Szemle

Hogy a Kádár-kor irodalma jelentősebb lett volna? Gács Anna, Karafiáth Orsolya, Lengyel Imre Zsolt és Selyem Zsuzsa nem így látja. A kérdés ráadásul szerintük bonyolultabb, mint amilyennek elsőre látszhat.

Tovább a magyarnarancs.hu cikkére >>>

Itt és most nekünk szól Zsótér Sándor Brandja, hozzánk intézi a kérdéseit az előadás, és erre folyamatosan emlékeztet is minket, a valóság egyre-másra beszökik a fikcióba. A megvilágításnak hála a közönséggel szembeni üvegajtókon egyszerre látjuk Budapest látképét (az előadás a Nemzeti legtetején, a Kaszás Attila Teremben kapott helyet) és egyszerre önmagunkat, a közönséget visszatükröződni.

Tovább a 7ora7.hu cikkére >>>>

Egy lista, amely minden évben vihart kavar. Idén talán azért, mert szinte összemérhetetlen teljesítmények kerülnek egymás mellé. Egy biztos pont van: ezek az emberek hatással vannak a színtérre...

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

„Borbély Szilárd mellbevágó életrajzi fikciója után minden porcikánkban érezzük majd az életet. De főleg a szívünkben és a gyomrunkban” - írtuk a Nincstelenekről pár hónappal ezelőtt. A tragikus hirtelenséggel elhunyt debreceni egyetemi tanár, költő és regényíró 2013-ban robbant be az irodalomba igazán első és egyetlen regényével, a Nincstelenekkel, amit minden rendes év végi szavazáson a legjobbak között emlegettek, a Könyvesblogon a legjobbnak választottunk. Mészöly-díjat kapott, az Aegon Művészeti Díj legjobb 10 könyve közé választották regényét.

Tovább a konyves.blog.hu cikkére >>>

A kilencven éve született Koszta Rozália (1925–1993) gyulai festőművészre való emlékezés

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

A múlt ünneplése és aláírásgyűjtés a jövőért. A Vigilia folyóirat a napokban ünnepelte fennállásának nyolcvanadik évfordulóját. Egy sokszínű és izgalmas felolvasóest keretében emlékeztek meg a régi és jelenlegi szerzőkről, szerkesztőkről – a folytatás reményében. – Ott jártunk.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

Valódi hiány pótlására vállalkozott a győri Vaskakas Bábszínház, amikor elindította dráMAImesék című sorozatát. A tervek szerint hét kötetben gyűjtik össze a bábszínházakban bemutatott kortárs darabokat. Illetve: természetesen nem minden darab egészen új, de napjainkban mindegyiket átgondolták, átformálták – újrahasznosították.

Tovább az olvassbele.com cikkére >>>

Nem, ez nem az ókori temetkezésről szóló tanulmány, hanem egy amerikai fotóművész legújabb projektje, amelyben élő embereket zúdít le mézzel, majd egy fotósorozaton örökíti meg a szokatlan látványt.

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

Vérszívás, lerongyolódás, leblokkolás, sértettség – az írás korántsem arról szól, hogy pár hónapra elvonulunk, hogy egy idilli tóparton regényt írjunk, ennek ellenére egy friss kutatás szerint a britek hatvan százaléka választaná ezt a hivatást. Magyar írókat kérdeztünk az írói lét kegyetlen oldaláról.

Tovább a vs.hu cikkére >>>

A Közép-Európa Táncszínház (KET) márciustól meghirdeti ’Nyitott próbaterem’ projektjét, ami nem más, mint hogy adott időközönként kinyitja próbatermének ajtaját és bepillantást enged szakmai munkájába.

Tovább a 7ora7.hu cikkére >>>

Mi a helyzet a térségünkben? Folytatjuk az 56. Velencei Biennálé nemzeti pavilonjainak bemutatását; a közép- és kelet-európai régió néhány országában néztünk körül!

Tovább az artportal,hu cikkére >>>

A jelentős irodalom kisebbségi irodalom, mert olyan nyelven beszél, amin addig nem szóltak. Hogy az utóbbi években ennyi szótlan kisebbség – hajléktalan paraszt, ingázó, munkás, meleg, transznemű – jut szóhoz, egyszerre öröm és szégyen. Az örömöt nem részletezem. A szégyen miértje messzire vezetne. De álljon itt még egyszer: szégyen, miféle országban élünk. – Sipos Balázs recenziója.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

A közelmúltban audio-narrációval volt látható a Tünet Közhely című előadása. A látássérült Kovács Judit beszámolót is írt élményeiről.

Tovább a szinhaz.hu cikkére >>>

„A nyitottság jegyében" címmel nyílik kiállítása Bartusz György szobrászművésznek 2015. március 9-én a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának szervezésében.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

Nemrég jelent meg a magyar történelem tényein alapuló, gyerekeknek szóló kalandregény-folyamod kilencedik kötete, A holló a napba száll. Hogy Johnny Fortunate kalandjai ezennel véget értek-e, még nem tudhatjuk… Mindenesetre több mint tíz éve kezdted írni a sorozatot. Hogyan lesz egy magyar-történelem szakos tanárból regényíró? Hogyan alakult a pályád?

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Kedden délután közel egy órás tanácskozás után meghozták döntésüket a Nemzet Színészei: Bitskey Tibor helyére Andorai Pétert választották meg.

Tovább a szinhaz.hu cikkére >>>

A Ludwig Múzeum jelenlegi kiállításai következetesen hasonló, már-már homogén szempontok szerint szerveződnek: az állítólag az intézmény elmúlt huszonöt évével foglalkozó újrarendezett állandó kiállítás, illetve Jasmina Cibic építészet, design és politika kapcsolatát vizsgáló kisebb volumenű, mégis erős és jól felépített kiállítása is a kelet-európai régióra összpontosít és a politikai művészet lehetőségeivel foglalkozik. Az Egzisztenciátokat szerződés szavatolja is illeszkedik ebbe a regionális trendbe, ugyanakkor Ciprian Mureşan egyéni kiállításának témái közé tartoznak a posztszocialista örökség felvállalásának és feldolgozásának problémái is.

Tovább az apokrifonline.wordpress.com cikkére >>>

A Színről színre lírai monológjainak egy része mintha családtörténetek krónikájából került volna ki – ilyen az első ciklusból a Költöztetők (amelynek hangja és logikája a gyermekit illuzionálja), a gazdag és összetett Méhkirálynő (amely egy elvetélés esetét járja körül) vagy a kötet egyik legerősebb darabja, a Talált gyerek (amely mintha egy árvaházi gyerek távlatából szólna). Mindhárom az anya(ság) és apa(ság), a gyermek (-vállalás, -nélküliség, -elveszítés) helyzetéhez és egyben képzetköréhez kapcsolódik, amely a művek egy részét eredendően szervezi. Ettől legkevésbé sem független a másik nagy témacsoport, a gyász, halál, veszteség, betegség által dominált szövegkorpusz (Az első búcsú, Abban a pontban tűnni el, Szkafander és mások). Azonban Izsó Zita költészetének számomra legfontosabb tapasztalata az, ahogyan a költői nyelv áramában (amely egyszerre áramlás és villamosság) a világ és annak jelenségei egészen idegenként teremtődnek meg. Úgy idegenként, hogy az bizony delejez, kérdéseim vannak hozzá, és amely akar valamit megszokott világomtól. A szituációk, az életviszonyok nem (teljesen) ismeretlenek, mégis, újra és újra rácsodálkozunk arra, hogy egy mondat, egy hasonlat mire készteti elménk működését, és miképpen tudja galvanizálni agy- és idegpályáinkat.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Vörösmarty jól ismert kérdésére bátran bizonygatjuk, hogy igen, ment a könyvek által elébb a világ, de vajon ebben a fejlődő világban hol az ember? Valóban ment-e elébb az emberi lény? A Homo Ludens Project legújabb bemutatójának középpontjában a különböző korok embereszményei, embertípusai állnak és versenyeznek egymással. A korok kissé sarkítva villannak fel, és néhol didaktikussá válik az előadás, azonban mindennek ellenére végig képes fenntartani a néző figyelmét. Nagyon sok egyedi ötlettel dolgozik, főként a képi, gondolati síkon figyelhető ez meg.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

Egy éves huzavona után februárban bezárt a MODEM, a debreceniek kedvenc kulturális központja. 2006-os megnyitása óta nemcsak országos, de európai szinten is kiemelkedő tárlatok, rendezvények színhelye volt az impozáns épület, a városvezetés döntése alapján azonban gazdasági okokból a korábbi vezetőség szerepét a Déri Múzeum veszi át.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>