Szemle

Ruhák Putyin-ellenes demonstrációhoz, a vízen járás megtapasztalása, gigantikus sárkány diktátoroknak, a magyarok identitáskeresése és a kanadaiak mindenesboltja. Megnéztük az 56. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálét.

Tovább a hvg.hu cikkére >>>

A 86. Ünnepi Könyvhét és a 14. Gyermekkönyvnapok újdonságai

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>

Ágoston Zoltán írása Keresztesi József a Janus Egyetemi Színházban bemutatott Szerelmem, Majomúr avagy nagy esők Londonban, Afrikában című darabjáról.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

Önerőből húzta fel az önszerveződő kortárs magyar képzőművészet oszlopfőit az idén először megrendezett OFF-Biennále. A teljesen állami finanszírozás nélkül létrejött, több mint száznyolcvan programmal büszkélkedő kortárs művészeti esemény egyszerre megalomán kulturális megmozdulás és grandiózus filozófiahirdetés: igenis lehet összefogással és kemény munkával önerőből is hihetetlen eredményeket elérni a magyar művészeti életben. Stepanovic Tijana kurátorral, a nemzetközi csapat vezetőjével beszélgettünk. INTERJÚ

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

„Trainspotting az uszodában. Úgy vág szájba, hogy beleszédülsz.” – olvasható Dragomán György velős, de rendkívül találó és nem mellesleg figyelemfelkeltő állítása a Holtverseny hátsó borítóján. A két mondat nagyon jól jelzi, mire számíthatunk akkor, ha Totth Benedek első regényét kézbe vesszük. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az eddig elsősorban fordítóként ismert Totth új színt jelent a kortárs magyar prózában, hiszen az a hang, melyen megszólal, társtalan és nagyjából előzmények nélküli a magyar irodalomban. Ha elődöket, modelleket keresünk, akkor elsőre egyértelműen Bret Easton Ellis neve kerül elő. Az amerikai szerző szövegeiben megjelenő, gátlástalan, nihilista, értékrend nélküli, kallódó fiatalokból álló világ lesz megidézve itt is, természetesen jelenkori magyar történelmi, társadalmi háttérrel.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Szeretnék még több szabadverset írni. Nehezebb, mint a kötött forma, de számomra mostanában nagyobb elégtételt jelent. A szabadversben jobban fenyeget a lebukás veszélye. A szabadvers azért buktatja le az embert, mert ott a formát is magad teremted, és rögtön látni lehet, hogy egyedi vagy nem egyedi. Persze, tulajdonképpen a szonettnél is az a nagy kihívás, hogy az a te szonetted-e vagy pusztán egy sokadik szonett. Annak is az a tétje végső soron, hogy sikerül-e magadhoz hajlítani a formát.

Tovább a szifonilne.hu cikkére >>>

Az ember szabadságra van ítélve, mondja Sartre, mivel nemcsak az, ami, hanem amivé teszi magát, és ez a tevés maga a szabadság, de ebben a tevésben benne kell lennie a különböző keretek belátásának, nyugalmának, mert anélkül csak a kapkodás van. Gergely Nórát szabad embernek gondolom és szabad alkotónak, akinél ezt a szabadságot nem a semmi keretezi, mint Sartre-nál, hanem valamiféle otthonosság és bensőségesség. Mert abban a szabadság testesül meg – én így érzem legalábbis, ahogy Gergely Nóra impulzív, magával ragadó nagyvonalúsággal, műfaji megkötöttségek nélkül gazdagítja bensőséges univerzumát – természetes úgy, hogy belátja a művészet kínálta lehetőségek korlátait.

Tovább az ujmuveszetfolyoirat.hu cikkére >>>

Különleges helyszínen, a budafoki Art Quarter Budapest központban, illetve az épület falán mutatkozott be a MIXDOOR elnevezésű projekt, mely a zsonglőrködés és a kortárs cirkuszművészet elemeit ötvözi a vertikális, vagyis fal tánccal.

Tovább a szinhaz.hu cikkére >>>

Rítus és mészárlás, vágy és valóság, egyén és közösség szegül szembe egymással a cannes-i filmfesztivál hátborzongató magyar versenyfilmjében. Nemes Jeles László Saul fia című, kegyetlen műve az első képkockával foglyul ejt, átélésre, tépelődésre és szenvedésre késztet.

Tovább a vs.hu cikkére >>>

Az artPortal vitájában Eperjesi Ágnes képzőművész osztja meg gondolatait. Elsősorban a transzparenciáról beszél, és kifejti, az intézményvezetők, ha akarnák, megoldhatnák a honorárium kérdését is.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

A főként slammerként ismert Simon Márton második kötete rendhagyó lírai beszédmódot képvisel. A Polaroidok pár soros vagy néhány szavas számozott egységei olyan pillanatfelvételeket, benyomásokat közvetítenek, amelyek elsősorban a mindennapok létérzékeléséhez kapcsolhatók. A rövidségre és tömörségre törekvő szövegek a vers mibenlétének újragondolására ösztönzik az olvasót, ugyanakkor felvetik azt a kérdést is, hogy az ilyen típusú darabok csupán verscsírák, vagy tudnak önálló egészként működni.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

Szacsvay László Jászai Mari-díjas színművészt, érdemes és kiváló művészt választották a nemzet színészének kedden Budapesten – tájékoztatott a Nemzeti Színház kommunikációs osztálya. Szacsvay László elmondta: sokat jelent számára, hogy a címet a szakma ítéli oda, a kollégák szeretetét tükrözi.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

Nézem Hencze Tamás kiállításának meghívóját és keresem a címet. Nincs. Felkészülök a meglepetésre, gesztus, tasizmus, kalligráfia, geometria, talán piramisok jönnek, olvasgatok, nézegetem korábbi munkáit, találgatom, vajon melyik irányba indult a művész.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

„Lehet-e erről a világról nem roncsolt nyelven beszélni?” – tette fel a kérdést Krusovszky Dénes a beszélgetés, bár méginkább vitadélután egy pontján. A Petőfi Irodalmi Múzeumban a megszokott Y-generáció című beszélgetéssorozatának legutóbbi alkalmát május 4-én tartották, ahol ezúttal Agota Kristof Trilógia című műve került terítékre.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

Több mint ötórányi előadás, két egymást követő színházi estén át. A Katona József Színház április utolsó hétvégéjén mutatta be Goethe teljes Faustját, Schilling Árpád rendezésében. Minden értelemben jókora vállalás, mind az alkotógárda, mind a nézők részéről. Két előadás, amely nagy mértékben épít a közönség kalandvágyára. A hazai független színház megkerülhetetlen alakjával, a Krétakör életre hívójával, Schilling Árpád rendezővel erről a nem mindennapi munkáról, kultúrharcról, és egy, a bécsi Burgtheaterben készülő előadásról egyaránt beszélgettem.

Tovább az euronews.com cikkére >>>

A rendszerváltás előtti cenzurális esettanulmányokat és kortárs reflexiókat helyez egymás mellé egy kiállítás, a Lehel tér mögött egy rendkívül érdekes lakóház legfelső emeletén. Ott jártunk.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

Huszonhét, címükben női nevet hordozó novellából áll össze Cserna-Szabó András Veszett paradicsom című kötete, a könyv és a novellák címadása eleve képzettársításra sarkall, amire még rátesz Baranyai András pop-artos borítóterve. A színes védőborítón egy Andy Warhol (leveskonzervet ábrázoló) munkáit idéző konzervdoboz látható, címkéjén a szerző nevét egy, az édenkerti bűnbeesést ábrázoló festmény lenyomata választja el a kötet címétől, a hátoldalon ugyanezen konzervnek a túloldalát találjuk, rajta az összetevőkkel (a novellák címében szereplő nevekkel), és egy idézőjelek közti mondattal: „Kibillent az elviselhetetlen normalitásból”. Vagyis paradicsomról van szó, bibliai és konzumtermék értelemben egyaránt, amiből az első a szövegekben felvetett élethelyzetekre, a bűnhődésre utal, míg a második a novellák hatására, vagy mellékhatására vonatkozik: kibillent.

Tovább a magyarszo.com cikkére >>>

A XXIII. Szent István Könyvhét megnyitójának keretében május 11-én, hétfőn átadták az idei Stephanus-díjakat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent II. János Pál pápa-termében. A katolikus szellemiségű kiadók seregszemléjét Erdő Péter bíboros nyitotta meg.

Tovább a gondola.hu cikkére >>>

Három teljesen különböző felfogású, szemléletű művész állít ki a galériában. Az eltérő habitus ellenére sok minden össze is kapcsolja őket. Mindhárman a „kisképzőben” találkoztak, Sántha Péter és Kelemen Dénes osztálytársak voltak, Opánszki Tamás két évvel járt alattuk. A Képzőművészeti Egyetemen viszont Dénes és Tamás voltak évfolyamtársak. Kelemen 2003-ban, Opánszki 2004-ben végzett, Sántha Pécsre került, 2008-ban diplomázott.

Tovább az ujmuveszetfolyoirat.hu cikkére >>>

A Semmi után végre itt a Minden! Janne Teller Semmi című kisregényét megjelenésekor hazájában, Dániában betiltották, majd kötelező olvasmánnyá tették. A nálunk idén megjelent Mindent elkerülték az efféle botrányok, novelláinak témái azonban semmivel sem kevésbé súlyosak és gondolkodásra késztetők, mint az írónő korábbi munkái. Janne Teller novelláiról Szeifert Natália írt a DRÓTon.

Tovább a drot.eu cikkére >>>