Keresés a honlapon:

Koosán Ildikó versei (Nyárfavirágzás, Csigaházlétben)

 

 

 

 

Nyárfavirágzás

 

 

 

 

Nyílik a nyárfa

kabócabolyha

viszi a lomha

lepke-lég

 

szállongva hull

lebegve szárnyal

hó- zuhatagként

zúdul feléd

 

tollpihezápor

kavarog, táncol

orrodon landol

pillád takarja

 

játszi fehérség

bűbájos rémség

tüsszög a város

apraja, nagyja

 

kapkodsz utána

gyermek vagy újra

elszabadul most

benned a láz

 

repít a fénybe

két tenyered közt

csillogó selyme

megbabonáz

 

 

 

Csigaházlétben

 

 

 

Merthogy a kiáltás visszhangja elvész,

A harmatgyöngyök színe fakulóba’

Silány eszméket raknának hajódra,

Hordalékgátakon jársz, amerre lépsz,

 

Merthogy a szörnyek is életre kelnek,

S a törmelékhalmaz Szépnek lép elő,

Mindenható lesz a nyesetlen erő,

Kezdeményei sorvadnak a csendnek,

 

Merthogy érzést ma pellengérre állít,

Megkövezni kész a felajzott tömeg,

Az éjsötétben rettegve húzza meg

Magát egy-egy puha szó, ami számít,

 

Merthogy van rá igény, tagadhatatlan;

Madárhang nélkül halott lesz az erdő,

Az ember tettre kész született teremtő:

Felfedezhetsz új alkotót magadban.

 

Így hát magad felé indulni késztet

A Kor, szót lelni csigaház- hazádban,

S ott, a benti létből alkotott tájban

Teljesedhet ki szabadon az éned,

 

Ahol a hullámok zajgása permet,

Fátylat feszít föléd a végtelen ég,

Szavakból magadnak komponálsz zenét,

Amíg a hársak illattal üzennek;

 

Ahol az éveid fehér éjszakák,

Színekben tobzódik kábultan a lélek,

S a fényre rakott töredékregények

Hangulatában életed éled át;

 

Ahol útjaid fotóalbumában

A kék hortenziák virágszirmain

Alkonykor vörösbe csaphat át a szín...

Kedved leled a választott magányban.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-07-19 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.