Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

 

B. Tóth Klári: Somkeréki harangszó

 

Misszió

 

elhozni a rég

elfeledett örömöt

hirdetni újra hitet

 

 

 
Orbók Ildikó: Halálos ölelés

Lesznek még titkok, lesznek hajnalok

szirmokba zárva, harmatcseppeken,

vagy nem lesznek, és lassan megfagyok,

körém dermed a véges végtelen.

 

Lesznek még álmok, lesznek éjszakák

illattól terhes csillagfény alatt,

vagy nem lesznek, csak kínzó semmi rág

amíg belőlem csonknyi csend marad,

 


1507844
 képe a Pixabay -en.

 

retrográd

 

 

Annyiszor végignéztem már

a hajnal császármetszését.

Mint egy haldokló ikerpár,

a Nap és a Hold küzdenek

az életben maradásért.

 

Én fű vagyok. Épp kaszálnak.

Megfagynak rajtam a léptek.

Fölöttem madarak szállnak,

mint eltörött ujjak közül

kipörgő pillangókések.

 


3938030
 képe a Pixabay -en.

 

ROSSZ ÁLOM

 

 

Rosszul, morcosan ébredtem…

 

Álmomban azt láttam,

hogy egy nagy meleg ágyban,

vastag takaró alatt,

meztelen, kucorogva,

fekszem, rád várva és

hallgatom hogy’ szöszölsz.

Elektromos fogkefe zizegés,

ilyen-olyan üvegcse koppanások a piperepolcon,

ahogy szoktad,

a smink, a hajazás,

pisilés zajok, aztán…

 

Aztán, aki bejön már nem is te vagy.

Egy a szőrök mögül alig kilátszó, szakállas ember,

torzonborz haj,

földig érő, nehéz szőrmekabát.

Az ágy szélére fekszik, háttal nekem,

hozzám se érve, aztán…

nemsokára fel is kel, kimegy…

én meg ott maradtam öleletlenül…

nélküled, öletlen, öleletlen.

 

 

 
Debreczeny György Kép forrása: Veranda Művészeti Csoport

a Holt Költők megvillantják a Holdat
hol a Föld oly finom porlása zajlik
itt már volt valami
sírkeresztek szörny-megszokások
de mindig van réteg mely virulna
mint a mintarózsa
be kellett volna söpörnöm
a szirmokat vagy a pénzt
hol a kártyát mint a Tabánt kiosztják
hiszen poétáim még magammal viszem
mint akire szelindek vizel
*

 

 


Orbók Ildikó: Kiséta

A szárazság egy szavak nélküli táj.

A szavak az égből hullnak.

Meg kell mosni bennük a dolgokat.

Különben semmi élet nem volna.

 

A szavak itatják meg a földet.

Teszik elevenné a világot.

Befolynak minden résbe, üregbe.

 

Majd beírják őket egy füzetbe.

 

 


Ocsovai Ferenc 

Békétlen préri

 

Hányszor fogsz még elszökni

önnön szívedtől te csapzott,

viharvert musztáng?

Hányszor fog még

lelkiismereteden végigvonulni

a harapós, zabolátlan erdőtűzláng?

Hányszor fogsz még

patáddal rúgni éppen azokba,

akik a legkedvesebbek neked?

Meddig kell még, hogy nekik is

fájjon, hogy a létet karámodban

napról napra mennyire szenveded...?

 

 

dimitrisvetsikas1969 képe a pixabayen

 

VALAMIKOR

 

Valamikor a tengerhez akartam hasonlítani,

ringatni, megrakott hajókat,

szörfözők örömére  emelni

hegyekre emlékeztető

óriás hullámokat, 

miközben játszottam

a partot nyaldosó  kékkel,

lagymatag állóvíz  maradtam

 


Max
 képe a Pixabay -en.

null kilométeres Yamaháján a bukósisakos

sztrádarendőr mosolyogva csak azt kéri,

amikor patyolat kesztyűjével leint minket,

nyissam meg az első ajtót, mosolyogva,

hogy lefotózhassa a két vidám személyt,

a félsüket költőt és a félvak festőművészt,

ezt úgysem hiszi el neki senki az őrsön:

hogyan is gurul kétszáz év az M7-esen.

 

 


B. Tóth Klári: Keresztút 11.

 

Máté 26, 23

 

Miről ismerszik fel az áruló?

Hogy egyszerre márt a tálba a Mesterrel.

A gonosz kiszemelt áldozata

szinkron-cselekedik a megtestesült Jóval.

Azt hittük, hogy az idejéből és helyéből,

ott és akkor kizökkentett, megtévelyített

Júdás épp ellenkezőleg cselekszik Jézussal,

de nem, azonosan. Ez az antikrisztusi

mechanizmus:

az ellen-tökéletes, az ál-isteni.

Így hát a rossz színből lekopírozza a jót.

Antikrisztus

Tanított.

  Fölvette töviskoronáját.

Oda tartotta a másik arcát is.

Tűrte, hogy megostorozzák.

 


David Osta
 képe a Pixabay -en.

 

Katedrális

 

kövekbe zárt csend

hullámzik, lüktet a fény

 

rejtőző Isten

 

 


LivsStil képe a Pixabay -en.

 

Dominica Palmarum

Fölment az ünnepre. Befedték útját

felsőruhákkal, vágtak a fákról gallyakat.

Így mondta tollba

Máté, Márk és Lukács,

egyedül János említ pálmaágakat.

 

 
Majláth Dániel Fotó: Flóra
Kép forrása a szerző facebook profilja

Ez most nem lesz semmi más,

csak a nyers hangulat és történés,

mint feltört, szétválasztott tojás.

Semmiképp sem több önmagánál,

de kevesebb, mint amit belelátsz.

Próbáld ki,

éld át,

és te tudod majd a helyet, napszakot,

a szereplőket (ha vannak),

mélységet, magasságot,

a tér anyagát és körülményeit,

de legfőképpen az egésznek az értelmét.

Figyelj.

 

 

 
Fotó: Hegedűs János

Csak vonalak vannak.
Tiszta égen száradó,
nyári esték. Csak pár-
huzam, és számos ok
arra, hogy miért.

 

A kérdést nem tudom
már, arra nézek, amerre
biztosan nem lesz válasz.
Amit látok, az nincs már.
Ki ért.

 

 
kalhh képe a Pixabay -en.

 

Nem mozdulhatsz

Váradban ülsz és olvasol.
Ismered már a tüzet és a földet,
tudod, mi a levegő és a víz,
érezted magadban az évszakokat.
Leteszed a pergament
s elnézed mutatóujjad hegyén
a kibuggyanó vércseppet.
Ujaddal mozdulatlanul felfelé mutatsz,
nehogy bepiszkítsd az írást.
Kinn hamisan játszanak a fák.
Nem csukhatod be az ablakot.

 

 

 
Bátai Sándor: Princípium (1)

 

 

Tiszának nincs emléke.

 

A folyó élete áradás után

Parti vadszedrek szárán

Fehér virágba bomlik:

1697 karátos

Beteljesült ígéret.

Szűz Mária rózsakertjében

Innocencia bokornak

Álmodja magát.

 


Pexels
 képe a Pixabay -en.

 

A Lélek egykoron csodát teremtett;

figyel reád amíg az ész pihen,

vigyázza szent igéje szülte rended,

ahol nem él hiába semmi sem.

 

 

Ha vetsz, lesz itt kenyér elütni éhed,

s amerre még a tiszta víz csobog,

oázisenyhet ad, ha szomjad éget,

s a fák világi templomoszlopok.

 

 

 

 

 


Fotó: Móricz Csaba

akkor azt mondta a szomszéd néni,
illet mindehó talász,
semmire se joú, csak arra, hogy a
házat takargya.
kék nagyszemű, hamar elrohad.
szedjél tőlem is gyermekem.
ebből nincs jó bor mondta.
noha, vagy noa a neve, kituggya.
nekem még postára köll mennem,

 

 Fotó: Standovár Ágota

Győztes

 

Tavaszt szuszog ma szerteszét,

körém a zsenge rét,

születnek lenge verssorok,

a bánat elcsoszog.

 

Olyan szelíden ringva bont

meséket fű, falomb,

ezernyi álom, árnyalat

szívemre rátapad.

 

A fény, akár a kisdedek,

kacagva hempereg,

karolja lágyan csönd, erő,

legyűr, s a győztes ő!

 

 


Debreczeny György Kép forrása: Veranda Művészeti Csoport

a Holt Költők megvillantják a Holdat
hol a Föld oly finom porlása zajlik
itt már volt valami
sírkeresztek szörny-megszokások
de mindig van réteg mely virulna
mint a mintarózsa
be kellett volna söpörnöm
a szirmokat vagy a pénzt
hol a kártyát mint a Tabánt kiosztják
hiszen poétáim még magammal viszem
mint akire szelindek vizel
*

 

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal