VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Rodica Marian: Boldogságok – Fordította Balázs F. Attila
BOLDOGSÁGOK
I
Elképzelem, hogy egy olyan boldogság Lánya vagyok, amit még nem ismerek, Olyan boldogságé, amelyről senki sem tud, Mintha nem látná senki Mily elegánssá válnak egyes hegek, A pillanat, amely egy kezdet és vég nélküli esküvő, Álom, amelyből hullámok és erdők ébrednek, Mintha senki sem érezné Milyen könnyűvé váltak a lemondások, Ahogy a nád elbarikádozza magát az álmokban, Senki nem csodálkozik a naplemente Fénygörcsén, ha közeleg, És íme, így ébred fel most először, A rezignált csókból a bohócok megaláztatása És szégyene, ami csecsemőkorom óta provokál Rémült irgalom (minden gyerek szórakozik és Nevet, csak te sírsz mondta nekem szeretettel és Meglepetten Apám, akinek ujjába kapaszkodtam Miközben elsiettünk a cirkuszi ringtől – első sorba szólt a jegyem –).
Kezdem jobban megérteni, milyen boldogság Lehet az, ami még ma is megfagyasztja emlékeimet És újra élem a rettegést, amellyel fogadtam a Közönség féktelen nevetését (apámat is beleértve) Miközben a humoristák sorra estek el a színpadon... Még mindig félek a zajos kiáltásaiktól Minden rég eltűnt agyrémemmel együtt, Melyek egykor világomat uralták Megalapítva a tengeri cseppek rendjét.
II
És ismét kételkedem abban a boldogságban, Jól elrejtőzve a fény redőiben És az élet kegyetlen töredékeiben, De talán – most már tudom – Soha nem tudom eltüntetni azokat a virrasztásokat Melyek tartósan egyes esték boltozatára Vannak hímezve, filigránok, mint a ritka szavak, A lelki szegények nyelvén. Íme, a vágy metsző szomorúsága Emancipálódik a viperák ősi fészkében, Laza ölelések, mint részeg pillangók, Újra felébrednek ájulásukból, Eszméletlen madarak, a gondolatból kiszakadva, Lesben állnak a bűnbánat lépcsőjén Szürke és ostoba ellenségként, Végül a keserű nevetés pillanatában, Kiélesedik az ébredés Egeken túli kicsapongás magasságáig, Hogy bármely lény szem elől téveszthesse, Minden kiglancolt tökéletességet, Drámáikkal együtt, és így végre, Számtalan nehéz álomból való ébredés után, Megtudom, hogy nekem is jár, A kevesebb vagy több halál, Behelyettesítve, minden alkalommal, Azzal a lélegzetmorzsával, ami ellenállt Minden isteni akaratnak és hatalomnak Amely kitalálta a boldogságot.
III
És így kiszabadulva saját csapdájukból A leheletmorzsák díszíteni fogják Tudásom térképét, ellenséges értelmezések és A fényezett valóság hullámzásában, Mely gyanúsan hasonlít a tabula rasára, És gyakran tűzkönnyeket hullat ... Csak a földöntúli hangok, amelyek Eljutnak hozzám elvarázsolt pillanatokban, Hangzanak összetéveszthetetlenül, Mint föld alatti harangok, Furcsa módon, nem zavarva az emlékeket És tiszta szívvel megörökölve az eget.
Megjelent: 2025-01-14 20:00:00
![]() |