Videó

A Kincskereső videója.




Keresés a honlapon:


Csengődi Péter: San Francisco-i Színes Firkák Szabad Formában

 

 

 

 

 

San Francisco-i Színes Firkák Szabad Formában

 

1. Első

 

A szívem egy repülőgép,

ami épp leszállni készül

San Francisco felett.

Késő este van,

nyújtogatja a futóműveit,

mint végtagjait egy ébredező oroszlán.

A földet figyelve gyönyörködik,

a fekete textúrán

csoportokba tömörülnek a fénypontok.

Erőlteti a szemeit,

hátha meg tudja mondani,

mi lehet a forrásuk.

 

 

A belvárost köd vagy szmog takarja,

apró pamacsokként ragadt

az utcalámpák közé.

A szívem egy repülőgép,

ami éppen landolni készül San Franciscoba.

Már csak méterekre siklik

a Market street felett.

 

 

2. Második

 

Képzeletben áttipegek

a Golden Gate híd fémkábelein,

mint egy kecses,

száztíz kilós kötéltáncos.

Hol belemerülök a ködbe,

ami ellepi a hídpályát,

a várost és az öblöt,

hol felbukkanok a pillérek tetején,

és hagyom, hogy átfújja ruhámat a szél.

Hátha enyhül a marijuana szag,

amit fényes nappal szedtem össze

a Haight street-et járva.

 

 

3. Harmadik

 

A régi villamos végállomásán vagyok,

F Castro - F a vonal, Castro a körzet,

a tömeg bezárva egy apró fémkasztniban,

szabad az út, szabad a vers.

 

Szabad az út, szabad a csók,

fiúk sétálnak kézenfogva,

szemben a Walgreensben az eladó

egy gondozott hajú, ápolt lány,

apró jelek sugallják, hogy mimikri.

A színház műsorán Óz,

a csodák csodája.

Összeütöm a csizmáim,

mindenütt jó, de a legjobb otthon

a munkás otthon.

 

Haight street:

Az út közepén betépve táncol\\

egy rongyokba öltözött madárijesztő,\\

a sofőrnek nagy ívben kell kikerülnie,\\

ha elüti, ő is megüti a bokáját.

 

Fisherman's Wharf:

Egy bádogembernek öltözött

utcai színész táncol

az érmék koccanásának ritmusára.

 

Reptér:

Egy repülőgép nyújtogatja a futóműveit,

mint végtagjait egy ébredező oroszlán.

 

Belváros:

A szökőkút mellett

patak folyik egy hajléktalanból.

Dorothy, ne kövesd a sárga utat!

 

 

4. Negyedik

 

A Japán Teakertben vagyok,

ami igazán akkor szép,

ha kedvesedet fotózod a virágok előtt.

 

Egyedül ücsörgök egy padon,

szomorkásan,

pedig úgy vártam, hogy egyedül legyek.

Lassan hordtalak ki magamból,

mint terhes anyuka a gyermekét.

 

Keverednek a jó és rossz gondolatok rólad,

és egy érzés,

ami se korábban, se később nincs jelen,

manifesztálódik az arcomon

egy kontrollálatlan izomrándulásban,

és egy korosodó hölgy,

aki családját fotózza a bejárati boltív előtt,

egy véletlen fényképen hazaviszi.

 

 

5. Utolsó

 

Ahogy ott állsz előtte,

és figyeled az ablakon keresztül a dolgozókat,

mintha egy negyven emeletes hangyafarmot látnál,

minden olyan szép, és rendezett,

de idebent beszűkülnek a folyosók,

mint a hajszálerek az agyban,

és a szürke falak állománya között

visszhangzik a gondolat,

hogy már elfelejtettél,

pedig még itt vagyok.

 

Ami fogva tart, hogy nincs, hol jobb,

az ég-bolt polcán árválkodik

ez a vákuum-csomagolt bolygó,

lejárt a szavatosság.

 

Dörömböl a város, rázza a kilincset,

be akar törni, be akar törni engem.

Az ajtó egy vasból készült angyal,

védőszárnyait kulcs(csont)ra zárom,

és a hátára dőlve hallgatom

a rozsdás ritmusban ragadt szívzörejt.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2020-08-12 18:00:00

 

Csengődi Péter (1983) szoftverfejlesztő, író, költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat egyik alapítója.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.