VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Lapszemle
Szakonyi Károly két korszakos remekműve, az Adáshiba és a Kutyabaj is újra hallható volt a közrádión hetek óta futó Archívumi válogatásban (visszahallgatható adás: 07.31. 06:04 és 07:04, illetve 08.09. 17:04), amelynek kulturális hátteréről a szerző egy elfeledett, 1974-es interjú kapcsán mesél. A beszélgetésből felsejlik a hazai rádiódramaturgia aranykora, a szocioriportok ihlette alkotói munka, valamint az a különleges korszak, amikor a Magyar Rádió stúdiói még a színházi élet legfontosabb tehetségkutató műhelyeként működtek. PRAE.HU: Az adja beszélgetésünk apropóját, hogy Várkonyi Zoltán hagyatéka felkerült az OSZK-ba, fel is dolgozták, 27-es fond néven, és a 10-as dobozból egyszer csak előbukkant egy szerző megjelölése nélküli gépirat, egy interjú Radnóti Zsuzsával, amely 1974. március 18-án készült. Radnóti Zsuzsa azt mondja ebben az interjúban: „Szakonyi Károly úgy jutott el hozzánk a színházba, hogy a rádióban hallottam az Albérlet és filodendron című játékát, és utána felhívtam, hogy szeretnék vele találkozni. Elmondtam neki, hogy a rádiójátékától el vagyok ragadtatva, és ebben a furcsa, költői groteszk hangvételbe nagyon szeretném, ha megpróbálna darabot írni.” Ehelyett lett aztán az Adáshiba. Tahi Tóth László játszotta a hangjáték főszerepét, és Marton László mint barátja benn volt a stúdióban. Ő keresett meg, hogy írjak a Vígszínháznak, és ajánlott Radnóti Zsuzsa figyelmébe. Ő hallgatta meg a sugárzott rádiójátékot talán kazettáról. Én is felvettem mindig, nem orsós magnóval, hanem erre a kis vacakra. Amikor 50 vagy 60 éves lettem (Szakonyi 1931-ben született), az egész rádiós életművemet lejátszották, azt felvettük újra, ezt az egészet elvittem a PIM-be, és ott digitalizálták. Nekem is van belőle egy másolat.
A 2026-os Bloomsday programsorozat keretében az Irokéz Galéria Szinyova Gergő képzőművész Manapság, érzések című kiállításának ad otthont. A tárlat a művész közelmúltbeli festészeti munkáiból kínál válogatást: egyrészt visszatekintést nyújt a 2025 őszén az acb Galériában bemutatott Hotel Paradiso című bemutatkozó kiállítás egyes darabjaira, másrészt olyan műveket is felvonultat, amelyeket eddig nyilvánosan nem láthattak az érdeklődők. A prezentáció központi elemét ugyanakkor a kifejezetten erre az alkalomra létrehozott, új festmények alkotják, amely az alkotó festői gondolkodásának aktuális irányait jelölik ki. Tovább a balkon.art cikkére >>>
Pál Ferenc esszéje és egy kapcsolódó brazil posztapokaliptikus regényrészlet. A világszerte tapasztalható szélsőséges időjárás, az Európára és Amerikára boruló hőkupolák, a pusztító aszályok és erdőtüzek hátborzongatóan aktuálissá teszik Ignácio de Loyola Brandão brazil író 1981-ben megjelent disztópiáját, a Não verás país nenhum (’Nem látsz itt már semmiféle országot’) című regényt. Ebben előrevetíti azokat a változásokat, amelyek részben már bekövetkeztek, részben pedig nyugtalanító fenyegetésként állnak előttünk.
Idén is a csíkszeredai Mikó vár ad otthont az évente megrendezett Csíki Jazz-nek. A fesztivál augusztus 14. és 16. között várja a jazzrajongókat, olyan fellépőkkel, mint Yazz Ahmed, a Dresch Mihály-, a Barabás Lőrinc- vagy a Nicolas Simion Quartet, a Wojtek Mazolewski Quintet, valamint a MindTheGap Trio. A tizenhatodik alkalommal megrendezésre kerülő eseményen ugyanúgy találunk minden évben a nemzetközi jazzélet élvonalába tartozó világsztárokat, mint Erdélyben frissen felfedezett zenészeket. Ennek apropóján beszélgettünk Szilágyi Nórával, a fesztivál életre hívójával és egyben motorjával. Mi az oka annak, hogy — szakítva az eddig megszokott júliusi kezdéssel — ezúttal augusztusra tolódott át a fesztivál? Ennek több oka is van. Az egyik, hogy júliusban sokan Tusványoson töltenek pár napot, amivel már két alkalommal is ütköztek az időpontjaink. Most megoldhatónak tűnt, hogy az idei Csíki Jazzt erre odafigyelve szervezzük. Illetve a pályázás szempontjából is sokkal szerencsésebb az augusztusi időpont – volt olyan támogatási lehetőség, amelyet egy júliusi eseménnyel nem, de egy augusztusival már volt esély, hogy elnyerjünk. Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>
Vannak pályák, ahol a toll és a fényképezőgép ugyanazt a megismerést szolgálja: az íróasztal csendje és a sötétkamra fanyar vegyszerszaga nem kizárja, hanem feltételezi egymást. Nádas Péter életműve egyetlen kitartott, mély exponálás volt – a létezés szigorúan pontos lenyomata, ahol a szavak ritmusából és a fény-árnyék összecsapásából születik meg az emberi dráma. Nádas Péter 1942-ben, a háborús Budapesten született. A sors korán felnőtté érlelte: gyerekként vesztette el szüleit. Amikor 1958 nyarán, alig tizenhat évesen félbeszakította vegyipari tanulmányait, döntő fordulatot vett az élete: „Amikor a család végül is reménytelen esetnek nyilvánított, s a nagy kupaktanács tagjai azt javasolták, hogy legyek fényképész, ha már egyszer tanulni nem tudok, az egyik nagybátyámtól kölcsönkaptam egy tüköraknás gépet. Úgy emlékszem, hogy Voigtländer volt, ám meglehet, hogy tévedek és a Voigtländernek nem is volt tüköraknás gépe. Mindenesetre ez volt az első gép a kezemben. Még nem töltöttem be a tizenhatot.”
„Nettó szenvedéspornó”, írta az Egy kis élet című regényről egy Goodreads-felhasználó, és a véleményével nem maradt egyedül, hiszen szikár kommentárja 3 ezer lájkot kapott. Az angolul 2015-ben megjelent kötetet több mint 1 millióan csillagozták és jelenleg 160 ezernél is több szöveges értékelése van a legnagyobb könyvközösségi oldalon. Hanya Yanagihara regénye a megjelenése óta eltelt bő évtized alatt komoly vitákat korbácsolt az interneten. Elbűvölte a kritikusokat és elképesztően erős a rajongótábora. A könyvre utaló mémek elárasztották a Facebookot, a Tumblr Egy kis életes idézetekkel, a Twitter érzelmes beszámolókkal lett tele, a TikTokra egyre-másra töltik fel a felhasználók a videónaplóikat, amik azzal zárulnak rendszerint, hogy könnyek között mesélnek róla, mekkora hatást tett rájuk ez a kötet.
Ünnepnek érezte a ceremóniát Cserhalmi György színész, aki jelentős állami kitüntetést, a Magyar Érdemrend nagykeresztjét vehette át augusztus 20-án. Az elmúlt két év szerinte 1989 óta a legfelkavaróbb időszak volt, most pedig mindenki egyet akar, de teljesen máshogy. A Kossuth-díjas művészt, a nemzet színészét a kitüntetése apropóján kérdeztük közéleti és szakmai ügyekről. Interjú. Ön is megszólalt korábban, bírálva az elmúlt évek állami díjkiosztásának a gyakorlatát. Ezek után milyen volt részt venni „rendszerváltás” utáni díjazottként a mostani ceremónián? Ünnepnek éreztem. Persze a szokásos protokollal együtt, de amikor az ember hallja a harsonákat, a Himnuszt, akkor teljesen másként áll hozzá, mint amikor a televízióban nézi a közvetítést. A hely szelleme is hat. A Parlament kupolacsarnokában jó körbenézni, feltölti az ember lelkét. A társaság is jó volt, a díjátadás után pedig családias, baráti hangulat alakult ki. Tovább a nepszava.hu cikkére >>>
Hagyományteremtő céllal rendezték a kaposvári Vaszary Képtárban az első Betonszobrászati Triennálét. A jövőben háromévente rendezendő kiállítás a betonnal, mint kortárs művészeti médiummal foglalkozik, elsősorban a technológiai innovációra fókuszálva. Pajger-Kovács Lilla művészettörténész, a Vaszary Képtár vezetője a Triennálé ötletgazdája, aki Veress Balázs és Csurgai Ferenc szobrászművészekkel és Szilágyi Csilla üvegtervező művésszel együtt gondolkodva alapította a triennálét. Szervezője és kurátoraként Pajger-Kovács Lilla Szilágyi Csillával, kurátortársával közösen álmodta meg a mostani tárlatot. Tovább az orszagut.com cikkére >>>
A költészet története során az ember mindig új utakat keresett arra, miként fejezhetné ki mindazt, amit a hétköznapi nyelv már nem képes elmondani. A líra évszázadokon át a hangzásból, a ritmusból és a jelentések finom rétegződéséből építette fel saját világát. A huszadik század avantgárd törekvései azonban új kérdést tettek fel: vajon a vers csak akkor vers, ha sorokba rendezett szavakból áll? Vagy képes a látvány, a tipográfia, a tér és a forma is ugyanúgy megszólaltatni a költészetet? Tovább a dunapartmagazin.hu cikkére >>>
„Érvényes, vagy legalábbis érdekessé tehető megközelítési lehetőségeket tehát találunk bőven – ezért is olyan meglepő, hogy a Zug egyikkel sem kezd semmit, sőt, az aktualizáló törekvés érdekében súlyosan elhibázott módszertannal nyúl Móricz szövegéhez.” A tiszazugi arzéngyilkosságok esete a legismertebb magyar bűnügyi perek egyike – a relatíve elszigetelt környezetben, szűk közösségekben szocializálódott nők mérgezés útján szabadultak meg családjuk erőszakos vagy munkaképességét elvesztett (tehát fenyegetést és/vagy terhet jelentő) férfitagjaitól. 1929 és 1931 között tizenkét vonatkozó tárgyalás zajlott le, a huszonnyolc elítéltből hat számára halálos ítélettel. Vastag törzsű kultúrtörténeti fába vágja a fejszéjét, aki ezzel kíván kezdeni valamit, hiszen a feldolgozott anyag érzékeny mivoltán túl a korábbi megközelítésekkel is érdemes számot vetni: ide sorolható többek között Pálfi György 2002-es diplomafilmje, a Hukkle, amely a koherens emberi beszéd teljes hiányára épít a falu megrajzolásában, de kizárólag a korabeli szépirodalomra koncentrálva is jelentős a merítés. Tovább a szinhaz.net cikkére >>>
A Munkácsy-díjas festőművész különleges teaser plakátot készített Hartung Attila A pokol élővilága című, független gyártásban készült pszichothrilleréhez. A James Ensor groteszk világát idéző alkotás a film társadalomkritikus hangulatát és főszereplőit is megidézi. Hartung Attila második nagyjátékfilmje, A pokol élővilága nemcsak különleges szereposztásával, hanem már pusztán a műfajával felhívja magára a figyelmet. A rendező ugyanis Veres Attilával, az Itt érzem magamotthon szerzőjével olyan feszült és csavarokkal teli pszichothrillert írt, amely a kortárs magyar valóságra rezonál. Ehhez a groteszk világhoz, valamint a filmben szereplő számos képzőművészeti utaláshoz tökéletesen passzol drMáriás festőművész munkássága, így a produkció a Mozinet filmforgalmazóval közösen felkérte őt a teaser plakát megfestésére – adta hírül a Mozinet. Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
Június közepén, sajtótájékoztató keretében mutatkozott be egy új, független pécsi színház, a SPOT. A társulat a SPOT Egyesület égisze alatt működik, melynek a függetlenség nem egyszerűen egy működési konstrukciót jelent, hanem egyfajta szellemi szabadságot is, amellyel bátran választhatnak témákat, formákat és alkotótársakat, mentesen az intézményi keretektől. Az egyesületet Koszta Gabriella, Füsti Molnár Éva, Bocskai Virág, Szeri Martin, Wirth Balázs, Vlasits Barbara, Szalafi Bernadett, Hári Judit Kinga, Farkas Gyula, Varga Zsolt, Biri Gábor hozták létre. Mindannyian hisznek abban, hogy a régió kulturális élete akkor marad egészséges és dinamikus, ha a kőszínházi struktúra mellett létezik egy professzionális, rugalmas és az aktuális társadalmi kérdésekre gyorsan reagáló, független bázis. Tovább a madeinpecs.hu cikkére >>>
A Filharmónia Magyarország Zeneszüret Fesztiválja szeptemberben ismét különleges hangulatot varázsol Pécs történelmi belvárosába. A hazai és nemzetközi klasszikus zenei élet kiemelt találkozóhelyévé válik idén ősszel Pécs – közölte a hetven éves jubileumát ünneplő Filharmónia Magyarország. A Zeneszüret Fesztivál mellett a város ad otthont a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenynek is, amelyet az online közvetítésnek köszönhetően a világ bármely pontjáról követhetnek az érdeklődők. Tovább a pecsma.hu cikkére >>>
A Molnár Ani Galéria közelében található, belsőépítészeti szempontból remek kialakítású projektgalériájának, az am projectsnek a falain a galéria spanyol művészének, Sonia Navarrónak eszpartófűből font, szoborként, képként és reliefként is „viselkedő”, színes szőnyegkompozíciói láthatóak. A művésznek a galéria másik, klasszikus terében, a mostani, nyári csoportos kiállításon bemutatott textiljei nem ennyire izgalmasak, viszont jó kiindulópontként szolgálnak ahhoz, hogy három magyar alkotó műveivel együtt a szöveg és a kép lehetséges kapcsolatairól lehessen gondolkodni.
…két előadást választottam, amelyekhez annak idején, a célkorosztályhoz tartozva biztosan tudtam volna kapcsolódni, mert engem foglalkoztató kérdéseket vetettek fel. Idén mindössze két napot tudtam eltölteni a kecskeméti bábtalálkozón, így amikor hétfő hajnalban az állomás felé bandukoltam, azon gondolkodtam, ha már átfogó képet nem adhatok róla, hogyan válogassak abból a hét előadásból, amit a két nap alatt láttam. Végül arra jutottam, hogy ezúttal hagyom, hogy a gyermeki énem döntsön. Azt a két előadást választottam, amelyekhez annak idején, a célkorosztályhoz tartozva biztosan tudtam volna kapcsolódni, mert engem foglalkoztató kérdéseket vetettek fel. Alaposabb átgondolás után persze a többihez is találtam kapcsolódási pontokat, de e vállaltan szubjektív jegyzetben most mégis maradtam az első gondolatnál. Tovàbb a kutszelistilus.hu cikkére >>>
„Az egyik hajó húzza-vonja s ugyanakkor taszítja a másikat – vajon nem ezt nevezzük egyébként irodalmi hagyományozódásnak?” – kérdezi Margócsy István Hajóvonták találkozása című könyvében. A nyelv, az állam, a vers, a létezés hajója ősmetafora Alkaiosz óta, de a hajók mozgására és az összetartozó vagy össze nem illő úszóalkalmatosságok viszonyára és a vízfelület mintázataira valahogy kevesebbet figyelünk, mint kellene. A hajórengetegben, mi tagadás, nem mindig látszik a holnap hőse, és a változó felszínt magasról nézve nem mindig azonosítható a korábban, önmagában olyan tekintélyesnek látszó jármű sem, s ilyenkor a sokat látott irodalomkritikus Tompa Mihállyal együtt hitetlenkedve kérdezi: „Hol a hajó, mely a habok gyüremletén, / Az örvények felett átsiklott könnyedén, / S vitorla-szárnyakon vigan repülve ment?” Az irodalmi hagyományozódás készít pillanatfelvételeket, hatalmas, panorámás tengeri festményeket is, de mivel fraktálszerűen maga is része annak, amit elbeszél, csak azt teheti közszemlére, amit megőrzött.
György-Kessler Márta Találkozás a Buddhával (Meeting the Buddha) című dokumentumfilmje jóval több egy szokványos dokumentumfilmnél, bár kétségkívül sokat lehet tanulni ebből az alkotásból, jóval lényegesebb vonása az, ahogyan a személyesség erejével a nézők lelkére hat. A film fókuszában a nyugati és a keleti gondolkodás, világlátás találkozása áll, amelynek a gyújtópontjában egy tényleges találkozás mutatkozik meg, mégpedig Ole Nydahl és Hannah Nydahl 1969-es, sorsfordító találkozása 16. Karmapával, akit „élő Buddha”-ként és a „jógik királya”-ként emlegettek. Ez az élmény nem csupán Hannah és Ole Nydahl életét változtatta meg végérvényesen, hanem őáltaluk a nyugati világ számára is új szellemi-spirituális irányvonalat és jelentős átalakulást jelentett. György-Kessler Márta filmje megindítóan mesél az útkeresésről, a nagy, egész emberéletet felforgató találkozásokról és felismerésekről, a nyitottságról, amely nélkül semmiféle változás nem lehetséges, a szeretetről, az elköteleződésről, az életfeladatokról, küldetésekről és arról, hogy miképp bontakozhat ki a mindezekben rejlő transzformatív erő.
Július 2. és 5. között tizedik alkalommal öltözteti fényárba Pécs belvárosát a Zsolnay Fényfesztivál. Annak érdekében, hogy a fesztiválélmény felhőtlen és zökkenőmentes legyen, a szervezők összegyűjtötték a legfontosabb praktikus tudnivalókat a nyitvatartástól kezdve az ingyenes parkolási lehetőségeken át a prémium élményt nyújtó exkluzív jegytípusokig. Ahogy az elmúlt években is, úgy idén is ingyenesen látogathatók a fesztivál belvárosi közterületein található fényinstallációk, utcaművészeti előadások és zenei programok. Azok számára, akik a teljes fesztiválélményt szeretnék átélni, a Fényfesztivál MAXkarszalag (5.000 Ft) biztosít belépést a Fény Útja különleges, zárt helyszíneire. Idén a Kodály Központ és a Zsolnay Negyed teljes területe is a Fényfesztivál MAX programkínálatának része. A karszalag a fesztivál mind a 4 napjára érvényes és korlátlan belépésre jogosít minden helyszínen. Tovább a pecsma.hu cikkére >>>
Tóth-Szunyog Júlia személyében egyszerre van jelen a 21. századi, urbánus és az ősi, vidéki nő archetípusa. Ahogy művészetében is harmóniát alkot anyaghasználatának és megfogalmazási módjának progresszivitása témái archaizmusával – legújabb lapszámunk képzőművészeti írását ajánljuk. Tudják, van az urbánus nő, rövidre vágott, festett szőke haj, csillámporos szemhéj, magabiztos jelenség, látszatra a 21. század női archetípusa. Ez volt az, amit először láttam meg belőle. Beszélgetni kezdtünk, és ennek az urbánus nőnek megmutatkozott egy másik arca is, a mélyebb, ősibb nő, aki a vidéki életben érzi igazán otthon magát. Eleinte még kerestem az összhangot a benyomásaim között, de idővel minden a helyére került. Tóth-Szunyog Júlia négy éve Tállya lankái között él. Nem kirándul a természetben, hanem benne létezik, figyeli a fény változását, az évszakok ritmusát, a föld textúráját. Művészete ebből a kettősségből születik, a modern nő látványos jelenléte és az „ősi nő” ösztönös, földközeli tudása találkozik benne. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
Kedves díjazott, kedves Béla, hölgyeim és uraim![1] Engedjék meg, hogy nyitányként felolvassam Markó Béla Megnyílsz neki című szonettjét. E költemény markáns, ugyanakkor bensőséges belépési pontokat kínál a gazdag életmű olvasásához, lírafelfogásának, szemléleti mibenlétének jobb megértéséhez. 
|
![](https://punkt.hu/wp-content/uploads/2026/08/punkt-ex-pozicio-nadas-peter-emlekere-1942-2026-01.jpg")
(Kép forrása pecsma.hu)
