Szépirodalom – Versek és slam poetry

Eggyé válik szubjektum és objektum.

A lét forrása és a föld.

A szellem és a gondolat.

A hitnek egyfajta nem-beszélését

Őrzi a dolog, ami voltaképp egy folyótorkolat.

Amitől a pillanat mozdulatlan,

Hirtelen, ahogy eltűnik, ami elpattant.

A burába szorult méh üveghez koccan.

Fotó: Standovár Ágota

SZAGOK, ILLATOK, ODOR

A múlt században mindennek más az odorja

a félelem szülte verejtéknek szaga

a kéj verte testhabnak illata páráll

hangjuk is van a szagoknak illatoknak

ha sokan süketek is rá azért létezik

segítik alkalmanként az emlékezést

egy eső verte erdőszél és Bach meg Haydn

a hűségesen remegő állat ázott bundája

a tej sűrű-sárga illata a cseréppohárban

a pórusokból omló keserű a kemo után

a főzött mák arcpirító kipárolgása

a kedvlazító tanyák fahéj paplana

a hajléktalanok savanyúkáposzta bűze

a macskaalmok könnyfakasztó ammóniafelhője

a ringatózó rosszlányok lábközi pézsmaüzenete

a lacipecsenyék nyári nyálcsordító zsírhívogatója

trágyadombok, pálinkafőzők orrfacsarója –

a kamasz-szerelem nekem már örökké zöldalmaillatú.

Fekete kökörcsin Forrás: balatoniromok.blogspot.com

TIHANYI  IMÁDSÁG

fekete kökörcsin

fekete drágakő

Óvár - vártán nyíló

eltört dallamok tudója

egy pacsirta dalol a csend

rejtőző izzású közepében

gejzírkúpok aranyszögei közt

Isten csukódó tenyerében

Dimítrisz P. Kraniótisz

HIRTELEN

Feszegetted a határokat

Amely eltemette

Önismeretedet

Leromboltad a börtönöket

A függönyök mögött

Haragod szikrája

Lángralobbantotta

Sírás nélkül

Suttogás nélkül

Hirtelen egész

Egyszerűen

Megszülted a fényt.

Amikor ölelkeztél

Amit elhallgatsz

(Bár megírod)

A sötétben.

Fábián István: Kafka

MÁGIA SZÚTRA

Beszűrődnek a foszlányok.

Fellibbennek a rongyok.

Orbók Ildikó: Ahogy az idő múlik

Csecsemősírásos éjszakák

kényszerzubbonyát

húztam magamra

önként, és letagadva

a néma kórt,

a torokszorító riadalmat,

hogy cseng a csend is

a fülemben,

ha elhallgat végre a nappal,

Fotó: Fernando Lavoz/NurPhoto/AFP (Kép forrása: 24.hu)

1

A nagy szavak voltaképp kicsik.
Semmivé válnak rögtön, ha ott a tett.
Bepiszkolódik szmoking, zsakett.
Újra reggel lesz, a bolt kinyit.

Nem a szív vérzik, csak a seb –
Az elfolyt erő a létből kimetsz.
A kíntól az egész lesz kevesebb.

Kegyelem a gondolat, apokrif a test.
Este még él az átszellemült bódulat,
De elpárolog a lelkesedés reggel.

Hieronymus Bosch  Gyönyörök kertje (Forrás: Wikipédia)

HIERONYMUS HANGJAI

Nem rosszabbak, no, nem is jobbak a többinél,

egy bordából szőttek ezek mind,

amíg két büdös lábuk mozdul,

mozdul, ami közte van, az is,

tátog, nyálzik, cuppog, leffeg,

szőrt csupál, s kiváltképp így-úgy dörgölődzik,

duzzog, cuppog, szörcsögve tágul,

szendén lapul, csurranva cseppen, pöszít,

sikongva sikál, laffog, klaffog, kerreg, kurrog,

locsog, lötyögtet, mézel, nedvez szaftosan,

veresedik, merevedik, ágaskodik, lilul a makkja,

harangkötélként lengedez, majd dárdaként mered,

befeszül és benyomakszik, tolakodik, ki-bepattan,

feszeng, turkál, kakaskodva vitézkedik,

picsog, prütyköl, kifordul, befordul, fenekedik,

még hangot is ad: cuppog, szuttyog, riszog,

végül csak ringatózik, rángatózik, himbilimbi –

és szerte körben a fehéren villogó sok gyilok,

a fenyegetően fénylő élű kardok, bárdok, kések.

 
Kép forrása: olhovivoca.com.br

HOGYAN KELL HÁZAT ÉPÍTENI

Vannak emberek, akik a dolgok tökéletlenségén siránkoznak,

én épp ellenkezőleg, a befejezetlent értékelem.

A repedés a falon, ami eltűnik, az számít,

hosszú nyári délutánokon,

a borfolt a vasárnapi asztalterítőn,

őszi éjszakák lángoló szerelmi emlékét őrző

folt a régi faágy ágyneműjén,

Becsülöm a kőtörmeléket és a romokat,

a sikertelen, de meg nem szűntetett projekteket,

melyekről már mindneki lemondott.

Kép forrása: peoplefirst.hu

Látogató

Apám meglátogatott

teljesen váratlanul,

meglepett, ugyanis

úgy tudtam meghalt.

Bejött a lakásba

én hellyel kínáltam,

anyám nem akarta

holtan, se élve látni,

a család többi tagja se.

Fábián István: Cantata profana

MINDIG FORDÍTOTT

KANOSSZÁT JÁRUNK

Zarándokruhára világit

Eloltani mindent, mi világít. 

Beszélünk, ha mondani nincs mit 

Szétfecsegjük a legnagyobb titkokat is. 

Csakazértis ellenpápát választunk. 

S leváltjuk, ha megmosta lábunk.

A mezőn széllel járunk, a trágyák

mezején keressük égi királyságunk.

Minden más minden mássá lesz

bennünk. És a póz, ami nem tudunk

nem mi lenni. Az átöltözések szobája.

Átköltözések a mindig másvilágra.

Ilyen üressé tud válni a beszéd, látod. 

Nem hallak. S ha nem hallak, angyalai

nélkül rohan vesztébe a való világ. 

És báli ruhában. Futunk és várunk. 

Mindig fordított kanosszát járunk.

Vers a házfalon
Balla D Károly fotómontázsa Forrás: librarius.hu

...hát látni kéne, merre tart
maroknyi földünk, szétkapart
kicsiny hazánk, s ki itt maradt,
hiába vet, ha más arat.
Jövő? Minek, ha gyűlölet
sziszegve szúr szívet, fület,
s a pénz hideg cinizmusát
hiába fojtod, úgy mos át,
hogy elfelejted, lenne itt
meglátni némi emberit.

„Szánkban nyaraink arany ostyáival”
Torild Wardenaer: Talán átaludtuk az életet
(Gógl Réka fordítása)

Pál apostol emlékére

A megtérés/ megértés logikus konstrukció.
Végül a rossz fölé emelkedik az igaz és a jó.
Az ember nem cselekedetek által válik igazzá,
S ha nem is tesz semmit, meglepi a kegyelem.
A várakozás csupa ima lesz, tehermentes figyelem.
A hit miatt lesz Isten előtt igaz.
Ha a szívében a bizalom kitágul.
A mennyei csillámpor ráhull.
Valami egészen más történik,
Damaszkusz szelleme kiárad,
A szerzőnek leheleteként konstituálódik a hit –
Amit csak egy membrán tud hallani.
Mi közben az a valaki Isten ikonja,

Fábián István: Cantata

MÁGIA

Történik, ami nem történhet.

Nem történet. Arc.

Fotó: Standovár Ágota

Hóvirág

búvó hóvirág

gyöngyház fehéren izzó

manólándzsahegy

Forrás: antikregiseg.hu

mindkét fülem örökzöld

ott voltam a téboly

epicentrumában

aztán elszívtam

egy cigit és

ellejtettem nem

messze elém

urgott egy óriás

plakát a jakuzzi

medence tájékán

Kép forrása: internet

Ki mondja meg, írjak-e

ne írjak,

ha táncol a parázs épp

lelkemen?

Fordítsak hátat tán a

papírnak,

ha már a dal megfogant,

s zeng velem?

Ha rejtelmes éjidőt

múlatok,

s omlik a falra a mar-

cona hold,

s körülölelnek kék han-

gulatok,

némítsam el a dalt, ha

csoda szólt?

Ecuadori zsugorított fej egy londoni kiállításon FORRÁS: AFP/SHAUN CURRY

migrén

ott ahol egymással parolázik
az orrnyereg és a szemöldökcsont
kéne egy atlasz hogy megnézzem
milyen néven jegyzik a testtérképen
mert idegesít hogy még ezt sem tudom
mindenesetre ott azon a ponton
érzem összpontosulni a feszítést
jobb oldalon éles a fájdalom
szédülök és ahogy itt ülök
bőrömet gyorsan kinövőm
úgy hiszem valahol olvastam
létezik egy népcsoport akik
az ellenség felett aratott győzelmet
úgy ünneplik meg hogy apróvá
zsugorítják a levágott fejeket
talán megfőzik nem emlékszem
de a szagot agyhorogként érzem
kúszik fel a réseken hogy aztán
véresen kirántson mindent
mi bomlandó de most ezt sem bánom
szívesebben lennék nyakam helyett
trófea láncon ideiglenesen bárki máson

Fotó: MTI/AP/Vadim Ghirda Forrás: 168.hu

Még cimbalmozik a faágakon a kinti fagy,

cinkéink sem tanácskoznak, deres, néma a táj,

karingben keringnek a kertben, majdnem, mint

füttyös rikkancs a dohogó autósorok közt,

fénylő tollú csóka rikácsol csak a szalmatetőn.

Lábáztató özvegyasszonyokként, talpig feketében,

a szélső fűzfák már a fehéret habzó vízben állnak,

a legsötétebb törzsű ívben a rohanó patakra dől,

az ár mérgében a meder szélét harapja magamagának,

migráns tavasz idők járnak dermedt kertjeink alatt.

Zemplén Kalandpark Kép forrása: szallas-hu

Elfele

Egyenes vonalon mozog. 

A pályán a zsinór pattanásig

megfeszül, de el nem szakad.

Az utasok integetnek,

mosolyuk pattanásig feszül.

Ez a mindig felfele. Egyenes

út a hegytetőre akadt Napba. 

Itt mindig most van, ez a pálya,

szikrázik, ragyog, lángol. 

Mosolygok, integetek,

pattanásig feszülök itt, 

a télre akadt napban

szikrázok, ragyogok, alszok ki.