Szemle

Csütörtökön délután adták át Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Fehér Klára irodalmi díjat. Az idei kitüntetettek: Csík Mónika költő, lapunk munkatársa Hattyúnyakú című verseskötetéért és Pópopó és Totyka című mesekönyvéért, valamint Magyary Ágnes Az ördög operába készül és más történetek című novelláskötetéért. A rendezvényt E. Csorba Csilla, a PIM főigazgatója nyitotta meg, Csík Mónika munkásságát Tarján Tamás irodalomtörténész, a Fehér Klára Irodalmi Díj Alapítvány kuratóriumának elnöke, Magyary Ágnesét pedig Arany Zsuzsanna irodalomtörténész, kuratóriumi tag méltatta.

Tovább a magyarszo.com cikkére >>>

Azt gondolná az ember, hogy nem készülnek ma már ilyen régimódi művészfilmek – pedig készülnek, a Kukoricasziget a bizonyíték.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

Tippek, trükkök túlélésre? Szabó Péter és Szűcs Teri gyakorlati megélhetés-modelleket dolgozott ki, amelyeket a Katalizátor-díj idei mezőnyében be is mutattak. Egyikük most összefoglalja a terveket.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

“Aki pedig nem olvasott tőled egy sort sem, nem is hallott rólad, vagy amivel foglalkozol, annak nincs az ő számára semmilyen jelentősége, annak ez a siker effektíve nem létezik. Nem hat rá.” Ayhan Gökhan interjúja Bartis Attila íróval sikerről, elfogadásról és elfogadottságról.

Tovább a cultura.hu cikkére >>>

Öt kategóriában összesen 15 film alkotóit díjazták az Uránia filmszínházban megtartott ünnepi gálán, közöttük Gyulai Líviuszt és Zsigmond Dezsőt, az MMA tagjait.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

A képzőművészek számára a jól ismert alkotófázisokon kívül – ihletmerítés, vázlatrajzolás, színtanulmányok készítése – jelentős pozíciót foglal el egy-egy művésztelepen eltöltött időszak. A híres alkotótelepek hagyományai ma már a művészettörténeti tudomány részei. A nyár felé közeledve egy kis érdeklődéssel ma is számos ilyen ösztönző hely és kezdeményezés található. A művésztelepek érdekességét és jelentőségét egy, a Balaton partján megrendezett példán keresztül, a Mámai Művésztelep filozófiáját felvázolva mutatjuk be.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Tamás Gáspár Miklósnak igaza volt, amikor meglepően nagy vitát kavarva azt mondta nemrég, hogy legújabban a Kádár-korban indulókhoz mérhetően nagy íróink nem akadtak. Abban téved, hogy ne volnának kiváló írók a náluk fiatalabbak között, de ilyen névsor nemigen szokott összejönni sűrűn többször egymás után.

Tovább a nol.hu cikkére >>>

Megdöbbentő, új információk a muklákról, Pettson nyugdíjáról, a svéd borsókról és a szingli apákról. Pettson és Findusz írója a Narancsnak!

Tovább a magyarnarancs.hu cikkére >>>

Mi a közös a rockkoncertben és a tüntetésben? Hogyan oldódik fel a tömegben az egyén, miként vesztjük el önmagunkat a sokaságban? Ábrázolható-e ez a folyamat? Horváth Éva Mónika interjú.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

Temesvár nem csak három ország és három kultúra metszéspontja, hanem most egy időre egy egész régió színházi találkozópontjává is válik. Balázs Attila, a május 23-30. között megrendezésre kerülő TESZT Fesztivál és a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója mesélt a helyi sokszínűségről, nyitottságról, és arról, hogy ezeket mi módon tükrözi a fesztivál.

Tovább a 7ora7.hu cikkére >>>

Ismét itt a Budapesti Nemzetközi Cigány Filmfesztivál az Örökmozgóban. Ismét feltehetjük magunknak a kérdést, amit a filmprogram számos alkotása: az a hely, ahol élünk, igazi otthona-e minden magyar állampolgárnak, származásától, szociális helyzetétől függetlenül.

Tovább a mandarchiv.hu cikkére >>>

Diaszpórában élő, alkotó örmény művészek teljesítményét ismerte el a Velencei Biennálé 56. Nemzetközi Képzőművészeti Kiállításának zsűrije a legjobb nemzeti pavilonnak odaítélt Arany Oroszlánnal. A zsűri a kiállítás anyagát palimpszeszthez, azaz levakart kézirathoz hasonlította, melynek lapját újraírják. Jó néhány kiállított alkotás esetében olyannyira igaz ez a hasonlat, hogy régi könyvek, kéziratok, fotók képezik a mű anyagát, olyan képek, amelyeket nem a művészeknek kellett levakarniuk, hiszen elpusztultak azok azokban a nehéz időkben, amelyek végigkísérték az örmény nép történetét.

Tovább az ujmuveszetfolyoirat.hu cikkére >>>

Bár Barnás Ferenc második könyve, a Bagatell egy utcazenész mindennapjairól szól, nem kell zeneileg képzettnek lennünk ahhoz, hogy követni tudjuk a regény világát. Ha pedig vesszük a fáradságot, és minden új zenemű említésénél elindítjuk a felvételt a Youtube-on vagy a lemezjátszón, akkor a kötet végére azt is sikerül majd eldöntenünk, hogy egy largo vagy egy andante kíséretében vonulnánk-e szívesebben az oltár felé, és Bach vagy Csajkovszkij melódiáira vajúdnánk-e, ha gyümölcsözőnek bizonyul a házasságunk.

Tovább a konyves.blog.hu cikkére >>>

Bory a találkozón azt is elmondta, az előadás egyik hosszabb távú, projektjellegű célja, hogy nyomon kövesse Ito életútját. Vagyis hogy még legalább ötven évig műsoron tartsák, és megfigyeljék az évek során történő kisebb-nagyobb változásokat.

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

Ruhák Putyin-ellenes demonstrációhoz, a vízen járás megtapasztalása, gigantikus sárkány diktátoroknak, a magyarok identitáskeresése és a kanadaiak mindenesboltja. Megnéztük az 56. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálét.

Tovább a hvg.hu cikkére >>>

A 86. Ünnepi Könyvhét és a 14. Gyermekkönyvnapok újdonságai

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>

Ágoston Zoltán írása Keresztesi József a Janus Egyetemi Színházban bemutatott Szerelmem, Majomúr avagy nagy esők Londonban, Afrikában című darabjáról.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

Önerőből húzta fel az önszerveződő kortárs magyar képzőművészet oszlopfőit az idén először megrendezett OFF-Biennále. A teljesen állami finanszírozás nélkül létrejött, több mint száznyolcvan programmal büszkélkedő kortárs művészeti esemény egyszerre megalomán kulturális megmozdulás és grandiózus filozófiahirdetés: igenis lehet összefogással és kemény munkával önerőből is hihetetlen eredményeket elérni a magyar művészeti életben. Stepanovic Tijana kurátorral, a nemzetközi csapat vezetőjével beszélgettünk. INTERJÚ

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

„Trainspotting az uszodában. Úgy vág szájba, hogy beleszédülsz.” – olvasható Dragomán György velős, de rendkívül találó és nem mellesleg figyelemfelkeltő állítása a Holtverseny hátsó borítóján. A két mondat nagyon jól jelzi, mire számíthatunk akkor, ha Totth Benedek első regényét kézbe vesszük. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az eddig elsősorban fordítóként ismert Totth új színt jelent a kortárs magyar prózában, hiszen az a hang, melyen megszólal, társtalan és nagyjából előzmények nélküli a magyar irodalomban. Ha elődöket, modelleket keresünk, akkor elsőre egyértelműen Bret Easton Ellis neve kerül elő. Az amerikai szerző szövegeiben megjelenő, gátlástalan, nihilista, értékrend nélküli, kallódó fiatalokból álló világ lesz megidézve itt is, természetesen jelenkori magyar történelmi, társadalmi háttérrel.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Szeretnék még több szabadverset írni. Nehezebb, mint a kötött forma, de számomra mostanában nagyobb elégtételt jelent. A szabadversben jobban fenyeget a lebukás veszélye. A szabadvers azért buktatja le az embert, mert ott a formát is magad teremted, és rögtön látni lehet, hogy egyedi vagy nem egyedi. Persze, tulajdonképpen a szonettnél is az a nagy kihívás, hogy az a te szonetted-e vagy pusztán egy sokadik szonett. Annak is az a tétje végső soron, hogy sikerül-e magadhoz hajlítani a formát.

Tovább a szifonilne.hu cikkére >>>