Szépirodalom – Versek és slam poetry

Fotó: Mórotz Krisztina (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

amíg a hőség csak parázson izzik
az eget kormolják faszén hegyek
hová lett a zöld távlat a kékség
távolba lát a dimbes-dombos tájék

mennyi vér fellebbez a magas égig
elejtette a palettát az isten
a nappal háborúz a csendes éjjel
igazságfű a mocskos földön hol terem

hát várj míg fény derül nyugatra
kín és kényszerűség akarnokok
jut belőle bőven zsellérsorban élni
a hatalmasok vágyledér lázálma

Fotó: Mórotz Krisztina

jó ég

Uram Istenem

hány békát

kell még

hogy lenyeljek

miközben irtózom

az óriás

varangyoktól

fantasztikusak

a felhők

a kis szétfoszló

pelyhek is

Szabolcs utca (Korányi Mátyás fotója)

Néha, mikor reggelig ébren vagyok,

fél hétkor lemegyek a közértbe, mintha

normális ember lennék, aki bevásárol,

mielőtt elindulna dolgozni, felöltözöm,

megetetem a nyulat, kint világosodik,

december első hete van, mínusz két fok,

még a lakást se kell gondosan bezárni,

mindjárt visszatérek, ráfordítom a reteszt,

villanyt, computert fel- és bekapcsolva

hagyom, ebben a téli időszakban szeretek

leginkább egész éjszaka ébren maradni,

dolgozni verseimen, egy monitor ablakán

át megfigyelni a világot, az embereket,

Kertész Dániel: Titok (olaj-vászon, 100x70cm, 2008)

Változatok androfóbiára

mostohagyerek voltam, vertek módszeresen

rendőröket hívtak a szomszédok

nem ütött senki, kiabáltunk, mondtam

az akták záródtak, minden maradt a régiben

családi minta, egyedül kell mindent

sokáig azt hittem, androfób vagyok

azután húszévesen összejöttem egy

korosabb férfival, azóta nemcsak

félek, apámat keresem 

 
Cseri József: Bárcsak itt lennél! Kép forrása: Holdkatlan Galéria

SZOMORÚSÁG

Parttalan, akár a cunami,

kérdezés nélkül hirtelen átcsap

ereje letaglóz,fázva,

csontig, lélekig ázva

zsugorülésben sodródok

egyre sebesebben

megíratlan történetek

vádló jégtorlaszain

az élet utánba.

 
giselaatje képe a Pixabay -en.

Fejtetőre érkeznek a vízcseppek.
Átváltom a kart. Erősödik a nyomás. 
Gerincoszlopom mentén 
ujjaidra emlékeznek 
a csomóba rándult izmok. 
Arcomba zubog a hideg sugár. 
Apró tűcseppek. Tűzcseppek, 
ahogy mellemre érkeznek. 
Hiányzik a szád.

 
Boldogh Dezső
(Kép forrása: Veranda Művészeti Csoport)

Partja szélén homokot szitál most
mert álmában is kimérte tengerét
itt csak sötétkori pénz terem az
álmos testnek érdekei lettek
és nekivág majd a nagy keletnek
lába újra egy özönvízbe lép
lassan merül színről színre lát itt
az ezüsttorony olvadó szívében
üszke égi távolán a másik
új arcok a lét keresztvizében
ha lakóit már kiveti az éden
testre vár a szunnyadó pária
de tudjuk többé nem kell várnia

Szelényi Anna: Love story 5., olaj/vászon, 40x40 cm
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

ragyognak-e még

szemeidben drágakő csillagok

rubin, zafír, ametiszt, smaragd szikrái

egykori szerelmes ezeregy éjszakáknak

szivárvány kapun át vezetett bennünket

gyönyörök Vénusz barlangjába a tovatűnt

fényű tündöklő ifjúság

ragyognak-e még...

                               /feleségemnek, Katinak/

Aknay Tibor: Illúzió
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

A NYOLCADIK NAPON

Most akkor nézzünk szét, ide mi sikeredett s milyen,

elég vegyes a kép, fiúk, nem minden viseli keze nyomát,

akad, ami már most avult, kopott, szűzlány vagy kokott,

igaz, más meg a vártnál sokkal jobb hátteret kapott,

mától kezdve, aki-ami van, utókor, hálával vagy a nélkül:

a volt pedig napra nap szépül, ha nem, amíg belekékül,

ostorozza őrült kocsisunk rémült, habosra hajszolt lovát.

Bánosi György (1953-2024)

életkép a 30-as években

mint tojássárgája buggyan ki
a délutáni nap
Luftné fia, a kis hóhér
a kezem után kap

előbb ölt meg egy pókot
holnap engem öl majd meg
most tartja a főpróbát
egy nagy kenyeret szeg

Luftné kacag:
"Milyen ügyes ez a gyerek
már mindent maga csinál
nagyobb lesz, ha felnő
magánál Dolfi bácsinál!"

Fotó: Máté Réka (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

a fénynek nekiront az este
a virágágyra árnyékot tapos
madarak csőréből kiesve
az ékes hang volt kincsekről dalol

az éj fölé kínzó gerinc görnyed
nehéz dunna szűri a fagyot
mint a pihetoll a párna könnyed
bájjal mérve álmodni hagyott

Papp Ákos: Útkeresés (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

ANYÁM

Anyám mellettem ül az orvosnál.

Anyám itt van és még sincs.

Hiányzik néhány része.

Egy napon elvesztette a fogait és a hallását.

Utána elvesztette egyik mellét, a tüdejét és a haját.

Anyám elvesztett gombokat, vonatokat

elveszítette az anyját

és a babáját is.

Egy napon anyám elvesztette egyik fiát

(és aztán utánuk ment).

 Nagy Norbert (Kép forrása: facebook profil)

Látod már magad a Napban?

Ahogy eddig láttad a sárban,

látod-e már az aranyban?

Mondd, meddig vittek a régi utak?

Mire jutottál a régi szavakkal?

Hiszed-e, hogy újra járni tanítlak a dallal,

Kadumago artista conceitual Kadumago képe a Pixabay -en.

Te álbárány-szemöldökű,
Kerek e-világ-köldökű,
Halhatatlanság öldökű,
     Istennek ne álljál ellent!

Te bűn-pilises üstökű,
Csókos Jehuda püspökű,
Vér-pitymallat früstökű,
     Istennek ne álljál ellent!

Sergii Koviarov képe a Pixabay -en.

Lehet, beszélni csak arról tudok,

ami voltam, s ami most vagyok.

A betűk toll alatt éledő sötét erezetén,

jelekbe dermed életem,

elvirágzik üzenete,

Bradbury darázspisztolya szisszen felém,

jövőt takaró lombokat hajt szét keze.

Tóth Olivér Fotó: Halasi Eszter
(Kép forrása: Tóth Olivér facebook profilja)

sorakozóban birkanyájaid mészárszéked előtt
új Urat imádtak ki kell végezned őket mielőbb
emelj tőrt torkukhoz pajzsot is vérüket megidd
hogy valaha téged szolgált örökséged ne hidd

a fény a kéj mint szolgálólányai az egyetemnek
kiszolgáltattak maguknak és tüdődet tágította
könyörgésed számonkérésed oktalan vincellér
tőkére nőtt gazt metsz szemem aránytalaníthat

táblára vetett szennyes gyászod és esküvésed
kitől szakadsz kihez olvadsz és ki ámít jó titok
ne félj hűség létezhetetlen Isten önmagadhoz
táncoltat kötélen késen padlón s kézfátylakon

Papp Ákos: Nárcisz (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

angyalok gyűlnek a láthatáron
a jövőnk viaszérett és lehámlik
csontjai fehérlenek mi áron
űzik el pallosukkal lovasait

a négy égtájnak hol halál ásít
deres álmaiból ébreszd a jövőt
az úr feltámadása megmásít
gonosz bajt elüldözi a cselszövőt

Papp Ákos: Montázs 1 (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

Amikor virágot vittünk
a temetőbe, sütött a nap
és mégis sírt az ég.
Veri az ördög a feleségét,
dünnyögte mami,
de én kuncogtam,
mert tudtam,
hogy csak a fák,
mint papi engem régen,
csiklandozzák a felhőket.

Zápor György Fotó: Németh Kriszta

nincsenek gesztenyék.

még júniusban leszedték valamennyit,

puhán, tejesen.

a hattyúkat felborogatja a szél,

és most kalimpálnak,

aztán belefagynak a holtágba.

tán tavasszal átbillennek.

tán tavasszal dob nekik kenyeret.

hűlt ujjaival

festékhibás szvettert gombol magára,

és összekucorodik a stégen.

Ősz, erdő, fények. Draskóczi Ágnes fotója

Vadnyomok. S vízmosásban: kidőlt fák.

Alattuk porhanyós avar.

Barnálló gombák: egy-két tönk, kalap.

Itt persze semmi sem zavar.

Háttér: zöld, sárga, s rozsdás sziluettek.

Neszes lehulló, halk levél.

És napsugár tör át ritkuló lombon,

És égsávból a földig ér.