Videó

A Kincskereső videója.




Keresés a honlapon:


Oláh András versei (hiányaink, árulásaink)

 

 

 

 

hiányaink

 

 

a hiányból nincs hiány

csukott ablak mögül bámulom a szezonvégi

színeket a sok egymást is taszító tegnapot

kiselejtezett álmok bomlástermékeként

próbálom lekésni a halált

de nem tudom kitépni az álnok zsibbadást

vérem belesajdul ha nem vagy itt

álmomban múltunkkal helyettesítelek

újrafestem a mosolyod

s a szívedbe tetovált utolsó mondatot

de okos dolog-e hűnek maradni

a kimondott szóhoz ha a hóhérom te vagy

 

 

 

árulásaink

 

 

meghalni árulás

ahogy árulás egymásból kipusztulni is

új forgatókönyv kell hogy kijátszhassuk

a gyötrelmes éjszakákat a vajúdásokat

de az újratervezésben ügyetlenek

vagyunk s így annyi minden elmarad

már magunkat sem leljük ebben a tétova nyárban

lehúzott redőnyök rabságában sínylődünk

könnyeink mosolyra éheznek

ám szívünkben csönd tanyázik

maradunk kettesben magunkkal

és nem tudjuk mi a szabadulás ára

s hogy mi lesz ha elmúlik a pillanat…

pedig az én filmemben te vagy a legtöbb:

jóllaktam veled gyógyítottál ha karcolódtam

kijavítottál ha nem voltam bátor

de koromsötét lett hirtelen

és túl közel került a távol

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2020-08-02 18:00:00

 

Oláh András (1959)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.