Videó

A Marosvásárhelyi Rádió hangfelvétele




Keresés a honlapon:


Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal


Orbán Ottó

 

Hattyú ezüstből

Okker és türkiz

Sugarait még ma is ontja

Baudelaire és Hölderlin ikonja

Az egyetemes líra trónján ül itt

A forgalomból kivonva

De annál inkább mirtuszba, akantuszba fonva.

 

 


Aknay Tibor: Tükröződés

 

Kiért is, miért is…

 

Ujjaim száraz,
göcsörtös faágak,
nem tudnak már
simogatni,
mindenbe beleakadnak,
reszelős a hangjuk,
mint az összefenődő,
ízelt bogárlábaké.
Lassan percegnek
a papírlapon,
időnként megállnak,
ilyenkor eltűnődöm,
kiért is, miért is tördelem
aggódva a kezem.

 


Kép forrása: janksonfineart.com

 

Mert van fájdalom is, ha évül a test,

az évek elmulasztott penitenciája;

lehetne rosszabb, észre sem veszem,

fájdalmasabb az elköltözöttjeim hiánya.

Nyitva az ablak, régmúltam zenéje,

estharang panasza vergődik az égre

s az asztalai lámpa fényébe bogár.

 

Zárom a gépet, ma ennyire jutottam,

ülök a sötétben, bárha későre jár,

neszek közt kutatom a kinti világot,

magamban a régi arcok albumát.

S lám, illatosabbak éjjel a virágok,

ma ébren alszanak a kerti petúniák

mint nagyanyámnál, gyermekkoromban.

 


Magén István: Bolygók

 

hajnali fohász

 

lehetetlen formák

érzékeinkből származnak

kibontakozik keveredik

esetlegességek végpontjánál

szemet huny

a filozófus arca

ellenszegülünk

földünk értelmezés

körkörösség

semmiféle referencia

gyanúsabb elmosódottabb

rakéták kilövésre

az összefüggés véletlen

összeegyezhetetlen

 


(Kép forrása: gyulaihirlap.hu)

 

HALASZTHATATLAN

 

Halaszthatatlan dolgunk lenne a világban.

Ugyanarra a halaszthatatlan műtétre várunk, mind. 

 


Csernátony Lukács László: AK 47

 

 

JÓNÁS ÉS AZ ANGYALOK

 

 

A feltűnő, szokatlan ruhákat kedvelem,

s ha tehetném, mindig kockás bohócnadrágban járnék,

de temetésre azért, tudom, mi illik, mi nem.

 

Itt állok hát feketében, akár a magam sírja előtt,

várom, hogy az égbolt hasadva megdördüljön, de

csak egy szuperszonikus dübörög ki a felhők mögül.

 

Mondják, négy, öt fok körül, természetesen Celsiusban,

a fű növekedése hirtelen megáll, s nem nő tovább,

a libalegelőkön és a hősök emlékműve körül sem.

 


Cseri József: Emlékül

Extrém idő

 

Reggel hó. A balkonvirágok

fagyoskodva hajtják meg fejük.

Április és fagy. Napra várva

vacognak, a tél jön ellenük.

Nem megy a vers se most. Kuckózni

és teavizet forralni kell.

Kinn a madárraj nem önfeledt;

tompa-rekedt hangon énekel.

Még pár hétig rendben lesz minden.

Aztán jön a fekete leves.

Jó lenne jövőt választani.

S olyat, ki arra érdemes.

 

 

ültem egy padon a kaméliák
akarom mondani karmeliták temploma előtt
és kifejezhetetlen amit kifejeznék
a Duna-part gesztenyefáit kivágták
de nekem csak az innen- és a túlvilág van
annyi mindent nem tudok itt sem elmondani
nem is tudom megmondani mire vágyom
hagyjanak békén
és hagyják békén a Duna-part gesztenyefáit
hagyják hogy a postára bemenjek
papírt vegyek stb
és lássam hogy a madár mozgásába
bele van írva az öröm
készíthessek hangfelvételt a madarakról
egyszer a Debreczeny Gyuri is
hallotta őket a telefonba
igaz az nem hangfelvétel volt
és a madarak nem voltak halottak
akkor még én sem voltam halott

 


Szamosmenti-dombvidék (Kép forrása: mapio.net)

 

1.

fakerítés, orgonasor, frissen meszelt nyári

konyha, távolban tengerimező, rozsdahajú

csuhébabák, a lemenő nap fényében zöld

szerpentin a töltés,

égi játék a

szitakötők röpte,

előttünk vonuló násznép,

mögöttünk gyászmenet,

krepp papírból rózsát fonunk, feketét, pirosat,

bármilyet, úgyis kifakítja mindet a nap,

szalmabálák fekszenek a végtelen ég alatt,

mögöttük sárga napraforgóföld

 

 

 
Cseri József: Köztes kilátás

 

 

öld vidéken járunk, gyaloglunk tekergőn

sohase vadá■sunk, gyökerek éltetnek

folyamokból nyelünk, elves■ünk az erdőn

május adjon esőt a bú■aföldeknek

 

délben bőség terül közös taris■nyánkból

üvegünkben mé■, sör, aranyfényű nedvek

úgy lógunk, mint méhraj árnyék■ugos ágról

jóllaknak a■ok is, akik rég nem ettek

 


Kép: Bernd Opitz

 

mint pitypang a ruhádba

illetlen kulcs a zárba

úgy törsz bele a rendbe

 

zavarni kezdenek a morzsák

az ágy mellett a zoknik

hetente többször mosogatsz

 

 


(kép forrása: hold.hu)

 

LEGENDAHÁNTÁS

 

Lázadunk. Hárítunk. A zárt ajtókon

keresztül is lekaparnánk a glóriát. 

De ha szorít, nyüszítünk, 

mint a lájkolatlan influenszerek.

Az ő kenyerét esszük mind.

 

 

A SORS ma úgy döntött, tökrészegre issza magát, hogy legalább tántorogva közelíthesse meg végzetét.
A megsebzett 
REMÉNY úgy bepólyálta magát, hogy végérvényesen felismerhetetlenné vált.
Az 
ALKALOM annyira benarkózott, hogy már tolvajt sem volt képes szülni.
HISZTÉRIA, rendelőintézeteket nyitott az agyak homloklebenyeiben.
Mindeközben 
ÉRDEK és BECSÜLET irdatlan belharcokba keveredtek, és oly alaposan elpüfölték egymást, hogy romhalmazaikból csupán a MEGALKUVÁS, mint saját szemébe beleköpni képes kígyó kerülhetett ki győztesen.
Így aztán a REMÉNY, mivel már semmivel sem tudott kecsegtetni, kiegyezett a VÉGZETTEL.
Ebben az emelkedő káoszban, a szőke hajfonatát kibontó 
KÖRÖMGOMBA, nagy szorultságában, kénytelen volt aranyerekre telepedni.

 

 


Kovács Zoltán rézkarc 30/7

 

Hej regő rejtem,

mindezt megadhatja

az a nagy Úristen …

 

Adjon Isten minden jót,

hagymát, krumplit, friss diót.

 

Búzát, kölest, magot sokat,

burukkoló galambokat.

 

Kizöldülő füvet, fát,

tele pincét, kamarát.

 

 


Fotó: Simon Adri

 

Több mint ötszáz fényképet készültem

a telefonomról lementeni:

ha sok év múltán rájuk találok,

biztos majd örülni fogok neki,

 

merthogy a telefonnal lőtt képek

többsége a telefonnal elvész,

nem hozza vissza őket a felhő,

sem pedig az aranykardú Hermész,

 

kutattam az alkalmas technikát,

amivel a képeket letöltöm –

és zuhogott rám a biciklitúrák

emléke, a tópart és a Börzsöny,

 

 

 

 


Kovács Zoltán rézkarc 50/7

 

Nem hittük el, hogy fölkel újra
a Démon, hogy ölni újra kész,
hittük, a világ megtanulja,
őt félni kell, s győz a józan ész.

Nem így lett. Torz, hagymázas képek
ébresztették, hogy gyilkolni kell,
s most a szenvedés tengerének
szikláin szenvtelenül figyel.

 


Kovács Zoltán rézkarc 30/7

 

a múló idő

tükrében látszó: csak

hamu és árnyék

-

felmarkolt porunk

szétreccsenő téridőben

porrá lesz újra

 


B. Tóth Klári: Somkeréki harangszó

Evangélium katamarán

Jézus és a világ

 

A megoldás benyit. Könyv van a tenger és az ég között.

A szellem meríti víz alá az elválasztottat?

A tökéletesség alázatos. Elfogadja a rítust.

Az elengedés, a megbocsátás jobb ma.

 

Nemcsak törvényt módosít, hanem kegyelmet oszt.

Isten szájában lesz beszéddé a lét.

Megvált a gonosztól. Üdvösségbe léptet.

Megeleveníti a lelket, aki kiégett.

 

Két szövetség határán. Galilea földjén született világa.

A halált a hajnal pádimentumán levágja.

Új érték. A méltó szó, mint útnyitó hála.

 

Meghalt és feltámadt. Nem jött hiába!

Amihez hozzáér, életet nyer. A vér az ára.

Összetétele titok. Őrzi a vers. Tárna.

 

 

 


Székács László: Grál (akril)

 

I.N.R.I.

 

 

az

E M B E R

 

mától Krisztus

a Golgotán

 

az

e m b e r t ő l

 

 


Fotó: Hupján Attila

 

Ez évben enyhe volt a nyárvégi alkony is

ebben a pengetarajos-drót kerítette

maradék-házban, a hazánkban,

fűszeres, langyos és borzongató,

akár mangános állott vízben a lábáztatás.

Városomban végleg bezártak a kis-mozik.

Elsőbb a köpködős gyöngyvásznasok, de hamar

aztán az elsőhetes filmszínházak is, sorban,

s attól kezdve már nem volt akkora nagy szám

a főiskolán a filmrendezői szak sem.

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal