VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Bak Rita: Veranda-est a Várfok Borozóban (Vendég: Kalász István, író beszélgetőtársa: Zsille Gábor, költő)
Veranda-est a Várfok Borozóban
Vendég: Kalász István, író beszélgetőtársa: Zsille Gábor, költő
2016. február 22-én a Veranda-est kezdete előtt megtelt a terem pályatársakkal, irodalomkedvelőkkel. Zsille Gábor bevezetésként bemutatta vendégét, Kalász István írót, aki 1959-ben született. Bemutatásában kitért arra, hogy Kalász István nem csak író, de tanár és szerkesztő is egy személyben.Továbbá fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy pályafutása egyes szakaszai Dunaújvároshoz, Székesfehérvárhoz, Berlinhez és Budapesthez is kötik.
Életében jelentős epizód volt, amikor 14 évre Németországba költözött, miután 1988-ban megismerkedett jövendő feleségével, egy német hölggyel a Negyed Nyolc Kör felolvasóestjén. Sajnos időközben tönkrement a házasságuk, de azóta sem váltak el, bár Kalász István már visszaköltözött Magyarországra.
Többszörös identitása ellenére elsősorban prózaíróként definiálja magát, bár újságíróként is dolgozott több képesújságnál, például a Kiskegyednél.
Kalász István kiemelte, hogy pályája szerkesztőként indult, a magyar „királyi” tévénél, ahol a magyar kastélyokat bemutató 6 részes ismeretterjesztő sorozatot is szerkesztette. Jelenleg is ellátja egy kis online közösségi rádió szerkesztési feladatait.
Íróként műfordítással is foglalkozott. Publikációi az elmúlt években a Csillagszállóban, az Irodalmi Jelenben a Szőrös Kő online folyóiratban, a Holdkatlan internetes folyóiratban, az Irodalmi Újságban jelentek meg.
Hazaköltözése után a Kodolányi János Főiskolán és a Károli Gáspár Református Egyetemen tanult német-kommunikáció szakon, és a Kalyi Jag Nemzetiségi Szakiskola és Szakközépiskolában tanított 8 évig. A roma fiatalokkal való foglalkozás nagy írói alapanyagot adott számára. – emelte ki Kalász István.
Ebben a pillanatban az irodalom és a hely viszonya izgatja. A közlekedési eszközök, például a vasút, mely kettészakítja a tájat, a repülőtér mint steril, bárhol megismételhető tér, és az emblematikus hely, a határ, ahol egyfajta „határfélelem” tör az emberre, ahol durvább, nyersebb indulatok törhetnek fel az emberből.
A szerző rövid önbemutatása és önjellemzése után egy készülő regényének részletét olvasta fel, melynek a Határ/idő címet adta, és több részletét már a Holdkatlan internetes folyóiratban is publikálta. A regény egy kastélyiskola mikrovilágába enged bepillantást. Egy diák történetét meséli el, akinek apja öngyilkos lett.
Kalász István kiemelte, hogy mielőbb szeretné könyvként viszontlátni regényét.
A beszélgetés ezen szakaszában az est moderátora, Zsille Gábor, költő megemlítette, hogy ő is dolgozott papnövendékként Kiskunhalason roma közösségben, ahol megfogta a romák merőben eltérő világa.
Ehhez Kalász István annyiban kapcsolódott, hogy a roma kultúrával és emberekkel állította ellentétbe azokat a német embereket, akiknek életét, gazdagságát gyógytornászként testközelből is megtapasztalta. Kiemelte, hogy abban a közegben minden mozdulatára, viselkedésére figyelnie kellett, míg az alapítványi iskolában, a roma gyerekek között átélhette, hogy teljesen elfogadják őt.
Mindezek után Zsille Gábor Kalász István családi hátteréről beszélt. Édesapja Kalász Márton, Kossuth-díjas költő, testvére Kalász Orsolya műfordító. Családja igazi irodalmi család, Kalász István viszont kissé keserűen jegyezte meg, hogy míg más irodalmi családok összetartóak és a szülők támogatják gyermekeik irodalmi ambícióit, addig ez az ő családjukban nem így történt. Kalász István semmiféle családi támogatást nem kapott.
A családi háttér bemutatása után Zsille Gábor felolvasta Kalász István Eszkatologikus napok című versét, bemutatva a szépszámú közönségnek, hogy a líra világában is otthonosan mozog vendége.
„Hamis ágnak görcsén ülsz álmodban, kelned kell, nézz tévét, hallgass rádiót, riadót mondanak a hírekben száraz hangon: tankok, döntött házak között aszfalton fekvő öregek, koszos csecsemők karon, égett kabátok, betört ablakok, falba szakadt vízvezeték… … mindez öntse beléd azt, hogy üvölts a tévé előtt: Nem szabad aludni!”
A beszélgetés folytatásában megismerhettük Kalász István köteteit: Ahogy a fehér vászon a bőréhez ért (1989), Emberföldrajz (1996), Taxi (2000), A zsebtolvaj (2011).
Megtudhattuk, hogy a Taxi című drámájából forgatókönyvet írt, és a Ritter napja címmel a Duna Tv tévéfilmként mutatta be, melyben többek között Pikali Gerda is szerepelt.
Zsille Gábor érdekességként megemlítette azt is, hogy mind a ketten szerepeltek a Farkasszélben című antológiában, mely a Don-kanyar elpusztult honvédeinek emlékére írt műveket tartalmaz.
Kalász István elmondta, hogy az inspirálta az antológiában való megjelenésre, hogy nagyapja barátja is a Don-kanyarban halt meg, sok történetet hallott erről a barátról és a Don-kanyarban elszenvedett élményeiről.
Az est végén a szerző egy újabb roma témájú novelláját olvasta fel, mely iskolája tanulójának történetét dolgozta fel, majd pár szóval érintette terveit.
Rövid távú terve regényének megjelentetése, míg hosszú távú terve az, hogy nyugdíjas korában Dél- Franciaországban telepedjen le, de addig még 10 év munka vár rá.
A jó hangulatú estet a szünet után a megszokott szabad felolvasás zárta, kortárs szerzők olvastak fel, többek között Bátai Tibor, Zsille Gábor, Csák Gyöngyi, Debreczeny György, Boldogh Dezső, Rimóczi László, Batári Gábor, Szappanos Gábor, Payer Imre, Standovár Ágota, Bak Rita, Pásztor Attila, Barabás Szilvia, Csengődi Péter.
Megjelent: 2016-02-29 17:00:00
|
