Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Csengődi Péter: Pethes Mária estjéről (2014. 03. 04.)



Alig maradt üres szék a Ratkai Márton Klub dísztermében. Jól megtervezett menetrendű est előtt álltunk, amit Pethes Mária első mondatával „keresztülhúzott”. Ugyanis miután Sebőkné Zalka Ilona megnyitotta az estet, és megemlítette, hogy Pozsa Ágnes fog beszélni a kiállított képekről, Pethes felkiáltott, hogy a mandalákról essen szó a mandaláknál. Így végül az est a Zenekar című családregény bemutatásával indult, mely Péli Tamás festőművész halálának huszadik évfordulójának alkalmából jelent meg. (És már készül a folytatás, tette hozzá a szerző.) A cím Pethes elmondása szerint onnan ered, hogy mikor a szülei elváltak, nagyapja azt mondta, a házasság olyan, mint egy zenekar: hiába húzzák jól külön-külön a saját nótájukat, ha nem tudnak együtt játszani.

Az első regényrészlet, amit Cserje Zsuzsa felolvasott, arról a találkozásról szólt, amikor a könyv főhősnője megismerkedett Pétervári Tamással, a festőről mintázott karakterrel. Rózsa Péter elmondta, hogy számára ez a rész olyan, mint a Bibliában az a fehér, üres lap az Ószövetség és az Újszövetség között, hiszen ami előtte van, az lényegében Pethes fiatalkorának tömör, tényszerű leírása, ami pedig ez után olvasható, az gyakorlatilag költészet.

Pethes elmondta, hogy Péli halála után három napig egyhuzamban csak írt, mit sem törődve a világ más dolgaival, és az így előállt kétszáz oldal szerves részét képezi a később elkészült könyvnek. A regény összeállításánál azonban újra át kellett élnie a múltat, ami alatt nem csak a festővel eltöltött éveket érti, hanem gyermekkorát is, az intézetben eltöltött időt, a munkás éveket, amikor cigánygondozással foglalkozott, és amit Péliért hagyott ott, mikor arra megkérte. Ahogy őt idézte: „Én vagyok a legnagyobb cigány”, vagyis hogy inkább ővele törődjön. Néhány felolvasott, fiatalkori, komikus részhez kapcsolódóan Pethes elmondta, hogy ez részben fikció, de minden kitalált résznek van kapcsolata a valóságos életéhez. Hallhattunk orrba feltuszkolt babszemekről, lenyelt játékgolyóról, kenyérgalacsinról, amit a nagymamája tett volna a füle mögé, hogy elállóbb (pethesebb) legyen. Hozzátette a szerző, hogy sikerült pont a humoros részeket kiválogatni egy egyébként drámai regényből. Ennek ellenére a beszélgetés továbbra is jó kedélyűen telt, amikor Pethes hol mulatságos, hol megdöbbentő történeteket mesélt a cigánygondozás éveiből.

Sok szó esett Péli műveiről, munkamódszeréről, táborairól. Ahogy Pethes elmondta, a művész mindenre festett, ami a keze ügyébe került, legyen az asztallap, szekrényajtó, de ha úgy alakult, régi képeket is újra lealapozott, és új mű került rá. A legemlékezetesebb anekdota egy bútorlapra festett Judea Rex-ről szólt, aminek a hátoldalán egy „csúnya nőt” ábrázoló kép tetszelgett, amivel a művész nem volt megelégedve. Szó volt arról is, hogy a költő és a festő hogyan dolgoztak egymás mellett, hogyan hatottak munkáik a másikéra.

Miután a közönség átment az összekötő terembe, állva hallgathatta meg Pozsa Ágnes kiállítás-megnyitó beszédét. A mandalák általános jellemzőin túl beszélt arról is, hogy hogyan került kapcsolatba Pethes Máriával. Külön tetszett, hogy nem csak kellemes dolgokra emlékezett vissza utólag, hanem őszintén elmesélte, hogyan vált a köztük levő kezdeti ellenszenv szép lassan rokonszenvvé.Végül elmondta, hogy Pethesben egy igazi művészt ismert meg, aki inkább eszközöket vásárol, mint hogy orvosra költene.

Az est folyamán a zenét Szokolay Dongó Balázs szolgáltatta, aki több hangszert is megszólaltatott. Egy-egy szám alatt lábbal verte az ütemet, és néha vokális játékokat is beleszőtt a ritmusba, kiérdemelve az „egyszemélyes zenekar” címet. Zárásaként Pethes elmondta, hogy bár szó volt regényről, szó volt mandalákról, ő legbelül mégis költőnek érzi magát, és ennek kapcsán felolvasott egy verset, mellyel azoktól a férfiaktól búcsúzott, akik az eddigi életében szerepet játszottak.

  
  

Megjelent: 2014-05-22 10:15:11

 

Csengődi Péter (1983) szoftverfejlesztő, író, költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat egyik alapítója.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.