VideóAz MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Kötetek, kritikák, recenziók, interjúk és laudációk“Rádgördül az idő. Betemet. Nehéz felelni arra a sokszor feltett – ámde megválaszolatlanul maradó – izgalmas kérdésre, hogy létezik-e női költészet. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a magyar költészet női ága (hajtása) alapvetően elégikus-tragikus világlátású. Bölcselkedés és moralizálás helyett inkább vonása az egzisztenciális beállítódás, mely kész arra, hogy a legapróbb hétköznapi élményt is létélménnyé varázsolja. Egyszerre terjeszkedik felfelé és lefelé, hisz egyaránt jellemzője a kozmosz végtelenségének misztikus megtapasztalása és az anyagba szállás ősi, mitikus élménye (terra mater – a föld mint női princípium). A köztudatban élő női csevegő hajlammal ellentétben előnyben részesíti a szigorú, zárt formát, így sokszor a vers feszültsége éppen e határokat nem ismerő szenzitív nyitottság és a mértéktartó, fegyelmezett forma kontrasztjában rejlik.
kabai lóránt meghirdetett kiállítása a Roham bárban nem valósult meg, mert a helyet nagyhirtelen bezárták, elhallgattatták, én meg azt gondolom, szerencsés vagyok, mert a diktatúra ilyesféle, „önműködő” megnyilvánulásai nem befolyásolnak pl abban, hogy mégiscsak azzal foglalkozzak, amivel terveztem, hogy fogok, kabai rajzai (nevezzem most így) hozzáférhetőek, megkereshetőek a régi honlapján is, többek között, hiszen nem ő lett betiltva, tulajdonképpen semmi nem lett betiltva, csak megint jelezve van, miheztartás végett, hogy ki itt a házmester, meg lettek csörgetve a kulcsok, szót se többet erről, minek. Kántás Balázs 1987-ben született Budapesten. Költő, műfordító, kritikus, jelenleg az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának ösztöndíjas PhD-hallgatója. Ez a hatodik verseskötete. “Kántás Balázs a 2013-as könyvhét alkalmából megjelent, a szerző eddigi Celan-kutatásait összegző terjedelmes tanulmánykötete tíz hosszabb fejezetből, önállóan is olvasható nagytanulmányból áll össze. [...] Molnár József Vácott született 1961. szeptember 6-án. Jelenleg is szülővárosában él. Költő, újságíró, mozdonyvezető és az élet egyetemes kérdéseinek megszállott kutatója. Álmában és verssorokat körmölgetve az ember kocsis módjára hajthatja az időt – visszafelé is. Ennél elemibb tapasztalat, ha a múlt tör be az ember életébe, mint most az enyémbe is. Vagy negyven év távolából. Mintegy négy évtizeddel ezelőtt, valamikor a hatvanas évek második, a hetvenes évek első felében íródtak ugyanis ezek az elfeledett, nyomdafestéket elvétve s későn szagolt, most azonban váratlanul előkerült versek. Esszék, tanulmányok, kritikák Kántás Balázs 1987-ben született Budapesten. Irodalomtörténész, kritikus, jelenleg az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának állami ösztöndíjas, utolsóéves doktori hallgatója. Elsődleges kutatási területe Paul Celan költészete és magyarországi recepciója, emellett a kortárs magyar irodalom aktív kritikusa is. Három kritikakötet, három Paul Celanról szóló kismonográfia, valamint egy nagyobb tanulmánykötet szerzője. Ez a nyolcadik nagyobb terjedelmű szakkönyve. “A kortárs lírában bizton állíthatom, hogy hagyománnyal dolgozik Nagy Zsuka. Értem a hagyomány alatt a nyelvi játékosságot, szavak összehúzását, ezekkel való technikai bíbelődést. Hagyományról természetesen izgalmas beszélni egy olyan környezetben, amely önmaga teremti meg hagyományait, hagyományosnak nem mondható eszközökkel. Mert a hagyomány mit is mond ki? Régről megszokott, rutinosan művelt dologról van szó, amit Nagy Zsuka első köteténél meg kell említenünk: lírája kortárs hagyomány. “Tatár Balázs János Aki gyerekként ült a sparhelt melletti kisszéken órákon át, hallgatta a tollfosztó asszonyok egymásba fonódó meséit, aki ott lehetett kukoricahántáskor az egymást követő őszi estéken és egyszerre hallotta a mesélő asszonyokat és a hersegő kukoricacsuhé hangját, emlékszik rá, a történetek alatt többnyire a furfangos teremtés izzott (trükkös nők és férfiak szex előtt, közben, után). [...] A szerző első regényében “teljes fegyverzetben” áll ki az irodalom porondjára, meglepően biztos érzékkel vezeti olvasóját két, helyenként kimondottan egzotikus, máshol nagyon is hétköznapi történéseket felvonultató, [...] "Lesi Zoltán második verseskötetében apák, anyák és gyermekek bolyonganak. Mégsem egy család története ez, hiszen a család fogalma egyáltalán nem magától értetődő ebben a költészetben. Lesi verseiben a lírai nézőpont vándorlása az életesemények személyközi hullámzását jeleníti meg. [...]" Születik még vers és születik olvasó. Hogy mindig egymásra találnak-e, komisz kérdés. Bízzunk. Igaz ugyan, hogy a kíváncsi olvasó néha bosszankodva félbe-szerbe hagy egy versnek mondott valamit. De vannak szerencsés örömteli pillanatok az életében: felfénylik előtte egy igazi vers. Mondjuk, a Lesi Zoltáné. Meglepődik. [...] Versek és esszék Hungarovox Kiadó, 2012
ISBN: 9789639908635 Napkút 2013 A kötet megjelenését Budapest Főváros IV. Kerület Újpest Önkormányzata támogatta „Merj élni, meghalni bárki tud!” – Ez a mondat állt Frida Kahlo, barátnőjétől kapott kis fekete füzetében, amibe aztán éveken keresztül különleges ételek receptjeit és saját gondolatait jegyzete. "Amikor a gyermek gyermek volt, karját lóbálva ment, patak helyett bőgő, nagy folyót akart, s e tócsa helyett a tengert" - kezdődik Wenders filmje, a Berlin felett az ég, ezekkel a szavakkal, tovább is van, de ma reggel megállítjuk a filmet, és egy könyvet veszünk elő, Hegyi Botos Attila első verseskötetét. A címe: Rögnyi ég, és így kezdődik: Szőke Imre prózája első olvasásra zavarba ejtő. Az olvasó nem tudja, élőbeszéd-szerű személyes sztorikat mesél-e neki valaki, vagy pedig „behúzták a csőbe” és a kortárs szépirodalom magaslati ritka levegőjét szívva teljesen fiktív dolgokat beszélnek el épp. A valóság valahol mindkettő és egyik sem. A novellákban a szubjektum és a szabadság, művészet és magatartás kérdéseit boncolgatja a szerző. A társadalmi háttér ábrázolása fontos számára, ezen keresztül mutatja be figuráit és mondanivalója megfogalmazásában is ez szolgál háttérként, súlyos kulisszaként. Szőke írásaiban hangsúlyosak a lokalitások, a különböző városrészek, helyszínek (Budapest, Kőbánya, Csepel, Bécs etc.), ezekkel, valamint a kötet első novellájának metaforikus főmotívumával, a Dunával élesen körülhatárolhatóan kirajzolódik egy közép-kelet-európai kortárs prózaíró profilja.
Minden mozdulat ismerős a Lázból. Tudom, mi az, hogy egy könyvet találomra felütni (hogy választ adjon a kérdéseinkre), tudom mi az a “bucsu”. Tudom, mi az, hogy bejárósinak lenni, egy vidéki iskolában felnőni, hogy aztán egy nagyvárosban munkát és albérletet találjunk – elkezdjünk élni... Kókai János a folyamatosan bomló, pusztuló világ krónikása, aki higgadtan veszi tudomásul, hogy sem művészet, sem szerelem nem képes megváltani az embert. Ám semmiképp ne gondoljuk, hogy ez valamiféle monotóniát, erőtlenséget jelent, ellenkezőleg: a groteszk, az abszurd, a fekete humor, az elégikus, vagy éppen bensőséges hang mind-mind jelen van ebben a költészetben... Őszintén irigylem Boldogh Dezsőt. A könnyedségét, a harmóniáját, a szövegkezelésének természetességét. Évekkel ezelőtt elindult egy úton, és végtelen nyugalommal megy előre, mint - hogy eljátszunk ennek az újabb kötetének a címével - az igazán jó kamionsofőr, aki fáradhatatlan, aki éjszaka is dolgozik, de nem alszik el a volánnál, mert az övé az az út, amin halad. 
|
