, susogtak a fák a képeken. Nem felismerhetően fák, erdőrészletek, leginkább törzsek lassú tánca, kell hozzá egy kis nyugalom, hogy az ember érezze, elkezdje látni. Hogy valójában, amit lát, fatörzsek, ha azok persze, isten lábai leeresztve finoman, óvatosan az égből. Ahogy kalimpál velük nagyon lassan, alig láthatóan, de azért mégis. Kalimpálódás látszik, lassú mozgás. Egy nagyon lassú futó láthat így, talán egy hosszútávfutó. Lassított kamerával a szemében. Mintha onnan vetítené a galéria falaira a képeket valaki, miközben nagyon lassan fut vagy sétál. Tovább az ujforras.hu cikkére >>>
A Renaudot-díjas Marie-Hélène Lafon az egyik legnépszerűbb francia írónő. A fiú története című regénye idén jelent meg a Vince Kiadónál. A könyvbemutató előtt örökségről, iskoláról, narratív világteremtésről beszélgettünk vele – és azt is elárulta, miért utálja a kettőspontot. 1749: Egészen friss hír, hogy a kéziratait a Francia Nemzeti Könyvtárnak, a BnF-nek adományozta. Ez nem túl gyakori még élő szerzők esetében. Miért döntött így? Marie-Hélène Lafon: Azért adtam nekik a kézirataimat, hogy rendet tegyek az ügyeimben, hogy ne hagyjak magam után papírokkal teli ládákat, amelyekkel az örököseim nagyon zavarban lettek volna. Megéltem a korombeli embereknek azt a közös tapasztalatát, hogy ki kellett ürítsem a szüleim házát. A szüleim parasztok voltak, és a házukban nem voltak sem írók, sem olvasók. Mégis hegyekben álltak a papírok: bankszámlakivonatok, adminisztratív dokumentumok. Papírtömegek voltak, amelyeket cipelni, kezelni kellett. Ezt látva a saját halálomra gondoltam, és arra, hogy utánam is lesznek adminisztratív papírtömegek, amelyeket ki lehet majd dobni – illetve kéziratok. Utóbbiakkal kapcsolatban előre léptem. Egy egyetemi ismerősöm feltette a kérdést a Nemzeti Könyvtárnak, és aztán egy kurátor a BnF-ből kapcsolatba lépett velem. Húsz év kéziratait válogattam át. Kiválasztottam, amit a könyvtárnak szerettem volna adni, és minden mást kidobtam. Végül is nem igazán kéziratokat dobtam ki, hanem inkább cikkeket, a könyveim megjelenéséhez kapcsolódó, érzelmileg fontos dolgokat, amelyek ma már teljesen érdektelenek.
A Pannon Filharmonikusok pénzügyi tartalékai nyolc hét múlva kiürülnek ‒ Cseri László beszámolója a zenekar évadnyitó sajtótájékoztatójáról. A Pannon Filharmonikusok (PFZ) szeptember 8-ai évadnyitóján Horváth Zsolt igazgató, Kesselyák Gergely Liszt-díjas karmester, a PFZ vezető karmestere, Vass András állandó karmester és Zag Gábor kultúráért felelős alpolgármester tájékoztatta a sajtót a 2026/27-es évad terveiről és a működés feltételeiről. Tovább a jelenkor.net cikkére >>>
A velencei székhelyű NO DAMAGE művészeti kollektíva Elcserélt bőröndök (Valigie scambiate) néven hirdetett meg nemzetközi mobilitási programot 36 éven aluli művészek számára, a Fondazione Ugo e Olga Levi és a velencei Tiszteletbeli Magyar Főkonzulátus támogatásával. Októberig várják a jelentkezőket. Kezdeményezésük célja, hogy az olasz és magyar kortárs művészeti szcéna közötti párbeszédet ápolják és lehetőséget teremtsenek feltörekvő alkotóknak, hogy professzionális kapcsolati hálóhoz, stúdióhoz és kiállítótérhez jussanak külföldön. Két hét erejéig, november 16. és 29. között egy nyertes magyar pályázót fogadnak Velencében, hogy a zeneiséggel, csenddel és rezonanciával kapcsolatban hozzon létre kiállítási projektet.
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
