Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

 

Fotó: Bíró Dávid (Kép forrása: ujmuveszet.hu)

Gaál Kata munkásságát személy szerint eddig csak messziről csodáltam. A kíváncsiság és tudás, ami az anyaghasználatát és technikai sokoldalúságát jellemzi, a kalandvágya és mindenre kiterjedő figyelme, képeinek aprólékos kidolgozottsága a kevesek közé sorolja a magyar kortárs képzőművészeti szcénában. Képi világa komplex, bonyolult és gyönyörű, mert kifejezetten nagy figyelmet fordít a részletekre, amikben el lehet veszni. De a kidolgozottság és a kidolgozatlanság között feszülő ellentétet is kihasználja ez a figyelem: érdeklődéssel fordul a legapróbb ruharedő felé, miközben komplett darabok, tárgyak vagy testrészek tűnnek el a háttérből, oszlanak szét vagy radírozódnak ki képeiből.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

 


(Kép forrása: 1749.hu)

A 2024-es PesText fesztivál egyik vendége Vincenzo Latronico volt, akit A tökéletesség című könyvéről, illetve generációs tapasztalatokról Czakó Zsófia kérdezett. Az interjú a PesTexten készített beszélgetés szerkesztett változata.  

Czakó Zsófia: Feltenném a klasszikus első kérdést: Honnan származik a történet ötlete? Ki inspirált?  

Vincenzo Latronico: Íróként, de leginkább olvasóként mindig az volt a benyomásom, hogy amit a kortárs társadalomról olvastam, kevéssé passzolt a valósághoz, a saját életemhez. Vannak olyan eseményei az életünknek, amelyeket nehezen és ritkán ragadnak meg az írók. Elsősorban az életünk digitalitáshoz kötődő részére gondolok. Nem arról beszélek, hogy időnként WhatsApp vagy Messenger üzeneteket váltunk, hanem arról, hány órát töltünk naponta azzal, hogy bámuljuk a telefonunk képernyőjét. Azt látom, minden generációra jellemző, hogy mindennap sok időt töltünk a digitális eszközökkel, amik befolyásolják a hangulatunkat, az érzelmeinket, meghatározzák a politikai hozzáállásunkat, elég, ha csak az amerikai elnökválasztásra gondolunk. Sok ilyen input ér bennünket, a közösségi média teljesen áthatja az életünket. Tudom, kicsit hosszú a válaszom, de arra akarok kilyukadni, hogy a regényekben a legtöbbször nem szerepel az életünknek ez a fajta digitális vetülete, én pedig ennek akartam hangot adni. Az irodalomnak arról kell szólnia, mi mindent élünk meg. 

Tovább a 1749.hu cikkére >>>

 


Kép forrása: prae.hu

Négy évvel ezelőtt Birinszkij Bolondok tánca című darabját az Örkény Színház vitte színre, azt vizionálva, hogy 2045-ben már az Újorosz birodalom tartománya leszünk. Mára ez kevésbé tűnik viccesnek. És enyhe rettegésre ad okot az a tény is, hogy az 1912-ben bemutatott darab ijesztően mai, nem véletlen, hogy a Radnóti Színház is bemutatásra érdemesnek találta. Ha a forradalom eszméjét behelyettesítjük egy hárombetűs mozaikszóval leírható magyar politikai-társadalmi klubtagsággal, mondhatjuk, hogy másfél évtizede a bolondok táncát járjuk.

Az író jócskán megelőzte korát a kicsit brechti, kicsit abszurd színházával. Darabja tragikomédiába öntött társadalomkritika. Vidéki kisváros az 1905-ös orosz forradalom idején, ahol az országos lázadások dacára nyugalom van. Ez nem kedvez a kormányzónak: ha nincs forradalom, nincs a központból közpénz az ellene való védekezésre, nincs miből ellopni. Valamit sürgősen tennie kell, így eljátszik egy ellene elkövetett merényletet. Ezzel elindul az esemény-lavina: korrupció, sikkasztás, csalás, hazugságok, amibe belefér a kormányzó házában egy szerelmi affér, és pár rejtőzködő forradalmár marxista olvasóköre is egy másik házban, egy zsidó kereskedőnél.   

Tovább a prae.hu cikkére >>> 

 


Kolodko Mihály: II. Emperor (Kép forrása: tiszatajonline.hu)

Az Art Market Budapet (AMB) az elmúlt tízen-egynéhány év alatt rákerült a nemzetközi művészeti térképre. Budapest a Közép-Kelet Európai régió meghatározó művészeti központja, Európa egyik kulturálisan vonzó helyszíne lett.

 

Abafáy-Deák Csillag: Fent vagyunk a térképen, határok nélkül

A művészet olyan utazásra hasonlít, amelyre azért vállalkoztunk, hogy ismeretlen földeket tárjunk fel és berajzoljuk őket a térképre.
(Milan Kundera)

Ledényi Attila egyik interjújában fejtette ki, hogy legtöbbet talán az árul el az Art Market Budapestről, hogy mennyiben nem változott az esemény koncepciója:a művészet fogyasztásának legnyitottabb és legkellemesebb formája, túlmutat a múzeumok és galériák kommunikációs hatásán és vonzerőjén, ráadásul a bemutatott választék rendkívül széles, a műfaji bőség gyakorlatilag korlátlan. Mindezek mellett Budapestet lehet nemzetközileg népszerűsíteni, kulturálisan pozícionálni és turisztikailag vonzóbbá

 Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

 

 

Kockázatok és mellékhatások Kép forrása: pecsma.hu

Kockázatok és mellékhatások címmel nyílt tárlat kedd este az Ancora Contemporary Galériában. A kiállítás a mellrákkal küzdő nők, anyák, művészek mindennapjainak apró pillanataiba enged betekintést, eltérő művészeti perspektívákon keresztül.

A tárlatot öt művész hozta létre, Kölcsey Gyurkó Sára fotóművész, Pethő Csilla grafikusművész, Rezsonya Katalin szobrászművész, Uray-Szépfalvi Ágnes festőművész és Varga Rita festőművész alkotásai a lelkünk mélyre hatolnak. A kiállítók közül mindannyian megtapasztalták, vagy éppen jelen időben élik át a daganatos betegség traumáit, gyógyulási lehetőségeit. Megtapasztalták a szembenézést, az elszámolást, a szorongást, a sikereket és kudarcokat, a kiéheztetést, a terápiát, a holisztikus alternatív lehetőségeket. 

Tovább a pecsma.hu cikkére >>>

 

Fotó: Ujvári Sándor / MTI Forrás: szabadpecs.hu

Holtak és élők. Mindenszentek. Halottak napja. A történetet lejegyezte Ungár Tamás, ez az ő tárcanovellája.

Tudod, hogy minden évben halottak napja táján hazamegyek a szüleim sírjához. Csak egy napra megyek, nincs már hol aludnom, a nővéremmel eladtuk a szülői házat, miután öt éve apám is elment. A régi barátnőim ugyan hívnak, hogy aludjak náluk, de most legyek a terhükre? Meg ők az enyémre? Mert pár órát szívesen elbeszélgetek velük arról, hogy mi volt régen, meg mi van most, de éjszakára ott maradni? Az nem megy, nem szeretem az idegen ágyat, fürdőszobát, vécét és az idegen szagokat. Öreg vagyok már alkalmazkodni.

Tovább a szabadpecs.hu cikkére >>>

 


Mérő László Fotó: Kurucz Árpád / Magyar Kultúra

Mit adnak a műalkotások az élethez? Mérő Lászlóval a művészetek és a hit szerepéről, a kollektív tudásról és a gondolkodás összefüggéseiről is beszélgettünk.

Az emberiség az évezredek során nagyon sok időt, energiát fordított arra, hogy létrehozza a kultúrának azt a részét, amelyet a művészetek jelentenek, amelyek legfőképpen szintén érzelmeket közvetítenek. Olyan érzelmeket, élethelyzeteket, dilemmákat is megismerek a műalkotások által, amelyeket még nem feltétlenül éltem át, de az életem esetleg tartogathatja ennek a lehetőségét. Az utódainktól is elvárjuk, hogy nagyon sok energiát fektessenek abba, hogy megismerjék ezt a tudást, amelyet a művészetek közvetítenek. Ennek lehet az a gyakorlati haszna, hogy a művészetek által megtapasztalt érzelmek is beépülnek a gondolkodásunkba? Nagyobb tapasztalatcsomagból nyer intuíciót, aki olvasta például az Iskola a határont?

Nem hiszem, hogy létezne kollektív tapasztalat. Egyéni tapasztalatok vannak. De például az olvasás valóban segíthet abban, hogy hozzáférhess olyan tapasztalathoz, érzelemhez, amelyet személyesen még nem éltél át. Ilyen értelemben ezáltal eggyel több eszközöd van.

Tovább a kultura.hu cikkére >>>

 


Szergej Tyimofejev Fotó:Mariia Kashtanova  (Kép forrása: kulter.hu)

Szergej Tyimofejev Lettországban élő, orosz nyelven alkotó költő, író és médiaművész az őszi PesText Fesztivál alkalmából látogatott el hozzánk. Replika című verseskötete a Prae Kiadó jóvoltából immár magyar nyelven is olvasható, de nemcsak erről beszélgettünk vele, hanem fordításról, zenéről és a digitális kultúráról is.

KULTer.hu: Lettországban élsz, oroszul írsz, de mi most angolul beszélgetünk, és a beszélgetésünket le fogom fordítani magyarra. Mit gondolsz erről? Hogyan viszonyulsz a fordításhoz? Ismered a műveid fordítóit, tartod velük a kapcsolatot?

Úgy gondolom, költészetet fordítani hihetetlenül nehéz és kreatív feladat, mert amikor egy verset fordítasz, igazából nem lefordítod, hanem tulajdonképpen kitalálod, újraírod ugyanazt a verset a saját nyelveden. Ez nagy kihívás, mert bizonyos kifejezések, metaforák nem működnek a célnyelvben.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

 


Fotó: Rényi Ádám

A hosszú élet titka után újabb színházi előadás készül Rényi Ádám novellái alapján. A Kapuzárási pánik ismét négy színész – Parti Nóra, Mentes Júlia, Lengyel Ferenc és Dóra Béla – segítségével mesél el tizennégy történetet rólunk, a huszonegyedik század húszas éveiben élő és némileg túlélő magyarokról. Kapcsolódásaink nehézségei, el nem mondott családi titkok, a megfelelés kényszere, a boldogulás és a boldogság keresésének extremitásai egyaránt megjelennek az Enyedi Éva dramaturg segítségével színpadra állított történetekben. A produkciót a 6SZÍN mutatja be.

A válogatás nagyobb részben az Erika néni című, 2024 nyarán megjelent kötet történeteire épül, de helyet kapnak benne írások a szerző két korábbi kötetéből, az Osztálytalálkozóból, illetve A bezzeggyerekből is. Néhány jelenet pedig kimondottan a színházi előadáshoz készül

Tovább az index.hu cikkére >>>

 

 


Jakatics Szabó Veronika (Kép forrása: orszagut.com)

A művészet számomra a saját utamról és arról szól, mit és hogyan tudok megmutatni másoknak az alkotásokon keresztül. Sajátos, egyedi festői világ megteremtésén dolgozom, amely magán viseli a korszellem lenyomatát és az én személyiségemet, világlátásomat is. Képzőművésznek lenni hivatást jelent, nem foglalkozást.

Egy festő akkor is festő, amikor éppen nem fest. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy mű gondolatokat, érzelmeket ébresszen, hogy a szó legnemesebb értelmében eszköz legyen. Egyik kedvenc íróm, Kafka szavai szerint a mű „…a fejsze a bennünk lévő fagyott tenger megtörésére”. Festményeimet mágikus realistának, mitológiateremtőnek, látomásos lírai naplóknak is nevezhetjük, azonban a képek így is többnyire nehezen besorolhatók, szerteágazók. Egyéni festői hangom, festészeti stílusom köti össze őket.

Tovább az orszagut.com cikkére >>>

 

(Szorongatott idill. Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Polcz Alaine, Mészöly Miklós levelezése 1955–1997. Jelenkor, 2021; Polcz Alaine: Magam világa. Jelenkor, 2022; Szávai Géza: Az életed, Polcz Alaine. Asszony a hátországban. Pont Kiadó, 2021; Szávai Géza: Az élet és Mészöly Miklós – a templom és kilincse? Pont Kiadó, 2022)


V. Gilbert Edit (fotó: Kunvári Gábor Kép forrása: muut.hu)

Négy képeskönyvről írok. Azaz négy könyvről, amiben fotók is találhatók, s amelyekben három házaspár érintett valamiképpen. A Szorongatott idill Mészöly Miklós és Polcz Alaine, valamint Lengyel Balázs és Nemes Nagy Ágnes barátságának lenyomata levelezésükben és más szövegeikben. Az élet és Mészöly Miklós – a templom és kilincse, valamint Az életed, Polcz Alaine. Asszony a hátországban Szávai Géza visszaemlékezése barátaira, ahol nagy szerepet kap felesége, kiadójuk vezetője, Szávai Ilona is.

A korabeli íróházaspárok száma növelhető lenne (Szabó Magdával és Szobotka Tiborral, Weöres Sándorral és Károlyi Amyval, Nagy Lászlóval és Szécsi Margittal stb.). A redukciót a 2022-es év dupla centenáriuma indokolja: Nemes Nagy Ágnes és Polcz Alaine tavaly lettek volna százévesek. Az ennyire kerek évfordulók természetesen megnövelik a különböző kiadványok, folyóirat-különszámok megjelenésének intenzitását; a számos publikáció közül én két kiadó termékeire fókuszálok most, ez a Jelenkor és a Pont Kiadó. A negyedik kiadvány ugyanis ugyancsak a Jelenkornál látott napvilágot Magam világa címmel. Ez egy szép kiállítású emlékkönyv Ablonczy Anna összeállításában, aki Polcz Alaine élete utolsó szakaszának kísérője, munkatársa, általában magnóba mondott naplóinak, emlékezéseinek számítógépbe írója

Tovább a muut.hu cikkére >>>

 


Kovács Kati Fotó: MTI

Kovács Kati a Heves vármegyei Verpeléten született. Apja teherautósofőr volt, szülei válása után édesanyjával és két testvérével maradt. Első húsz évét Egerben élte le, kedvenc időtöltése a sportolás volt, ami egész életét végigkísérte, szenvedélyes teniszező. A zenével középiskolás korában kezdett ismerkedni: a gimnázium amatőr zenekarával Little Richard-dalokat énekelt, otthon Ella Fitzgerald előadásmódját próbálta utánozni. 

1962-ben jelentkezett először a Magyar Televízió tehetségkutató műsorába, a Ki mit tud?-ba, de már az első rostán kiesett, az indoklás szerint: „amit ő csinál, az nem éneklés, hanem inkább ordibálás”. 

Tovább a magyarnemzet.hu cikkére >>>

 

 

A Műcsarnokban nyílt meg a kortárs magyar szobrászművészet egyik legkiemelkedőbb, nemzetközileg is elismert képviselője, Farkas Ádám szobrászművész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja kiállítása, ami az eddigi hat évtizedes életmű jellegzetes fordulópontjait, formai átalakulásait emeli a középpontjába.  A kiállítás megnyitóján bevezetőt mondott Szegő György DLA, a Műcsarnok művészeti igazgatója, az MMA levelező tagja, a tárlatot Keserü Katalin művészettörténész, az MMA rendes tagja nyitotta meg. Az eseményen részt vett Richly Gábor, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

 


Fotó: Kalicz Máté / A fotó forrása a Hodworks fb-oldala / tanckritika.hu

…a meztelen koreográfus például metaforaként sem utolsó. Itt-ott kicsit mégis tuningnak hat.

„Learning the kindness of living” – a kifejezést az előadás egyik szereplője a darab végén saját izzadságával írja fel a padlóra. Leszámítva, hogy ezt itt komolyan is gondolják, vajon mennyiben különbözik a „look on the bright side of life” maximájától, amit a keresztre feszített Brian énekel a Monthy Python klasszikusának fináléjában? Mondhatnánk, hogy az előbbi kiszólás/kiírás egy folyamatos fejlődés még le nem lakott ajánlása, utóbbi pedig a bölcsek köve bizsuként történő piacra dobása. Ami igaz is, de azért mindketten közeli rokonai a „Gondolkodj pozitívan!” idült imperatívuszának. A lényegi különbség nem a mondatok között van.

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

 


Martina Hefter – fotó: Maximilian Gödecke / forrás: litera.hu

Martina Hefter kapta a Német Könyvdíjat. Han Kang politikai álláspontja miatt utasítja vissza Nobel-díjának ünneplését. Noam Chomsky új könyvében az Egyesült Államok politikai túlkapásait járja körül. John Steinbeck jelöletlen forrásokat használt kultikus könyvében. Heti külföldi hírösszefoglalónkat olvashatják.

Martina Hefter kapta a Német Könyvdíjat 

Martina Hefter ‘Hey guten Morgen, wie geht es dir?’ című könyve kapta idén a Német Könyvdíjat, olvasható annak honlapján. A legjobb német nyelvű regénynek járó elismerést minden évben a Frankfurti Könyvvásár nyitásának előestéjén adják át, a zsűrit két író, négy újságíró és egy irodalmi könyvkereskedő alkotja. Az eddigi győztesek között olyan nevekkel találkozunk, mint Robert Menasse vagy Terézia Mora. A 2024-es nyertes, Martina Hefter regényének főhőse, Juno egy lipcsei performanszművész, akinek napjait a szklerózis multiplexben szenvedő férjéről gondoskodás teszi ki, ebből éjszakánként egy nigériai romantikus csalóval folytatott függőségi dinamikába menekül. A történet kulcskérdése, hogy ki használja ki a másikat ebben a viszonyban; mi történik, ha a virtuális játék és a valós vonzalom közötti határ elmosódik. 

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 


Jelenet a Jajjistenem című előadásból. Fotó: Kincses Gyula Forrás: kultura.hu

Bukta Imre festőművész képeinek figurái elevenedtek meg a Nemzeti Táncszínházban, ahol a Jajjistenem című előadást követő beszélgetésben az árokból hazatalicskázott falubeliektől a csodán át a templomtoronyra néző budiig sok mindenről szó esett.

Biciklivel vagy a kezükben tartott gereblyére, vasvillára támaszkodva, tétován érkeznek meg a Bukta-képekről ismerős „falusiak” a Nemzeti Táncszínház impozáns előterébe. Nem mindennapi látvány ez itt, egy kerítésekkel körbevett budai park közepén. Fehér gumicsizmában, otthonkában, szedett-vedett göncökben, idegenül mozognak ebben a közegben. Stravinsky Tavaszi áldozata szól, ám ők mintha kívül maradnának a dinamikus zene ritmusán, ahonnan ők jöttek, ott még az idő is lassabban telik.

Tovább a kultura.hu cikkére >>>

 


#290040 Fotó: Fortepan / Béla I. Barabás

Különös fotó bukkant elő néhány hete Kanadából: távoli üzenet a magyaroknak 1956-ból, egy amerikai anyahajóról. A fedélzeten hatalmas betűket formázva veszi fel az alakzatot a legénység, a jenki matrózok magyar nyelvű felirattá állnak össze: Isten segítsen. Vajon mi lehet a kép története, és ki az az ismeretlen tengerész, akinek a kezdeményezésére magyarul üzentek a Coral Sea fedélzetéről? Szolidaritás, fohász, a magára hagyott forradalom előtti tisztelgés – a 200 ezer ’56-os menekült egyike adományozta a Fortepan 200 ezredik fényképét.

Képsorozat helyett kivételesen egyetlen fénykép jelenik meg ezúttal a Fortepan válogatásában, ráadásul ez a fotó a 200 ezredik darab Magyarország privát fotóalbumában. A felvétel 1956 végén vagy ’57 elején készülhetett, egy Nápoly mellett horgonyzó amerikai anyahajó látható rajta madártávlatból. A USS Coral Sea fedélzetén a katonai repülők között különleges alakzatban állnak a tengerészek, magyar nyelvű feliratot formázva: „Isten segítsen”.

Tovább a hetifortepan.capacenter.hu cikkére >>>

 


Kép forrása: adrot.hu

„Itt lakájokat tenyésztettetek /
özönével tíz év alatt, /
érdem volt a jellemtelenség: /
hogy győzzük most a jó utat?
(…)
E tíz év a javunkra válik, /
ha kijártuk az iskolát: /
zsarnokot többé ne növesszünk, /
akármilyen ígérgetéssel /
húzza nyakunkra az igát.”

– mondja az egyik legfontosabb ismeretlen versében Weöres Sándor, míg Hamvas Béla hozzáteszi, hogy

„Eleinte azt hittem, hogy a mai nevek csak azért maradnak fenn, hogy azokat még ezer év múlva is leköpjék. De túl jól ismerem a magyarokat. Azonnal elkezdtek mentségeket koholni, elkezdtek sugdolózni, hogy mennyire szenvednek, miközben vastag összegeket gyúrtak zsebükbe a libapecsenyén hízott vértanúk. Fogadok, hogy a történelembe, mint mártírokat jegyzik fel őket, e koszos és ripők söpredéket, dicsőítik egymást, és bevezetik egymást a történelembe, óvatosan Berzsenyi és Csokonai, Petőfi, Bartók, Csontváry, Arany és Kemény közé, ahelyett, hogy rémpéldaként mutogatnák őket a panoptikumban: íme, akiknek drágább volt a selyem nyakkendő, mint ezerkilencszázötvenhat.”

– és mindez 2024 október huszonharmadikán különösen fontos lehetne, ha nem felejtettük volna el.

Tovább az adrot.hu cikkére >>>

 

 

 
Peggy und Marco Lachmann-Anke képe a Pixabay -en.
Kép forrása: zene.hu

 

Október 23-án, a nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódóan számos múzeum és kulturális intézmény díjtalan belépést kínál Magyarország szerte.

Budapest jelentős helyszínei, mint a Terror Háza Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, és a Szépművészeti Múzeum különleges programokkal várják a látogatókat.

Vidéken a debreceni Déri Múzeum, a gyöngyösi Mátra Múzeum, és a Pécsi Jannus Pannonius Múzeum is ingyenesen látogatható, lehetőséget adva a helyi kultúra és történet felfedezésére.

Tovább a zene.hu cikkére >>>

 


Fotó: Nagy Zopán Forrás: tiszatajonline.hu

Emitt: szárnyalt árnyalatok, árnyalt szár(ny)nyalások, amott: Átjáró-szövetek, lelki ablakok, ideg-hálók, levitáló gesztusok kicsapódása, egyensúly-robaja, rianása, kapuk, képzelt dimenzió-átjárók felvázolása, keresése, avagy: átjárás-kísérletek sorozata zajlik a Napok útján is túl, főként a mögöttesből átszivárogva a köztes jelenbe, a jelhagyások jegyében… 

Révész Ákos ezen sorozatainál a gesztusok még intenzívek, de a szín-kombinációk világa lecsupaszított. A fehérségbe, meditatív ürességbe áthajló, át-ájuló árny-lényeken (mindinkább szervetlen szerveik által): még megvillan némi vércsepp, élet-persenés… Minimális ér-csepp kifakadások még pislognak, lassítva lüktetnek (a) bezuhanások vagy áttörések előtt, de a képek a színeken előtti tér-időkbe, sérülékeny szférák, illetve kvázi-kerubi tartományok felé tartanak… 

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal