VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom – Versek és slam poetry
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
amíg a hőség csak parázson izzik
jó ég
Uram Istenem hány békát kell még hogy lenyeljek miközben irtózom az óriás varangyoktól fantasztikusak a felhők a kis szétfoszló pelyhek is
Néha, mikor reggelig ébren vagyok, fél hétkor lemegyek a közértbe, mintha normális ember lennék, aki bevásárol, mielőtt elindulna dolgozni, felöltözöm, megetetem a nyulat, kint világosodik, december első hete van, mínusz két fok, még a lakást se kell gondosan bezárni, mindjárt visszatérek, ráfordítom a reteszt, villanyt, computert fel- és bekapcsolva hagyom, ebben a téli időszakban szeretek leginkább egész éjszaka ébren maradni, dolgozni verseimen, egy monitor ablakán át megfigyelni a világot, az embereket,
Változatok androfóbiára
mostohagyerek voltam, vertek módszeresen rendőröket hívtak a szomszédok nem ütött senki, kiabáltunk, mondtam az akták záródtak, minden maradt a régiben családi minta, egyedül kell mindent sokáig azt hittem, androfób vagyok azután húszévesen összejöttem egy korosabb férfival, azóta nemcsak félek, apámat keresem SZOMORÚSÁG
Parttalan, akár a cunami, kérdezés nélkül hirtelen átcsap ereje letaglóz,fázva, csontig, lélekig ázva zsugorülésben sodródok egyre sebesebben megíratlan történetek vádló jégtorlaszain az élet utánba.
Fejtetőre érkeznek a vízcseppek.
Partja szélén homokot szitál most
ragyognak-e még szemeidben drágakő csillagok rubin, zafír, ametiszt, smaragd szikrái egykori szerelmes ezeregy éjszakáknak szivárvány kapun át vezetett bennünket gyönyörök Vénusz barlangjába a tovatűnt fényű tündöklő ifjúság ragyognak-e még...
/feleségemnek, Katinak/
A NYOLCADIK NAPON
Most akkor nézzünk szét, ide mi sikeredett s milyen, elég vegyes a kép, fiúk, nem minden viseli keze nyomát, akad, ami már most avult, kopott, szűzlány vagy kokott, igaz, más meg a vártnál sokkal jobb hátteret kapott, mától kezdve, aki-ami van, utókor, hálával vagy a nélkül: a volt pedig napra nap szépül, ha nem, amíg belekékül, ostorozza őrült kocsisunk rémült, habosra hajszolt lovát.
életkép a 30-as években mint tojássárgája buggyan ki előbb ölt meg egy pókot Luftné kacag:
a fénynek nekiront az este
ANYÁM
Anyám mellettem ül az orvosnál. Anyám itt van és még sincs. Hiányzik néhány része. Egy napon elvesztette a fogait és a hallását. Utána elvesztette egyik mellét, a tüdejét és a haját.
Anyám elvesztett gombokat, vonatokat elveszítette az anyját és a babáját is. Egy napon anyám elvesztette egyik fiát (és aztán utánuk ment). Nagy Norbert (Kép forrása: facebook profil) Látod már magad a Napban? Ahogy eddig láttad a sárban, látod-e már az aranyban?
Mondd, meddig vittek a régi utak? Mire jutottál a régi szavakkal? Hiszed-e, hogy újra járni tanítlak a dallal,
Te álbárány-szemöldökű,
Lehet, beszélni csak arról tudok, ami voltam, s ami most vagyok. A betűk toll alatt éledő sötét erezetén, jelekbe dermed életem, elvirágzik üzenete, Bradbury darázspisztolya szisszen felém, jövőt takaró lombokat hajt szét keze.
sorakozóban birkanyájaid mészárszéked előtt
angyalok gyűlnek a láthatáron
Amikor virágot vittünk
nincsenek gesztenyék. még júniusban leszedték valamennyit, puhán, tejesen. a hattyúkat felborogatja a szél, és most kalimpálnak, aztán belefagynak a holtágba.
tán tavasszal átbillennek. tán tavasszal dob nekik kenyeret. hűlt ujjaival festékhibás szvettert gombol magára, és összekucorodik a stégen.
Vadnyomok. S vízmosásban: kidőlt fák. Alattuk porhanyós avar. Barnálló gombák: egy-két tönk, kalap. Itt persze semmi sem zavar. Háttér: zöld, sárga, s rozsdás sziluettek. Neszes lehulló, halk levél. És napsugár tör át ritkuló lombon, És égsávból a földig ér.
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|