Keresés a honlapon:

Asztalos Morell Ildikó: Egy szó

Hogy elváltunk egymástól
a mindenki szó szíven döfött,
mert én veled és nem akárkivel
reméltem remegve az eget.
Védtelen álmomban 
félúton menybe menet
a létra foka ismét letört.

A semmit bámulva kucorgok, 
hallgatom lépteid 
szétfoszló neszét,
amint alakod elnyeli
a kapun túl nyüzsgő hajnala.
Sóhajom hangtalan koccan
kerengő kőrfolyosók hajlatán.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-08-02 14:55:55

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.