Videó

A Kincskereső videója.




Keresés a honlapon:


Halmosi Sándor versei (Görög dráma 1, Gejzír, Ilyenkor mindig)

 

 

 

 

GÖRÖG DRÁMA I

 

Azt mondod, drámákban élek,

azt mondom, talán.

És annyit még: félek.

Azt mondod, ennyi volt,

azt mondom, ennyi se lesz,

ha kihúzzuk fogát a fénynek.

 

Féreglyuk, és az a másik, a fekete

nyílik meg minden gyűlölködő szájon,

minden mozdulatban, mi nem őszinte,

a gondolatban, ha távol, a nem direkt

beszédben, és az imában, ha álca.

 

Ecet és só

Gleccsereken

Halódó hó

Hideg napok

Délvidéken

Sztálin-kesztyű

Kutyatej-fű

Patmoszi szó.

 

Azt hallasz, aki vagy,

elmentél, ott ragadsz

a kútnál, de nem inni kérsz.

Mindenki joga a kábulat,

számszara-világ, számszara-kéz,

ha megfogtad, enni kérsz?

Eredő bűn a vakság?

Ha megvan, elenged?

Az életed legyen az ima,

és ne az ima az életed.

 

Hajnalban könnyebb a lélek,

este könnyebb a test.

Milyen öröm az, amit csak úgy el lehet rontani,

és milyen világ, amit bárkitől csak úgy elvehetsz?

 

 

GEJZÍR

 

Ha mindenben ott van, akkor mindenben

ott van. A szeretetben és a gyűlöletben, 

a bántásban és a megbocsátásban, 

és közte is, az átmenet nélküli átmenetben,

mindenütt. Matematikailag úgy mondanánk,

sűrű a létezésben. Ez tör fel minden viszályban,

ez hull vissza végtelen önmagába.

Pár másodpercre.

 

 

ILYENKOR MINDIG

 

elfog a félelem és az ölelésvágy.

Pedig a kegyelmen túl is lélektisztás van.

Elesni ott a legszebb. És a legnehezebb.

A rothadás ezt nem érinti. A szentet,

aki itt és most te vagy, nem.

 

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2020-08-22 18:00:00

 

Halmosi Sándor (Szatmárnémeti, 1971), költő, műfordító, kiadóvezető, matematikus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.