VideóA Marosvásárhelyi Rádió hangfelvétele Keresés a honlapon: |
Szépirodalom – Versek és slam poetry
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
Hattyú ezüstből Okker és türkiz Sugarait még ma is ontja Baudelaire és Hölderlin ikonja Az egyetemes líra trónján ül itt A forgalomból kivonva De annál inkább mirtuszba, akantuszba fonva.
Kiért is, miért is…
Ujjaim száraz,
Mert van fájdalom is, ha évül a test, az évek elmulasztott penitenciája; lehetne rosszabb, észre sem veszem, fájdalmasabb az elköltözöttjeim hiánya. Nyitva az ablak, régmúltam zenéje, estharang panasza vergődik az égre s az asztalai lámpa fényébe bogár.
Zárom a gépet, ma ennyire jutottam, ülök a sötétben, bárha későre jár, neszek közt kutatom a kinti világot, magamban a régi arcok albumát. S lám, illatosabbak éjjel a virágok, ma ébren alszanak a kerti petúniák mint nagyanyámnál, gyermekkoromban.
hajnali fohász
lehetetlen formák érzékeinkből származnak kibontakozik keveredik esetlegességek végpontjánál szemet huny a filozófus arca ellenszegülünk földünk értelmezés körkörösség semmiféle referencia gyanúsabb elmosódottabb rakéták kilövésre az összefüggés véletlen összeegyezhetetlen
HALASZTHATATLAN
Halaszthatatlan dolgunk lenne a világban. Ugyanarra a halaszthatatlan műtétre várunk, mind.
JÓNÁS ÉS AZ ANGYALOK
A feltűnő, szokatlan ruhákat kedvelem, s ha tehetném, mindig kockás bohócnadrágban járnék, de temetésre azért, tudom, mi illik, mi nem.
Itt állok hát feketében, akár a magam sírja előtt, várom, hogy az égbolt hasadva megdördüljön, de csak egy szuperszonikus dübörög ki a felhők mögül.
Mondják, négy, öt fok körül, természetesen Celsiusban, a fű növekedése hirtelen megáll, s nem nő tovább, a libalegelőkön és a hősök emlékműve körül sem.
Extrém idő
Reggel hó. A balkonvirágok fagyoskodva hajtják meg fejük. Április és fagy. Napra várva vacognak, a tél jön ellenük. Nem megy a vers se most. Kuckózni és teavizet forralni kell. Kinn a madárraj nem önfeledt; tompa-rekedt hangon énekel. Még pár hétig rendben lesz minden. Aztán jön a fekete leves. Jó lenne jövőt választani. S olyat, ki arra érdemes.
ültem egy padon a kaméliák
1. fakerítés, orgonasor, frissen meszelt nyári konyha, távolban tengerimező, rozsdahajú csuhébabák, a lemenő nap fényében zöld szerpentin a töltés, égi játék a szitakötők röpte, előttünk vonuló násznép, mögöttünk gyászmenet, krepp papírból rózsát fonunk, feketét, pirosat, bármilyet, úgyis kifakítja mindet a nap, szalmabálák fekszenek a végtelen ég alatt, mögöttük sárga napraforgóföld
■öld vidéken járunk, gyaloglunk tekergőn sohase vadá■sunk, gyökerek éltetnek folyamokból nyelünk, elves■ünk az erdőn május adjon esőt a bú■aföldeknek
délben bőség terül közös taris■nyánkból üvegünkben mé■, sör, aranyfényű nedvek úgy lógunk, mint méhraj árnyék■ugos ágról jóllaknak a■ok is, akik rég nem ettek
mint pitypang a ruhádba illetlen kulcs a zárba úgy törsz bele a rendbe
zavarni kezdenek a morzsák az ágy mellett a zoknik
LEGENDAHÁNTÁS
Lázadunk. Hárítunk. A zárt ajtókon keresztül is lekaparnánk a glóriát. De ha szorít, nyüszítünk, mint a lájkolatlan influenszerek. Az ő kenyerét esszük mind.
A SORS ma úgy döntött, tökrészegre issza magát, hogy legalább tántorogva közelíthesse meg végzetét.
Hej regő rejtem, mindezt megadhatja az a nagy Úristen …
Adjon Isten minden jót, hagymát, krumplit, friss diót.
Búzát, kölest, magot sokat, burukkoló galambokat.
Kizöldülő füvet, fát, tele pincét, kamarát.
Több mint ötszáz fényképet készültem a telefonomról lementeni: ha sok év múltán rájuk találok, biztos majd örülni fogok neki,
merthogy a telefonnal lőtt képek többsége a telefonnal elvész, nem hozza vissza őket a felhő, sem pedig az aranykardú Hermész,
kutattam az alkalmas technikát, amivel a képeket letöltöm – és zuhogott rám a biciklitúrák emléke, a tópart és a Börzsöny,
Nem hittük el, hogy fölkel újra
a múló idő tükrében látszó: csak hamu és árnyék - felmarkolt porunk szétreccsenő téridőben porrá lesz újra
Evangélium katamarán Jézus és a világ
A megoldás benyit. Könyv van a tenger és az ég között. A szellem meríti víz alá az elválasztottat? A tökéletesség alázatos. Elfogadja a rítust. Az elengedés, a megbocsátás jobb ma.
Nemcsak törvényt módosít, hanem kegyelmet oszt. Isten szájában lesz beszéddé a lét. Megvált a gonosztól. Üdvösségbe léptet. Megeleveníti a lelket, aki kiégett.
Két szövetség határán. Galilea földjén született világa. A halált a hajnal pádimentumán levágja. Új érték. A méltó szó, mint útnyitó hála.
Meghalt és feltámadt. Nem jött hiába! Amihez hozzáér, életet nyer. A vér az ára. Összetétele titok. Őrzi a vers. Tárna.
I.N.R.I.
az E M B E R
mától Krisztus a Golgotán
az e m b e r t ő l
Ez évben enyhe volt a nyárvégi alkony is ebben a pengetarajos-drót kerítette maradék-házban, a hazánkban, fűszeres, langyos és borzongató, akár mangános állott vízben a lábáztatás. Városomban végleg bezártak a kis-mozik. Elsőbb a köpködős gyöngyvásznasok, de hamar aztán az elsőhetes filmszínházak is, sorban, s attól kezdve már nem volt akkora nagy szám a főiskolán a filmrendezői szak sem.
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
