Videó

A Gallery FreylerArt videója




Keresés a honlapon:


Móricz-novellába illő gyerekkor

 

Szokolay Zoltán intenzív pályakezdést tudhatott magáénak, miután 1974-ben és ’75-ben megnyerte a sárvári pályázatot, és az ELTÉ-n folytatta tanulmányait – mutatta be vendége indulását Filip Tamás. Szokolay sokat publikált, erős és jó műveket, az utóbbi két évtizedben viszont mintha háttérbe szorult volna.

Átvéve a szót, a költő egészen gyermekkoráig tekintett vissza. Megelevenedett előttünk egy fekete-fehér, régi kép, melyen egy székely asszony és alig pár éves unokája üldögélnek egy kis szobában. Az asszonytól meséket, mondókákat tanul a kisfiú. Majd regényes és szomorú fordulat következik: az élet gondjaiban elkeseredett szép fiatalasszony, Szokolay Zoltán édesanyja úgy dönt, véget vet saját és fia életének, de mivel a gyerek fél, sír és élni akar, mégsem követi el a tragikus tettet. A kisfiú ritkán látta édesapját, aki munkája miatt csak havonta járt haza. Irodalomkedvelő édesanyja gyakran olvasott verseket egyetlen fiának, így már hat-hét évesen kívülről mondta a magyar költőóriások műveit.

 

Filip Tamás és Szokolay Zoltán

A kérdező Filip Tamás (balra) és vendége, Szokolay Zoltán

 

Már Egerben élt a család, amikor a tizenhárom éves fiúnak megjelentek az első versei. A gimnáziumi évek alatt eldöntötte: költő szeretne lenni.  A hetvenes években rangos irodalmi lapokban publikált. A Móricz-novellába illő gyerekkori pillanatok után sem volt könnyű életútja, sok megpróbáltatáson ment keresztül. Szilágyi Domokosból írta szakdolgozatát – akkor még nem tudhatta, hogy Szilágyi tragikus számkivetettsége őt is elérheti.

Gimnazistaként kalandos módon meglátogatta Nagykállóban Ratkó Józsefet, majd az ő tanácsára utazott el Kolozsvárra  – autóstoppal –, és ott ismerkedett meg Szőcs Gézával, Lászlóffy Aladárral, Szilágyi Domokossal. A Szilágyi emlékére született versét fel is olvasta.

 

A ciherésben

(Szilágyi Domokossal)

Meddig kell várnom még itt ébren?
Mappákba gyűjtve minden vétkem,
szavak zuhognak, hiszen bőven
termett belőlük téridőmben,
s azon is elgondolkozom,
hogy van vagy nincs a Higgs-bozon,
melyből az Isten lényegére
következtetni tudna végre,
kinek kezdettől az a dolga,
de csak mímeli, hanyagolja,
mint irgalmát a poroszló nép,
nehogy a titok kitudódjék,
nehogy a sátán megneszelje;
torkomba hulltál, égi pernye,
belém sodort a pokol füstje,
bár sosem vágytam én ezüstre,
láttam, ahogy a törvény égett,
de sem kegydíj, sem hírnév végett
nem változtattam soha pályát,
borkút vizének savanykáját
szerettem inkább, földi másod;
elsötétülnek látomások,
elakadnak a szavak végül,
fogy a levegő, belekékül
minden sorom a könyvtárakban,
vizslatják, metszik, mi van abban,
kinek használt és kinek ártott,
szememmel játszva biliárdot,
kiröhögnek az igen bátrak,
terpeszben fölöttem megállnak,
konspirálnak, dekonspirálnak,
ahogy érdekük épp kívánja,
szorítják körmömet lilára,
véraláfutás feketéllik,
hívásaimat mind bemérik,
gondolataim ők gondolják, 
övék a hatalom, az ország,
ők fojtogatnak, nem a szégyen,
hagytam: amint volt, akképp légyen,
pontosan, miképp mindahányan
ezerkilencszázvalahányban,
gyertya nélkül a vaksötétben,
álltunk az utcán sorba szépen,
pár deka remény hátha jut még,
forgott fölöttünk tébolyult ég,
igéim-vérem szólva szórtam,
nem kérdeztek, csak válaszoltam,
azóta magamon tűnődve
fekszem, nem várva más üdvökre,
korhadt fatörzs a ciherésben,
álomsóváran, szótlan, ébren,
várva, akitől nem rettegtem,
aki sosem volt ismeretlen,
megtalál végül, eljön újra, 
hozzám hajol, kétkedve súgja:
életem megbocsáthatatlan?
S nem bánom majd, hogy itt maradtam.

 

Szokolay Zoltán életének egy nehéz szakaszában elégette az addig írt összes művét. Filip kérdésére, hogy mi indította erre, a költő elmondta, egy városból menekült éppen, és kislánya érdekében nem dönthetett másképp. Meg kellett szakítania a kapcsolatait irodalmi körökkel, s a költözéskor megszabadulni addigi kézirataitól is. Húszéves kényszerű hallgatás következett ezután, de ezalatt is írt, sokszor csak fejben ismételgetve a születő strófákat. Ahogy az esten megfogalmazta: véleménye szerint a költő olyan, mint a jó zenész: meg kell tanulnia játszani mindenféle hangszeren ahhoz, hogy szimfóniát tudjon komponálni. És ahhoz, hogy egy költő irányt váltson, új utakra törjön, ismernie kell azt, amitől el akar térni. Szokolay sajnálatát fejezte ki, hogy napjainkban kevesebbet kell gondolkodnunk, túl sok a kép, a készen kapott sablon.

 

Szokolay Zoltán

Szokolay Zoltán felolvasása az Irodalmi Jelen márciusi lapszámbemutatóján (Fotó: Laik Eszter)

 

Filip szerint vendége vallomásos költő, életét megfejthetőnek tartja a művein keresztül. Rákérdezett a készülő regényének témájára, hogy vajon az is önéletrajzi ihletésű-e, követi-e a versek vallomásos hangját? Indulj, fiam! Maradj, apa!  lesz a könyv címe – árulta el a szerző, akinek ezúttal szerzőtársa is van történész fia személyében –, két nemzedék, apa és fia kapcsolatának különböző értelmezéseit, a beszélgetéseikből kibomló világokat mutatja be a mű, sokszor kínos, konfliktusokkal teli eszmecseréket, melyek feszültsége a két  generáció tapasztalataiban, gondolkodásmódjában rejlik. Tíz történetet tartalmaz majd a prózakötet, mely a magyar közelmúlt korszakhatárain játszódik.

A költő  Lassan, Atyám című kötetéből (2012) olvasta fel az Öngyilkos merénylő című, Kardos Tiborc emlékét felidéző versét, majd A vers és a Határ című műveket a 2010-ben megjelent Betiltható bonctechnika című kötetből. Szó esett még költői álneveiről, melyek kezdetben a valódi rejtőzködést szolgálták, később már kihívásnak és érdekes játéknak tartotta, ha kitalált költők bőrébe bújhatott, kialakítva egy saját stílust, hangnemet.

Szokolay Zoltán a humort sem veti meg, erre nagyon jó példa volt az Ujjgyakorlatok haiku-rászóknak című verse, melyet az est zárórészében mondott el, hozzátéve, hogy  a humoros rímeket, könnyed formákat sem szabad túlzásba vinni, mert átlendülhet a dolog olcsó és lapos szellemeskedésbe. A beszélgetés után az érdeklődők megvásárolhatták és dedikáltatták verseskötetét.

 

Szöveg és fotó a helyszínről: Csepcsányi Éva

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1601/moricz-novellaba-illo-gyerekkor

  
  

Megjelent: 2013-04-04 22:00:00

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.