Szépirodalom – Versek és slam poetry

Fotó: Hegedűs János

leírom, kitörlöm. most ez van.
próbálom. hogy próbálom. ki-
nevetem magam. mennyire.
hogy ennyire nagyon. egyszerű
szavak, egyszerű csókok.
szerelem.

leírom. kitölt. most ez van.
próbálom bonyolítani. nem
lehet. sohase, sohase, soha-
sem. nem nevetsz ki. hogy ennyire
nagyon. egészen te. csakis-
szerelem.

Kev képe a Pixabay -en.

egy kerge fecske körbeszáll
a villanydrót fölött
karcsú teste ó ma este
frakkba öltözött

a villanydróton nagyban áll
a kergefecske bál
fecske trónon ül középen
kergefecske cár

Római part, augusztus Fotó: Bak Rita

Most augusztus van,

a nyár utolsó napja,

nem Balaton,

A Római part,

gyűrött hullámokon

nyöszörgő halhatatlanság,

keserű léttelenség,

nincs panasz mégse

felizzik a délután,

Fotó: Draskóczi Ágnes

ugrik a pisztráng

a kis patakmederben

úsznak a felhők

(Uejima Onitsura 1661-1738)

Vámos Hang György Kép forrása: szovetirodalom.com

Legyetek rosszak, muszájból!
Farkas kell a fenevad kosnak
s a házakra kakos’ nagy lángból..

Aki mást mond: ámít!
A többi nem számít!                                                         

Legyetek otromba móka!
Ravazdibb a lúd, mint a róka!
Kevés az eszkimó, sok a fóka! 

Aki mást mond: ámít!
A többi nem számít!

Debreczeny György Fotó: Bak Rita

1.

istenem

istenem ez a hideg hold

milyen súlytalan

februárban

istenem ez a súlyos február

hideg

és milyen holdtalan

istenem ez a súlyos hold

milyen hideg

és milyen februártalan

Kelebi Kiss István: Pessoa - digitális rajz

éjfél után a holdra nyíló ablak
új nyár odakint suttognak a fák
a költő minden suttogásra hallgat
fonja sodorja minden verssorát

mintha háború sem lenne tiszta ég
a tegnapi rest égiháború
fedi a megmaradt élet lényegét
madár denevér padlás és odú

szüli a selymes sötétséget éjjel
itt mindenki alhat ott az embert
mint egeret rakéta tépi széjjel
a költő ha álmatlanul szenved

gondolattól részeg rímbokrot nyesne
így lelkét sebzi meg a saját verse

Masaoka Shiki (1867-1902) Forrás: Wikipedia

erre az útra

nagy örömmel, társként

pillangót vinnék

(Masaoka Shiki 1867-1902)

Nagy Attila: Ablakom

Huzat

Mintha tudatosan tenné,

mintha nem akarna véget érni-

valami gonosz huzat

faltól-falig sodor.

Micsoda panoráma ez,

miért csak most

miért a nagy távolodáskor látom

és ismerem fel a nagyívű

szép történéseket

melyekkel merülök örökre

netán pokolra szállok…

 
Félhelyes Erzsébet: Csobbanás a csendben (Forrás: Holdkatlan Galéria)

Minden nap és minden percben

megigézem arcodat,

lehet friss reményű hajnal,

lehet csöndes alkonyat.

Látod, most a tengert nézem,

s a szerelmes gondolat

lágy hullámból téged formáz,

s régen vágyott álmokat.

Te a tenger, én az égbolt,

látod, eggyé olvadunk,

s könnyed szellő hátán lebeg,

szép szerelmes sóhajunk.

Botos Ferenc (Kép forrása: naputonline.hu)

egyik tenyeréből a másikba 

magányosból a halálosba 

valóságból a káprázatba 

elfelé visz már az ember lába

Kertész Dániel: Titok (olaj-vászon, 100x70cm, 2008)

Percek

levette róla a gátlást, mindent a maga

idejében, finoman vetkőztette kettesben

nincs család, barát, ismerős, nem tudsz rólam

semmit, mindennapos meztelenség

pornófilmben érzem magam, épp csak nem fizetsz

elment, otthagyta indigókék ingét, benne minden együtt

töltött pillanatot a felesége

előlépett az ajtó mögül kókusz és vanília illatú teste

beleremegett az észrevétlen tűnődésbe

szótlanul álltak percekig

Debreczeny György Fotó: Bak Rita

csillárok szivarfüstjében állok

a középpontban egy kabát

a halállal cseveg

de nem tudom kié

jó éjt gázlámpák

szól hajnalban Krúdy Gyula

az ég sóhajtva befordul

a falnak

az úr azúr aluljárójában

fagyoskodik az űr

de nem tudom kié a kabát

nem tudom ki halála ez

Botz Domonkos (A fotó a szerző tulajdona) 

Levél Alanyából XXII. 

Vendégem volt az este.

A balkon korlátjára könyökölt a Hold, 

csak néztük egymást. Az egyik sápadt, 

megkövült arc, a másik tagolt.

Nem időzött sokáig, hívogatóan 

emelkedni kezdett, szállt egyre 

magasabbra, számtalan szórta

ezüstjét alant a sötét ablakokra.     

Ezüstbe borult a part, és a 

sötéten fodrozódó habok, és  

mire pirkadatot fogant a Nap,

eltűnt, nyomot sem hagyott.

Halmosi Sándor Fotó: Székelyhidi Zsolt

INKORPORÁCIÓ

Csak vele állsz szemben.

Csak benned van üresség.

 
Macuo Basho Kinkoku 1820 k. készült tollrajzán (Forrás: Wikipédia)

egész álló nap

zeng, zeng a pacsirta –

mégsem elég dalt

(Macuo Basho 1644-1694)

Mácsai Ferenc: Határtalan korlátaim 6

Sóhajelűző

.

R oskad a lelkem a Razglednicáktól,

.....M ellemen sírnak a bús verssorok, 

A ngyal suhog át a sötét világból,

.....I steni fénnyel, s én imát lopok. 

D er springt noch auf,*" - jaj, hallani vélem 

.....K ong a kemény szó a fejem fölött,

N éma az ajkam, s már rogyna a térdem - 

.....L átod, veled hal, a sorsüldözött.

Ó lmos a lábam, a gondolat éber, 

.....Ó vatos léptekkel oson az éj. 

T étova ódád most, cseppnyi reménnyel 

.....S óhajelűző, égi fahéj. 

I rgalom hintő intelem is tán: 

 mint, " kőben a megkövesült”* csigahéj! 

*Idézet: Radnóti Miklós: Tétova óda

 
Aknay Tibor: Cím nélkül

MEGBARNULT REGÉCI LEVLAP

Útszéli bádogkrisztus ámul,

hajnalban kéken vacog az ajka,

mint aki mindent megbocsátott:

fejét megadón félrehajtja.

A kerten vörösbarna árnyak surrannak

át loppal – vedlett szőrű macskák,

üres mákfejeket csörget a szél, fésülgeti

a téglarakás mögötti tüskésdrót gubancát.

A várrom tövében kökénybokor virít,

villan a rókáknak kitett csapóvas,

orvvadász ballag a fenyves szélinél,

csillagos-holdas lábnyomokból olvas.

Vadszőlő pironkodó levele piroslik,

elcsöndesül a csalfa szüreti ének,

ólmos ég fele kanyarog céltalan,

fanyar füstje a nedves venyigének.

Aranyi László: Vak gyertyaláng – Hommage à Fritz Lang (vizuális haiku) / Blind candle flame – Hommage à Fritz Lang (visual haiku)

Majoros Áron Zsolt: Áramlás

néha eltűnődök magamban

két holt költő képzelt találkozásáról

hogyan hányták-vetették volna meg a világ dolgait

egy kocsmaasztal felett Ladányi és Berda Jóska

a tündér bokák dolgában bízvást tudom

hamar meglett volna a baráti egyetértés

az izmusokat sem hibázták el ők soha

a mindenből kimaradtak pártját fogva

lett légyen az szegény, gyötört nő, vagy árva

végül a pohár körüli disputát sem bíznák másra

– Eperpálinkát, és jó somlait ide! –

kiáltaná ma is Berda Jóska