Recenzió

„Rác-magyar”

Vitkovics Mihály egri költő sziluettje

Eger kedves, kacskaringós utcáit járva eszembe jut Vitkovics Mihály. Egy meredeken felkapaszkodó, a patinás Rác-templom mellett, a Ráckapu térig tartó utcácska viseli Vitkovics nevét.

A Rác-templom pedig, ez a különc épület Eger katolikus templomai között az egyetlen olyan istenháza, mely hátat fordít a városnak: szerb templom, mégis Eger nélkülözhetetlen és elvitathatatlan része, akárcsak a szerb származású költő. A Vitkovics utca meredekén felfelé kapaszkodva eszembe jut, hogy a hercegovinai Trebinje mellől származtak a költő ősei, és a törökök elől menekültek Magyarországra.

Sopotnik Zoltán költő, író, 1974-ben született Salgótarjánban. A Prae folyóirat próza rovatának és a JAK füzetek szerkesztője. A Libri Kiadó gondozásában jelent meg negyedik, Saját perzsa című kötete, melyben líra és próza koherens egésszé forrnak össze, egy filmre emlékeztetve, melyben a cselekményt dalos betétek színesítik.

Pál Feri atya legújabb könyve, a Szorongástól az önbecsülésig, szentimentalizmustól, fellengzős „papolástól” mentes útmutatás, mely igyekszik különbséget tenni a sebzettség vezérelte és a teljesség vezérelte élet között, megértéssel, szaktudással és együttérzéssel fordulva korunk embereinek legégetőbb problémái felé.

Alig maradt üres szék a Ratkai Márton Klub dísztermében. Jól megtervezett menetrendű est előtt álltunk, amit Pethes Mária első mondatával „keresztülhúzott”. Ugyanis miután Sebőkné Zalka Ilona megnyitotta az estet, és megemlítette, hogy Pozsa Ágnes fog beszélni a kiállított képekről, Pethes felkiáltott, hogy a mandalákról essen szó a mandaláknál. Így végül az est a Zenekar című családregény bemutatásával indult, mely Péli Tamás festőművész halálának huszadik évfordulójának alkalmából jelent meg. (És már készül a folytatás, tette hozzá a szerző.)

A kezdeti nehézségek (zaj a szomszédból, megígért de elmaradt mikrofon) ellenére is feszült figyelemmel telt Simon Adri estje február 26-án a Booktában. Boldogh Dezső moderátorként már az elején szabadkozott, hogy olyan régóta ismeri a költőt, nem is tudja, mi újat kérdezhetne tőle, ezért időnként majd igénybe venné mentőövként a közönség segítségét, akik örömmel belefolytak az est alakulásába.