Keresés a honlapon:

Czékmány Sándor: betűk beszéde

 

 

 

 

betűk beszéde

 

körbesétáltatja tekintetét a szürkületben

a tujasor felett húzódó íven 

az utcalámpák szivárgó fehér derengésében a mars bukkan fel elsőnek

nem nagy kunszt gondolja

sietség nélkül idézi fel a mars-szondák felvételein morzsolódó tengerfenék

rozsdavörös kőhullámait az emlékezetéből 

 

lentebb a fenetudjamianeve bokor sötét kontúrjaiba ágyazott

japán juhar bíbor cakkjai

őshazájában vaskos erdőalkotó de itt nálam szelíd egymásba kucorodása 

színnek csendnek 

amit még a fenyő ágai közé hazasurranó citromsármányok 

sem tudnak megbénítani

 

szótöredékek a kert egyre sötétedő zugaiban

valamikor teljes szavak voltak kifeszítve a jelentés elkülönítő pillanatain

mára ez maradt

ez a minden eresztékeiben recsegő-csorgó

hétköznapok görcseibe idézett

ünnepi hallgatás

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-09-05 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.