Hangtalan országba tévedtem én, ahol minden hangtalan volt, minden hangtalan, de nem csak kívül: csontig, velőig hangtalan, hangtalan, hangtalan, hangtalan, hangtalan.
Harminc körüli nő kezében esernyő- vel, még lány. Szivárvány színeire világított díszlet egy fotószalonban. Napfény és eső örök kapcsolata sejlik, inkább a színek dominálnak. Valamilyen oknál fogva visel egy pár fülbevalót is.
Azt mondom lépj túl az alkonyon továbbá hajnalon szép a vár, szebb a kereszt Az van mit épp szeretsz mit kedvvel megéltél más bajának mása egész más a vágya s az övé sem valós – a város
Deréktól lefelé egy pár szandálnak és szoknyának képe is elég ahhoz, hogy már fel is idéződjön bennem az a nap, amikor anyád fogta a kezemet, nekem csak ez a kép maradt meg, ahogy látom a szoknyáját. Lábszárig ér. Ennyi jut eszembe arról a napról, hogy anyámnak is lehetett pont ilyen szoknyája, az mégis másképpen természetes.
Így sem csodáltam arcot még, nem találtam rá mondhatni ilyen furcsa módon. Koppenhágai rádióreklám. Arc egy komolyzenei flashmobról. A szemöldök íve és az orr. A profil. Nem szemben áll, a kamera oldalról mutatja, az arcot mégis látom, és ismerem, mint a ház előtti fákat, mint a vizet.
Hogy elváltunk egymástól a mindenki szó szíven döfött, mert én veled és nem akárkivel reméltem remegve az eget. Védtelen álmomban félúton menybe menet a létra foka ismét letört.
A semmit bámulva kucorgok, hallgatom lépteid szétfoszló neszét, amint alakod elnyeli a kapun túl nyüzsgő hajnala. Sóhajom hangtalan koccan kerengő kőrfolyosók hajlatán.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
