Születtem 1976-ban. De valójában valamikor 2000 körül kezdődött az életem, amibe többször majdnem „belehaltam”. Persze, íme, írok most is. Tehát élek, bár úgy érzem, néha egy vidámparkban hullámvasutazok, vagy éppen próbálok átkecmeregni a hordón. Akkor ütöttem be először és utoljára a könyököm. A vidámparki lét technikáját sohasem tanultam meg. Így viszonyulok a hullámmedencéhez is. Sima, megnyugtató víztükörre vágyom, amiben hozzám hasonlók (vagy én hozzájuk?) tükröződnek vissza. Hogy mi a polgári foglalkozásom? Irreleváns. Nem irodalmi terület. Hálás vagyok, hogy volt valaki, aki bíztatott, mert anélkül csak toporog az ember, feszítik az érzések, de bátortalanságában, vagy bárminemű visszajelzés hiányában, esetleg ki nem mondott, de érzett érdektelenségben csendre inti, és bezárja magát. Kicsit sikerült megnyílnom – talán. Van az a hely, van az az idő, amikor a bennünk lévő – mindenkiben lévő - csodát megmutathatjuk úgy, hogy magunk is rácsodálkozunk, mennyi szín lehet a palettánkon és hogy az általunk készített „képek” milliónyi pixele révén miképp válunk egésszé.
Egy pixelem a verses (Toga) oldalam, egy másik a Novart Kulturális és Művészeti Magazin, ahol 2022. májusától a szerkesztői csapat tagja vagyok, valamint néhány hónapja A Hetedik, Független Irodalmi és Kulturális Folyóirat és Alkotóközösség is befogadott soraiba, szerkesztőként. Verseim megtalálhatóak antológiákban, valamint irodalmi oldalakon.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
