Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal


Néhány napja vendégségben voltam
és ott is aludtam.
Valaki azt mondta reggel:
„ebben a pizsamában
úgy nézel ki, mint a nagyapám”.
„Nem – mondtam én – ebben a pizsamában
én a saját nagyapám vagyok.
Annak idején meghaltam vele,
most pedig ő él bennem.”

 



A zongora
– most jut eszembe, hökken meg Leó –
úgy vicsorítja a fogsorát,
mint sok dühös oroszlán,
amikor egy nagy fogsort csinál együtt.
Csakhogy a zongora
szépen muzsikál meg zenél és szól,
az oroszlánok meg csak
horkolnak-brummognak-hörögnek
összevissza.

 



Sehogyan sincs hajnal,
pedig már fél négy is lehet.
Hát ez mi a fene? –  mondja Leó,
Bizonyára nagyon tél van
vagy pedig a hajnal
a sötéttől nem látszik.

 



Ajjaj, a spenót!
– tűnődik ismét Leó –.
Zöld, fű-szerű vacak,
hiába fűszerezed.
De "sicc, mind megenni" –
mondja anya –,
"ettől leszel derék legény,
mint Popeye"
(s popejnak olvasod – tudod).
Hogy a csuda vinné el!

 



Az iskola már kezdi
szorítani a lábam.
Ezért is sántikálok,
főleg rosszban.
Vagyis, csak úgy sántikálok,
minden hátsó gondolat nélkül,
különösen csütörtökön.
El is késem, persze.
Nem én tehetek róla,
hogy éppen csütörtökön
az első óránk matek!

 

 



Pih!
A sajtkukac nem is állat.
Csak amolyan
giliszta-bébi féreg,
s még ha
akarnám is,
én bele se férek.
Meg különben sem
fészkelődöm annyit
és kész!

 



Tudnotok kell,
hogy én gurigázom
a hordókkal,
amikor mennydörgés van,
ettől zajos az ég.
Csak néha
rágurítom a lábamra is –
olyankor villámlok.

 



Azt hiszem,
egyelőre tűzoltóparancsnok leszek.
Nem baj, hogy nincs bajszom,
meg trombitálni sem
tudok éppen.
A szirénázáshoz
annál jobban értek.
Őrültül szirénázva
felmászom
a lángoló felhőkarcoló közepéig
(tűzoltólétrán persze)
és számba röpül
a sültgalamb.

 

Kakasmunka
                  - Berennek -                               

Kakas vagyok,
s mit csinálok?
Hát egész nap
kapirgálok.

 

 

Amint kilépsz az utcára,
mintha bábszínházban lennél – szereplő:
először az egyik lábaddal lépsz,
aztán a másikkal,
óvatosan,
semmi kockázatot nem vállalva.
Kikerülsz minden követ,
elkerülöd a járókelőket,
beveszed az irányt a buszmegálló felé.

 

Hétfő van.
Már szinte hétvége.
Csak néhány munkanap,
néhány hányás,
ünnepek.
Aztán
péntek és szombat lesz
megint.

 

Három róka meg egy nyúl,
vajon köztük ki az úr?
Három róka jó ravasz,
de a nyuszi elszalad.

 


December huszonegyedikén
szépen öltözzetek ám fel
a világvégére.
Hogy szép öltözetben
(öltönyben, nyakkendőben,
ruhácskában, szép cipellőben)
haljatok majd meg.
Ami engem illet,
én valószínűleg átaluszom
a kataklizmát
és pizsamában leszek,
paplan alatt.
Így aztán lemaradok majd
a világvégéről.

 


száj a szájon
méz a mézben
kéz a kézben
kés a májon

 



És a papírszalvétával
tudtok-e bánni?
Először is egyetek mákos tésztát.
Aztán jól törölgessétek meg
a szátokat a szalvétával
és kész is van a szép
fekete-pöttyös repülőgép,
csak össze kell hajtogatni

 

Magamból szeretnék verset írni.
Nem magamról.
Csak úgy, ha én
vers lennék egyszer.
Prózavers. Poénos.

 

kitárom kabátomat
a halleluja-szívű szélbe
s fenyőfát harap mellembe
vásott sugaraival a nap
a nap
-- melyben meghalt kisgyerekek
fekete kesztyűi  imádkoznak szüntelen –
hegyekkel és kávéházakkal
labdázik bennem
akár nehéz evezőjével kharón
de nem melegít ha fázom

 

 


Ó, istenem, mivé lettem,
már más alszik
énhelyettem.
Már más alszik énhelyettem,
álmomba is őt helyeztem.
Ő is alszik már helyettem.
Ő is éber már helyettem.

 



Mostanában
egyre többet alszom.
Gyakorolom a halált.

 

Tömöríteni kellene.
Többet mondani -
kevesebb szóval.
Hogy ne lehessen nyírni
a verset ollóval.

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal